Démonok, stb.

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

#356
2010. szep. 5. 18:12
Fehér mágai akkor a fény?:)
#355
2010. szep. 4. 20:39
törölt tag
Mert a fekete mágiával az ember lelkileg és szellemileg csak a darkban léphet előre... és minél fentebb lép a darkban annál távolabb kerül a fénytől.
Ha nincsen 1 fény (ember) aki vállalja azt hogy legyőz téged ha fekete mágus vagy (mert le tud) akkor neked véged... önerődből sohasem fogsz tudni kiemelkedni mert a rendszer úgy van biztosítva hogy külső fény segítség nélkül ne lehessen kiszállni a dolgokból... megragad, leláncol, és kényszerít, szeretteid, céljaid, eszméiden át.
A fekete mágia olyan dolog amihez nagyon mélyen bele kell merülni a fénybe hogy biztonsággal végezhesd. Ez alatt azt értem hogy, van amikor dark eszközökhöz kell nyúlni 1-1 speciális folyamat miatt, de ha nincsen benned a fény által kialakított jóindulat és szeretet akkor negatív érzéseket is fogsz táplálni és már el is ragadott a sötétség.
Ahhoz hogy valaki a sötétségbe nyúlhasson bele biztonsággal, fényként kell hogy járjon a sötétségben. Mert ha ez nem így történik, annak lelkét egy felettes hatalom (hívják bárhogy is) magáévá teszi, s gyengeségei által irányítja majd. És ha valaki elzáródik a fénytől, annak nincs menekvés...
EZ egy olyan játék amit nem lehet elkezdeni úgy játszani hogy ez csak a próbakör, mert nincs próbakör, egyből éles és egyből hatásos. Ha valaki pedig eladja magát a düh miatt (mert megeshet ha nem kellően tisztult lélek és szellem) annak sorsa olyan lesz mint a dühe... kegyetlen és szeretetmentes, ebből pedig általában úgy szálnak ki hogy öngyilkosok lesznek...

Angyalokkal kommunikálni olyasmi, mint megérezni a lét leheletét.
Nem érezheti meg csak úgy bárki barmikor. Természetesen ellent is mondok magamnak mert bárki bármikor megérezheti:) de csak akkor ha annak ott van az ideje. Ha van miért. A fény értelmetlen dolgokat sohasem csinál. Beszélni egy angyallal vagy magával az Úrral csak akkor lehetséges ha arra készen áll az illető, mind lelkileg mind szellemileg. Hogy miért? Elmondom.
Amikor leszáll hozzád egy angyal vagy az Úr, az ő fényessége olyan kárt tenne benned amit nem is biztos hogy kibírnál... valószínűleg belehalnál, úgy hogy közben senki sem akarná a vesztedet. Egyszerűen csak azért mert akkora energetikai különbség alakulna ki hogy az téged felmorzsolna. Ezért eleinte csak picike zöld színű gyógyító angyalkák szállnak le hogy felkészítsenek energetikailag és lelkileg a találkozásra hogy kibírd.
Lelkileg:
Az Úrral való találkozás:
Szellemed megpillantja az eredeti otthonát. Tudod mi történik ez után?
Azt érzed hogy értelmetlenné vált a léted, és hogy te semmit sem akarsz csak ott lenni vele, a tökéletességbe, és a szeretetben. Érzed majd hogy milyen gonosz az ember és hogy ahhoz képest az Úr milyen tökéletes szeretet. Meg akarsz szó szerint dögleni mert úgy érzed ha most azonnal nem vagy vele amúgy is belehalnál mert nem bírod ezt a földi szenvedést amit az okoz hogy lelked egy élve rothadó húsketrecbe van zárva.
Ezt az élményt megélni 1xre csodálatos és tragikus.
Ezért nem repkednek a jók össze vissza csak úgy:)
#354
2010. szep. 4. 19:58
"[quote author=snik94 link=topic=134.msg16433#msg16433 date=1283610501]
Szia Tükröd!

Azt amit te és baldag írtok mindig elolvasom. Annyi mindent tudsz..:D ..tudom ezt most hülyén hangzik..:D
Mikor csöppentél bele ebbe az egészbe? Vagy nálad hogy kezdődött? Biztos jó sok év tapasztalata az amiket leírsz nekünk és nagyon sokat segítesz...

De hogy a témával kapcsolatban is írjak:D
Azért nem megy az AP mert félek...félek a szellemektől. Vagyis inkább attól félek, hogy mi van ha egy démon rám száll és .... nem tudom..
Ja és valamit kérdeznék is, de azt inkább priviben , nem akarlak levelekkel zavarni vagy valami...
Biztos neked is jó sok levél megy naponta..szval hogyha ráérsz akk szólj..és akk írok inkább ;) :D" – Tükröd


Visszatekintve érzem magamon hogy annó akkoriban hajlamos lettem volna csendben és nyugodtan lassan belecsúszni a fekete mágiába...

" – Tükröd
miért nem kell a fekete mágiával foglalkozni?
én se tenném :) (csak hogy több indokon legyen hogy ne is foglalkozak vele.)

a fehérrel lehet foglalkozni?

am én is szeretnék az angyalokkal kommunikálni :)
#353
2010. szep. 4. 18:08
törölt tag
"Szia Tükröd!

Azt amit te és baldag írtok mindig elolvasom. Annyi mindent tudsz..:D ..tudom ezt most hülyén hangzik..:D
Mikor csöppentél bele ebbe az egészbe? Vagy nálad hogy kezdődött? Biztos jó sok év tapasztalata az amiket leírsz nekünk és nagyon sokat segítesz...

De hogy a témával kapcsolatban is írjak:D
Azért nem megy az AP mert félek...félek a szellemektől. Vagyis inkább attól félek, hogy mi van ha egy démon rám száll és .... nem tudom..
Ja és valamit kérdeznék is, de azt inkább priviben , nem akarlak levelekkel zavarni vagy valami...
Biztos neked is jó sok levél megy naponta..szval hogyha ráérsz akk szólj..és akk írok inkább ;) :D" – snik94


