És honnan a picsából tudjuk, hogy meghaltál, vagy csak nincs wifi a kórházban??

Lehet most írok utóljára! ezért nagyon szeretném ha meghallgatnátok egyszer tényleg úgy ahogyan azt szerettem volna mindig is.
Már eléggé berugtam szóval kacifántos a dolog de remélem megértitek.
Én mindig arra törekedtem hogy a lehető legjobb tudásomhouz mérten átadjam azokat a tudásanyagokat melyekre nektek olyan nagy szükségetek vanb mint egy korty vízre a sivatagban!

Hogy miért írok utóljára az azlért van mert számomra úgy érzem mindennek vége és ezért magammal ragadok egy egész üveg házipálinkát és addig iszom míg meg nem halok. (ez esetben moist nem vicceltem) ahogy gépelek annyira kapom hogy alig bírok normálisan írni és még a fele sem fogyott el szóval valószínűleg sikerrel járok.
Kajakra majdnem sírok mert annyira odaadnám nektek azt a millió tapasztalatot amit megéltem és ti lehet hogy nem fogtok (pontosabban olyasmiket amit én nem fogtok). Annyira akartam én ezt az egészet és nem bírom tovább, ez lehet búcsú levél is fasz se bánnya csak legyen enredménye.
Ha tényleg megdöglök (mert tapasztalatz alapján képeds vagyok annyit inni) akkor kívánom mindenkinek hogy legalább arra az útra lépjen rá mindenki aki itt van mint én, hogy megérthessen és hogy sikerüljön neki az amni nekem nem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És hogy tudjátok mert most igazán nyílt vagyok!
Én nagyon szeretlek benneteket, egy olyan kis közönségre találtam ami igazán megérdemelné a szememben a spirituállis fejlődés lehetőségét és esküszöm megígérem, ha túlélem ezt az estét, olyan beavatásba avatlak be titeket hogy fületek farkatok ketté áll. Megmutatom az értelmét nektek a spirituállis életnek. (ha tetszik ha nem :D)
De természetesen ha nem így lesz akkor vágódeszke hogy már nem vagyok. ez is egy alternatíva. A lényeg hogy most folytatom vedelésem míg a haléál el nem választ.

Most! Igen most kiderül milyen istenben hittem én!

És halálosan komolyan annyit fogok most inni páleszből ami ténylegesen végzetes adag. Mérgezési sziont.

Nem mondom hogy drukkoljatok mert ez egyéni az isten és köztem, de ha megmaradok, akkor ígérem mindent kitállalok.
elég időt fogok fordítani arra hogy mindenki megtudja mi a valósság.

Ha nem, akkor meg ez vanb.

Most mondjátok hogy nem szorítom utólsó lehelletemmel is sarokba az ördögöt :D:D:D:D

Béke puszi szeretet mindenkinek, és egy nmagy ölelés amiben benne van az Isten minden csepp szeretete is !!!!!!!!!!!!!!!!!

www.youtube.com/watch?v=Q66u6B3I48Y

pikcsör :D

Ma olyan gonoszan keltem fel hogy azt még alig ha hiszem el én magam is :D Pikcsör :D

GYEREKEK UNDORÍTÓ MÓDÓN BEBASZTAM :D:D:D:D:D Á Á Á Á Á Á

OK:
Szombat van:
Lehetőség:
Van pálinka :D
Érzelmi állapot:
Elegem lett az Istenből!
Aljassági fok: (10 ből) 9 es
Miért? :
Mert kiskapu az Isten kegyeihez amit nem rég még szidtam mint a szart! :D
(Mert a részeg embert az Isten is oltalmazza :)

Spirituális szinten:

Elbuktam valamiben, vagy ha nem is, személye skudarcjként éltem meg... Meg az Ő szivatásának.
Iléyenkor mindig akkorát csalódok hogy nem tudok agamahoz térni egy könnyen :D

Mulatós zenét hallgatok.
Cigány zene... memnekülés a fény elől :D mert az fáj és csak rosszul vagy tőlle :D

Zárásként?:
Mik vagy muk????!!!! És ha por és hamu vagy muk!? :D:D:D:D::D:D De miért is ? :D

"[quote author=A R A N Y K O R O N A link=topic=431.msg21673#msg21673 date=1320688173]
Úgy érzem összetörtem. De úgy összevissza. Pontosabban... Szellemi salakjaim emberi mivoltomon tükröződnek ki, életemet emésztik napról napra óráról órára.
Rengeteg tudást szereztem, de annyit ami még egy papnak is elég lenne hogy tökéletesen ellássa feladatát bármiben. De valami nem stimmel. Valami nagyon nem oké. Saját élethelyzeteim lenyomatai nyomasztanak, tele vagyok érzelmi kisülésekkel, problémákkal bajokkal és valahogy úgy érzem meg kell oldanom vagy maga alá temet mint a szart :S

Tapasztalgattam dolgokat csináltam ezt azt ment a mágia mint a szar de valahogy úgy érzem bizonyos alkalmazási területek hiányától szenvedek. Megmondani a pontos okát nem nagyon tudom miért de úgy érzem szükségem van bizonyos dolgok tudatos akár mikori alkalmazására hogy megoldhassak dolgokat. Ilyenek pl a tk, asztrális utazás, harmadik szem, és egyebek.
Ezek nem nagyon mennek mert nem is nagyon foglalkoztam velük. Igaz voltak tapasztalásaim de azokat többnyire nem én irányítottam és ez zavar. Ezért elhatároztam hogy újra kezdem az egészet az alapoktól. Újra építem fel ezeknek az ismeretét az agyamban szellememben és testemben úgy mint ha nem is tudnék róla semmit sem. Hatalmas tudással rendelkezem az Isten felől, angyalokról démonokról szellemekről, de magamról annyira lófaszt sem tudok befordultságom ellenére sem hogy az már szó szerint idegesítő és nyomasztó. Nyomorultnak érzem magam hogy bárkin szó szerint bárkin segíteni tudok de ha elesek egy kőben akkor egy fél óra kell hogy felálljak és akkor is 20x visszaesek de ha mást kell felsegíteni akkor az a kisujjammal is lazán megy. Dühös vagyok magamra és kicsit utálom is magam emiatt, mert olyan érzés ez mintha rengeteg de tényleg rengeteg utat megtettem volna s most látnám azt hogy az egész egy nagy kör volt. És pontosan ugyan abban a reménytelenségben és szívásban járok mint akkor jártam mikor ez az egész kezdődött. Természetesen nem pont ugyan úgy hanem máshogy de lényegét tekintve ugyan az.

