Pénteken, véget ért a munka és én már lázasan készülődtem belül az esti ivászatra, mely még valamelyest érezteti velem hogy még élek, nem haltam meg végleg. Mikor haza indultam, gondoltam megállok egy útba eső helyen enni egyet mert már nagyon korgott a pocak. Betértem és rendeltem egy gyros tálat és kiültem a kajálda teraszára. Nem voltak sokan így kényelmesen eltespedtem és jóízűen befaltam az egészet. Jól laktam de furcsán éreztem magamat. Gondoltam elpilledek, péntek van siessen akinek gyereke születik mert hogy én nem fogok az biztos. Ám ahogy ott nyugdíjaskodtam és néztem az elhaladó autókat, motorokat, gyalogosokat a madarakat akik egymást ölték a morzsákért, elkezdett a fejemben egy nagyon furcsa érzés lenni. Mint ha nyomás lenne a fejemben de nem fizikailag. Furcsa behatárolhatatlan érzés volt ez mert ugyan a fejemben nem volt nyomás még is éreztem a pláne pedig az volt hogy sokkal nagyobb területen éreztem ezt mint amekkora a fejem térfogata a valóságban. Látásom elborult, nem láttam jól messzire, minden olyan furcsa lett, minden olyan volt mint ha nem is lenne. Rég éreztem ilyet. Rövid gondolkodás után rájöttem hogy itt bizony valamiféle szellemi folyamat vette kezdetét. Hogy is mondjam. A járművek zajai olyan tompák voltak, hogy nem fordítottam nagyobb figyelmet rá mint ha a háttérben a tv alapzaja lenne hallható egy beszélgetés közben. Szinte megszűnt minden. Nagy energia tartalmú művelet volt ez így egyből az Úr jutott az eszembe, valószínűleg nem véletlenül. Nagyon rég nem láttam, nem találkoztam vele és ugyan most sem merem kijelenteni 100% ban hogy ő volt, de gyanús :) Minden esetre nem tudtam és valahogy nem is akartam bekategorizálni hogy ez most fény behatás e vagy sem, pusztán csak tompán és bambán bámultam ki a fejemből. Ám a feltűnő bambaság csak látszólagos volt mert egy pillanat alatt szellemi érzékelésem felerősödött kb olyan iramban ahogy a fizikai érzékeim meghaltak. Úgy éreztem minden olyan kicsi, hogy nincsenek távolságok, hogy a 10 emeletes teteje sem magas, inkább átlagos, megszokott mint ha csak egy kuka mellé állnék oda vagy a buszmegállóba leülnék . Nem nagyon fogtam fel mi és miért történik csak azt tudtam / éreztem hogy valami van, hogy megváltoztak a dolgok egy pillanat alatt, és valami ok folytán újra szellemi minőségeimet helyezte előtérbe tudatom, ám ezúttal nem az én hanem más akaratából. Kiindulva abból hogy ez csak kb egy csettintésre megtörtént kelt bennem fel gyanúként az Úr jelenléte...
Nem törődtem vele sokat, mert szinte kiégtem, világtalan lettem pillanatok alatt. Így hát hazamentem és elmentem az ominózus vedelésre. Telt múlt az este, takarosan bekúrtunk de akkor egyszer csak jött vukk. Mármint... nem voltam annyira részeg hogy ez a róka indokolt lett volna, pusztán csak megtörtént. Tudatom módosulása nem érte el a kívánt mértéket de nem ittam tovább. Véget ért az este hazamentem, elaludtam semmi extra nem történt. Másnap reggel mikor felkeltem, még valamilyen szinten hatott az alkohol, de éreztem a fejemet megint, megint nyomja valami az agyamat. Elmentem fürödni és ahogy fürödtem egy elég hangos gondolat villant át a fejemen olyan vonatkozásban mint ha egy párbeszéd közepébe csöppenne az ember de épp csak az egyik fél magyarázatát / mondandóját hallanánk meg.
