Ez a pillangós sztori nagyon szép volt, jó, hogy megosztottad.:)
Amúgy ez a dolog nagyon igaz az állatokkal kapcsolatban, én is sokat tapasztalom az itthoni kutyussal-cicussal.:)
Egyébként meg az emberek néha nem is gondolnák, hogy a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb "praktikák" is mennyire hozzájárulhatnak 1-1 képességünk kifejlődéséhez. Vegyük például a megfigyelőképességet. Tény, hogy egy olyan ember, aki sok és sokféle regényt olvas, sok emberrel van kapcsolatban, gyakran jár társaságba stb., annak lényegesen jobban megy az empátia. Hiszen nyilván minél több sémát ismerünk, minél több érzelemmel, reakcióval találkoztunk már, annál könnyebb később átérezni az ilyesmit. Ha ezek megvannak, jöhet az Édesvíz kiadó.:)

"Szia Marduk!

Igen, az általad leírt Isten képpel én is maximálisan egyetértek. Én mindig csak azt próbálom hangsúlyozni, hogy az egy dolog, hogy Isten lénye bonyolult és megfoghatatlan, de ettől függetlenül mi még viszonyulhatunk hozzá egyszerűen. Azt gondolom, teljesen mindegy, hol van, milyen, hogy néz ki, mekkora szakálla van stb...:) A lényeg az, hogy aki kapcsolatban áll vele, úgyis érzi, mi az isteni, mi a helyes és hogyan kellene jól élni. És persze ahhoz is 10 körömmel ragaszkodom, hogy önálló, független entitás, aki reagál az életünkre, tetteinkre stb., azokkal ellenben, akik szerint ezek a válaszok csak a saját döntéseink kivetülései. Persze valahol talán mindegy is, ki hogyan gondolja addig, amíg törekszik a jóra;)

Az érzelmek átvételére tényleg jó tipp a szeretet, és hát az empátia sem utolsó.:)" – Nemezis

Igen én is így gondolom:) Meg könnyebb is úgy felfogni, hogy külön entitásként gondolunk rá:) Szerintem sem ez a lényeg, hanem a többi, amit érzünk:)
Igen ez lényegében fokozott empátia. Azért írtam az állatokat is, mert az állatoknak eleve be van építve ez a dolog a lényükbe. Egy kutya pl mindíg tisztában van a szeretett gazdi érzelmeivel, nem azért mert okos, hanem azért mert szereti a gazdit:) A gazdi érzelmeire reagál, mi meg ebből azt szűrjük le hogy a kutya okos:) Bármilyen állat érzi meg rajtad hogy szereted, reagálni fog rá, még a vadállatok is.Ha beteg, sérült madáron szeretnél segíteni, hagyni fogja:) Én jártam már így, és hihetetlen volt tényleg, az a rigó meg sem mozdult a kezemben amíg helyre tettem a szárnyát, és sínbe raktam. Egy cseppet sem kapálózott, hogy ne fogjam meg :)
Vérengző fenevadakként elhíresült kutyák járnak örömtáncot körülöttem, és alig várják, hogy szóljak nekik valamit, és símogassam meg őket.A gazdáik meg rendre ledöbbennek, mert nem szokott ez a kutya ilyeneket csinálni:) Ők nagy tanítók, tényleg megérzik ha szeretik őket, és annyira örülnek neki :)Rajtuk lehet legjobban gyakorolni a szeretetet :)
És volt egy olyan eset amit még én is nehezen hittem el, pedig tapasztaltam:) Egyik január elsején az étkezőnkben találtunk egy pillangót, olyan nagy színeset, nem tudom a faj nevét. (barnás szép mintájú szárnya van, nagy pödörnyelve).Az történt, hogy anyum behozta télre az udvarról a leándereit, és az étkezőbe tette.Az egyiken volt egy báb, ami valószínű a meleg miatt előbb kikelt, és így került a pillangó január elseje reggelén az étkezőnkbe.Nem tudtam mi lesz most, mert hát virág nincs, a pillangó meg nektárt eszik.Támadt egy nagy ötletem, csináltam cukoroldatot egy kupakba, és letettem óvatosan a pillangó közelébe.A pillangó megérezte a cukoroldatot, és rácsapott, én ilyet még csak természetfilmekben láttam, nagyon jó volt nézni, ahogy megérezte, és aztán kb ez volt a véleménye :" Váááá...kajaaaa" :D Minden nap tettem neki friss oldatot a kupakba, két hétig élt így nálunk a lakásban:) De ezután tavasszal olyan dolgok történtek, hogy csak néztem:) Megjelentek a pillangók, és ha volt egy pillangó kilóméteres körzetben, az addig nem nyugodott, amig le nem szállt rám:) A hajamra, a vállamra, a kezemre.Egész évben üldöztek a pillangók fajtától függetlenül ezzel a furcsa hobbijukkal.Nem a parfűmöm volt, többet is teszteltem, nem sampon, nem tusfürdő stb.Az ismerősim is furcsállták, és én is, mert pl abban az évben csomószor előfordult, hogy beszélgettem valakivel, és az illető elhalgatott...én meg rákérdeztem mi a baja, és ilyenkor rendre közölték, hogy éppen hol van egy pillangó rajtam, és hogy ilyet még sosem láttak...bevallom én sem.Ez csak abban az évben volt, máskor nem:)