Egyszerre szeretnék sírni és gyűlölni magamat, a világot, mindent és mindenkit mert olyan érzés ez az egész hogy mindenemet az egész életemet felőröltem olyasvalamiért ami rajtam alig ha változtatott a komolyodásomon kívül egyebet is...
Mintha ez az egész út arra lett volna jó hogy megszopassam magamat és most annak a levét igyam hogy akkor aranyszívvel a legganébb leggusztustalanabb szarnak is segítettem s az univerzum ebből egy rakás szart adott vissza nekem csak semmi mást. Utálom ilyenkor az Istent is mert valahol őt hibáztatom ezért az egészért, mert valahogy úgy érzem ő ezt az egészet tudta és sunyi módon direkt nem utalt erre. De most meg mire rájövök olyan gusztustalanul szarul érzem magam hogy az valami fenomenális...

Nincsen erőm energiám, minden nap nehéz, talán nehezebb is napról napra. Reménytelenebbnél reménytelenebbek a napok. Kevés a pénz, fáradt vagyok, agresszív kiégtem mint egy harmadnapos kutyaszar a napon.

Nem értem már azt hogy mi van velem vagy hogy mi történik körülöttem, összezavarodtam. Mind az ami szép rendszerként működött bennem most olyan mint egy káosszal telt univerzum. Háborog a lelkem mint Poszeidón tengere, nem találok megnyugvást mert vannak vágyaim, mint az autó a normálisanyagi élet, hogy ne kelljen már minden nap számolgatni a forintokat, de ha meg megszerzem kurva fekete mágusnak fognak tartani vagy hogy mondjam fekete mágiát kell alkalmazni, mert hívogathattam én a forintokat nagyon szépen és szeretettel de azok nem jöttek, jól érzik magukat ott ahol vannak vagy nem tudom. Szóval minden mit el szeretnék érni úgy érzem csak is a sötétségen keresztül vezet út hozzá. De abba meg nem akarok szerepet vállalni de a vágyaim meg gyötörnek mint a kurvaélet! Ez annyira feszít belülről hogy összetörök mint egy darab kartonpapír.

Nem tudom kinek milyen gondolatai vannak ezekkel kapcsolatban de szerintetek hogyan vagy hol kezdjem ezeket a dolgokat.
Én már azon is gondolkodtam nem e néztem e be valamit és megátkoztak mint a huzat vagy nem tudom... nem e kerülte e el a figyelmemet valami ami miatt most szopok folyamatosan... nem vágom!

Ezt a témát most mindenki a lehető legbővebben fejtse ki nekem ha megkérhetlek titeket mert ez most olyasmi amivel nem boldogulok. kicsit olyan ez mintha: Nem megy a Tk - Nem megy az Élet... És ez tré...
" – Narayana

Amit vastagon kiemeltem: Ilyet nem jelentünk ki soha, bármennyire is "nyomorultnak" érezzük magunkat és az életünket...
Nem tudom, hogy mit értesz az alatt, hogy ment a mágiázás, milyen fajta mágiákat csináltál..., de mágiázni NEM mágiázunk!!! Mehet az bármennyire is jól és gondolhatjuk azt, hogy tudunk felette uralkodni, irányítjuk az erőt, stb., de ha valami nem úgy sül el, akkor azt te fogod visszakapni háromszorosan...

Az, hogy ez most megtörtént veled, hogy ezt kell átéld és tapasztald, annak is ugyebár oka van, mert valamit ebből nagyon meg kell tanuljál, hogy mit, arra a választ egyedül csak te tudod.

Amit tudnék neked javasolni, hogy ne gondolkodjál, kezdjél el futni 20-30 percet minden nap, hogy kikapcsold az elmédet és tudjál a jelenlétre, a Most-ra fókuszálni és letisztult fejjel álljál a dolgokhoz. Vagy csinálj bármi olyat, amivel tudatosan le tudod magad teljesen fárasztani.

Írtam neked privát üzenetet, reméljük, hogy meg fog oldódni ez a probléma és tényleg az lehet a mögöttes ok, hogy holtponton vagy." – Narayana

A Mágia mentette meg az életemet és még sok másét is. Többek között azok a mágikus folyamatok melyekben részt vettem anno akkoriban rád is kihatást gyakorolnak, mert nem a szomszéd kisfiúval asztrál harcoztam azt gondolom sejted :)

A sötétség legfelsőbb rétegeinek egy szép nagy szeletét megtisztítani semmilyen más módon nem lehetséges. És ezt az állításomat senki ember fia nem képes megingatni, mert ott voltam, láttam, tapasztaltam. Azokkal találkoztam akikkel milliárdnyi nem, és olyan szituációba keveredtem velük amibe az emberiség 99,99% a soha és már nem is fog többé mert sikerrel jártam. Áldozatokkal járt ez az egész de ezt kérték hát tettem. Amiért megbánom ezt az egészet időnként az az, hogy fáj hogy feladtam ezért mindent, szinte mindenem. És úgy érzem fizikai síkon nem jön a segítség hiába várom.
Nem a mágiával van problémám, nem a szellemvilággal. Hanem a lelkemmel, önmagammal.
Katalizátorként működtem akkor is és az volt ennek a lényege hogy a megdöntött szellemrészeket magamba fogadjam s fényemmel átitatva elvezessem az Úrhoz. Tudtam akkor is hogy nem vagyok makulátlan s a hasonlóság törvényei alapján megtapadtak bennem azok a részek amik bennem mint emberben amúgy sem voltak feltisztulva. Így ezek igen csak jócskán felgyűltek bennem. Magyarul ez a folyamat negatívan engem úgy érintett hogy mindent 100x-osára növelt bennem ami rossz. Ez persze jó, mert így könnyebben felismerem magamban ezeket a dolgokat. De így kimerülten szétesve bizony gusztustalan nehéz felvenni ezekkel a harcot... magammal...
És ezek a dolgok nem olyan dolgok hogy most megkötök egy fekete mágiás fogással valakit és élvezkedem mert ezekre akkor is és most is szartam / szarok rá... Hidegen hagy, kisgyerekek játszóháza ez nekem... Mert nincsen benne az értelem.
Engem önmagam negatív részei tesznek tönkre, s sokra nem jöttem rá még magammal szemben hogy mi a megoldás, hogy lehetne vége.

Azt hiszem hogy ezalatt az idő alatt ezekből a szellemekből megmaradt negativitások pusztítanak belülről... Inaktív átkok rontások, hajlamok hülyeségekre meg rossz dolgokra.

Magyarul ki kell tisztítanom magam valahogy de mint ez érzékelhető is nem általános csakratisztogatásról beszélhetünk hanem annál sokkal mélyebben fekvő dolgokról. Konkrét szellemrészek és lélekrészek felállításáról amit azért az ember nem bíz rá csak úgy akárkire.