Nekem ez az egész 3 évvel ezelőtt augusztus 20. án egy italos este után kezdődött miután kijózanodva hazajutottam.
Természetesen mindenki oda volt még bulizni, csak nekem valamiért korábban zárult ez az estém és olyan 12-1 körül haza is értem. Kertes házunk van és tetőteres. Az én szobám a tetőtérben volt, és pont az én szobámhoz tartozott egy erkély is.
Nem volt közvilágítás mert a város azon a részen ahol én lakok gyakran megszünteti amikor jó idő van az energiatakarékosság miatt. A DISZKÓVERIT:D néztem pont a tv-ben a hogyan készült műsornak azt hiszem egy ismétlését amit akkor este adtak le vagy ilyesmi... de lehet hogy autókészítő téma volt már nem emlékszem annyira. Akkor még teljesen fedett tudatú emberként éltem életem és maximum csak érdekelt ez a téma mint a legtöbb embert mert izgi és kíváncsi és stb stb de annyira mégsem hogy foglalkozzak bármivel is, maximum ha véletlen megláttam vagy szóba jött de még csak gondolkodni sem gondolkodtam akkoriban ezeken... akkor a motorozás volt minden időtöltésem, csak szeltem az utakat ameddig volt benne benzin vagy el nem fáradtam.
Viszont az nap éjjel különös dolog ért engem.
Feküdtem az ágyon az ablak mellett ami nyitva volt de volt rajta egy szúnyogháló (műanyag szerkezetű ezért visszaverte a fényt a nagy sötétségben (a tv fényét) így nem látszott át, nem lehetett látni mi van rajta túl, szint úgy az üvegekkel... az az üveg ami fényt kap a sötétben megvakul és csak a fényt tükrözi vissza, így semmit sem lehetett látni az erkélyből nagy szerencsémre) nagyon meleg volt ezért egy szál boxerban ott hevertem és tv-zgettem, elvoltam.
Ám egyszer csak hirtelen, azt hallottam hogy valami nekicsapódott az erkélykorlátnak és mintha ütötte volna vagy csapkodta volna egy fémes tárggyal majd egy toppanást hallottam (feljutott az erkélyre). Ekkor egy olyan rettegés fogott el amit átlagos ember fizikai létezése folyamán nem tapasztal meg sohasem semmilyen körülmények kötött amíg él... az az ember is mást él át akit széttép egy barnamedve... Ami igazán érdekes volt hogy nem tudtam mi a fasz történik csak azt hogy kibaszottul félek de annyira hogy még levegőt sem vettem csak annyit éreztem hogy minden lehűlt körülöttem és bennem (ez nem energetika volt hanem a fizikai testem reakciói, adrenalin stb tehát itt még nem történt energetikai behatás...nem is volt rá szükség). A szívemet hallottam a fülemben a fejemben és a gondolataimban is ahogy annyira ver hogy majd el szalad a mellkasomból és csak feküdtem lemeredve sokkot kaptam, de égig emlékszem mindenre az utolsó pici mozzanatra is. Ekkor mikor meghűlt bennem a vér, az a valami elkezdett lihegni mint egy jól megtermett német juhász kutya, csak nem gyorsan hanem lassan és tökéletesen ütemesen, 5 mp befele szívás 5mp kifele fújás. Még mindig nem tudtam mi történik és hogy mi a szar az ott kinn vagy hogy mi van velem... Ekkor a párkányon lévő öngyújtó nekirepült az üvegnek de nem tört be és a gyújtó sem ment szét, csak baxott nagyot koppant amitől már szédültem annyira rosszul voltam a félelemtől. Ekkor közvetlen ez után hallottam ahogyan a körmei kaparják a falat, belső látásom kinyílt és éreztem ahogy mászik a falon és 2 őt előre 1 et hátra csúszik de halad felfelé. Elérte a csúcsát a háznak ahol felpattant a tetőre és 3 HANGSÚLYOZOM!!!! 3 lépéssel az egész háztetőn végigfutott, nos a háztető hossza kb 12 m... hallottam a dübbenéseket ahogy elfutott és eltűnt fogalmam sincsen hogy hova. Minden esetre visszább kanyarodva... ahhoz hogy valaki felugorjon az erkélyemre kb 6 m-t kell ugrania függőlegesen felfelé...
Ezután fél óra síri csönd és csak feküdtem... ugyan úgy abban a pózban ahogy az egészet végighallgattam, leizzadtam, és kegyetlenül szarul éreztem magam. Paranoiás lettem és 1 hétig nem aludtam semmit utána is csak pár órát és csak tv zene és fény mellett. kikészültem... később mindent megkérdeztem részletesen az angyaloktól és mindent elmagyaráztak nekem hogy mi hogy történt. Igen egy manifesztálódott démon volt az ami tőlem kb 1 m-re kapirgált meg lihegett.
Rosszabb helyen nem is lehetett volna az ágyam mint az ablakhoz csontra odatolva...
De szükségem volt rá, ezzel ő olyasmit tett aminek köszönhetően eljutottam Krisztushoz.
Általában azok az emberek akik nem szenvednek nem keresik Krisztust, mert nincsen rá emberként okuk...
nekem nagyon is volt. Így minden tiszteletem azé a démoné aki felugrott hozzám ezzel a helyes útra pofozva engem. Visszatekintve érzem magamon hogy annó akkoriban hajlamos lettem volna csendben és nyugodtan lassan belecsúszni a fekete mágiába...
De a démonoktól való rettegésem taszított attól hogy ilyesmibe keveredjek, így minden erőmmel a fénybe kapaszkodtam.
S az első könyörgéseimre és könnyeimre Mihály Arkangyal felelete válaszolt. Kék fény töltötte el a szobát, pontosabban akkor még semmilyen tapasztalatom nem volt ezekben és csak annyit érzékeltem hogy érdekes szeretet vett magába be és a szobában minden kékes színűre változott, de tényleg csak a színek...
Ekkor elkezdtem túrni a netet hogy Mihályról többet megtudjak, ez sikerült is, tök alap dolgokat megtudtam róla s kicsivel ezután megtörténtek az első hangok... onnanstól kezdve én nem olvastam könyveket sem, internetet sem, semmit sem, mert tudtam hogy minden mi ezen a világon van, kevesebbet tud 1000x mint ő, s nem is tiszták az információk, így őt követtem, az Úr csak később lépett be az életembe. Először Mihály volt akibe minden bizalmamat vetettem.
Később jelentkezett egy női aspektusban létező angyal is Ariel aki egyensúlyozza bennem Mihály harcos természetét, mert ugyanis volt hogy 4-5 óra hosszakat folyamatosan vele beszéltem s emiatt kicsit az ő lényegét vettem át tudattalanul és mindig mindenkivel harciaskodtam szellemileg erre kellett a nyugtató női aspektus aki helyreállította a megbillent mérleget és végre tudtam haladni az utamon. (Ne értsétek félre, Mihály tökéletes angyal, csak az ő energiái rajtam úgy ütöttek ki hogy én elveszítettem a fejem mert nem tudtam őket kezelni tekintve azt hogy még igen fiatal voltam és tapasztalatlan). Később minden más lett... sorra jöttek a gonoszabbnál gonoszabb és nagyobb entitások akik mint a rothadó tetememet látták volna viszont szívesen de senkinek sem sikerült. Voltak emberek akik megpróbálták ugyan ezt, de ők is a bitófán végezték, legtöbbje saját kardjába dőlt bele, kevés volt az akiben annyi becsület lett volna hogy végigjátssza az elkezdett köröket. Részletesebben nem mennék bele kikkel mit folytattam és miért meg hogyan, mert az nem lenne helyén való. Viszont annyit azért elárulhatok hogy olyan szellemi létezőkkel hozott össze a sors, negatív értelemben mint Aleister Crowley, Mephisto (az univerzum mumusa (volt)), és Stb stb stb...
És elmondanám hogy mindegyikből győztesen szálltam ki a végén, DEEEE!!!! Csak azért mert az Úr támogatott, csak ő miatta... olyanokkal találkoztam akik fizikailag is elpusztíthattak volna röhögve, de az Úr tökéletessége végül mindig diadalra vitt, a belé vetett hitem és akaratom felé, hogy vele maradok ha beledöglök is. Csak a fény volt az aki miatt ezt az utat bejárhattam. Nélkülük úgy érzem hogy olyan betonfalba ütköztem volna ami fel sem épül mert nem lett volna... de felépült s a fény a kezembe adta a betonbontó kalapácsot és a védőruházatot használati útmutatóval és több hónapos tanfolyammal minden napos aktivitással. Én levontam a tanulságot. Ti akik mindenféle biztos háttér nélkül indultok el olyan utakon amiket még ti magatok sem láttok, nagy eséllyel szellemként az utolsó utatokra indultok. vakon bele a nagyvilágba... figyeljetek mindig hogy mikor mit és miért tesztek! És ez jó tanács nem prédikáció olyas valakitől aki már látott nem 1 és nem 2 olyan embert akik elmerültek. Köztük olyanokkal akik már meg is haltak (pedig élhetnének...).
Nem játék!

