A veszedelem utolsó napjai

A fórumot elérheted a forum.tttweb.hu vagy a tttweb.hu/forum címek használatával is.

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

#5
2015. jún. 13. 13:39
Köszönöm a megosztást. :)
És mit gondolsz, hogy viszonyul ez az egész a különféle keleti tanokhoz, mint buddhizmus, zen, taoizmus? Náluk is fontos motívum a elfogadás, amit lehet a tehetetlenségbe való belenyugvásként is értelmezni.
#4
2015. máj. 15. 8:53
Sajna mióta megváltozott a ttt, elég nehéz sokszor belépni, telóról pl. nem is lehet.

Fény oldala... honnan tudhatod biztosan, hogy a fénynek mondott oldal a jó, és nem a másik, amit szándékosan lehúznak?
#3
2015. már. 28. 19:46
Érdekesség: Ezt 1 huzamban gépeltem le, gondoltam hogy ki kell menteni :) A fórumból kidobott mikor rákattintottam a "Mehet!"-re de a főoldalon bejelentkezve maradt, szétfagyott az egész :) Sosem bajlódik más oldalakkal csak ezzel :) De nincs gond, másik böngésző, újra belépés és siker ! :)
#2
2015. már. 28. 19:44
Mielőtt bármit is elkezdenék, megjegyezném, frissen nyitott topicom úgy eltűnt, hogy csak a keresőfelület segítségével találtam meg kizárólagosan :) Ez majd a későbbiekben nyer értelmet, ahogyan az is hogy elég nehezen tudtam belépni az oldalra :) Valaki valószínűleg nagyon nem akar valamit...

Mivel egy teljesen új arculatot kapott az oldal, úgy vélem egy rövid beszámolót tartanék magamról abból a szempontból, hogy az esetlegesen frissen idelátogatók egy villanásnyi képet alkothassanak rólam mi is zajlott itt az elmúlt pár évben.

Sajátosnak mondható történetem, sok évvel ezelőtt kezdődött egy Augusztus 20.-ai meleg száraz estén, mikor is - mondhatni akkori jellememre - ateista mivoltom kissé megtaposta a sötétség egy érdekes jelenéssel, egy manifesztálódással (anyagtalanból anyagtalanba történő alakulás). Keserű volt szemem felnyílása egy másik világra, hiszen ki szeretné ha az oviba az első nap megpüfölné az óvodatársa :) Átvitt értelemben nevezhetjük ezt az időszakot az óvodának is, mert akkor kezdtem el elsajátítani az alapokat, még ha nem is önszántamból. A részletekre nem térnék ki csupán nagy vonalakban, az átláthatóság kedvéért.
Ezen megjelenést követően megközelítőleg 3 év pánikbetegséggel küzdöttem a félelem miatt, hogy visszatér hívatlan vendégem, de megnyugvást keresve csak újabb szellemi támadásokba ütköztem. Volt hogy megszállni akartak szellemek, démonok, de akadt a humán erőforrásban is mozgatható egység, így woodoo bábu is voltam, és a fekete mágiával is megismerkedtem közelebbről, ha akartam ha nem. Minden ilyen szellemi természetű aktív támadási formával találkoztam és hol könnyebben hol nehezebben de felvettem a harcot és elhárítottam, kiiktattam. Utam során megtaláltam az ellenpólust is a fényt. Közeli kapcsolatot ápoltam velük hosszú évekig mely megromlani látszott elmém elködösülése miatt, de a jelenben újra felvirágozni látszik ezen szövetség/barátság. A fénnyel való kapcsolatteremtésem rengeteg tanulási és tanítási folyamattal járt amellett hogy közben minden lépésemet figyelte a sötétség szeme, miben is tudna megbuktatni, mivel is lenne képes elérni azt, hogy életemet C vágányra tehesse.

Legutóbbi fórumlátogatásom során, lelki állapotom darabokban hevert, céltalanság és nyomorult érzelmek keringtek bennem, persze hosszú hónapok óta.