Szia Marduk!

Igen, az általad leírt Isten képpel én is maximálisan egyetértek. Én mindig csak azt próbálom hangsúlyozni, hogy az egy dolog, hogy Isten lénye bonyolult és megfoghatatlan, de ettől függetlenül mi még viszonyulhatunk hozzá egyszerűen. Azt gondolom, teljesen mindegy, hol van, milyen, hogy néz ki, mekkora szakálla van stb...:) A lényeg az, hogy aki kapcsolatban áll vele, úgyis érzi, mi az isteni, mi a helyes és hogyan kellene jól élni. És persze ahhoz is 10 körömmel ragaszkodom, hogy önálló, független entitás, aki reagál az életünkre, tetteinkre stb., azokkal ellenben, akik szerint ezek a válaszok csak a saját döntéseink kivetülései. Persze valahol talán mindegy is, ki hogyan gondolja addig, amíg törekszik a jóra;)

Az érzelmek átvételére tényleg jó tipp a szeretet, és hát az empátia sem utolsó.:)

"Én is épp azon törkeszem ,hogy ezt a kb. 10 % -t tudtosan növeljem, de én először a meglevő dolgaimat akkor élestieni fejleszteni, pl. memórai,hallás , látás, szaglás, egyfajta radar ösztönt, h a testemmel érzékeljem ,ha vmi a közelemben .
Aztán ,ha ezeket magasabb színvonalra emeltem,akkor jöhet az empátia fejlesztése, és ráhandolodás más emberekre,bár ez msot is megy vmiylen szinten, néha belelátok a fejükbe és átérzem azt ,amit a másik,de ez ritka.Én valahogy úgy mükdöm, ha a közlemben van valaki annak áttudom venni az érzéseit ,gondolatait néha. AKkor én lehetnék Peter Petrelli:DXD.
" – parkour

Ezt az érzelmek átvételét úgy tudod a legkönnyebben fejleszteni, hogy megtanulod szeretni a másikat( és tényleg szeretni), lényegében mindenkit( nem csak azokat akik szinpatikusak, hanem azokat is akik ELSŐRE nem azok):) Nem vicc, komoly.És ráadásul nem is könnyű, sőt.Ha ezzel elérsz egy bizonyos szintig, meg fogod érteni miért úgy viselkedik a másik ahogy, és már nem lesz olyan unszinpatikus:)Ha szereted az embereket, nyitottá válsz az ő érzelmeikre. A lényeg a szeretet, nem az hogy te ettől különleges légy. Turbózni lehet állatokkal :)

"Sziasztok!

Ez az istenes téma némileg felkeltette az érdeklődésemet.:)
Érdekes az a gondolat, hogy Istent valójában nem máshol, hanem önmagunkban kell keresni. Evvel alapvetően nem is vitatkoznék, viszont azzal már igen, hogy Isten személyét, mint objektív, független lényét, kizárjuk. Persze mindenki olyannak képzeli el, amilyennek akarja, és úgy szólítja meg, ahogyan jólesik, de ettől függetlenül kell lennie valakinek/valaminek, ami/aki meghatároz dolgokat, adott esetben akár a mi sorsunkat is.
Én azt gondolom, nem véletlen, hogy ki és milyen képességekkel születik ide. Még azt is megkockáztatom, hogy ezek kifejlődése nem is igazán rajtunk múlik. Nem véletlen, hogy pont mi, pont most... elvileg mindenkiben meglenne ez a lehetőség, mégis csak kevés helyen találkozunk vele. Erre persze lehet azt mondani, hogy mások is képesek lennének bármire, ha akarnának...de nem akarnak. És itt a dolog lényege szerintem. Valaki valamikor döntött arról, hogy kinek milyen feladatot szán, és a mi dolgunk eldönteni, hogy élünk-e a lehetőséggel, vagy sem. Nekem ez már önmagában elegendő érv Isten létezésére, de persze nyugodtan lehet vitatkozni.:)" – Nemezis

