Boldog Békés Karácsonyt Aranykorona erőben egészségben és hitben :D

Sory hogy még csak most írok ide választ! Valahogy ez most kimaradt :D

Hát, igazából nem baj az ha van aki egyetért majd vele és lesz aki ellene lesz, ez így helyes :) ÉS nem is bánom. Mindig voltak és lesznek is kritikusok, akik igazából semmire sem jók, mert csak galibát okoznak, miközben ők maguk sohasem tettek le semmit sem az asztalra, így más kreálmányát piszkálják. Ez az ő gondjuk nem az enyém szerencsére :) Ha lesznek kritikusok akik cseszegetnek majd, az azt jelenti hogy sikerrel jártam mert figyelnek rá és gondolkodnak rajta :) Igazából győzelem az mit ők vereségnek hisznek majd :) Nem az lesz a célom hogy megváltoztassam őket a könyv által, hanem az hogy elolvassák, mert akkor akarva akaratlan megragad minden bennük, akkor is ha kezdetben nem fogadják el, s majd ahogy az élet halad, bizonyosságot nyernek saját életük által :) De nagyon kérdéses az egyenlőre, mi az amit szeretnék kifejezni. Sok dolog van, de még meg kell ihlessen mi lenne a célravezető és fontos. Túl nagy ez az egész téma ahhoz hogy csak úgy kifossak egy könyvet mert ugyan kitudnék, de kérdéses hogy minek? Dugig van vele a könyvesbolt :) Én valami mást akarok, valami "nagyobbat".

Saját tapasztalatokat is lehet hogy bele fogok tenni, de ez majd a témától függ, és a mondanivalótól.

Értem ..

Csá :) jó éjt.

Van hogy igen van hogy nem. Igazából ők látják azt hogy mire felelhetnek és mire nem, de általában nem magyarázkodnak hogy olykor miért válaszolnak és hogy olykor miért nem. Sokszor elég titokzatosak tudnak lenni.

Mára nekem ennyi.

Nyugodalmast mindenkinek aki olvassa! :)

Egyébként havegy angyalal komunikálsz , adnak választ mondjuk egy megválaszolatlan kérdésedre?

"Öcsém mire ezt leírtam ... :D" – A

Hát még mire én elolvastam !! Öcsééém !: D :D

"Természetesen tevékenykedem. Ebben engem már csak a halál akadályozhat meg, hisz olyan volna nem így élni, mint ha azt határoznám el hogy holnaptól nem veszek levegőt :D Ha rám találnak akkor kínlódok kicsit de aztán újra felállok és mehet tovább. Mocsok egy teher nehezedik rám mostanság ami valahol szép és magasztos de a való fizikai életben egy kín és szenvedés. De bízom benne h egy szép napon ezen is csak kacarászni fogok meg nosztalgiázni :)
Igazából amikor megzuhanok vagy reménytelennek érzem a helyzetemet mindig arra gondolok, hogy a sötétség sohasem tarthat örökké. Még ha sokáig is tart, nem volt még olyan vihar miből ne bújt volna még elő a nap. Meg arra gondolok hogy attól hogy én attól még hogy olykor életem fájdalmai miatt elvakultságom által nem így gondolom, az égi vezetés mindig figyel rám és sokszor azt érzem, nem tudom miért egyébként, de mintha kicsit, néha...megcsillanna a gondolat hogy jobban figyelnek rám mint másokra. Még ha látszólag nem is tesznek semmit sem, vagy legalább is én nem veszem észre. Ez jó érzéssel tölt el. Persze tudom hogy meg vagyon íródva hogy senki sem különb vagy több mint a másik, de valahol ettől azt érem hogy fontos vagyok nekik és ez jó. Még akkor is ha esetleg saját felsőbb céljaik miatt érzem ezt a fontosságot nem is saját magam miatt, akkor is valahol azt mutatja meg nekem hogy érek valamit, és hogy igen is számítok valahol valamiért még ha nem is értem pontosan hogy miért és hol és hogyan.