Írjál nyugodtan engem nem zavar, sőt én csak örülök neki hogyha felkeres valaki és megtisztel a bizalmával bármilyen kérdésben és esetben:) Olyan ez mint bármi más, ha nem tudod inkább kérdezz 100x mert ha megteszed akkor biztosnak kell lennie mindennek. Mivel ez nem egy videojáték, nincs folytatás, második esély, ha valamit teszel annak a súllya igen keményen kiütközik léted minden formájában.
Írj nyugodtan!:)
#352
2010. szep. 4. 16:28
Szia Tükröd!

Azt amit te és baldag írtok mindig elolvasom. Annyi mindent tudsz..:D ..tudom ezt most hülyén hangzik..:D
Mikor csöppentél bele ebbe az egészbe? Vagy nálad hogy kezdődött? Biztos jó sok év tapasztalata az amiket leírsz nekünk és nagyon sokat segítesz...

De hogy a témával kapcsolatban is írjak:D
Azért nem megy az AP mert félek...félek a szellemektől. Vagyis inkább attól félek, hogy mi van ha egy démon rám száll és .... nem tudom..
Ja és valamit kérdeznék is, de azt inkább priviben , nem akarlak levelekkel zavarni vagy valami...
Biztos neked is jó sok levél megy naponta..szval hogyha ráérsz akk szólj..és akk írok inkább ;) :D
#351
2010. szep. 2. 19:44
törölt tag
"[quote author=zolgbo link=topic=134.msg16405#msg16405 date=1283371806]

Régen próbálkoztam szellemidézéssel, de megbántam. Azóta próbálom kerülni a szellemeket, démonokat, meg mindent ami nem kézzelfogható. Valahogy ők mégis megtalálnak. Nem tudom, hogy ez miért van? Gyengének tartanak engem, valamiféle prédának? Ha békénhagynának, én biztos nem keresném velük a kapcsolatot. Vannak időszakok, amikor hetekig nem érzem démon jelenlétét magam körül. Olyankor fizikailag fittebbnek, kipihentnek érzem magam, kiegyensúlyozott leszek és nem kalandozik el a figyelmem. Olyan ez, mintha hétköznapi emberből hirtelen egy sikeres valakivé válnál, akinek többnyire összejönnek a dolgok. Aztán egyszer csak furcsa érzés fog el, mintha bizonyos helyeken nem lennék egyedül. Jön a hűvös, érintés szerű érzet (valamiért mindig az arcom, nyakam bal oldalán kezdődik???) és fogy az energia. Jönnek a próbálkozások, hogy lerázzam őket, több-kevesebb sikerrel. Próbáltam már azt is, amit Tükröd írt, hogy megkérem az Urat, hogy fogadja magához, de ez még egyszer sem sikerült. Nem tudom, hogy miért nem megy, talán az a baj, hogy nem tudom elképzelni az Urat, így azt sem, ahogy lenéz ránk. Tükröd, Te milyennek látod Őt, amikor rá gondolsz?

Tükröd:
"Az elfáradás és rosszullét pedig azért történt mert hirtelen nagy mennyiségű energiától szabadított meg, és ez neked egy nagy energiakieséssel jár"

Úgy gondolom, hogy ez az entitás erősebb, mint amikkel eddig dolgom volt. Tényleg csak 1-2 percig tartott, hogy normál állapotból eljussak az émelygésig és egy közepesen erős fejfájásig. Éreztem, ahogy rohamosan fogy az energiám, mintha kitépte volna a fél oldalamat, de mindezektől függetlenül nem féltem. Kértem, hogy haggyon, próbáltam védekezni és csak utána támadtam vissza (eszembe nem jutna egy lábát lógató démont megtámadni). Azt, hogy közben mit éreztem, abban nem vagyok biztos. Hogy lehet megkülönböztetni az egészséges harciszellemet a bosszúvágytól? Amikor úgy éreztem, hogy elég volt, én leálltam, elengedtem őt.
Valószínűleg nem ér itt véget a történet. Hogyan tudom kideríteni, hogy mik a szándékai? Mire kell figyelnem? Hogy lehet megállapítani, hogy azért akarja elszedni az energiáimat, mert mohó és többet akar magának vagy mert ellenállhatatlan vágyat érez a fény iránt és bennem lát valamennyit?

Köszönöm,
zolgbo
" – Terror


Hidd el egy démon nem a fényt keresi a lelkedben hanem azt ami azon belül a leg gyengébb a leg sebezhetőbb ugyan akkor ezzel megtiporva téged és ezzel merítve erőt a létéhez és ahoz h további tetteket iletve folyamatokat vihessen véghez amivel ugyszint csak neked akar ártani :D pontosan a fény az ami a legkevésbé érdekli inkább az mi pusztitható vegyük például a személyiségedet teljesen megváltozik azt hiszed majd egy idő után h mindenki ellened van és teljesen más szemszögből látod a világot majd fizikai tapasztalattal csak akkor fogsz szembesülni ha képes vagy észre venni mikor irányitja ö az életed és tenni is próbálsz ellene akkor jönnek a komolyabb fordulatok ami már veszélyes lesz számodra túlzottan is! Fáradékonyságot , és jelentős energia veszteséggel azért szembesülsz mert tartassz a következö lépésétöl és nincs meg a kellő pihenési idöd tehát ezalatt értem a nyugtalanságot...stb Persze ha ez igy van valójában akkor segíteni csak olyan képes aki már jártas iletve tapasztalt ez ügyben és képes arra h ezt a valamit visszaküldje vagy eltántoritsa a maga elé kitűzött céltól h tönkre tegyen. addig is amit a leg okosabbnak tartok h ne próbálj meg vele szembe szálni mert az ilyen dolgok bizony képesek fizikailag is bántalmazni és azmár egy csöppet ilyesztő ugyan akkor fenn ál annak a veszélye h teljesen bele bolondulsz ezáltal teljesen kitéve a démon vagy...szellem akaratának kitéve szval keress fel olyat aki biztosan képes eltünteni és biztosan tudja mit csinál mert forditott esetben ő is megszívja ha csak feldühíti persze ez csak az én véleményem nem akarok senkit ki oktatni de a leg helyesebb amíg nincs biztos segítség minnél többet társaságba lenni ezáltal kicsit még is ellenálsz neki ezzel csak a személyiségedet véded és ugyan akkor biztonság érzetet adsz magadnak ezáltal meritve egy kis energiát arra h amíg nem érkezik segítség tudjad tartani magad szval akármien rossznak tünik a helyzet tisztába vagy vele h jelen pillanatban ez most van és létezik annak ellenére próbálj magadnak biztonságot is szolgáltatni ezzel nem álsz neki ellent csupán a személyiségedet és egyéb ahoz h embernek nézz ki" feltételek szükségesek :)" – Terror