Legfőbb problémám egyik nyomós oka maga az ég volt, azt is kifejtem miért.
Mivel sok évvel ezelőtt a fény szolgálatába álltam, várható volt hogy a sötétség minden megmozgatható erőforrást ki fog meríteni annak érdekében hogy meggátolhassa saját benső fényem megszilárdulását, és hogy azt szétsugározhassam a környezetemre (mely érthető is ha az ő oldalukat nézzük). Ahogyan említettem sok sok év a kínról és a fájdalomról, félelemről, reménytelenségről szólt az életemben, mert úton útfélen újabb és újabb támadások / próbatételek kerítettek hatalmukba melyekből szabadulnom kellett szabadságom visszanyeréséhez.
Ez jelenleg is így van, ám feltétlenül meg kell jegyezzek egy hatalmas különbséget:
Minden eddigi próbálkozása a sötét oldalnak aktív és közvetlen volt velem szemben, még akkor is ha volt 1-2 trükk egy néhány támadásánál. Ám most, most minden megváltozott. Bennük és bennem is.

S innen indul a topic valódi mondanivalója.

Bárki vagy, és bármi miatt is olvasod most "szavaim", lásd, hogy amit most írok, mindenkire örök érvénnyel bír, mert részes szerve az élet körforgásának és benne a sötétség szerepének.

Minden szellemi támadás véget ért. Ha valaki lelki szemeivel láthatta volna a benső helyszínt, romokat, krátereket, epikusnak -nem túlzással- nevezhető háborúk maradványait láthatta volna. Olyas valamit, melyet a látvány után nem kellett volna elmagyarázni senkinek sem hogy mi is történt pontosan. Több szemszögből is megközelíthető ez a dolog, de jelenleg a legoptimálisabbnak azt tartottam ha egy háború köntösét öltöm fel mondandómra, mert az sokkal jobban átviszi a tartalmat a "megélhetősége" által.
Romok, darabok, pusztulás. Ha körbenézek nem látok sem barátot sem ellenséget. Megütközött melynek meg kellett ütköznie s mind két fél visszatért erőivel otthonába lecsillapítani a kedélyeket.
Ha magamat tekintem, azt mondhatom el, hogy én vagyok az az ország, mely földjén a két sereg erői összeértek és megütköztek. Ahogy tisztul az égbolt mert elszáll a füst a romhalmazok felől, azon gondolkodom próbálva folyamatosan felülemelkedni a tényeken ami szemem elé tárul, hogy hogyan is építhetném újjá birodalmamat. Jönnek is sorra az ötletek, de megvalósításuk lehetetlenségében el is haláloznak, java még az elkezdéséig sem jut el, csak halva születik.
Fekszem otthon az ágyamon és azon gondolkodom hogy ez nem lehet, ilyen nem létezhet, hogy ennyi áldozat után még mindig ily kegyetlen velem az élet és az Isten. Haragos vagyok és átkozom az eget amiért elhagytak és kihasználtak, megfeszítettek majd cserben hagytak - éreztem én.
Ám ahogy gondolkodtam, valahogy gondolataim még mindig a sötétség irányába fordulgattak hogy nem e valami cselszövés, trükk vagy ármány mely meggátolja fizikai életemet a boldogulásban.
Éreztem, sejtettem de elképzelésem sem volt miként vagy hogy hogyan kivitelezhető egy olyan ütés melynél az ütő jelen sincs csupán csak az ütést elszenvedő. Ezek a gondolatok a háború után körülbelül 1 évvel jelentek meg bennem. Régóta kerestem a válaszokat de valahogy túlságosan lent voltam ahhoz hogy komolyabb erőfeszítéseket tegyek ezen ügyért, belefáradtam, beleuntam, nem érdekelt semmi. Aztán amikor ezek az érdekes gondolatok elmémbe pattantak, megjelent egy ismerősöm, aki hozott nekem egy könyvet. Gondoltam majd ez is ott fog porosodni a többi között amiket ugyan így kaptam és ugyan így nem olvasok el, mert sem időm, sem energiám rá. Kezembe vettem a könyvet és érdekes érzések fogtak el, jött egy érzés is hozzá hogy ne olvassam el, az a könyv rossz, csak lehúz, nem ad semmit sem. De pont ez az a pont volt ami felkeltette az érdeklődésemet, így nekiláttam elolvasni. Az ismerős akitől a könyv számozott felhívta rá a figyelmem hogy az első x oldal semmiről sem szól pusztán köret a lényeghez így attól az oldaltól kezdtem el olvasni ahonnan javasolta. Nem hosszú könyv, kiolvasom gyorsan és megnyugszom gondoltam így neki is láttam. Ami a történetből kiderült felszínesen számomra az az volt, hogy főszereplőnk egy újságíró aki vakvágányra futott az életét illetően, és különös események folytán médiumi kapcsolatba lépett az ördöggel hogy csinálhasson vele egy interjút arról, miként is taszítja pusztulásba, boldogtalanságba, szenvedésbe, szegénységbe és kilátástalanságba az embereket.
Ahogyan ezeket a sorokat olvastam megdobbant bennem valami, éreztem hogy igen, igen, igen és IGEN! ez az az utolsó darabka a kirakósból mely még hiányzik az egészhez. leküzdvén szellemi gőgöm utolsó darabkáit is (mert nagyon kevés könyvet olvastam a megbízhatatlan médiumi forrásokból fakadóan) tovább olvastam. Még mindig nem értem mert elolvasás után a könyv elkerült tőlem azonnal, hogy hogyan is vette rá főhősünk az Ördögöt arra hogy színt valljon terveiről és praktikáiról, de valahol nem is nagyon érdekelt, mert a lényeget akartam de azonnal. Úgy olvastam mint egy gép, mely nem is meglepő... ha évek óta vársz valamire amit a kezedben fogsz majd rádöbbensz hogy ez az amire oly régóta várták, azaz érzés magával ragad :)
Főhősünk kifaggatta elég takarosan a sötétség uraságát, melyből számomra minden kiderült amire csak szükségem volt. mennyi annak az esélye hogy egy rég íródott könyv melynek írója már meghalt és megakadályozták hogy kiadható legyen éppen most adódik ki? Szinte magaménak éreztem a könyvet, sajátomnak, nekem nyomtatták minden lapját, még csak hasonló irománnyal sem találkoztam hallásból sem!