Valami azt súgja nekem kell megoldanom ezt is mint eddig mindent mert így nyerem ki belőle a legtöbb tapasztalatot de még nem látom a hogyanját... kéne valami + hogy lással... 3. szem... vagy nem tudom. Mentális látáshoz ez már túlságosan is összetett... Ott megvan az esélye annak is hogy kreatív tudatom eltusol valamit.

Mai napomon azon gondolkodtam hogy a következő az az átkok lesz amivel el kezdek foglalkozni, mert úgy érzem valami erő mindent tönkretesz bennem és körülöttem.
És mivel semmihez sem fogható amivel eddig találkoztam én arra gyanakszom hogy valahogyan valahonnan valamiféle átokszerűséget szedtem össze vagy konkrétan egy átkot (vagy többet mert több életminőségbeli problémám is van, ezért is feltételezem a többesszámot).

Tehát a következő állomás az átok :)

De természetesen emlékezem is egy beszélgetésre amiben elhangzott ugyan ez a mondat majdnem...

" Az átok lesz a legutolsó"

És ha belegondolok az a legalattomosabb, felismerhetetlenebb is.
És ha valóban így van, ez szenvedtet, nem enged, megkötöz, akkor bizony oldani kell, már csak azért is mert érzek valamit, de még nem teljesen tisztán és amikor érzem akkor mindig jön egy olyan érzés amitől nincsen kedvem semmihez sem... elfáradok hirtelen, kedvtelen és depressziós leszek...

Így elhatároztam következő állomás: Az átkok teljes körű áttanulmányozása.

Szerintem jó nyomon haladok.

megállni és pihenni nem lehet. Kevés az emberi idő ahhoz a tudáshoz amit már tudok és sok a tennivaló.

Mihelyst kilábalok ebből a szarból megyek tovább és nyelem el a rosszat.

Azt hiszem én erre születtem...

Nem hálás de érdekes munkakör az egyszer biztos.

Oh még valami amit hozzá tudnék fűzni az az, hogy azért is gondoltam az átokra mert olyan, mintha a szerencse minden téren elhagyott volna... és ez bizony inkább átok mint bármi más.
Nem fáj, nem érzem de szenvedek a láthatatlantól.

És ha akkor kaptam meg mikor nem figyeltem, az is lehet hogy annyira hozzászoktam ehhez a jelenléthez, hogy fel sem tűnik... közbe meg itt lóg rajtam...

Part 2:

Irány az Átkok topicba :D

Azért lettél tanácstalan magaddal szemben, mert pont azt nem veszed észre, ami a lényeg. Tettél egy kört, ami azért tűnik körnek, mert a körítést figyeled. Csak te nem vagy már ugyanaz, mint aki anno elindult. :) Kaptál egy rakás tapasztalatot, jót rosszat, és közben fejlődtél. Ez a lényeg. Cél nincs, az csak ahhoz kell, hogy tovább tudj menni, de az út az ami fontos. Ezután már könnyebb lesz, mert lesz összehasonlítási alapod. Én is azért lettem pl türelmesebb, mert már megtapasztaltam azt hogy minden változik idővel.
Pl amikor huszonévesen nem volt pénzem, majdnem rámentem, mert agyon idegesítettem magam miatta, a végén 180 lett a vérnyomásom, de ettől pénzem nem lett több, csak szarul voltam. Aztán lassan jobb lett ami a pénzt illeti. Most egy éve megint belefutottam ebbe, nem volt pénz, de már tudtam, hogy azzal hogy kiidegelem magam nem érek el semmit, és azt is tudtam, hogy ez meg fog változni. Így nem viselt meg annyira a nehéz időszak, mint huszonévesen, idegesített, de nem annyira, hogy orvoshoz kelljen mennem. Aztán első babánál tiszta para volt minden. Kész idegbaj volt mire a lányom egy éves lett, mert mindenen szétaggódtam magam, pluszban mivel rossz alvó volt, állandóan azon pörögtem, hogy nem alszik, és én mikor fogok aludni már végre. A második lányomnál már ez is teljesen más. Nem parázom, nem érdekel hogy hány hónap múlva alussza át az éjszakát, mert tudom, hogy el fog múlni. Előbb utóbb aludni fog, és akkor én is. :D

Ezzel azt akarom mondani, hogy ne a problémát nézd, mert attól az csak nagyobbnak fog látszani, mint amekkora valójában, hanem magát a folyamatot, mert ott van a kutya elásva. Egyszer már átélted amit most. Mit tettél akkor, mi volt ami segített, és mi volt ami nem ? Mi történt utána ? Gondolj vissza az előző "körödre", és lásd egyben az egészet.
A nehézséget az okozza, hogy azt hiszed, ez így fog maradni, pedig nem fog :) Az első szar időszakomnál is ez volt a baj. Azért tudtam magam majdnem kinyírni, mert azt hittem, hogy ez most már mindíg így lesz. Ez nem igaz. Ha megfordítod, és azzal a tudattal mész neki az egésznek, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és ezt sosem felejted el közben, egy csomó felesleges dologtól megkíméled magad. A dolog szarabbik oldala az, hogy amikor jól mennek a dolgok, az is csak átmeneti állapot. :))
Az hogy kinél mennyi idő, míg átfordul egyikből a másikba, az egyéni. A bátyám pl mindíg jól keresett, én meg soha. Évekig röhögött rajtam stb. Most 53 évesen életében előszőr (!) találta magát szemben azzal, hogy mi van ha nincs pénz, és elég durván elérakták a problémát...53 évesen ott találta magát, ahol én voltam 22 évesen. 180-as vérnyomás, cukorbaj, egyéb egészségügyi problémák. Több mint egy évig szivatva volt, és most jön egyenesbe, viszont a rossz tapasztalata egy életre megváltoztatta. Már nem röhög ki senkit akinek nincs, mert tudja, hogy milyen az. Eddig nem tudta, és azt sem, hogy milyen nehéz onnan kikecmeregni. Eddig neki természetes volt hogy van, mert mindíg volt neki. Most rájött, hogy ez nem igaz. Egy csomó mndent most tanult csak meg. Tiszteletet, felelősséget, azt hogy ne ítéljen elsőre stb.

