Vissza kanyarodva Istenről szóló eszme cserénkhez. Én úgy gondolom. Hogy Isten nem úgy él bennünk ahogy elképzeljük. Isten úgy él bennünk ahogy érezük. Itt minden az érzéseken alapszik. Kinek milyen meg próbáltatásokat áll ki a hite. Vanak emberek kik megrendtíthetetlen hittel élnek és a legnagyobb meg próbáltatások után is azt monta ha Isten így akarja legyen így. Isten nem egy tárgy egy árú cikk melyet mínősíteni lehet. Elvégre ő az a felső rendű hatalom aki mindenütt szerepet játszik az életben. Ő adja a helyes és igaz gondolatunkat a fejünkben a rosz és bűnös gondolatot pedig maga az ördög. És mi döntsünkmelyiknek engedünk. És korona én abszolut tényleg nem sértésnek vagy bántásnak üzenem hogy lehet hogy te most a rossz gondolatnak az ördögnek engettél azzal hogy Isten úgymond nem létezését hirdetett . De az írásaidból kiszűrtem azt hogy te úgy érzed Isten cserben hagyott. Hol ott csak ép próbára tett téged mikor azokat a megpróbáltatásokat ki szabta rád. De szúverín jogod eldönteni miben milyen formában hiszel. Ez egyéni döntés mindenki számára .

Álmodom!! Azt álmodom, hogy szállok, szárnyalok a széllel..Messze, messze ,földön járok, s visz a szél .Szabad a lelkem, szabad a testem, nincs gát körülöttem! Álmodom,még mindig álmodom!
Megtalálom a válaszaim minden kérdésemre ,meglátom minden titok nyitját ,és érzem minden tudás hatalmát.
Megvan minden misztikus lény, nem bújhatnak már előttem, mert szememről az emberiség hályoga lepörgött.
Álom, méz édes álom.
Felébredek, szemem kinyílt ,lelkem szabad szárnyalása véget ért!
Nehéz vagyok és merev,vissza tértem ..tudatlanság,korlátok,s mindennek az ellentéte amire vágyom!!!

Értelek nagyon is !
Eltöprengtem egy kicsit rajtad sokszor úgy beszélsz a testedről, mintha egy oltár lenne amit bántalom ért, és ezért le akarod rombolni ,hogy egy szabadabb légterűt építs..
Akkor lesz gáz, ha a halál után semmi sem vár majd minket, csak a nagy semmi.
Egy biztos ,majdan felkereslek és beszélgetünk a felhők között egyet...

Vissza térek arra a kérdésemre ,hogy szerinted mi lehettél előző életedben ha ez megvan a mostani énedet is jobban felismered és megtalálod a miértnek az azért-ét ?

jajaja vágyom rá. A test terhétől még ha ideiglenesen is de megszabadulni. Nyitottabbá válni a létezés felé. Nem én nem vagyok vallásos. Van hitem, de igazából nem tartozom sehova sem. Mindenből egy csipet, az a biztos :D

Lehet erőltetem a dolgot, de valahogy besokalltam, nagyon kicsi nekem a világ már és ki akarok törni, kirobbanni, széthasadni, mindent látni, új színterekre lépni, szellemileg és érzelmileg kiteljesedni. De hogy kiaggya e a gép majd kiderül :D

Hm érdekes, mintha elment volna sétálni egyet a lelked ,olyan lélekvándorútra ::)
Jól érzem azt ,hogy te vágysz már elmenni a földről egy hosszabb körutazásban a másvilágra, esetleg újra születni?
Gondolkoztál már azon, mi lehettél előző életeid ??? ::)ben? Na persze ez a kérdés akkor merül fel ,ha hiszel benne.Vagy ez
a vallásodat sérti? Nem hiszem azt ,hogy egy örökké valóságban, Isten Országában tétovázunk, lehet kapunk még egy esélyt az újra kezdésre, egy új testben!!

Reggel arra keltem hogy meghaltam :D

Mármint... az egész olyan volt hogy, mikor felkeltem, az első gondolatom az volt hogy halott vagyok, kurvára nem vagyok...
És akkor párosultak hozzá az érzések, és némi odaátról még átérkező mentális képek, belső világlátások. Furcsa volt. Nem mondanám hogy rossz volt, de nagyon idegen és ismeretlen. Ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, mint amikor nagyon meleg van és sok ruha van rajtad és hirtelen leveszed mindet és belecsobbansz a hideg vízbe. Olyan meztelen érzés, de furcsa. Maga a meztelen érzés jó volt, de mindaz ami körül ölelt idegen volt, és kicsit depresszív is. Olyan volt az egész mintha egy másik testben meghaltam volna mikor ebbe visszatértem, és ébredésem pillanatában pont megpillanthattam volna másodpercekre milyen érzés / élmény meghalni.