A könyv lapozgatása közben éreztem, beazonosítottam életem legtöbb nagy miértjét, ok és okozatát, és folyamatosan nőtt bennem az optimizmus és a harci kedv.

Érdekessége a dolognak, hogy egy könyvvel indult az életemben minden katasztrófa megindítása (nem is maga a könyv miatt hanem mert utat nyitott az elmémnek minden rossz dolog befogadására) mely a sötétségből számozott, s most itt van még egy könyv mely befejezi azt és szintén a sötétségtől szármozik, még akkor is ha a fény juttatta el hozzám.

Amit én leszűrtem a könyv mondanivalójából és összeillesztettem a sajátoméval:

A sötétség folyton folyvást magáénak akarja tudni a földön élő emberek szellemét és lelkét, mert ha éltükben sikerül megbuktatni az embereket akkor haláluk után elveheti a szellemét s szellemének erejét. Ebből tartja fent hatalmát a sötétség, mivel más alternatívája nincsen az energiaszerzéshez, így folyamatosan energiát fektet be hogy energiát nyerhessen globális szinten.
Az ördög mindenkire figyel, minden egyes emberre a földön akár csak maga az Isten. Bár a könyvben leírt "mindenható" szerepével nem értettem egyet, ugyanis a könyvben Önmagát az Isten felének tekintette, egyenlő rangú felének, ugyanakkorának, mely úgy vélem nem fedi a valóságot.
Ezt pusztán csak egy fortélynak tekintettem hogy még ezen a módon is nagyságot sugározzon magából. Több helyen is találkozhatunk hasonlóakkal a könyvben, de attól óvakodni kell, intelligens módon téríti el az embert a fénytől még úgy is hogy épp a kötelet teszik a nyakába akasztáskor :) A konkrét kidolgozott stratégiákra példával nem mennék rá a dologra, mert az nagyon hosszú lenne, de lényegét, gondolatmenetét szívesen kifejtem.
Egyébként mint médiumi gondolatmenetet azért fogadtam el mert hasonló sajátosságokat véltem felfedezni a műben mint Molnár Edit munkásságaiban ami valljuk be nem egyszerű feladat, ez már magában egyfajta hitelesítő eszköz. Mondhatni ugyan az a logikai felépítése csak gonoszban :D

Amiről az Ördög beszél:

Rengetegszer teszi fel főhősünk a kérdéseket neki, így azokat nem írnám le 100x újra csak az Ördög válaszait átdolgozva saját életemmel 99,99% ban azonosítva.