Szóval csak nyugi. Előszőr sem tartott örökké a szar időszak, most sem fog örökké tartani, és közben tök jól ki fogod tudni szűrni, hogy mi fontos, és mi nem. Amúgy meg ne siessél, időd van, nem számít meddig tart valami, csak az út számít :) Csak azt nézd, és tudd, hogy ez az :)

"Úgy érzem összetörtem. De úgy összevissza. Pontosabban... Szellemi salakjaim emberi mivoltomon tükröződnek ki, életemet emésztik napról napra óráról órára.
Rengeteg tudást szereztem, de annyit ami még egy papnak is elég lenne hogy tökéletesen ellássa feladatát bármiben. De valami nem stimmel. Valami nagyon nem oké. Saját élethelyzeteim lenyomatai nyomasztanak, tele vagyok érzelmi kisülésekkel, problémákkal bajokkal és valahogy úgy érzem meg kell oldanom vagy maga alá temet mint a szart :S

Tapasztalgattam dolgokat csináltam ezt azt ment a mágia mint a szar de valahogy úgy érzem bizonyos alkalmazási területek hiányától szenvedek. Megmondani a pontos okát nem nagyon tudom miért de úgy érzem szükségem van bizonyos dolgok tudatos akár mikori alkalmazására hogy megoldhassak dolgokat. Ilyenek pl a tk, asztrális utazás, harmadik szem, és egyebek.
Ezek nem nagyon mennek mert nem is nagyon foglalkoztam velük. Igaz voltak tapasztalásaim de azokat többnyire nem én irányítottam és ez zavar. Ezért elhatároztam hogy újra kezdem az egészet az alapoktól. Újra építem fel ezeknek az ismeretét az agyamban szellememben és testemben úgy mint ha nem is tudnék róla semmit sem. Hatalmas tudással rendelkezem az Isten felől, angyalokról démonokról szellemekről, de magamról annyira lófaszt sem tudok befordultságom ellenére sem hogy az már szó szerint idegesítő és nyomasztó. Nyomorultnak érzem magam hogy bárkin szó szerint bárkin segíteni tudok de ha elesek egy kőben akkor egy fél óra kell hogy felálljak és akkor is 20x visszaesek de ha mást kell felsegíteni akkor az a kisujjammal is lazán megy. Dühös vagyok magamra és kicsit utálom is magam emiatt, mert olyan érzés ez mintha rengeteg de tényleg rengeteg utat megtettem volna s most látnám azt hogy az egész egy nagy kör volt. És pontosan ugyan abban a reménytelenségben és szívásban járok mint akkor jártam mikor ez az egész kezdődött. Természetesen nem pont ugyan úgy hanem máshogy de lényegét tekintve ugyan az.

Egyszerre szeretnék sírni és gyűlölni magamat, a világot, mindent és mindenkit mert olyan érzés ez az egész hogy mindenemet az egész életemet felőröltem olyasvalamiért ami rajtam alig ha változtatott a komolyodásomon kívül egyebet is...
Mintha ez az egész út arra lett volna jó hogy megszopassam magamat és most annak a levét igyam hogy akkor aranyszívvel a legganébb leggusztustalanabb szarnak is segítettem s az univerzum ebből egy rakás szart adott vissza nekem csak semmi mást. Utálom ilyenkor az Istent is mert valahol őt hibáztatom ezért az egészért, mert valahogy úgy érzem ő ezt az egészet tudta és sunyi módon direkt nem utalt erre. De most meg mire rájövök olyan gusztustalanul szarul érzem magam hogy az valami fenomenális...

Nincsen erőm energiám, minden nap nehéz, talán nehezebb is napról napra. Reménytelenebbnél reménytelenebbek a napok. Kevés a pénz, fáradt vagyok, agresszív kiégtem mint egy harmadnapos kutyaszar a napon.

Nem értem már azt hogy mi van velem vagy hogy mi történik körülöttem, összezavarodtam. Mind az ami szép rendszerként működött bennem most olyan mint egy káosszal telt univerzum. Háborog a lelkem mint Poszeidón tengere, nem találok megnyugvást mert vannak vágyaim, mint az autó a normálisanyagi élet, hogy ne kelljen már minden nap számolgatni a forintokat, de ha meg megszerzem kurva fekete mágusnak fognak tartani vagy hogy mondjam fekete mágiát kell alkalmazni, mert hívogathattam én a forintokat nagyon szépen és szeretettel de azok nem jöttek, jól érzik magukat ott ahol vannak vagy nem tudom. Szóval minden mit el szeretnék érni úgy érzem csak is a sötétségen keresztül vezet út hozzá. De abba meg nem akarok szerepet vállalni de a vágyaim meg gyötörnek mint a kurvaélet! Ez annyira feszít belülről hogy összetörök mint egy darab kartonpapír.

Nem tudom kinek milyen gondolatai vannak ezekkel kapcsolatban de szerintetek hogyan vagy hol kezdjem ezeket a dolgokat.
Én már azon is gondolkodtam nem e néztem e be valamit és megátkoztak mint a huzat vagy nem tudom... nem e kerülte e el a figyelmemet valami ami miatt most szopok folyamatosan... nem vágom!

Ezt a témát most mindenki a lehető legbővebben fejtse ki nekem ha megkérhetlek titeket mert ez most olyasmi amivel nem boldogulok. kicsit olyan ez mintha: Nem megy a Tk - Nem megy az Élet... És ez tré...
" – A

Amit vastagon kiemeltem: Ilyet nem jelentünk ki soha, bármennyire is "nyomorultnak" érezzük magunkat és az életünket...
Nem tudom, hogy mit értesz az alatt, hogy ment a mágiázás, milyen fajta mágiákat csináltál..., de mágiázni NEM mágiázunk!!! Mehet az bármennyire is jól és gondolhatjuk azt, hogy tudunk felette uralkodni, irányítjuk az erőt, stb., de ha valami nem úgy sül el, akkor azt te fogod visszakapni háromszorosan...

Az, hogy ez most megtörtént veled, hogy ezt kell átéld és tapasztald, annak is ugyebár oka van, mert valamit ebből nagyon meg kell tanuljál, hogy mit, arra a választ egyedül csak te tudod.

Amit tudnék neked javasolni, hogy ne gondolkodjál, kezdjél el futni 20-30 percet minden nap, hogy kikapcsold az elmédet és tudjál a jelenlétre, a Most-ra fókuszálni és letisztult fejjel álljál a dolgokhoz. Vagy csinálj bármi olyat, amivel tudatosan le tudod magad teljesen fárasztani.

Írtam neked privát üzenetet, reméljük, hogy meg fog oldódni ez a probléma és tényleg az lehet a mögöttes ok, hogy holtponton vagy.