Ne félj attól amit nem is ismersz igazán:) Az hogy ők többet látnak csak felszín, sok esetben azokat a dolgokat sem képesek normálisan felmérni amiket egy átlagos ember természetesnek tart. Az hogy látja szellemi vonalaidnak egy parányi részét, csöppet sem előny. Neki nincsen teremtő ereje, az embernek pedig van, neki nincsen szabad lelke az embernek pedig van (normális esetben). Sokkal inkább sajnálni kell. Ha ugyan azt élné át egy ember amit ők... kötél...
Egy démon mikor elegendő energiát összelopkod és csinálná vele a feladatát amire akár már évek vagy évtizedek óta várt, odalibben egy nála jóval nagyobb és erőszakkal elveszi tőle.
A démon mikor energiahiányban szenved, olyan érzése van (hasonló érzés) mint mi emberek amikor éhesek vagyunk csak x 1000, és ő nem hal bele, meg nem tud bekapni egy hambit hogy jobb legyen, amíg tetemesebb energiára szert nem tesz addig ez az állapot elkíséri, mozgása kegyetlenül lelassul, kommunikálni sincsen ereje, és teljesen tönkre vágódik...
Nem fenékig tejföl. Én nem félek egyiktől sem, és nem is azért keresnek fel engem mert meg akarnak enni, hanem hogy segítsek nekik. Így megismertem már őket eléggé ahhoz hogy tudjam a szakirodalom hazudik.
Megismertem őket sötétségben és megismertem őket úgy is hogy fényben jártam, mindenhogy ahogyan csak lehetett...
A démon mint jelző a szellemen egy burok, ami irányítja cselekedeteit, amikor elbukik és ő úgy dönt, ebből csak kislisszan és máris csupán szellemként ténykedik. Bármiért is jön, szeretetet kell adni nekik, hogy ők is megértőek legyenek vele. Sőt, én nem 1 el találkoztam aki még démonként felismerte találkozásunk lényegét és már darkként segített nekem azzal hogy a dark szellemrészem sérült részeit gyógyítgatta (mert ha az fényt kapott volna... halál:S:S) szedegette a csakráimba lerakódott koszt amit én nem voltam képes észlelni mert olyan tartományba esett melyet emberi tudatosságom fel sem ismert csak ő látta hogy ott van, összegyűjtötte a szobában és a házban az összes negatív energiát 1 pici helyre hogy nekem könnyebb legyen azt kifényezni és eltávolítani a koszt, így csak annyi dolgom volt hogy megmutatta hova tette én leültem elé és tiszta fénnyel (ez azt jelenti hogy nem rajtam keresztül érkezett le hanem rajtam kívül hívódott le) egyszerűen feloszlattam eme energiákat. Szóval ilyenek ők valójában. De!!!! Természetesen mind úgy érkezett hogy MUHAHAHAH MOST MEGDÖGLESSZ ROHADÉK! XDXDXD Kivétel a komolyabb tekintélyek, hercegek... ők nagyon elegánsak voltak és udvariasak végig.
Meg kell ismerni őket tetőtől talpig s aztán vonni le a következtetéseket:) De persze ez csak az én véleményem.
#350
2010. szep. 2. 19:24
törölt tag
"
Régen próbálkoztam szellemidézéssel, de megbántam. Azóta próbálom kerülni a szellemeket, démonokat, meg mindent ami nem kézzelfogható. Valahogy ők mégis megtalálnak. Nem tudom, hogy ez miért van? Gyengének tartanak engem, valamiféle prédának? Ha békénhagynának, én biztos nem keresném velük a kapcsolatot. Vannak időszakok, amikor hetekig nem érzem démon jelenlétét magam körül. Olyankor fizikailag fittebbnek, kipihentnek érzem magam, kiegyensúlyozott leszek és nem kalandozik el a figyelmem. Olyan ez, mintha hétköznapi emberből hirtelen egy sikeres valakivé válnál, akinek többnyire összejönnek a dolgok. Aztán egyszer csak furcsa érzés fog el, mintha bizonyos helyeken nem lennék egyedül. Jön a hűvös, érintés szerű érzet (valamiért mindig az arcom, nyakam bal oldalán kezdődik???) és fogy az energia. Jönnek a próbálkozások, hogy lerázzam őket, több-kevesebb sikerrel. Próbáltam már azt is, amit Tükröd írt, hogy megkérem az Urat, hogy fogadja magához, de ez még egyszer sem sikerült. Nem tudom, hogy miért nem megy, talán az a baj, hogy nem tudom elképzelni az Urat, így azt sem, ahogy lenéz ránk. Tükröd, Te milyennek látod Őt, amikor rá gondolsz?

Tükröd:
"Az elfáradás és rosszullét pedig azért történt mert hirtelen nagy mennyiségű energiától szabadított meg, és ez neked egy nagy energiakieséssel jár"

Úgy gondolom, hogy ez az entitás erősebb, mint amikkel eddig dolgom volt. Tényleg csak 1-2 percig tartott, hogy normál állapotból eljussak az émelygésig és egy közepesen erős fejfájásig. Éreztem, ahogy rohamosan fogy az energiám, mintha kitépte volna a fél oldalamat, de mindezektől függetlenül nem féltem. Kértem, hogy haggyon, próbáltam védekezni és csak utána támadtam vissza (eszembe nem jutna egy lábát lógató démont megtámadni). Azt, hogy közben mit éreztem, abban nem vagyok biztos. Hogy lehet megkülönböztetni az egészséges harciszellemet a bosszúvágytól? Amikor úgy éreztem, hogy elég volt, én leálltam, elengedtem őt.
Valószínűleg nem ér itt véget a történet. Hogyan tudom kideríteni, hogy mik a szándékai? Mire kell figyelnem? Hogy lehet megállapítani, hogy azért akarja elszedni az energiáimat, mert mohó és többet akar magának vagy mert ellenállhatatlan vágyat érez a fény iránt és bennem lát valamennyit?

Köszönöm,
zolgbo
" – zolgbo


Krisztus valamilyen szinten minden ember szívében különböző. EZ abból fakad hogy minden ember lelki tartományai mások. Az Úr mindig arra törekszik, hogy abban a pozitív képben jelenjen meg neked bármilyen formában is, amit te a legjobban befogadsz, így a lehető legközelebb kerülhess hozzá.
Ha megkéred az Urat, nem fogja elvinni a démont, csak ha legyőzted őt és a démon is így dönt, mivel a fény tiszteletben tartja a szabad akaratot, nem kötelességet hanem lehetőséget biztosít neki a fény útjára. Vagy te van energiád, van ő van energiája. Különbség? semmi... annyi azonban mégis hogy te a végtelenség forrásából meríthetsz amikor imádkozol az Istenhez hogy segítsen neked, de ő... ő nem kap semmit... ha egy iszonyatosan nagy projektről lenne szó, mint pl egy herceg esetében, akkor még arról lehet szó hogy egy másik herceg támogatja őt x-y energiával, mert lát benne lehetőséget hogy véghez viheti célját és kinyír, de sajnos (szerencsére:) ) a legnagyobbak is bebukják... mert nincsen hitük.
ekkor van az hogy már kimerültél és szenvedsz, és ő meg csak támad csak támad, tested kihűlni látszik, szédülsz (forgó szédülés) a legkisebb zaj is az őrületbe kerget és megpróbálja szívedet elzárni a fénytől.
Amíg te magadban azt mondod hogy én Krisztusi vagyok bármit is teszel, meglátod nem fog tudni se megölni se semmi.
Viszont szellemed ilyen tapasztalatok árán tanul... teher alatt nő a pálma.
Azt viszont mindenképp elmondanám, hogy ez nem annyi hogy leülök 5 percre és tádá!!! kész is van...
Nekem volt olyan aki 6-7 hónapig ostromolt míg végre elbukta feladatát... elfogyott az energiája... kapott 1 pici fényt, meglátta önmagát, összetört és kért egy lehetőséget. És itt jön az a rész amit említettem, leszáll érte az Úr és magához emeli.
Meg kell említsem azt is, hogy a démonokat nagyon kevesen ismerik Isten igazán... mindenki csak a támadást és a pusztulást látja bennük... pedig rengeteg olyannal találkoztam aki csak beszélgetni akart egy kicsit, igazából semmit se akart csak kíváncsiskodott... és igen... faszákat beszélgettem velük is. És ami még meglepőbb, mivel igazából semmi közünk nem volt egymáshoz nem hazudott...de ez én vagyok... nektek más a helyzet... én már kivívtam a leg leg-ek tiszteletét és becsületét. Előbb vagy utóbb de ezt majd nektek is ki kell járni. Amikor semmi nem marad. Mindent elveszítetek, nem tudjátok kik is vagytok valójában... de ez a história egy másik topicba tartozik:) Itt jönne képbe a Krisztusi Út.
Démon, Angyal, Ugyan úgy tekintek mind a 2-re... engem gyógyított már démon is és angyal is, küldtem a fénybe démont és angyalt sötétségbe. Kívülről ez úgy látszhat mintha elvetemült lennék de mindennek megvolt a rendje... tudta hogy le kell mennie valamiért s engem kért meg rá hogy negatív részemmel taszítsam őt a homályba, mert meg kell tennie valamit... stb stb stb. Azok a dolgok amiken keresztül mentem, nincsenek leírva sehova sem. Nem véletlenül. Én sem írom le őket ide sem, max csak darabkákat...
Minden esetre a tiszta FELTÉTEL NÉLKÜLI!!! Szeretetre kell törekedni.
Hisz, az Úr sem mondja azt hogy te szegény vagy leszarlak... ő hibáinkkal és mindenségünkel együtt szeret úgy minket mint senki más ezen a Földtekén:)