Az Ördög taktikát váltott és kijátszotta utolsó kártyalapját is, a legerősebbet, mely mindvégig titokban maradt, s mellyel már találkoztam egyszer életem folyamán, de nem gondoltam volna hogy még egyszer és ily módon fogok.

A fekete mágia fizikai síkra gyakorolt leghatásosabb és legfensőbb határa az melyről úgy nyilatkozhatnék: Tedd tönkre egy ember életét a körülményei által és meglásd Önmagától mászik majd bele a sírba!

Ez alatt pontosan azt kell érteni, hogy semmiféle szellemi támadás nem történik, látszólag minden a legnagyobb rendben zajlik de... de még is minden rossz. Folyamatosan jönnek a rosszabbnál rosszabb dolgok, magánélet, munkahely, balszerencsés események tömkelege hosszú hosszú időn keresztül. Erre mondaná az ezoterikus tanítás azt, hogy valakit megátkoztak. Pedig a valóságban semmi köze ennek a dolognak az átkozáshoz. Egy átok érzékelhető, majdhogynem tapintható, folyamatosan frusztráló és rossz közérzetet nyújtó folyamat amely mint egy kis felhő folyamatosan ott lebeg az ember feje felett. Ám ez amit most írok, ez attól valami sokkal nagyobb és komplexebb.

Az Ördög állítása szerint, az embereket ellehetetleníti gyengeségeiken és sötétségeiken keresztül. A gondolataiba férkőzik bele, negatív gondolatokat kelt észrevétlenül, vagy negatív élethelyzetek sokaságát melyek negatív irányba formálják az embert. Nehéz kifejteni valamit ami hónapokon keresztül folyamatosan történik csak mindig egy kicsit más alakban, de összegezve még is olyasmit kell elképzelni, mint ha lenne az embernek egy rossz akarója, akit sohasem látunk, ám még is mindig mindent úgy alakít a környezetünkben (mert előre látja a történéseket), hogy az a végkifejletben ránk a lehető legnegatívabb hatást gyakorolhassa.

Felmerül a kérdés hogy ez neki miért jó?

Erre is választ kapunk a könyvben.
Számára ez mind azért szükséges mert létezik egy egyfajta univerzális, természeti törvény ami minden élőre vonatkozik, ez pedig nem más mint a hipnotikus ritmus, mely azt a feladatot látja el pártatlanul minden élőben, hogy a létező gondolatait érzelmeit stabilizálja, mondhatni a vonzás törvénye is erre épül fel. Úgy néz ki ez a dolog, hogy ha sokat gondolunk 1 adott dologra az egy adott rezgést kelt bennünk ami kapcsolatban áll ezzel a bizonyos hipnotikus ritmussal. A hipnotikus ritmus pedig a gondolat erősségétől és gyakoriságától függően elkezdi rögzíteni, lekötni ránk ezeket (személyiség változás / kialakulás). Mikor ez megtörténik vagy egy negatív vagy egy pozitív gondolati minta alakul ki bennünk az adott dologgal kapcsolatban. A hipnotikus ritmust semmi kép nem szabad félreértelmezni, úgy kell rá gondolni mint egy mindenki felé semleges / pártatlan dologra. Nem figyeli az egyén életét logikai tekintetekben mérve vagy empátiával. Tárgyilagos és tényleges, mert nem tőle függ hogy mit rögzít le bennünk hanem rajtunk. Itt jön a képbe a sötétség szerepe a megszerzésünkkel kapcsolatban. Nincsen olyan ember akiben lenne semlegesség. Még akkor is vagy pozitív vagy negatív valamivel szemben ha ő maga azt hiszi hogy semleges képes maradni. Ezt a lehetőséget, a nemlétet nem engedi meg a hipnotikus ritmus, ha valahol űr keletkezne azt azonnal elkezdi feltölteni. Ha valaki valamivel kapcsolatban pozitív volt és az a pozitív hatás megszűnik azonnal negatívra cserélődik a helye, nincsen rés sehol sem az érzelmekben és gondolatokban. A gonosz pedig ezt a lehetőséget ragadja meg ahhoz hogy magához láncolhassa az embereket. Az ember azzal azonosul végül amilyenné lett. Aki negatívvá lett az a negatív dolgokkal fog tudni azonosulni (a sötétséggel) aki a pozitív dolgokkal az végül a fénybe megy (ez átvitt értelemben több vallási nézetben is meg van írva csak itt kicsit máshogyan közelítik meg a dolgot). Fortély rengeteg van amit használ, de mindnek az a lényege és az értelme, hogy az emberek negatívan álljanak hozzá a dolgokhoz, ne is akarják elkezdeni vagy épp befejezni a káros szokásaikat és hogy csak sodródjanak az árral céltalanul. A céltalanságot emelte ki egyik legjobb fegyverének mert a céltalan ember akárhová tántorítható míg a céltudatos nem, akik teljes gőzzel mennek előre, gondolkodnak, nem hagyják rá a dolgokat a holnapra hanem törtetnek előre de becsületesen, azok el is érik rendszerint mindig amit akarnak, mert az Ördög képtelen rajtuk megfelelő fogáspontot találni ami által kibillentheti őket a megvalósításból. Persze megpróbálja :) csak nem sikerül neki.