"[quote author=A R A N Y K O R O N A link=topic=431.msg21673#msg21673 date=1320688173]
Úgy érzem összetörtem. De úgy összevissza. Pontosabban... Szellemi salakjaim emberi mivoltomon tükröződnek ki, életemet emésztik napról napra óráról órára.
Rengeteg tudást szereztem, de annyit ami még egy papnak is elég lenne hogy tökéletesen ellássa feladatát bármiben. De valami nem stimmel. Valami nagyon nem oké. Saját élethelyzeteim lenyomatai nyomasztanak, tele vagyok érzelmi kisülésekkel, problémákkal bajokkal és valahogy úgy érzem meg kell oldanom vagy maga alá temet mint a szart :S

Tapasztalgattam dolgokat csináltam ezt azt ment a mágia mint a szar de valahogy úgy érzem bizonyos alkalmazási területek hiányától szenvedek. Megmondani a pontos okát nem nagyon tudom miért de úgy érzem szükségem van bizonyos dolgok tudatos akár mikori alkalmazására hogy megoldhassak dolgokat. Ilyenek pl a tk, asztrális utazás, harmadik szem, és egyebek.
Ezek nem nagyon mennek mert nem is nagyon foglalkoztam velük. Igaz voltak tapasztalásaim de azokat többnyire nem én irányítottam és ez zavar. Ezért elhatároztam hogy újra kezdem az egészet az alapoktól. Újra építem fel ezeknek az ismeretét az agyamban szellememben és testemben úgy mint ha nem is tudnék róla semmit sem. Hatalmas tudással rendelkezem az Isten felől, angyalokról démonokról szellemekről, de magamról annyira lófaszt sem tudok befordultságom ellenére sem hogy az már szó szerint idegesítő és nyomasztó. Nyomorultnak érzem magam hogy bárkin szó szerint bárkin segíteni tudok de ha elesek egy kőben akkor egy fél óra kell hogy felálljak és akkor is 20x visszaesek de ha mást kell felsegíteni akkor az a kisujjammal is lazán megy. Dühös vagyok magamra és kicsit utálom is magam emiatt, mert olyan érzés ez mintha rengeteg de tényleg rengeteg utat megtettem volna s most látnám azt hogy az egész egy nagy kör volt. És pontosan ugyan abban a reménytelenségben és szívásban járok mint akkor jártam mikor ez az egész kezdődött. Természetesen nem pont ugyan úgy hanem máshogy de lényegét tekintve ugyan az.

Egyszerre szeretnék sírni és gyűlölni magamat, a világot, mindent és mindenkit mert olyan érzés ez az egész hogy mindenemet az egész életemet felőröltem olyasvalamiért ami rajtam alig ha változtatott a komolyodásomon kívül egyebet is...
Mintha ez az egész út arra lett volna jó hogy megszopassam magamat és most annak a levét igyam hogy akkor aranyszívvel a legganébb leggusztustalanabb szarnak is segítettem s az univerzum ebből egy rakás szart adott vissza nekem csak semmi mást. Utálom ilyenkor az Istent is mert valahol őt hibáztatom ezért az egészért, mert valahogy úgy érzem ő ezt az egészet tudta és sunyi módon direkt nem utalt erre. De most meg mire rájövök olyan gusztustalanul szarul érzem magam hogy az valami fenomenális...

Nincsen erőm energiám, minden nap nehéz, talán nehezebb is napról napra. Reménytelenebbnél reménytelenebbek a napok. Kevés a pénz, fáradt vagyok, agresszív kiégtem mint egy harmadnapos kutyaszar a napon.

Nem értem már azt hogy mi van velem vagy hogy mi történik körülöttem, összezavarodtam. Mind az ami szép rendszerként működött bennem most olyan mint egy káosszal telt univerzum. Háborog a lelkem mint Poszeidón tengere, nem találok megnyugvást mert vannak vágyaim, mint az autó a normálisanyagi élet, hogy ne kelljen már minden nap számolgatni a forintokat, de ha meg megszerzem kurva fekete mágusnak fognak tartani vagy hogy mondjam fekete mágiát kell alkalmazni, mert hívogathattam én a forintokat nagyon szépen és szeretettel de azok nem jöttek, jól érzik magukat ott ahol vannak vagy nem tudom. Szóval minden mit el szeretnék érni úgy érzem csak is a sötétségen keresztül vezet út hozzá. De abba meg nem akarok szerepet vállalni de a vágyaim meg gyötörnek mint a kurvaélet! Ez annyira feszít belülről hogy összetörök mint egy darab kartonpapír.

Nem tudom kinek milyen gondolatai vannak ezekkel kapcsolatban de szerintetek hogyan vagy hol kezdjem ezeket a dolgokat.
Én már azon is gondolkodtam nem e néztem e be valamit és megátkoztak mint a huzat vagy nem tudom... nem e kerülte e el a figyelmemet valami ami miatt most szopok folyamatosan... nem vágom!

Ezt a témát most mindenki a lehető legbővebben fejtse ki nekem ha megkérhetlek titeket mert ez most olyasmi amivel nem boldogulok. kicsit olyan ez mintha: Nem megy a Tk - Nem megy az Élet... És ez tré...
" – marduk

Szió :)
Ezt úgy hívják hogy holtpont. Nem történik semmi, ill igen, csak nem látod...még. Pontosan tudom hogy mit érzel, öt éve volt hasonló velem, csak velem máshogy. A spirituális fejlődésemben tapasztaltam én is ezt amit írsz, hogy elértem egy pontra, és ugyanott voltam ahonnan elindultam. Tényleg olyan érzés, mintha tettél volna egy kört, és több mint zavaró. De ez igazából nem kör, hanem spirál :) Nem ugyanott vagy ahonnan indultál, csak nagyon hasonló ahhoz. Sosem leszel ugyanott.

Amúgy az nekem is az agyamra megy, hogy másoknak tudok segíteni, de pl napi szinten két órás szervezést igényel nekem, hogy le tudjak ülni az asztalhoz enni, mert a gyerekeimben van egy ilyen " anyaeszikordítsunk" szenzor ami bekapcsol ha eszem. :D Szóval fura, mert ha valaki bajban van, és tudok rajta segíteni, rögtön kisangyalka lesz mindkettő, aztán mikor átfut az agyamon, hogy most akkor már így délután négy óra felé le is lehetne mondjuk ülni, akkor meg egy pillanat alatt kapásból hat megoldandó sűrgős problémája lesz mindkét gyereknek. Normális hogy az ember háttérbne szorul, de ennyire, hogy se enni, se inni, se aludni?

Azok a büdös forintok azok nem jönnek, ez most minden második háztartásban így van. Ehhez a politikusoknak, és több nemzetközi bankcsoportnak van sok köze, nekünk át kell jutni rajta. Max egy év, és utána talán jobb lesz, ha nem tör ki valami háború.