Az igazat megvallva kegyetlen nagy sötétségbe keveredtem valahogy bele de... ez most más. Nem támad senki, nem csíp nem szúr nem harap és nem akar a testemből kicibálni hogy megszerezvén fizikai anyagom tevékenykedhessék a földön. Ez most valahogy más. Mindig nagyon halovány, szinte árnyékként, mögöttem toppanó léptekként felfogható módon van jelen életemben. Nem engem akar bántani hanem magát az életemet úgy alakítani, a körülményeimet a szociális kapcsolataimat hogy az szar legyen, hogy az életem legyen élhetetlen. Furcsa ezt megérteni lehet, mert igazából nem értem ennek az okát / célját, maximum elkúrt elméleteim vannak amik 1000 sebből véreznek és talán saját kreatív tudatom is közrejátszik benne, túlkapom esetleg így nem is adok rá túl nagy valósságalapot.

Ám érdekes mert totál lelki téma az egész. Pl. Magányos vagyok, mármint régen nem volt párkapcsolatom és evidens hogy kéne már egy ruca akivel össze lehet bújni ezeken a retek hideg napokon meg rózsaszín köd meg minden egyéb, szóval vágyom a szerelemre megint. És jött is a nő. Csodás teremtés. Már akkor tudtam mikor megjelent (régebbről is ismertem csak nem láttam már vagy 4-5 éve :D ) hogy valami van kettőnk között, csak nem tudtam mi. De idővel ám hamar rájöttem hogy bolond ARANYKORONA :) Csak saját vágyaid teremtődtek meg előtted elérhetetlen álomként :) És tudom hogy az a köd, a szelíd léptű rosszakarat vezényelte színem elé ezt a 90 D-s kosármérettel és modellalkattal megáldott kislányt :) Hogy miért? Mert az ember egyrészt attól szenved a legjobban ha aktuálisan legnagyobb vágyai a lábai előtt hevernek és mégsem érheti el őket, másrészt pedig a kiábrándulás és ennek felismerése mind a remény ellen vannak, annak gyilkosai. Így ezekre hamar rájöttem és elhatároztam hogy nem fogok megzuhanni ezek miatt, van még hal bőséggel a Tiszában :) (Még a cián levonulása óta is).

Igazából az élet, vagy az Isten vagy az ördög, még nem tudtam eldönteni... olyan rostába dobtak bele, melyen tényleg minden rossz fent akad, ámbár ebbe én magam majd bele döglök lelkileg. Persze tudom hogy emberi életem személyisége igen salakos mindattól eltekintve is hogy szellemem ház milyen tiszta és "tökéletes", szinte angyali. Ám be kellett ismerjem: Emberként egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok, aki tele van elnyomott aberrációkkal, kiéletlen szexualitással, múltból táplált előítéletekkel, negatív gondolatmintákkal. Igazából minden ember ilyen :D Még akkor is ha nem tud róla, vagy csak nem akar. Nekem ebben a fájdalmam inkább az összehasonlításban jelentkezett meg. Megvizsgálva magasabb szellemi minőségeimet és emberi létezésem viselkedését gondolatrendszereit gondolatmintáit, mit követeke, milyen célok vezérelnek. Hát az valami tragédia volt :D Nagy autó , pénz, picsa, bár ami a jó benne hogy az embereken való segítés, nyugodalmas élet, bölcsesség, is jelen van benne :) Ám felfedeztem egy kis szunnyadó ganét is mely a hatalomra áhítozik bennem folyton. Ez talán jó, mert a fejlődésre sarkall, ámbár ha abba gondolok bele hogy mindennek eljő az ideje, sok értelme nincsen siettetni ezeket sem. Mint pl a látás. Mármint nekem nem tagadom mindig is az volt nagy álmom spirituális tekintetben hogy láthassam az életet és halált, átláthassak élőn és holtan, s ha akarom láthassam a mennyek országát és a poklot is. Ez talán egy részt kíváncsiság (elég vizuális típus vagyok), másrészt talán egy kis hatalomvágy is bejátszik. Nem mint ha nem lenne, mert múltamra visszatekintve, megrengettem a poklot több alkalommal is, de sosem haladhatunk el afelett hogy a hatalmat mindig kapjuk. Vagy a jótól vagy a rossztól, de kapjuk, s azzal élünk. Így végső soron talán nekem sem volt sohasem valódi önálló hatalmam, de amit kaptam, azt precízül, óramű pontossággal kezeltem mindig. Másik nagy vágyam a gyógyítás volt. Az a majdnem csoda számban menő gyógyítás. Mert az az érzés megmámorított örökre, az az érzés mikor meggyógyítasz valaki mást aki nem te vagy. Érzed a háláját és a szeretetét és ő is a te szeretetedet és mindenre készségedet. Abban a pillanatban, annak a kettőnek a találkozásában valahol egy pillanatra az Isten a földre száll és elmondhatatlanul átitató pillanatokat él át mindenki. Valahogy mindig is úgy érzetem e két adottság nélkül nem teljes az életem, nem teljesülök ki sohasem, és ezt még most is így gondolom. Ám tudom hogy a mágia nem lehet munka. Mert mindenkinek kell legyen egyéb fizikai tevékenysége. Így nekem is. És mivel életem elmúlt 7-8 éve nem épp a fizikumokról szólt, így most kínkeserves beérni saját magamat sajnos. És továbbra sem mondtam le a könyvemről, csak más utat választottam. Hangommal fog megíródni ez a mű. Mert mikor egy meditatívabb állapotban vagyok sokkal könnyebb elmélyülnöm bármiben is ha csak beszélek és nem írok vagy gépelek. Ezt nem rég vettem észre. Szóval diktafonos történet lesz a vége majd s azt kell majd papírra vetni. Ez lesz az útja a relikviámnak. Másik oka az, hogy egy alapanyagot sokkal könnyebb átdolgozni mint folyamatosan magas logikai összefüggésekben megszerkeszteni. Túlságosan nagy mentális munkát igényel (számomra), úgy hogy minden úgy legyen benne ahogyan azt kitaláltam, csak egy emészthető köntösben.