Nekem az az elképzelésem Istenről, hogy Ő mindenhol ott van:) Kívül belül egyszerre, külön, és együtt is.Bennünk is van, és rajtunk kívül is, egyszóval mindehol, és mindenkor egyszerre.Múltban, jelenben, és jövőben is, mindíg. Neki nem létezik tér, és idő sem, mert VAN...mindíg, csak VAN. Mi az ő részei vagyunk, és Ő is a miénk, rajtunk függetlenül, és ugyanakkor nem.Szóval nekem ez az elképzelésem Istenről. Mindent Ő irányít, mert nem független a dolgoktól, Ő maga a Dolog:)

Sziasztok!

Ez az istenes téma némileg felkeltette az érdeklődésemet.:)
Érdekes az a gondolat, hogy Istent valójában nem máshol, hanem önmagunkban kell keresni. Evvel alapvetően nem is vitatkoznék, viszont azzal már igen, hogy Isten személyét, mint objektív, független lényét, kizárjuk. Persze mindenki olyannak képzeli el, amilyennek akarja, és úgy szólítja meg, ahogyan jólesik, de ettől függetlenül kell lennie valakinek/valaminek, ami/aki meghatároz dolgokat, adott esetben akár a mi sorsunkat is.
Én azt gondolom, nem véletlen, hogy ki és milyen képességekkel születik ide. Még azt is megkockáztatom, hogy ezek kifejlődése nem is igazán rajtunk múlik. Nem véletlen, hogy pont mi, pont most... elvileg mindenkiben meglenne ez a lehetőség, mégis csak kevés helyen találkozunk vele. Erre persze lehet azt mondani, hogy mások is képesek lennének bármire, ha akarnának...de nem akarnak. És itt a dolog lényege szerintem. Valaki valamikor döntött arról, hogy kinek milyen feladatot szán, és a mi dolgunk eldönteni, hogy élünk-e a lehetőséggel, vagy sem. Nekem ez már önmagában elegendő érv Isten létezésére, de persze nyugodtan lehet vitatkozni.:)

Ez érdekes... És azért mert nemrég ezen gondolkodtam és én is valahogy igy gondolom. Amikor Istenhez imádkozunk önmagunkhoz is imádkozunk. Isten bennünk van, innen a lelkünk mélyéről fakadó isteni sugallat. Amikor rosszat teszünk a büntudat jelzi, hogy van bennünk egy igazságos rész, amit nem lehet becsapni, bárhogy is akarjuk. Attól félünk, hogy Isten megbüntet minket, mert rosszat tettük és a büntetés valóra is válik. Önmagunkot büntetjük tudatalatt. Több, egymástól ellentétes irányú utak előtt állunk, Isten belülről megsugja, hogy mi a helyes ut és rajtunk áll, hiszünk e benne vagy sem. Nem azt mondom, hogy nincs Isten, csak nem valahol az univerzumban, vagy a Mennyországban kering, hanem egy része mindenkiben ott van legbelül. Nem igaz?

NEM Istenben kell hinni, hanem saját magadban, (elnézést kérek a hívőktől) korábban én is az voltam ,de rájöttem, hogy valójában mindenki Isten ,hisz a bennünk rejlő igazi "ÉN" az az isteni. Tisztában kell lenni saját magaddal.