A vágyak : Nálam úgy szokott ez működni, hogy megkapok mindent, de csak ha már nem is izgat annyira. :D Pl három évig nem jött össze az első baba...belenyugodtam...lett baba. Aztán egyszercsak megőrültem, hogy nekem kell mégegy baba. A párom azt mondta nem lesz...belenyugodtam...terhes lettem :D Korábban akartam autót, nem jött össze..belenyugodtam, lett kocsi, csak akkor már nem érdekelt az autó. De egy csomó mindenem így lett, hogy előszőr meghülyültem érte, aztán megpróbáltam megszerezni, foggal körömmel akárhogy, nem sikerült, letettem róla, és szabályosan hozzámvágták :D Ezt nem tudom miért csinálják, de most egy nyaralás az nagyon nem izgat;D

Viszont mivel ezt megfigyeltem, hogy velem ezt csinálják, nem akadok ki annyira, ha nem jön valami, amit szeretnék...jön, csak később.

" – marduk

Hát... remélem nekem is összejönnek ezek a dolgok végre. Csak most úgy magammal szemben lettem tanácstalan... :/

"Úgy érzem összetörtem. De úgy összevissza. Pontosabban... Szellemi salakjaim emberi mivoltomon tükröződnek ki, életemet emésztik napról napra óráról órára.
Rengeteg tudást szereztem, de annyit ami még egy papnak is elég lenne hogy tökéletesen ellássa feladatát bármiben. De valami nem stimmel. Valami nagyon nem oké. Saját élethelyzeteim lenyomatai nyomasztanak, tele vagyok érzelmi kisülésekkel, problémákkal bajokkal és valahogy úgy érzem meg kell oldanom vagy maga alá temet mint a szart :S

Tapasztalgattam dolgokat csináltam ezt azt ment a mágia mint a szar de valahogy úgy érzem bizonyos alkalmazási területek hiányától szenvedek. Megmondani a pontos okát nem nagyon tudom miért de úgy érzem szükségem van bizonyos dolgok tudatos akár mikori alkalmazására hogy megoldhassak dolgokat. Ilyenek pl a tk, asztrális utazás, harmadik szem, és egyebek.
Ezek nem nagyon mennek mert nem is nagyon foglalkoztam velük. Igaz voltak tapasztalásaim de azokat többnyire nem én irányítottam és ez zavar. Ezért elhatároztam hogy újra kezdem az egészet az alapoktól. Újra építem fel ezeknek az ismeretét az agyamban szellememben és testemben úgy mint ha nem is tudnék róla semmit sem. Hatalmas tudással rendelkezem az Isten felől, angyalokról démonokról szellemekről, de magamról annyira lófaszt sem tudok befordultságom ellenére sem hogy az már szó szerint idegesítő és nyomasztó. Nyomorultnak érzem magam hogy bárkin szó szerint bárkin segíteni tudok de ha elesek egy kőben akkor egy fél óra kell hogy felálljak és akkor is 20x visszaesek de ha mást kell felsegíteni akkor az a kisujjammal is lazán megy. Dühös vagyok magamra és kicsit utálom is magam emiatt, mert olyan érzés ez mintha rengeteg de tényleg rengeteg utat megtettem volna s most látnám azt hogy az egész egy nagy kör volt. És pontosan ugyan abban a reménytelenségben és szívásban járok mint akkor jártam mikor ez az egész kezdődött. Természetesen nem pont ugyan úgy hanem máshogy de lényegét tekintve ugyan az.

Egyszerre szeretnék sírni és gyűlölni magamat, a világot, mindent és mindenkit mert olyan érzés ez az egész hogy mindenemet az egész életemet felőröltem olyasvalamiért ami rajtam alig ha változtatott a komolyodásomon kívül egyebet is...
Mintha ez az egész út arra lett volna jó hogy megszopassam magamat és most annak a levét igyam hogy akkor aranyszívvel a legganébb leggusztustalanabb szarnak is segítettem s az univerzum ebből egy rakás szart adott vissza nekem csak semmi mást. Utálom ilyenkor az Istent is mert valahol őt hibáztatom ezért az egészért, mert valahogy úgy érzem ő ezt az egészet tudta és sunyi módon direkt nem utalt erre. De most meg mire rájövök olyan gusztustalanul szarul érzem magam hogy az valami fenomenális...

Nincsen erőm energiám, minden nap nehéz, talán nehezebb is napról napra. Reménytelenebbnél reménytelenebbek a napok. Kevés a pénz, fáradt vagyok, agresszív kiégtem mint egy harmadnapos kutyaszar a napon.

Nem értem már azt hogy mi van velem vagy hogy mi történik körülöttem, összezavarodtam. Mind az ami szép rendszerként működött bennem most olyan mint egy káosszal telt univerzum. Háborog a lelkem mint Poszeidón tengere, nem találok megnyugvást mert vannak vágyaim, mint az autó a normálisanyagi élet, hogy ne kelljen már minden nap számolgatni a forintokat, de ha meg megszerzem kurva fekete mágusnak fognak tartani vagy hogy mondjam fekete mágiát kell alkalmazni, mert hívogathattam én a forintokat nagyon szépen és szeretettel de azok nem jöttek, jól érzik magukat ott ahol vannak vagy nem tudom. Szóval minden mit el szeretnék érni úgy érzem csak is a sötétségen keresztül vezet út hozzá. De abba meg nem akarok szerepet vállalni de a vágyaim meg gyötörnek mint a kurvaélet! Ez annyira feszít belülről hogy összetörök mint egy darab kartonpapír.

Nem tudom kinek milyen gondolatai vannak ezekkel kapcsolatban de szerintetek hogyan vagy hol kezdjem ezeket a dolgokat.
Én már azon is gondolkodtam nem e néztem e be valamit és megátkoztak mint a huzat vagy nem tudom... nem e kerülte e el a figyelmemet valami ami miatt most szopok folyamatosan... nem vágom!

Ezt a témát most mindenki a lehető legbővebben fejtse ki nekem ha megkérhetlek titeket mert ez most olyasmi amivel nem boldogulok. kicsit olyan ez mintha: Nem megy a Tk - Nem megy az Élet... És ez tré...
" – A

Szió :)
Ezt úgy hívják hogy holtpont. Nem történik semmi, ill igen, csak nem látod...még. Pontosan tudom hogy mit érzel, öt éve volt hasonló velem, csak velem máshogy. A spirituális fejlődésemben tapasztaltam én is ezt amit írsz, hogy elértem egy pontra, és ugyanott voltam ahonnan elindultam. Tényleg olyan érzés, mintha tettél volna egy kört, és több mint zavaró. De ez igazából nem kör, hanem spirál :) Nem ugyanott vagy ahonnan indultál, csak nagyon hasonló ahhoz. Sosem leszel ugyanott.