Hát most nagyjából ennyi jutott eszembe. Küzdelem az élet, de feladni olyan, mint felépíteni egy házat, amit pusztán azért rombolunk le mert nincsen kedvünk rátenni a tetőre az utolsó cserepet :) Ostobaság :)" – A

Az kemény.... Elég hullám vasút szerű életet élsz , ami jobbára lelkiekben mutatkozik meg . De erős egyén vagy némi optimizmussal , még annak ellenére is , hogy olykor magad alatt vagy . Hát igen a nők és annak gyönyörei csodára kéoesek . Én mondom !

Öcsém mire ezt leírtam ... :D

Természetesen tevékenykedem. Ebben engem már csak a halál akadályozhat meg, hisz olyan volna nem így élni, mint ha azt határoznám el hogy holnaptól nem veszek levegőt :D Ha rám találnak akkor kínlódok kicsit de aztán újra felállok és mehet tovább. Mocsok egy teher nehezedik rám mostanság ami valahol szép és magasztos de a való fizikai életben egy kín és szenvedés. De bízom benne h egy szép napon ezen is csak kacarászni fogok meg nosztalgiázni :)
Igazából amikor megzuhanok vagy reménytelennek érzem a helyzetemet mindig arra gondolok, hogy a sötétség sohasem tarthat örökké. Még ha sokáig is tart, nem volt még olyan vihar miből ne bújt volna még elő a nap. Meg arra gondolok hogy attól hogy én attól még hogy olykor életem fájdalmai miatt elvakultságom által nem így gondolom, az égi vezetés mindig figyel rám és sokszor azt érzem, nem tudom miért egyébként, de mintha kicsit, néha...megcsillanna a gondolat hogy jobban figyelnek rám mint másokra. Még ha látszólag nem is tesznek semmit sem, vagy legalább is én nem veszem észre. Ez jó érzéssel tölt el. Persze tudom hogy meg vagyon íródva hogy senki sem különb vagy több mint a másik, de valahol ettől azt érem hogy fontos vagyok nekik és ez jó. Még akkor is ha esetleg saját felsőbb céljaik miatt érzem ezt a fontosságot nem is saját magam miatt, akkor is valahol azt mutatja meg nekem hogy érek valamit, és hogy igen is számítok valahol valamiért még ha nem is értem pontosan hogy miért és hol és hogyan.

Az igazat megvallva kegyetlen nagy sötétségbe keveredtem valahogy bele de... ez most más. Nem támad senki, nem csíp nem szúr nem harap és nem akar a testemből kicibálni hogy megszerezvén fizikai anyagom tevékenykedhessék a földön. Ez most valahogy más. Mindig nagyon halovány, szinte árnyékként, mögöttem toppanó léptekként felfogható módon van jelen életemben. Nem engem akar bántani hanem magát az életemet úgy alakítani, a körülményeimet a szociális kapcsolataimat hogy az szar legyen, hogy az életem legyen élhetetlen. Furcsa ezt megérteni lehet, mert igazából nem értem ennek az okát / célját, maximum elkúrt elméleteim vannak amik 1000 sebből véreznek és talán saját kreatív tudatom is közrejátszik benne, túlkapom esetleg így nem is adok rá túl nagy valósságalapot.