A könyv elemzése közben megvilágosodott számomra, hogy nincsen végérvényesen rossz ember, csak olyan ember aki hagyja magát rosszá tenni, mert nem gondolkodik nem törekszik a tudatosság felé, és csak az ösztönök vezérlik.

Saját példámmal élve.
Miután elolvastam a könyvet nagy szellemi jelenlét ereszkedett le a szobámba ahogy szinte robbantak ki bennem az összefüggés/felismerés halmazok.
Jöttek is a gondolatok, hülyeség az egész, kitalált fantasztikus történet, semmi az egész, minden maradjon meg abban a hitben amiben eddig volt. És itt bukott meg...
A könyvben leírta, hogy számára az az ideális környezet ha a háttérben marad, sőt azt szereti a legjobban ha nem hisznek benne, még a létezését is letagadják, mert akkor bármit tesz soha senki nem fogja tudni vele azonosítani az adott problémát, s mindenki elkezdi az Istent vagy a sorsot okolni, miközben semmi közük az egészhez csak és kizárólag az ördög műve az egész.

Valóban magam bőrén is megtapasztaltam, hogy tudatosságom és tapasztalataim mellett is ennyi picikének mondható információ hiánya által meg tudott vezetni hogy összevesszek a fénnyel és egyre egyre csak távolodjak tőlük. Nagy mestere az alantas és szövevényes terveknek ezt el kell ismerem. De megbukott, s bukását szörnyű harag kísérte, ugyan meg nem támadhatott mert azok az idők már elmúltak, lejárt az ideje ezekhez a lehetőségekhez, de haragja szinte szikrázott a levegőben, mert ahogy meglátta bennem hogy megláttam őt a történések és balszerencsés események tükrében, tudta hogy attól a naptól kezdve meg van lőve.
Hihetetlen stresszes és feszült voltam, minden nap szét akart verni az ideg, elkeseredésem olyan mértékeket öltött, hogy azon gondolkodtam mi az az olcsó és kíméletes szer amitől nem ébredek fel reggel többé sohasem. Ennyire mesterien aláásta az egész életemet. Aztán ahogy ezen gondolkodtam, oly hosszú idő után leszállt fejemre az ég és megszólalt. Nem beszélt sokat de az tartalmas volt. Annyit mondott csak csupán halk szóval suttogva: Megmentelek. És éreztem ahogy átjár hatalma, kiemel Önmagamból és belőle (gonosz), kiemel a mindenségből hogy újra talpra állítson hogy menj tovább mert elfáradtál de már nincs messze a vég.