Nem tudhatod te milyen erős vagy... nem látod ember testedet mi veszi körül ami szemednek csukva marad. Nem tudod ki vagy igazából, így ne feltételezd hogy te gyenge vagy, de azt se hogy erős. Pontosan annyira vagy erős amennyire erősnek kell lenned ahhoz hogy megtedd amit kijelöltek neked:)
#349
2010. szep. 2. 2:40
"
Régen próbálkoztam szellemidézéssel, de megbántam. Azóta próbálom kerülni a szellemeket, démonokat, meg mindent ami nem kézzelfogható. Valahogy ők mégis megtalálnak. Nem tudom, hogy ez miért van? Gyengének tartanak engem, valamiféle prédának? Ha békénhagynának, én biztos nem keresném velük a kapcsolatot. Vannak időszakok, amikor hetekig nem érzem démon jelenlétét magam körül. Olyankor fizikailag fittebbnek, kipihentnek érzem magam, kiegyensúlyozott leszek és nem kalandozik el a figyelmem. Olyan ez, mintha hétköznapi emberből hirtelen egy sikeres valakivé válnál, akinek többnyire összejönnek a dolgok. Aztán egyszer csak furcsa érzés fog el, mintha bizonyos helyeken nem lennék egyedül. Jön a hűvös, érintés szerű érzet (valamiért mindig az arcom, nyakam bal oldalán kezdődik???) és fogy az energia. Jönnek a próbálkozások, hogy lerázzam őket, több-kevesebb sikerrel. Próbáltam már azt is, amit Tükröd írt, hogy megkérem az Urat, hogy fogadja magához, de ez még egyszer sem sikerült. Nem tudom, hogy miért nem megy, talán az a baj, hogy nem tudom elképzelni az Urat, így azt sem, ahogy lenéz ránk. Tükröd, Te milyennek látod Őt, amikor rá gondolsz?

Tükröd:
"Az elfáradás és rosszullét pedig azért történt mert hirtelen nagy mennyiségű energiától szabadított meg, és ez neked egy nagy energiakieséssel jár"

Úgy gondolom, hogy ez az entitás erősebb, mint amikkel eddig dolgom volt. Tényleg csak 1-2 percig tartott, hogy normál állapotból eljussak az émelygésig és egy közepesen erős fejfájásig. Éreztem, ahogy rohamosan fogy az energiám, mintha kitépte volna a fél oldalamat, de mindezektől függetlenül nem féltem. Kértem, hogy haggyon, próbáltam védekezni és csak utána támadtam vissza (eszembe nem jutna egy lábát lógató démont megtámadni). Azt, hogy közben mit éreztem, abban nem vagyok biztos. Hogy lehet megkülönböztetni az egészséges harciszellemet a bosszúvágytól? Amikor úgy éreztem, hogy elég volt, én leálltam, elengedtem őt.
Valószínűleg nem ér itt véget a történet. Hogyan tudom kideríteni, hogy mik a szándékai? Mire kell figyelnem? Hogy lehet megállapítani, hogy azért akarja elszedni az energiáimat, mert mohó és többet akar magának vagy mert ellenállhatatlan vágyat érez a fény iránt és bennem lát valamennyit?

Köszönöm,
zolgbo
" – zolgbo


Hidd el egy démon nem a fényt keresi a lelkedben hanem azt ami azon belül a leg gyengébb a leg sebezhetőbb ugyan akkor ezzel megtiporva téged és ezzel merítve erőt a létéhez és ahoz h további tetteket iletve folyamatokat vihessen véghez amivel ugyszint csak neked akar ártani :D pontosan a fény az ami a legkevésbé érdekli inkább az mi pusztitható vegyük például a személyiségedet teljesen megváltozik azt hiszed majd egy idő után h mindenki ellened van és teljesen más szemszögből látod a világot majd fizikai tapasztalattal csak akkor fogsz szembesülni ha képes vagy észre venni mikor irányitja ö az életed és tenni is próbálsz ellene akkor jönnek a komolyabb fordulatok ami már veszélyes lesz számodra túlzottan is! Fáradékonyságot , és jelentős energia veszteséggel azért szembesülsz mert tartassz a következö lépésétöl és nincs meg a kellő pihenési idöd tehát ezalatt értem a nyugtalanságot...stb Persze ha ez igy van valójában akkor segíteni csak olyan képes aki már jártas iletve tapasztalt ez ügyben és képes arra h ezt a valamit visszaküldje vagy eltántoritsa a maga elé kitűzött céltól h tönkre tegyen. addig is amit a leg okosabbnak tartok h ne próbálj meg vele szembe szálni mert az ilyen dolgok bizony képesek fizikailag is bántalmazni és azmár egy csöppet ilyesztő ugyan akkor fenn ál annak a veszélye h teljesen bele bolondulsz ezáltal teljesen kitéve a démon vagy...szellem akaratának kitéve szval keress fel olyat aki biztosan képes eltünteni és biztosan tudja mit csinál mert forditott esetben ő is megszívja ha csak feldühíti persze ez csak az én véleményem nem akarok senkit ki oktatni de a leg helyesebb amíg nincs biztos segítség minnél többet társaságba lenni ezáltal kicsit még is ellenálsz neki ezzel csak a személyiségedet véded és ugyan akkor biztonság érzetet adsz magadnak ezáltal meritve egy kis energiát arra h amíg nem érkezik segítség tudjad tartani magad szval akármien rossznak tünik a helyzet tisztába vagy vele h jelen pillanatban ez most van és létezik annak ellenére próbálj magadnak biztonságot is szolgáltatni ezzel nem álsz neki ellent csupán a személyiségedet és egyéb ahoz h embernek nézz ki" feltételek szükségesek :)
#348
2010. szep. 1. 22:10
Régen próbálkoztam szellemidézéssel, de megbántam. Azóta próbálom kerülni a szellemeket, démonokat, meg mindent ami nem kézzelfogható. Valahogy ők mégis megtalálnak. Nem tudom, hogy ez miért van? Gyengének tartanak engem, valamiféle prédának? Ha békénhagynának, én biztos nem keresném velük a kapcsolatot. Vannak időszakok, amikor hetekig nem érzem démon jelenlétét magam körül. Olyankor fizikailag fittebbnek, kipihentnek érzem magam, kiegyensúlyozott leszek és nem kalandozik el a figyelmem. Olyan ez, mintha hétköznapi emberből hirtelen egy sikeres valakivé válnál, akinek többnyire összejönnek a dolgok. Aztán egyszer csak furcsa érzés fog el, mintha bizonyos helyeken nem lennék egyedül. Jön a hűvös, érintés szerű érzet (valamiért mindig az arcom, nyakam bal oldalán kezdődik???) és fogy az energia. Jönnek a próbálkozások, hogy lerázzam őket, több-kevesebb sikerrel. Próbáltam már azt is, amit Tükröd írt, hogy megkérem az Urat, hogy fogadja magához, de ez még egyszer sem sikerült. Nem tudom, hogy miért nem megy, talán az a baj, hogy nem tudom elképzelni az Urat, így azt sem, ahogy lenéz ránk. Tükröd, Te milyennek látod Őt, amikor rá gondolsz?