Ám érdekes mert totál lelki téma az egész. Pl. Magányos vagyok, mármint régen nem volt párkapcsolatom és evidens hogy kéne már egy ruca akivel össze lehet bújni ezeken a retek hideg napokon meg rózsaszín köd meg minden egyéb, szóval vágyom a szerelemre megint. És jött is a nő. Csodás teremtés. Már akkor tudtam mikor megjelent (régebbről is ismertem csak nem láttam már vagy 4-5 éve :D ) hogy valami van kettőnk között, csak nem tudtam mi. De idővel ám hamar rájöttem hogy bolond ARANYKORONA :) Csak saját vágyaid teremtődtek meg előtted elérhetetlen álomként :) És tudom hogy az a köd, a szelíd léptű rosszakarat vezényelte színem elé ezt a 90 D-s kosármérettel és modellalkattal megáldott kislányt :) Hogy miért? Mert az ember egyrészt attól szenved a legjobban ha aktuálisan legnagyobb vágyai a lábai előtt hevernek és mégsem érheti el őket, másrészt pedig a kiábrándulás és ennek felismerése mind a remény ellen vannak, annak gyilkosai. Így ezekre hamar rájöttem és elhatároztam hogy nem fogok megzuhanni ezek miatt, van még hal bőséggel a Tiszában :) (Még a cián levonulása óta is).

Igazából az élet, vagy az Isten vagy az ördög, még nem tudtam eldönteni... olyan rostába dobtak bele, melyen tényleg minden rossz fent akad, ámbár ebbe én magam majd bele döglök lelkileg. Persze tudom hogy emberi életem személyisége igen salakos mindattól eltekintve is hogy szellemem ház milyen tiszta és "tökéletes", szinte angyali. Ám be kellett ismerjem: Emberként egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok, aki tele van elnyomott aberrációkkal, kiéletlen szexualitással, múltból táplált előítéletekkel, negatív gondolatmintákkal. Igazából minden ember ilyen :D Még akkor is ha nem tud róla, vagy csak nem akar. Nekem ebben a fájdalmam inkább az összehasonlításban jelentkezett meg. Megvizsgálva magasabb szellemi minőségeimet és emberi létezésem viselkedését gondolatrendszereit gondolatmintáit, mit követeke, milyen célok vezérelnek. Hát az valami tragédia volt :D Nagy autó , pénz, picsa, bár ami a jó benne hogy az embereken való segítés, nyugodalmas élet, bölcsesség, is jelen van benne :) Ám felfedeztem egy kis szunnyadó ganét is mely a hatalomra áhítozik bennem folyton. Ez talán jó, mert a fejlődésre sarkall, ámbár ha abba gondolok bele hogy mindennek eljő az ideje, sok értelme nincsen siettetni ezeket sem. Mint pl a látás. Mármint nekem nem tagadom mindig is az volt nagy álmom spirituális tekintetben hogy láthassam az életet és halált, átláthassak élőn és holtan, s ha akarom láthassam a mennyek országát és a poklot is. Ez talán egy részt kíváncsiság (elég vizuális típus vagyok), másrészt talán egy kis hatalomvágy is bejátszik. Nem mint ha nem lenne, mert múltamra visszatekintve, megrengettem a poklot több alkalommal is, de sosem haladhatunk el afelett hogy a hatalmat mindig kapjuk. Vagy a jótól vagy a rossztól, de kapjuk, s azzal élünk. Így végső soron talán nekem sem volt sohasem valódi önálló hatalmam, de amit kaptam, azt precízül, óramű pontossággal kezeltem mindig. Másik nagy vágyam a gyógyítás volt. Az a majdnem csoda számban menő gyógyítás. Mert az az érzés megmámorított örökre, az az érzés mikor meggyógyítasz valaki mást aki nem te vagy. Érzed a háláját és a szeretetét és ő is a te szeretetedet és mindenre készségedet. Abban a pillanatban, annak a kettőnek a találkozásában valahol egy pillanatra az Isten a földre száll és elmondhatatlanul átitató pillanatokat él át mindenki. Valahogy mindig is úgy érzetem e két adottság nélkül nem teljes az életem, nem teljesülök ki sohasem, és ezt még most is így gondolom. Ám tudom hogy a mágia nem lehet munka. Mert mindenkinek kell legyen egyéb fizikai tevékenysége. Így nekem is. És mivel életem elmúlt 7-8 éve nem épp a fizikumokról szólt, így most kínkeserves beérni saját magamat sajnos. És továbbra sem mondtam le a könyvemről, csak más utat választottam. Hangommal fog megíródni ez a mű. Mert mikor egy meditatívabb állapotban vagyok sokkal könnyebb elmélyülnöm bármiben is ha csak beszélek és nem írok vagy gépelek. Ezt nem rég vettem észre. Szóval diktafonos történet lesz a vége majd s azt kell majd papírra vetni. Ez lesz az útja a relikviámnak. Másik oka az, hogy egy alapanyagot sokkal könnyebb átdolgozni mint folyamatosan magas logikai összefüggésekben megszerkeszteni. Túlságosan nagy mentális munkát igényel (számomra), úgy hogy minden úgy legyen benne ahogyan azt kitaláltam, csak egy emészthető köntösben.