Ezt követően másnapra érkezett meg a könyv. jelen napjaimat tervekkel töltöm, hangulatom stabilizálódott, nem vagyok feszült és ideges és ezt ha 30 embertől nem hallottam még 1 től sem :) (Ők vették észre nem én).
Tudom hogy nem ért még véget, mert még van ideje, de a felismerés pillanatában indult el a stopper és borult a homokóra, ment le a nap hogy majd újra kéljen. Szorítja az idő, érzem rajta nap mint nap, láthattam is őt, a gondolatait a terveit mert lehetővé tette az ég, és egy kedves barátomnak percről percre leírtam mi fog vele történni mert tudtam hogy fel akarja használni ellenem (kavarni a dolgokat). Ahogy írtam és 1-2 perc elteltével bekövetkeztek, szóhoz sem tudott jutni. Lényegtelen a szituáció de a benne részvevő 3. idegen fél pontos személyleírását is leírtam neki, a szeme színétől a kisugárzásáig a megjelenéséig az életkorán át a stílusáig. Azt is hogy mit akar és hogy az miért nem jó. Drága ismerősöm követte az figyelmeztetéseimet így nem történt semmi probléma, mely által éhtelen haragra gerjedt újfent az ördög (ki hogy hívja). Természetesen tudtam, hogy ez a lehetőség azért adatott meg nekem, mert úgy akart alám ásni, hogy egy ismerősömet "támadja" (vezeti) meg. Így viszont az ég biztosíthatta számomra a lehetőséget hogy megvédjem és tegyek ellene. Természetesen ez is csak egy olyan folyamat volt ahol az ismerősöm és a 3. idegen fél között semmilyen negatív kapcsolat nem jött volna létre, csak a végeredménye lett volna számomra egy szép nagy kalapácsütés.
Ebben az esetben mindent láttam előre, egyébként pedig csak a logikámra hagyatkozhatok.

Másik jó lehetősége a pénz és annak hiánya, a nyomorultság megszoktatása.
Észrevettétek hogy azok az emberek akiknek nincsen pénze, szegények és gyakran mondogatják 1-1 témához odakapcsolva hogy áh, nincs nekem pénzem erre vagy arra, vagy hogy áh nagy szegénység van, csóró az ország stb. És ha most visszagondoltok a hipnotikus ritmusra? Nem csak hogy az egyén lehetetleníti el a saját életét, mert rögzíti a gonosz behatása által magában hogy nincsen pénze s ezzel taszítja magától annak lehetőségét is hogy kimásszon a gödörből, de még a kollektív tudatot is gyengíti, mely az országban élő összes ember gondolatának összessége. Így hát mindenki mondogatja és mindenki szegény. Aki pedig nem mondogatja az nem általában nem is az. ott is megy a sírás a pénz miatt, de ott pedig azért mert a pénze hatalmába kerítette a gazdáját, aki retteg annak elveszítésétől aminek pontosan a félelmei miatt annak elveszítése lesz a végeredmény.
Úgy is összegezhetném ezt a dolgot, hogy azok a gondolatok amelyek lefelé mutatnak és negatívak, vagy konkrétan az ördögtől valóak, ő táplálja észrevétlenül a fejünkbe bele, vagy nem közvetlenül hanem közvetetten számoznak tőle, azaz már elért valamikor valamit velünk szemben amely hatására olyanok lettünk hogy mondogatjuk azt amit nem biztos hogy kellene.

Tudom arra gondoltok most hogy a tényállásokat figyelembe véve ha valakinek tényleg nincsen pénze akkor nincsen pénze és nem kell túllihegni.
De ez tiszta sor, nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy hogyan jutott idáig?
Olyan sorozatok összességének a végeredménye, melyet előre kiterveltek számára hogy idáig jusson valaki és mindent és mindenkit okoljon érte csak azt nem akit kellene, az Ördögöt.
Mert ahogy felerősíti az emberben azt a tényt hogy nincsen pénzem, nem is lesz mert nem is lehet mert az univerzum számára ő maga nem teszi lehetővé azt hogy kaphasson. Az Ördög nem erőszakos, nem fedi fel magát, inkább csak azt akarja hogy az EMBER ne akarjon valamit, vagy belenyugodjon, ne vágyjon többre.