Tükröd:
"Az elfáradás és rosszullét pedig azért történt mert hirtelen nagy mennyiségű energiától szabadított meg, és ez neked egy nagy energiakieséssel jár"

Úgy gondolom, hogy ez az entitás erősebb, mint amikkel eddig dolgom volt. Tényleg csak 1-2 percig tartott, hogy normál állapotból eljussak az émelygésig és egy közepesen erős fejfájásig. Éreztem, ahogy rohamosan fogy az energiám, mintha kitépte volna a fél oldalamat, de mindezektől függetlenül nem féltem. Kértem, hogy haggyon, próbáltam védekezni és csak utána támadtam vissza (eszembe nem jutna egy lábát lógató démont megtámadni). Azt, hogy közben mit éreztem, abban nem vagyok biztos. Hogy lehet megkülönböztetni az egészséges harciszellemet a bosszúvágytól? Amikor úgy éreztem, hogy elég volt, én leálltam, elengedtem őt.
Valószínűleg nem ér itt véget a történet. Hogyan tudom kideríteni, hogy mik a szándékai? Mire kell figyelnem? Hogy lehet megállapítani, hogy azért akarja elszedni az energiáimat, mert mohó és többet akar magának vagy mert ellenállhatatlan vágyat érez a fény iránt és bennem lát valamennyit?

Köszönöm,
zolgbo
#347
2010. szep. 1. 21:28
"ha lenne egy démon és te 1500 kg -nyi aranykereszttel lennél lefedve, nyakig lennél szenteltvízben, sóval a lábad alatt, sárkányvért iszogatva akkor is bárki azt tehet veled amit ezek nélkül a dolgok nélkül.
A tárgyak csak szimbólumok, nem cselekednek helyetted.

Pl: Űzzünk démont!! IGEN IGEN ŰZZÜNK! Jó akkor gyújtsunk gyertyákat meg füstölőt!
Itt halt meg az egész dolog. A gyertya és a füstölő is gyönyörű szép gyógyító zöld színű életenergiát áraszt magából égetés közben. Hogy ez miért nem hat rájuk negatívan? Azért mert az az energia ami felszabadul szándéktalan... mintha csak kiabálna hogy itt vagyok valaki vigyen el!!! És ők meg is teszik, még nagyobbra dagadva ezzel és hátráltatva így magunkat. Semmi nem kell... csak a szíved és a fény... ha ez megvan soha nem leszel áldozat." – Tükröd

Na igen ezeket a dolgokat én is csak olvastam.
Azt viszont tudom, hogy a félelem nekik ad erőt.
Szóval azt mondod, hogy sugározzunk szeretet a démon felé és kérjük meg az Úrt hogy segítsen?
Igen értem, hogy a tárgyak nem cselekednek. De akkor miért vannak? Kabalák, fakeresztek, körök, szimbólumok, szentelt víz
ezeknek nincs értelmük? nem érnek semmit?
#346
2010. szep. 1. 21:08
törölt tag
"[quote author=zolgbo link=topic=134.msg16390#msg16390 date=1283324141]
Sziasztok!

Mi van akkor, ha én támadok meg egy démont?
A munkahelyem a talajvíznek köszönhetően nemrég átköltözött egy olyan épületbe, ahol régen korház + pszichiátria volt. Reggelente, amikor a többiek előtt jövök dolgozni, a folyosón két helyen fognak el nyomasztó érzések, néha a szobában is, ahol dolgozom (érdekes, hogy később, amikor már sokan vannak bent, általában nem érzek semmi forcsát a folyosón). Tegnap reggel is korán érkeztem és épp a rituális kávéfogyasztásomat végeztem, amikor úgy éreztem, hogy valami bejött a szobánkba. Úgy éreztem, hogy egy ideig körülöttem mászkál, aztán egy kellemetlen, hideg érzést az arcomon, nyakamon. Pár perc alatt émelyegni kezdtem és megfájdult a fejem. Próbáltam beszélni hozzá, hogy haggyon és menjen el, de nem volt hatása. Próbáltam védőburkot húzni magam köré, de akkorra már annyira vacakul voltam, hogy gyenge lett és hatástalan. Végül begurultam és elkezdtem csépelni, ami a csövön kifért. Pár bútor viszonylag halkan roppant párat, majd amikor abbahagytam, akkor hangosabban. Olyan volt, mintha idegesen rohangálna a szobában fel-alá, legalábbis a bútorok ropogása alapján. Utána még egyszer a közelemben éreztem, de jóval gyengébben, mint előtte, de ahogy felszívtam magam egy újabb támadásra, elment.

Tehát szeretném megkérdezni, hogy mi szokott történni akkor, ha egy ember támad meg egy démont (vagy valamit, ami ártani akar neki)? Mennyit tudon én, a halandó ember ártani egy olyan entitásnak, amit látni se vagyok képes? Ha egy démon meg tud ölni egy embert, akkor az emberek is képesek lehetnek elpusztítani a démonokat? Nem áll ilyesmi szándékomban, csak kíváncsiságból kérdezem. Lehet-e összefüggés a közelemben lévő emberek száma és a démoni aktivitás intenzitása között (inkább reggel érzek furcsákat)?

Köszönöm,
zolgbo" – Atis3

szia
tudomásom szerint a démonokat kiűzni vagy elűzni szokták (távol tartani)
ilyesmire jók a keresztek, szentelt víz, állítólag tengeri só, sárkány vér (ez egy gyógynövény)
a démonok a félelemből táplálkoznak szóval ha a lelkedben nincs félelem akkor elmennek
nos harcolni szerintem nem túl jó ötlet ellene, mert az még több démont vonzhat oda
a többiek biztos jobban tudják mint én, de én úgy tudom hogy nem lehet elpusztítani őket
de az se biztos hogy démon lehet szellem is, sőt inkább egy szellemre utal
én ennyit tudok" – Atis3

ha lenne egy démon és te 1500 kg -nyi aranykereszttel lennél lefedve, nyakig lennél szenteltvízben, sóval a lábad alatt, sárkányvért iszogatva akkor is bárki azt tehet veled amit ezek nélkül a dolgok nélkül.
A tárgyak csak szimbólumok, nem cselekednek helyetted.