Amúgy az nekem is az agyamra megy, hogy másoknak tudok segíteni, de pl napi szinten két órás szervezést igényel nekem, hogy le tudjak ülni az asztalhoz enni, mert a gyerekeimben van egy ilyen " anyaeszikordítsunk" szenzor ami bekapcsol ha eszem. :D Szóval fura, mert ha valaki bajban van, és tudok rajta segíteni, rögtön kisangyalka lesz mindkettő, aztán mikor átfut az agyamon, hogy most akkor már így délután négy óra felé le is lehetne mondjuk ülni, akkor meg egy pillanat alatt kapásból hat megoldandó sűrgős problémája lesz mindkét gyereknek. Normális hogy az ember háttérbne szorul, de ennyire, hogy se enni, se inni, se aludni?

Azok a büdös forintok azok nem jönnek, ez most minden második háztartásban így van. Ehhez a politikusoknak, és több nemzetközi bankcsoportnak van sok köze, nekünk át kell jutni rajta. Max egy év, és utána talán jobb lesz, ha nem tör ki valami háború.

A vágyak : Nálam úgy szokott ez működni, hogy megkapok mindent, de csak ha már nem is izgat annyira. :D Pl három évig nem jött össze az első baba...belenyugodtam...lett baba. Aztán egyszercsak megőrültem, hogy nekem kell mégegy baba. A párom azt mondta nem lesz...belenyugodtam...terhes lettem :D Korábban akartam autót, nem jött össze..belenyugodtam, lett kocsi, csak akkor már nem érdekelt az autó. De egy csomó mindenem így lett, hogy előszőr meghülyültem érte, aztán megpróbáltam megszerezni, foggal körömmel akárhogy, nem sikerült, letettem róla, és szabályosan hozzámvágták :D Ezt nem tudom miért csinálják, de most egy nyaralás az nagyon nem izgat;D

Viszont mivel ezt megfigyeltem, hogy velem ezt csinálják, nem akadok ki annyira, ha nem jön valami, amit szeretnék...jön, csak később.

Úgy érzem összetörtem. De úgy összevissza. Pontosabban... Szellemi salakjaim emberi mivoltomon tükröződnek ki, életemet emésztik napról napra óráról órára.
Rengeteg tudást szereztem, de annyit ami még egy papnak is elég lenne hogy tökéletesen ellássa feladatát bármiben. De valami nem stimmel. Valami nagyon nem oké. Saját élethelyzeteim lenyomatai nyomasztanak, tele vagyok érzelmi kisülésekkel, problémákkal bajokkal és valahogy úgy érzem meg kell oldanom vagy maga alá temet mint a szart :S

Tapasztalgattam dolgokat csináltam ezt azt ment a mágia mint a szar de valahogy úgy érzem bizonyos alkalmazási területek hiányától szenvedek. Megmondani a pontos okát nem nagyon tudom miért de úgy érzem szükségem van bizonyos dolgok tudatos akár mikori alkalmazására hogy megoldhassak dolgokat. Ilyenek pl a tk, asztrális utazás, harmadik szem, és egyebek.
Ezek nem nagyon mennek mert nem is nagyon foglalkoztam velük. Igaz voltak tapasztalásaim de azokat többnyire nem én irányítottam és ez zavar. Ezért elhatároztam hogy újra kezdem az egészet az alapoktól. Újra építem fel ezeknek az ismeretét az agyamban szellememben és testemben úgy mint ha nem is tudnék róla semmit sem. Hatalmas tudással rendelkezem az Isten felől, angyalokról démonokról szellemekről, de magamról annyira lófaszt sem tudok befordultságom ellenére sem hogy az már szó szerint idegesítő és nyomasztó. Nyomorultnak érzem magam hogy bárkin szó szerint bárkin segíteni tudok de ha elesek egy kőben akkor egy fél óra kell hogy felálljak és akkor is 20x visszaesek de ha mást kell felsegíteni akkor az a kisujjammal is lazán megy. Dühös vagyok magamra és kicsit utálom is magam emiatt, mert olyan érzés ez mintha rengeteg de tényleg rengeteg utat megtettem volna s most látnám azt hogy az egész egy nagy kör volt. És pontosan ugyan abban a reménytelenségben és szívásban járok mint akkor jártam mikor ez az egész kezdődött. Természetesen nem pont ugyan úgy hanem máshogy de lényegét tekintve ugyan az.

Egyszerre szeretnék sírni és gyűlölni magamat, a világot, mindent és mindenkit mert olyan érzés ez az egész hogy mindenemet az egész életemet felőröltem olyasvalamiért ami rajtam alig ha változtatott a komolyodásomon kívül egyebet is...
Mintha ez az egész út arra lett volna jó hogy megszopassam magamat és most annak a levét igyam hogy akkor aranyszívvel a legganébb leggusztustalanabb szarnak is segítettem s az univerzum ebből egy rakás szart adott vissza nekem csak semmi mást. Utálom ilyenkor az Istent is mert valahol őt hibáztatom ezért az egészért, mert valahogy úgy érzem ő ezt az egészet tudta és sunyi módon direkt nem utalt erre. De most meg mire rájövök olyan gusztustalanul szarul érzem magam hogy az valami fenomenális...

Nincsen erőm energiám, minden nap nehéz, talán nehezebb is napról napra. Reménytelenebbnél reménytelenebbek a napok. Kevés a pénz, fáradt vagyok, agresszív kiégtem mint egy harmadnapos kutyaszar a napon.

Nem értem már azt hogy mi van velem vagy hogy mi történik körülöttem, összezavarodtam. Mind az ami szép rendszerként működött bennem most olyan mint egy káosszal telt univerzum. Háborog a lelkem mint Poszeidón tengere, nem találok megnyugvást mert vannak vágyaim, mint az autó a normálisanyagi élet, hogy ne kelljen már minden nap számolgatni a forintokat, de ha meg megszerzem kurva fekete mágusnak fognak tartani vagy hogy mondjam fekete mágiát kell alkalmazni, mert hívogathattam én a forintokat nagyon szépen és szeretettel de azok nem jöttek, jól érzik magukat ott ahol vannak vagy nem tudom. Szóval minden mit el szeretnék érni úgy érzem csak is a sötétségen keresztül vezet út hozzá. De abba meg nem akarok szerepet vállalni de a vágyaim meg gyötörnek mint a kurvaélet! Ez annyira feszít belülről hogy összetörök mint egy darab kartonpapír.

Nem tudom kinek milyen gondolatai vannak ezekkel kapcsolatban de szerintetek hogyan vagy hol kezdjem ezeket a dolgokat.
Én már azon is gondolkodtam nem e néztem e be valamit és megátkoztak mint a huzat vagy nem tudom... nem e kerülte e el a figyelmemet valami ami miatt most szopok folyamatosan... nem vágom!

Ezt a témát most mindenki a lehető legbővebben fejtse ki nekem ha megkérhetlek titeket mert ez most olyasmi amivel nem boldogulok. kicsit olyan ez mintha: Nem megy a Tk - Nem megy az Élet... És ez tré...

ha megvan, jelezzd! Az is nagy szám volna ha nem letölthetős de beleolvashatós lenne...

neten is fent lehet
de nem találom.