Ha még is bele kellene csempésznem 1 példát a történetbe az úgy szólna hogy:

Nincsen pénzem mert a múltban nem alakítottam ki olyan kapcsolatokat vagy tanulmányokat melyek lehetővé tennék azt hogy sok pénzem legyen de mindennél jobban vágyom egy sportautóra mert az az álmom. Van akinek a bélyeggyűjtés van akinek a kozmetika napi rendszerességű látogatása van akinek a karrierje mindenkinek más, nekem az autó. Én ha ördög lennék mit csinálnék?
Gyermekkorától kezdve olyan irányba terelném mely nem felel meg ezeknek a vágyaknak (azt is látja majd 1x mire fogsz vágyni...). A tanárokon keresztül elvenném a kedvét a tanulástól, a szülőket is igába hajtanám hogy ne tudjon sokat foglalkozni egyik sem a gyerekkel, ne támogassa, had ússzon el a kinti világ sokadalmában, mint a lógás később a cigaretta a drogok a nők és az alkohol. Mikor beérik rá hogy kell neki egy sportautó felerősítem a vágyát pont azért hogy égesse, hogy mindennél jobban kelljen neki mert mása úgy sincsen, és mikor már alig bír magával annyira kell neki akkor beletáplálom hogy túl drága, sosem lesz ennyi pénzed, meg is mutatom neki a hétköznapokban hogy egy 10000 ft os cipőt nem tudsz megvenni nem hogy egy több milliós sportautót, mert ez az ország ilyen, itt nincs pénz csak szegénység, itt semmi nincsen. Kezditek kapiskálni? :) De! ott van az a biznisz, az az egyik haver is hogy megszedte magát, végül is csak egy táskát kell átvinni az egyik városból a másikba, nem kérdezek semmit se csak megyek és megkapom amit meg kell. Nincs más lehetőség! Valamit tenni kell mert nem lépünk egyről a kettőre!

És így viszi tévútra az embereket az ördög. Persze amikor elmegy a táskával hagyja egy kicsit, hogy érezze az ízét, ez csak a mézesmadzag... aztán lekapcsolják a rendőrök és 10 év a fogdában amit vagy kibír vagy felköti magát és már is megkaparintott húszon pár év alatt egy emberi életet magának.
Mindig is gondoltam hogy az ördög a részletekben rejlik, és tényleg így van. Az Ördög ott van az apró betűsben.

Ez a fiatal nem hibázott. Csupán csak nem tudta mi történik vele. Ha tudta volna hogy ez az egész az Ördög műve, hogy előre elkészített halálút amin jár, biztos vagyok benne hogy nem menne rajta végig hanem egy másik utat választana. Ellent állna a hízelgő könnyű pénzeknek és elkezdené többre tartani a becsületes munkát (még ha az üzleti területen is valósul meg és sok pénzt szakít vele). Tudná, hogy mindent elérhet és megkaphat az Ördög közreműködése nélkül is és a vesztét sem okozná, mert akkor azt is tudná hogy mindig a fény felé nézzen és onnan várja az ajándékokat. Megértené hogy az Ördög nem maradhat örökké, csak addig ameddig szükséges. Nem azért nem véd meg a fény ellene mert nem akar, hanem mert még senki sem bizonyította be azt neki, hogy igen is egyedül 1 maga is képes helyt állni a sötétséggel szemben. Mikor ez bebizonyosodik, fényáradat zúdul le az égből, és levédi az ember életét a sötétséggel szemben. Mondhatnám úgy is, hogy kivívja az ember magának a tiszteletet azzal, hogy szembenéz a sötétséggel és győz. A győzelem alatt pedig nem a visszavágást kell érteni, hanem azt, hogy nem hajt fejet előtte, sem akkor mikor negatívan támad, sem akkor mikor mézes mázas módszerekkel próbál rossz útra terelni, mert nem csak félelmetes módokon képes elérni az embereket, hanem sokszor nagyon is kívánatos módokon, hogy az emberek azt akarják amit ő, és ha ez megegyezik akkor sikerrel jár.