Nagyon kemény :D Elúszik az egész világ, és hirtelen nem tudod mi történik csak történik, és nem vagy képben semmivel sem. Gondolom ez után jönne az önmagára ébredése a szellemnek, de nekem ez kimaradt. Ha ilyen lesz a halál akkor kurvára nem fogok fosni tőle... De az is lehet hogy, ez csupán gyakorlása, felkészítése a szellememnek a testem elhagyására. Mármint... lefekszik. akar. kilép. elmegy. szétnéz. tesz vesz. majd vissza szál. és alszik :D

Bocsássunk meg magunknak,
Bocsássunk meg egymásnak,
Bocsássunk meg múltunknak,
Teremtett világunknak.

Rázzuk le béklyóinkat,
Dobjuk el gondjainkat,
Hívjuk angyalainkat,
Teremtsük világunkat!

Angyalok segítenek,
Erővel feltöltenek,
Lényükkel átölelnek,
Folyton lelkesítenek.

Ahogy vagy elfogadnak,
Csodákkal támogatnak,
Érzéssel tanítanak,
Mindig bátorítanak.

Nincsenek véletlenek,
Dolgok csak megtörténnek,
S angyalok szeretnek,
Lépten-nyomon vezetnek.

Angyalok most üzennek,
Minden lénynek, embernek:
A célja életednek:
Helyt adj a szeretetnek!

Ez hiányzik Földünknek,
Angyaloknak, Istennek,
Valóságos lényünknek,
S gyönyörű szívünknek.

HÚÚ jó hosszú lett semmi gond elolvasom és holnap komi :)

Jó éjszakát mindenkinek :)

Érdekes témakör Isten és az ő létezése, emberekhez való viszonyulása.

Ahogyan én látom, számomra a leghelytállóbb megközelítés az, hogy Istent nem szorítom sarokba azzal, hogy valamilyennek elképzelem. Mert ha úgy tekintek rá mint az a magasabb minőség mi életre hívott mindent, teremtése által rendelkeznie kellett az összes jelenleg a Földön fellelhető emberi szellemi és lelki aspektussal. Na mármost. Ha Rendelkezik mindennel, hisz rendelkezni kell azáltal hogy belőle vállt ki, s mutatta meg azt hogy ilyen és ilyen is lehetsz, akkor feltételezem hogy Ő se nem jó se nem rossz. Sokkal inkább teljességben él. Pontosan ugyan annyira ismeri mind a két felét az életnek. Ami viszont minket illet, azt hiszem, számunkra mindig olyan amilyennek mi akarjuk látni, vagy olyan, amilyennek lennie kell velünk szemben, hogy taníthasson minket. Szóval ha valaki a büntető Istenképre fogékony, és azzal képes beazonosulni, akkor számára azokat fogja produkálni, amiket "látni akar". Ha valaki pedig a jóságos Istenképben lelte meg önmagát, annak valószínűleg legtöbbször a jóságos aspektusaiból fog kerekíteni számára egy "Istent". Bárhogyan is történjék, ami szerintem biztos az az, hogy csak nagyon kicsiny töredékeit Ismerhetjük meg amiatt, hogy az emberi elme befogadóképessége igencsak határos. Így még ha meg is mutatná magát egészen olyannak amilyen valójában, valószínűleg abba az élménykörbe csak belekattanna mindenki (legalább is legjava biztosan). Ugyan is szellemi érzelmi érintkezéskor, feltárulkozáskor, megismeréskor, mindazt a valóságot valahol megéljük önmagunkban egy pillanatra, így vagyunk képesek "látni" a másik milyenségét. Most mivel az Isten feltételezéseim szerint, nem egy valamilyen hanem mindenféle, ez a megtapasztalás szerintem annyi ingerrel és milyenség élménnyel párosulna, hogy emberi énünk a helyszínen esne tőle cafatjaira. Képtelen volna feldolgozni mindazt az információ sokaságot amit kapna, + érzelmileg elveszítené benne önmagát. Elveszne az Én, az egyéniség. Ezért hát az Isten csak szélsőséges esetekben mutatkozik meg az ember előtt, ami nem azt jelenti hogy nem figyel és nem gondoskodik, de jobb ha elküldi (számunkra) egységesebben befogadható teremtményeit, angyalait. mert egy "személlyel" azért még is csak jobban képes beazonosulni az ember. Ha azt mondod Uriel, akkor tudod hogy a legendák és állítások szerint ő ilyen vagy olyan, tulajdonságai vannak, emberiesült minőségekben is megnyilvánulhat, ami által képes vagy felfogni az ő létezését, minőségét, milyenségét. Szerintem az Isten ilyen és ehhez hasonló rendszerekben ér el az emberekhez, vagy mutat meg magából részleteket. De természetesen mindenkinek a maga hite szerint. Nekem a sok év telte ezt mutatta, lehet hogy másnak mást, lehet hogy pontosan így van jól, de az Is lehet én láttam vagy túl sokat vagy túl keveset.
Minden esetre, az Isten számomra nem behatárolható mindent léteztető valami (de nem tárgy), ami egészében nem megszemélyesíthető és mindenhol fellelhető. A pokol legalsóbb bugyrától a mennyek kapuján át.