"[quote author=marduk link=topic=431.msg21416#msg21416 date=1316273318]
[quote author=A R A N Y K O R O N A link=topic=431.msg21412#msg21412 date=1316252045]
Fúúúú pikcsör ! :D

Nagyon nagyon nagyon ajánlani tudom mindenkinek figyelmébe Molnár Edit könyvét ismét csak!
Ez az: Úr evangaliuma sorozat. Nekem speciel a 3. része van meg és azt már majdnem teljesen ki is olvastam.

Nah!

Aki elolvassa garanciát vállalok rá hogy kiég, de gyökeresen :D

Benne van minden a szférákról, arról hogy miért esedékes fénybemenetelünk sürgőssége, anyagtalanságról dematerializálódásról és minden kegyetlen dologról szó van és pontosan leírva.
Arról hogy ő miket és hogyan tett melyekről a szent könyvek ugye vallási rendszereik miatt nem ejtettek szót csak kb úgy hogy: Feltámadt azt csü... Nagyon kemény!

Ismét + pont ennek az Editnek mert kurva jól átsugározza az egész üzenetet.

Én eddig egyetlen egy dologra figyeltem fel, ami az hogy néhol kicsit dogmatikus érzelem sugárzik belőle 1-2 résznél melyről olvastam egy nyilatkozatában hogy valóban ő is ezt tudná kiragadni negatívumként a művéből de hát rég volt ez már azóta fejlődött meg stb de alapvetően úgy gondolom ez ismét egy zsírkirály Krisztusi kinyilatkoztatás!

Erre csak azt tudom mondani hogy megéri nagyon megéri elolvasni.

Olyan beavatási rendszerekről beszél részletesen hogy kiégsz érted, betonig rombolódsz annyira dúrva!

És még azt mondják hogy a fény unalmas! :D Lófaszt... akkorát kaptam rajta hogy alig van vagy 20-30 lap és vége is, csak idő hiány miatt darabokban tudom olvasni csak ... de nem baj:)

Benne van a fénytestről rengeteg minden, a föld szerkezete is elébünk tárul, a szellemiségek, s hogy mi volt ezelőtt és mi vasn most, mi a különbség, mik a lehetőségek, karma és haláltörvény akkor a szellemek emberek fejlődésének igen komoly és átható ismertetése, hogy mikor mi történik mi zajlik... magyarul amire azt mondod hogy szar az életem :D elmagyarázza hogy mi és miért történik akkor. Pontosabban úgy magyarázza el hogy simán megértheted a te problémáidat is belőle. Jah és emellett jön a fény felülről miközben olvasod, ömlik le :D Komoly... kajak nagy kaland :)

Ritkán zsongok be ennyire egy könyvért de ez az amire azt kell mondjam hogy alapmű kell legyen mindenki számára.
Hát baaaaaaz, kajakra érted tapasztalásokat él meg az ember miközben olvassa :D Ez mi? :D nagyon kemény :D
Ritka dolog ilyet alkotni ...

OLVASSÁTOK!!!! ;)" – A

Fenn van neten valahol? " – A

Azt látod nem tudom, de szerintem nem egy ökör ára ha van könyvesboltban valahol... szerintem kb 1500 forint.
Nekem könyvben van meg, de csak a 3. része asszem... de még szétnézek :D" – A

Majd megnézem boltban, mert neten nem találtam, pedig feltúrtam az egészet. Azért köszi, biztos érdekes lesz :)

"[quote author=A R A N Y K O R O N A link=topic=431.msg21412#msg21412 date=1316252045]
Fúúúú pikcsör ! :D

Nagyon nagyon nagyon ajánlani tudom mindenkinek figyelmébe Molnár Edit könyvét ismét csak!
Ez az: Úr evangaliuma sorozat. Nekem speciel a 3. része van meg és azt már majdnem teljesen ki is olvastam.

Nah!

Aki elolvassa garanciát vállalok rá hogy kiég, de gyökeresen :D

Benne van minden a szférákról, arról hogy miért esedékes fénybemenetelünk sürgőssége, anyagtalanságról dematerializálódásról és minden kegyetlen dologról szó van és pontosan leírva.
Arról hogy ő miket és hogyan tett melyekről a szent könyvek ugye vallási rendszereik miatt nem ejtettek szót csak kb úgy hogy: Feltámadt azt csü... Nagyon kemény!

Ismét + pont ennek az Editnek mert kurva jól átsugározza az egész üzenetet.

Én eddig egyetlen egy dologra figyeltem fel, ami az hogy néhol kicsit dogmatikus érzelem sugárzik belőle 1-2 résznél melyről olvastam egy nyilatkozatában hogy valóban ő is ezt tudná kiragadni negatívumként a művéből de hát rég volt ez már azóta fejlődött meg stb de alapvetően úgy gondolom ez ismét egy zsírkirály Krisztusi kinyilatkoztatás!

Erre csak azt tudom mondani hogy megéri nagyon megéri elolvasni.

Olyan beavatási rendszerekről beszél részletesen hogy kiégsz érted, betonig rombolódsz annyira dúrva!

És még azt mondják hogy a fény unalmas! :D Lófaszt... akkorát kaptam rajta hogy alig van vagy 20-30 lap és vége is, csak idő hiány miatt darabokban tudom olvasni csak ... de nem baj:)

Benne van a fénytestről rengeteg minden, a föld szerkezete is elébünk tárul, a szellemiségek, s hogy mi volt ezelőtt és mi vasn most, mi a különbség, mik a lehetőségek, karma és haláltörvény akkor a szellemek emberek fejlődésének igen komoly és átható ismertetése, hogy mikor mi történik mi zajlik... magyarul amire azt mondod hogy szar az életem :D elmagyarázza hogy mi és miért történik akkor. Pontosabban úgy magyarázza el hogy simán megértheted a te problémáidat is belőle. Jah és emellett jön a fény felülről miközben olvasod, ömlik le :D Komoly... kajak nagy kaland :)

Ritkán zsongok be ennyire egy könyvért de ez az amire azt kell mondjam hogy alapmű kell legyen mindenki számára.
Hát baaaaaaz, kajakra érted tapasztalásokat él meg az ember miközben olvassa :D Ez mi? :D nagyon kemény :D
Ritka dolog ilyet alkotni ...

OLVASSÁTOK!!!! ;)" – marduk

Fenn van neten valahol? " – marduk

Azt látod nem tudom, de szerintem nem egy ökör ára ha van könyvesboltban valahol... szerintem kb 1500 forint.
Nekem könyvben van meg, de csak a 3. része asszem... de még szétnézek :D