Sziasztok.
Húúúúúúúú... Egy nagy kő esett le a szivemről. Utánna néztem a H1N1 influenza tüneteinek és kiderült, hogy NEM vagyok ilyen beteg :D :D :D A 11 tünet közül 2 volt igaz, (láz és hidegrázás) de mind a kettő kb. 2 napja elmultak. Az előbb hivott az osztályfőnököm, hogy karantén van a H1N1 miatt és mikor összevetettem a két dolgot: beteg vagyok, H1N1, azonal a szivem felgyorsult, majdnem könny csillogott a szemembe, a kezeim még mindig reszketnek, de már kezdek megnyugodni.
Már rájötem valamire és ezt NEKTEK is ajánlom. Megtanulom irányitani a szervezetem biológiai müködését, igy képes lennék akár teljesen átprogramozni a testem. A legelső teendőm a betegség immunitás lenne. Most merül fel ez a kérdés, hogy miért nem csinálja ezt mindenki? Miért nem járkálnak szuper emberek az utcán? Szerintem a válasz, hogy nem mindenki hisz önmagában, abban, hogy tényleg képes lenne a mentális energiáival befolyásolni a testét, de nekem, most nincs választásom. Mások bevesznek egy rakás gyógyszert és nem segit semmit. Hallottam egy történetet amikor egy ember egy súlyos betegségben szenvedett, nem volt hajlandó semmilyen gyógyszert bevenni, sokat meditált, és eltünt a betegsége, teljesen egészséges lett. Ha meglesz a "healing-factor" nyugodtabbak lehetünk. :)
És én inkább a lélek, az ÉN erejében hiszek. Ez az erő pedig Istentől fakad...
Most nekem is szükségem lessz erre az erőre :) Istenben bizok a legjobban...

Üdv!
Hát az én nézetem kissé más... másabb megközelítés. Szerintem eleve nincs különleges képesség (nem akarok senkit megsérteni!!!!), hanem ezek meg vannak mindenkiben, csak kinél erősebben kinél gyengébben + ki mennyit foglalkozik velük..
És én inkább a lélek, az ÉN erejében hiszek. Ez az erő pedig Istentől fakad...

Üdv.
Hosszú évekig az volt a nézet, hogy az emberi agy különleges képességét kizárólag homloklebenyének kidúdorodásában megnyilvánuló agykéreg relatív nagysága okozza.
Ti hogyan értelmeznétek ezt a mondatot???
Lenne még egy kérdésem. Az embereknek akik különleges adottsággal rendelkeznek, valahol az agyban is jelen van a képesség, hiszen az agy irányit mindent. A magas agyi aktivitás a képesség mozgató rugója. Tudom, hogy az agyban is jelen van a képesség, de hol??? És milyen formában??? Szerintetek???
Eddig minden kisérletemmel zsákutcába kerültem. Ha sikerülne a kérdésemre választ kapni, akkor sikerülne egy új stratégiai hálózatot felépitenem.

Egyetértek. Pl. én szoktam oylat csinálni, hogy felkelek 5 óra, fél 6 felé és akkor van időm még gyakizni pár dolgot reggel, aztán délután is, vagy lefekvés előtt is. De a napi 1et midnenképp betartom. Így szinten maradok és a fejlődés sem torpan meg.

Ne add fel, ami már megvan nem vehetik el... érdemes lenne pl. vagy kicsit korábban kelni és akkor picit gyakizni, vagy egy fix napszakot kiharapni erre... :D reggel sok szempontból jobb....de ez alkatfüggő

Sziasztok.
Hogy vagytok? Már régen irtatok valamit. Biztos mert megkezdődött az iskola :) UTÁLOM >:( >:( >:( :) ;D Felforditotta az egész életemet. Nyáron elkezdtem fejlesztgetni a képességeimet és amikor elkezdődött az iskola, mindaz amiért eddig dolgoztam semmivé lett. Minden nap ugy jövök haza, hogy teljes idegroncs vagyok.Nem tudom hogy fogom kibirni azt a kevés időt ami még nekem az iskolából maradt :-\. Nekem már a meditáció sem segit.
Szép napot nektek!!! :) :) :)

Sylar! A képességek valahol egybefüggenek, azért vannak leírva elkülönítve, mert egyrészt így jelennek meg, egyesek markánsaban mindenkinél, másrészt, vannak speciális körülmények a fejlesztésekhez... csak a legalsó fokozatban kell, érdemes választani , egy idő után lassan összeérnek ezek a dolgok... mondjuk az is igaz, hogy sokkal könyebb mentális képességeket fejleszteni, mint pl. telekinézist, az intuíció viszont pont jó találkozási pont sokféle dolgot megpróbálni a segítségével.. :D