Pl: Űzzünk démont!! IGEN IGEN ŰZZÜNK! Jó akkor gyújtsunk gyertyákat meg füstölőt!
Itt halt meg az egész dolog. A gyertya és a füstölő is gyönyörű szép gyógyító zöld színű életenergiát áraszt magából égetés közben. Hogy ez miért nem hat rájuk negatívan? Azért mert az az energia ami felszabadul szándéktalan... mintha csak kiabálna hogy itt vagyok valaki vigyen el!!! És ők meg is teszik, még nagyobbra dagadva ezzel és hátráltatva így magunkat. Semmi nem kell... csak a szíved és a fény... ha ez megvan soha nem leszel áldozat.
#345
2010. szep. 1. 21:03
törölt tag
"Sziasztok!

Mi van akkor, ha én támadok meg egy démont?
A munkahelyem a talajvíznek köszönhetően nemrég átköltözött egy olyan épületbe, ahol régen korház + pszichiátria volt. Reggelente, amikor a többiek előtt jövök dolgozni, a folyosón két helyen fognak el nyomasztó érzések, néha a szobában is, ahol dolgozom (érdekes, hogy később, amikor már sokan vannak bent, általában nem érzek semmi forcsát a folyosón). Tegnap reggel is korán érkeztem és épp a rituális kávéfogyasztásomat végeztem, amikor úgy éreztem, hogy valami bejött a szobánkba. Úgy éreztem, hogy egy ideig körülöttem mászkál, aztán egy kellemetlen, hideg érzést az arcomon, nyakamon. Pár perc alatt émelyegni kezdtem és megfájdult a fejem. Próbáltam beszélni hozzá, hogy haggyon és menjen el, de nem volt hatása. Próbáltam védőburkot húzni magam köré, de akkorra már annyira vacakul voltam, hogy gyenge lett és hatástalan. Végül begurultam és elkezdtem csépelni, ami a csövön kifért. Pár bútor viszonylag halkan roppant párat, majd amikor abbahagytam, akkor hangosabban. Olyan volt, mintha idegesen rohangálna a szobában fel-alá, legalábbis a bútorok ropogása alapján. Utána még egyszer a közelemben éreztem, de jóval gyengébben, mint előtte, de ahogy felszívtam magam egy újabb támadásra, elment.

Tehát szeretném megkérdezni, hogy mi szokott történni akkor, ha egy ember támad meg egy démont (vagy valamit, ami ártani akar neki)? Mennyit tudon én, a halandó ember ártani egy olyan entitásnak, amit látni se vagyok képes? Ha egy démon meg tud ölni egy embert, akkor az emberek is képesek lehetnek elpusztítani a démonokat? Nem áll ilyesmi szándékomban, csak kíváncsiságból kérdezem. Lehet-e összefüggés a közelemben lévő emberek száma és a démoni aktivitás intenzitása között (inkább reggel érzek furcsákat)?

Köszönöm,
zolgbo" – zolgbo


A földi értelembe vett módon igen elpusztítható, de az koránt sem úgy történik hogy darabokra téped és vége:) A lélek ha jó ha gonosz hallhatatlan mert isten darabja, a hajtó erő, a lélek olyan dolgokat tartalmaz amiről az ezoterikusoknak fogalmuk sincs...
Az emberek az hiszik hogy a démonok olyan valamik, amik hallhatatlanok, sebezhetetlenek, acélból van mindenük, szinte negatív értelembe véve Istenítik őket...
Bárki kiiktathat egy démoni lényt ha őt az zaklatja és nem csak arról van szó hogy egyszer odaliffent és megcsípte és többé nem is látta...
Támadni semmi kép sem szabad megtámadni őket, mert más játékszabályok vannak akkor ha te támadod meg.
Mindenképp azt kell megvárni amíg ő támad meg vagy elkezd energiát csapolni, akkor viszont már ami a csövön kifér:) Viszont figyelni kell arra hogy ne legyen harag és gyűlölet bennünk ha ilyesmit teszünk mert az minket húz lefelé.
Közlöm azt is hogy személyes beszélgetésem egy egész magasrendű démonnal azt taglalta, hogy mi emberek, el sem tudnánk képzelni hogy a fedett tudatú embereket milyen nehéz belehúzni a bukásba, mire valahogy rábírja a lelket arra hogy vétkezzen, sok esetbe évek, évtizedek kellenek hozzá, de természetesen az is előfordul hogy egy pillanat.
A démon az egy olyan szellem, aki egyszerűen a démoni hierarchia oszlopos tagjává vállt valamikor valami miatt, pl bosszúvágy... sima szellemként semmije sincs amivel bosszút tudna állni, de a démoni "kaszt": Gyere, szavazz rám:) Én megadok neked minden kelléket és hozzávalót hogy bosszúd beteljesedhessen:)
És amikor elvakult valaki: Igen igen legyen úgy, bűnhődjön a rohadék! És páff már démon is.
Nagyon érdekes szitu az, ahogyan be és kilépnek a démoni rendszerbe a szellemek... belépést még nem láttam de ki léps az annyi volt hogy: Elbukta a feladatát, így lelépett, leadta minden maradék energiáját, és visszatért tisztultabb szellem formában, úgy hogy már koránt sem volt olyan negatív vagy rosszindulatú. Utána pedig kért egy új lehetőséget a fényben. Azóta megszületett, most Angliában él, egy gusztustalanul gazdag családba született le.
Hogy miért?
Mert amíg az ostrom tartott, beszélgettem vele, és elmondta a vége felé hogy, ami őt nagyon megfogta az a szépség, hogy olyan jó lehet szépnek lenni...
Ekkor kapott lehetőséget a fénytől, és lehet nagyon szép, hogy megtapasztalhassa. Férfi aspektusban találkoztam vele, s mégis nőként született meg.
Nem nagyon lehet szavakat találni olyan eseményekre amikor ez ember megpillanthatja hogy egy elkóborolt lélek hogyan tér vissza a mennyek kapujába és leli meg új életét kerek 5-6 óra leforgása alatt... ez... ha nem vagy ott, nem érzékeled, elképzelhetetlen és felfoghatatlan is.
A mennyek minden szíve ezért a szellemért dobogott, megmutatkozott, hogy tényleg, de tényleg mindenki várta őt vissza... olyan volt mintha százezrek néztek volna lefelé a magasból őrá ahogyan felemelkedik:) (sóhaj)
Tehát... tanúság: A bosszú nem mindig igazság, az erőszak nem hatalom!
Nem mindig fegyverhez kell nyúlni ha háborút akar nyerni az ember.
Megváltozik ez a világ amikor a hatalom szeretetét legyőzi a szeretet hatalma.