Hát most nagyjából ennyi jutott eszembe. Küzdelem az élet, de feladni olyan, mint felépíteni egy házat, amit pusztán azért rombolunk le mert nincsen kedvünk rátenni a tetőre az utolsó cserepet :) Ostobaság :)

Csá korona!!!!!!!:)

"Nem. Sok a fizikai világban a meló :) Igazság szerint rá kellett jönnöm idővel hogy nem csak a szellemvilágból áll az élet. Sőt. Abból alig ha állhat, hisz az akkor is lesz ha meghalok, szóval az élet a fizikai síkon való létezés dolgai foglalkoztatnak mostanság. Ha saccolnom kéne 80%-20% arányban. De nem baj az, jól is van ez így :) Emberként is vinnem kell valamire XD" – A

Baszus észre sem vettem hogy válaszoltál. Néha be tévedhetnél felénk . Garantált olykor a röhögő görcs . :)

Egyébként igazad van , pláne legutóbb igen ki merült voltál . De azért még tevékenykedsz ? De mondjuk ha rád akadnak akkor nincs mese ha akarod ha nen , harcra fel.

Az a 20 % mondhatni inkább jobbára a fizikai dolgokkal való foglalkozás, mint a mit is jelent pontosan boldog lenni, mi is a földi boldogság és hogyan fonódik egybe lelki életem rothadó rejtett kis zugaival :) A kísértés, mint a szex, s kapzsiság mint a pénz, a munka miértje, minthogy mi a fasznak kell dolgozni egyáltalán? Haszontalan dolognak találom. Olyasvalaminek ami csak az időmet veszi el nem is kicsit, s így ezekkel próbálok meg zöldágra vergődni. Magány, hiány, kell nő... nem mégsem, á de inkább mégsem kell, á inkább még is...de csak nyűg, és ha kéne is, java idióta, inkább maradok egyedül. De kanos vagyok. De az nem lehet opció, tartani valami nőt csak kúrni. de igen lehet, mert vannak fizikai szükségleteid is. De mi van a tiszta lélekkel? az csak dogma, mindent lehet! De nem ez nem jó, nem bírnám elviselni. De kúrni szeretsz nem? :) de. Akkor? De mégsem jó mert.... szóval ezen önmagammal folytatott párbeszédek milliói zajlanak bennem több témával kapcsolatban is. Kb ez van :)

Nem. Sok a fizikai világban a meló :) Igazság szerint rá kellett jönnöm idővel hogy nem csak a szellemvilágból áll az élet. Sőt. Abból alig ha állhat, hisz az akkor is lesz ha meghalok, szóval az élet a fizikai síkon való létezés dolgai foglalkoztatnak mostanság. Ha saccolnom kéne 80%-20% arányban. De nem baj az, jól is van ez így :) Emberként is vinnem kell valamire XD

"Mondhatni :) Nagy ritkán..." – A

De miért ? Minek tudható be ? Sok A mentális melo ?

Mondhatni :) Nagy ritkán...