Tapasztalat:

Ugyan úgy rimánkodok hozzá mint bárki más. Néhol magasztos érzelmekkel néhol dühös vagyok rá, és ő minden érzelmemtől függetlenül továbbra sem tesz semmit :D Csak vár. Alsó hangon vagy 5 évnek biztosan el kellett telnie ahhoz, hogy felfogjam, ő soha nem tesz semmit sem, mert ha tenne, az valaki mással szemben nem volna fair dolog. Így nem tesz egyebet, csupán kivárja míg taníthat engem, míg el nem érek dolgokban azon magaslatokba, ahol hajlamos vagyok befogadni az Isteni igét. Mert ha megtanít valamire, akkor magam változtathatom meg a dolgokat a saját életemben, s végeredményben ugyan úgy elérhetem célom / vágyam, viszont nem ő tette meg hanem én magam. Kitapostam az utat magamnak, még ha segítséggel is. Így én azt látom körülöttem, hogy akik hisznek rendületlenül, azok nem tesznek egyebet, csupán éltetnek valami olyasmit, ami ugyan hitük miatt már létezik, de meg nem valósul szinte sohasem, mert ők maguk semmit sem tesznek érte. Lehet hogy ezek kemény szavak, de igazából ha belegondol az ember, úgy lesz a semmiből valami, hogy az ember kigondolja, hisz benne élteti azt, és nekilát a megvalósításának. Szóval ha én elkezdek abban hinni hogy már pedig nekem piros pöttyös 3 szarvú elefántrókaszarvasom lesz egyszer, mindaddig soha nem lehet, míg nem csapok fel genetikusnak és addig nem kísérletezgetek, míg létre nem hozom a piros pöttyös 3 szarvú elefántrókaszarvasomat :D Magyarul a Hit szerintem (nekem) csupán támpont abban, hogy mi az irány ami felé haladok. Esti csillag hogy ne tévedjek el (nagyon) a sötétben, de semmi kép sem megvalósulás. Csupán remény, lehetőség.

Ha élnék egy olyan életet, mely arról szólna, hogy folyamatosan szar dolgokat művelek, s közben esténként fohászkodom, s ezt kihasználva minden rossz dolgot folytatok mondván: Hiszek, így a mennybe kerülök! Valószínűleg miután harangomat megkongatnák valami elcseszett pokolbéli helyen ébrednék és térnék öntudatra. És igazából nem is kérdezgetném magamtól hogy de miért, mert akkor már rég nem lenne miért? Aki a sötét dolgokba kapaszkodik, és azokban turkál, az előbb vagy utóbb oda is fog jutni, mert csak úgy kutathat valaki ha halad afelé ami után kutat...

Az emberek sokszor nem hisznek, mert nem hinni a legkönnyebb, pusztán a történésekre bízunk mindent, s majd a sors kiforogja magát és az lesz és . Ám hinni nehéz, mert ha hiszel, olyasmit látsz magad előtt, ami még nincsen. S kiknek hite erős és kitartó, jutalmuk az lesz, hogy láthatják majd egyszer mindazt amiben hittek :)

Ennyi volt a móka mára, zárul Misi mókatára :D :D :D

Jó éjt mindenkinek!

KORONA oksa akkor nem kérdezek feleslegesen :)) igen törik a jég:) dobj fel egy jó gondolatot ami ihletet ad nekünk!

Kezdünk pezsegni. Ez jó. Megtörni látszik a jég.

"Khm de ha mégis tudni szeretném elmondanád???" – szilgyi

"Nem szól szám, nem fáj fejem"

Hmmm több más érv???

Menyire igazad van 05.... A hit nem a földi javakat szolgálja csak erre még sokan nem jöttek rá sajnos!!

Igen Szilgyi nagyon jól mondod!De sokkan meg kérdőjelezik Isten létezését mert arra gondolnak hogy Istenem adj egy zsák pénzt satöbbi!!! És mivel nem adja meg nekik ezért már a hitük szertefoszlik! Arra viszont senki nem gondol hogy Isten ad erőt a mindenapokra! És Isten meghallgatja a szívből jővő imádságot és fohászt. Főleg ha más ér is fohászkodunk vagy imádkozunk! Gondolom Isten próbára teszi az embereket a sok rosszal hogy a roszz mellet is hisznek e benne.