Emlékszem rá, 1-2 éve lehetett az az ominózus este, amikor is nagyon magam alatt voltam, nagyon semmibe lógott a lábam, nagyapám házi pálinkájának rendesen odanéztem és itt fórumon megígértem mindenkinek hogy mindenkit meg fogok menteni.
Többek között most ezért hoztam létre ezt a topicot, hogy betartsam az ígéretemet. Ami ha minden igaz valahogy úgy hangzott hogy: Ha ezt az egész szartzh túlgélem, az Itenffre esküszőm mindenkithz megklmentek!!!!!!!! :D

Egyébként a könyv címe: "Túljárni az Ördög eszén" - Napoleon Hill Aki számos sikerkönyvet is írt a múltban, de én még sem ezek miatt szerettem meg munkásságát, hanem amiatt amit ebben az egy darab könyvben leírt.
Mindenki jól figyeljen, rendbontó mondat következik! :D
MINDENKINEK AJÁNLOM!

Ez a könyv annyira telibe találta az igazságot, de annyira, hogy magam sem akartam szinte elhinni hogy ilyen van.
Teszem hozzá, amikor elolvastam a könyvet megjelent egy új reklám is:
https://www.youtube.com/watch?v=IuCc-tIF_YQ

Csak remélni tudom, hogy mindenkinek tudtam segíteni aki ezeket a sorokat olvassa!
Megfordult bennem a világ. Ahogy megláttam a sötétség tenyerét magamon, rögtön tudtam hogy mit kell tennem. Nagyon régóta vártam ezt a percet, ezt a napot, ezt a létállapotot, amikor megláthatom azt a kaput ami elé nem tud már senki sem akadályokat görgetni és amit megmutathatok másoknak is. Mert ahogy ülök az autómban nap mint nap és nézem az embereket az utcán, boldogtalanság, keserűség, belenyugvás és félelem látszik a tekintetükben. Tele gondokkal és nehézségekkel melyeket nem tudnak leküzdeni mert nem tudják hogy hogyan kell.

Mi lenne ha úgy gondolhatnánk a gondokra, hogy nem is léteznek? Mert minden problémára van egy megoldás amely idővel eljön. De akkor miért tesszük tönkre magunkat miatta, ha már úgy született meg hogy el is kell múljék? Mi lenne ha úgy élnénk a mindennapokat, hogy nem a problémákra figyelnénk, hanem a családra, a barátokra, az igazán fontos dolgokra az életben, azokra, melyek örökre megmaradnak bennünk és sohasem múlnak el mert igaziak?
Milyen lenne az emberi élet ha boldogak lehetnénk mert nem csak vágynánk rá hanem meg is tennénk? Mert ez a létállapot is egy előidézett állapot, mely a cselekedetein, szándékaink, akaratunk végeredménye. Az igazi dolgok gyümölcse.

Szép estét mindenkinek!
#1
2015. már. 28. 16:42
Nagyon régi motoros gyanánt, fejlődésem szakaszának azon pontjához értem, mikor is azzal az erővel kerültem szembe, melyet csak úgy emlegetnek hogy a gonosz, a sötétség, a negatív fél, ördög, sátán, Lucifer, vagy ki miként tárgyiasítja magát a gonoszságot. Régebben is észrevettem már évekkel ezelőtt, hogy az ide látogatók legnagyobb része, a hatalmat a tudást és a megismerést keresi az ezotériában, spiritualitásban. Ezen tényállást figyelembe véve szeretnék veletek megosztani egy újabb témakört, melyben felvázolom felismeréseimet, változásomat, amely napjainkra lehetővé tette azt, hogy 180 fokos fordulatot vegyek az élettel szemben pozitív értelemben véve.
Úgy hiszem megtaláltam (mert eljött az ideje hogy megtalálhassam) azt a fő momentumot, mely minden emberi életet eldönt a Földön, kire milyen sors vár, miért boldogtalanok az emberek, miért annyi a lelki sérült és hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ebből a létállapotból kiszakadjunk és boldogan élhessünk, még ebben az életünkben!
Akit érdekel nyugodtan olvassa végig ám a megértésének vannak alapfeltételei mint például a nyitottság. Ha valaki olvassa, próbálja meg úgy elolvasni hogy már a legelején leszögezi magában, ezek a dolgok léteznek és most e szerint kell gondolkodjak h mindent pontosan megértsek.
Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0