Visszakanyarodva:
A démon nem pusztul el, hanem csak átalakul. A szeretet energia megvilágítja benne a sötét részeket s szenvedni kezd, megtörik (melyik hogy, valamelyik fél év után akkora, valamelyik meg 1 perc leforgása alatt). A szellemi rendszerébe és lelkébe beáradó fény ráébreszti őt arra hogy honnan jött ki volt ő ez előtt és hogy mi vezette el őt ide / idáig, és ilyenkor nagyon szomorúak lesznek és haza akarnak menni, ilyenkor annyira sajnálni tudom őket hogy majd beleszakad a szívem.
Ilyenkor csak rá kell gondolni az Úrra és megkérni hogy vigye el, elképzelni ahogyan egy nagy fény oszlop ereszkedik le a magasból az Atya kitárja várakozó karját s a kóbor lélek csendesen elvonul e fényáradatba és fölemelkedik, megváltódik szenvedésétől:)
Én rengeteg ilyet csináltam már, ha nagyon erőlködnék és akarnám is akkor sem tudnám már megszámolni mennyi ilyenen vagyok túl, és mondhatom, mind1ik kivétel nélkül érzékenyüléssel végződött mindenki részéről, bármennyire is gonosz volt azelőtt és bármennyire is meg akart ölni. Higgyétek el, a szeretet hatalmánál nincsen erősebb erő e világon:)
És tudjátok fontos ezt még közölnöm:
Sokszor nem azért támadnak meg valakit mert annyira bántani akarják, hanem az ő nem tudatos részük (mert nekik is van) látja bennetek a fényt és érzi hogy ez szabadulási út lehet. mert ha ő soha nem jut fény közelébe akkor soha nem mehet onnan el. És nem is tudja mi van csak végtelen agy késztetést érez arra hogy jó nagyot harapjon beléd. De titkon felsőbbrendű énje (mert nekik is van) pontosan tudja hogy eljött az ideje a távozásnak onnan és impulzálja bele ezt az érzést hogy harapjon mert csak így juthat el. Így menekülnek ki a sötétből.

Az elfáradás és rosszullét pedig azért történt mert hirtelen nagy mennyiségű energiától szabadított meg, és ez neked egy nagy energiakieséssel jár ugye s ennek hiánya... mint amikor a motorból kifogyik a benzin és átteszed tartalékállásba... köhög fullad majd mikor gyorsan kinyitod a csapot visszaindul... veled is ez történt.
Ne félj, visszatöltődik idővel.
Gondolkozz, és találd ki hogy ő miért olyan amilyen:) Ha rájössz megérted őt, ha megérted segítheted őt, ha segíted megsegíted őt magad és a környezeted is:)
#344
2010. szep. 1. 19:26
"Sziasztok!

Mi van akkor, ha én támadok meg egy démont?
A munkahelyem a talajvíznek köszönhetően nemrég átköltözött egy olyan épületbe, ahol régen korház + pszichiátria volt. Reggelente, amikor a többiek előtt jövök dolgozni, a folyosón két helyen fognak el nyomasztó érzések, néha a szobában is, ahol dolgozom (érdekes, hogy később, amikor már sokan vannak bent, általában nem érzek semmi forcsát a folyosón). Tegnap reggel is korán érkeztem és épp a rituális kávéfogyasztásomat végeztem, amikor úgy éreztem, hogy valami bejött a szobánkba. Úgy éreztem, hogy egy ideig körülöttem mászkál, aztán egy kellemetlen, hideg érzést az arcomon, nyakamon. Pár perc alatt émelyegni kezdtem és megfájdult a fejem. Próbáltam beszélni hozzá, hogy haggyon és menjen el, de nem volt hatása. Próbáltam védőburkot húzni magam köré, de akkorra már annyira vacakul voltam, hogy gyenge lett és hatástalan. Végül begurultam és elkezdtem csépelni, ami a csövön kifért. Pár bútor viszonylag halkan roppant párat, majd amikor abbahagytam, akkor hangosabban. Olyan volt, mintha idegesen rohangálna a szobában fel-alá, legalábbis a bútorok ropogása alapján. Utána még egyszer a közelemben éreztem, de jóval gyengébben, mint előtte, de ahogy felszívtam magam egy újabb támadásra, elment.

Tehát szeretném megkérdezni, hogy mi szokott történni akkor, ha egy ember támad meg egy démont (vagy valamit, ami ártani akar neki)? Mennyit tudon én, a halandó ember ártani egy olyan entitásnak, amit látni se vagyok képes? Ha egy démon meg tud ölni egy embert, akkor az emberek is képesek lehetnek elpusztítani a démonokat? Nem áll ilyesmi szándékomban, csak kíváncsiságból kérdezem. Lehet-e összefüggés a közelemben lévő emberek száma és a démoni aktivitás intenzitása között (inkább reggel érzek furcsákat)?

Köszönöm,
zolgbo" – zolgbo

szia
tudomásom szerint a démonokat kiűzni vagy elűzni szokták (távol tartani)
ilyesmire jók a keresztek, szentelt víz, állítólag tengeri só, sárkány vér (ez egy gyógynövény)
a démonok a félelemből táplálkoznak szóval ha a lelkedben nincs félelem akkor elmennek
nos harcolni szerintem nem túl jó ötlet ellene, mert az még több démont vonzhat oda
a többiek biztos jobban tudják mint én, de én úgy tudom hogy nem lehet elpusztítani őket
de az se biztos hogy démon lehet szellem is, sőt inkább egy szellemre utal
én ennyit tudok
#343
2010. szep. 1. 17:10
Érdekes amit írtál.Tényleg,mennyivel könnyebb dolguk van nekik az emberekkel.Azt hiszik hogy ők mindennel szórakozhatnak mert láthatatlanok.A rossz érzés nekem is ismerős.Én hogyha tehetem kerülöm az ilyen helyeket,de mindenféle megoldás érdekel hogyha lehet ellene tenni.
#342
2010. szep. 1. 8:55
Sziasztok!

Mi van akkor, ha én támadok meg egy démont?
A munkahelyem a talajvíznek köszönhetően nemrég átköltözött egy olyan épületbe, ahol régen korház + pszichiátria volt. Reggelente, amikor a többiek előtt jövök dolgozni, a folyosón két helyen fognak el nyomasztó érzések, néha a szobában is, ahol dolgozom (érdekes, hogy később, amikor már sokan vannak bent, általában nem érzek semmi forcsát a folyosón). Tegnap reggel is korán érkeztem és épp a rituális kávéfogyasztásomat végeztem, amikor úgy éreztem, hogy valami bejött a szobánkba. Úgy éreztem, hogy egy ideig körülöttem mászkál, aztán egy kellemetlen, hideg érzést az arcomon, nyakamon. Pár perc alatt émelyegni kezdtem és megfájdult a fejem. Próbáltam beszélni hozzá, hogy haggyon és menjen el, de nem volt hatása. Próbáltam védőburkot húzni magam köré, de akkorra már annyira vacakul voltam, hogy gyenge lett és hatástalan. Végül begurultam és elkezdtem csépelni, ami a csövön kifért. Pár bútor viszonylag halkan roppant párat, majd amikor abbahagytam, akkor hangosabban. Olyan volt, mintha idegesen rohangálna a szobában fel-alá, legalábbis a bútorok ropogása alapján. Utána még egyszer a közelemben éreztem, de jóval gyengébben, mint előtte, de ahogy felszívtam magam egy újabb támadásra, elment.

Tehát szeretném megkérdezni, hogy mi szokott történni akkor, ha egy ember támad meg egy démont (vagy valamit, ami ártani akar neki)? Mennyit tudon én, a halandó ember ártani egy olyan entitásnak, amit látni se vagyok képes? Ha egy démon meg tud ölni egy embert, akkor az emberek is képesek lehetnek elpusztítani a démonokat? Nem áll ilyesmi szándékomban, csak kíváncsiságból kérdezem. Lehet-e összefüggés a közelemben lévő emberek száma és a démoni aktivitás intenzitása között (inkább reggel érzek furcsákat)?

Köszönöm,
zolgbo
Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0