Nem emlékszem pontosan szóról szóra a gondolatra de a lényege az volt, hogy megmagyarázta hogy lélek nélkül is van élet de az csak szenvedés lehet, és hogy azért szenvedés lélek nélkül az élet mert azoknak az embereknek akiknek besikerül az élet a lelkük ereje és energiája formálja meg az életet maga körül olyanra amilyenben szeretne élni, akár félelmek ezek akár jó dolgok. Nagyon komplex gondolat volt mert olyan volt mint mikor egy történetet egy komplett térképként tesznek eléd, az egészet egy röpke pillanat alatt megérted. Itt újfent az Urat gyanúsítottam de nem tápláltam semmi féle negatív gondolatot felé, mivel elég rég óta rimánkodok neki valami kis segítségért, bármiért mert nem mennek jól a dolgok. Ez a gondolat ahogy átszökött rajtam azonnal elkezdtem agyban összepakolni az egészet, rávonatkoztatni az életemre, jelenemre. Régen bármit akartam elértem, bármit kitaláltam megvalósult ha szándékom is komoly volt. Ám amióta bejártam ezt a spirituális utat és ezt a cseszett sok háborút azóta...azóta semmit nem érzek, semmi jó nem történik sőt minden egyre rosszabb még úgy is hogy nem próbálnak meg minden éjjel leölni mint egy disznót a vágóhídon (azóta tudok nyugodtan aludni kb...). Természetesen elgondolkodtam azon is hogy lehet torzult formája is ennek az üzenetnek, pl lehet hogy nem konkrétan lélek nélkül élésre gondoltak hanem elfedett lélekkel vagy hiányzó darabokra, de ezek egyenlőre feltételezések, ám feltétlenül szükségesek mert nem vagyok már a toppon rég... így bármelyik variáció lehet. Minden esetre elkezdtem agyalni az embereken, ismerősökön stb és elkezdtem összevetni általánosságban véve magamat velük és tényleg!
Nincsen meg bennem az a valami ami pakolja elém az utat és a lehetőségeket, nincsenek vágyaim csak a rossz dolgok, csak a szenny napról napra, a csúnya halál ígérete, félelmek és üresség. És ők annyira nem foglalkoznak ezzel... annyira hidegen hagyja őket... hát aztért valószínűleg mert átmelengeti őket lelkük ereje mely valamiféle védelmi vonalként szolgál a hétköznapok és extrémebb dolgokkal szemben. Ám ez a jelenség nekem nincsen emg... egyszerűen hiányzik. Rég óta érzem hogy hiányzik valami az életemből de sosem tudtam megfogalmazni igazán hogy mi... gondoltam nőre, gondoltam autóra, gondoltam pénzre, szerelemre, élményekre, békére, mindenre de arra sohasem hogy valami olyasmi hiányozhat ami köztem és a világ közötti összekötő kapocs mint a lélek. Nem hiszem, nem mondanám hogy a lélek elveszítése olyan kegyetlen folyamat mint a filmekben, nem hiszem hogy áttörő élmény melyet bárki is észrevehetne ha megtörténik és az okát sem tudom megmondani miért történik vagy miért történhet meg, de azt tudom hogy a hatása / következménye borzalmas. Egyszerűen minden ami csak létezhet leromlik az életben, minden rossz, nincs kilátás a jövőre, nincsen semmi sem, sem akarat, sem erő sem hit sem semmi, pont azért mert ezeket a dolgokat a lélek tartalmazza. Mivel Isteni mivoltú létezési forma így véleményem szerint alapvető természete a léleknek mind az a jó amit élnek az emberek normális körülmények között. Ám lélek nélkül csak űr marad melyet szép lassan betölt a sötétség, s a sötét dolgokból rossz dolgok születnek, állnak elő az ember életében tömeges mennyiségben. Sokat gondolkodtam azóta ezen a dolgon és túl sok dolog mutat arra hogy valóban megtörtént ez velem (már meg sem lep...). Nem érzek szerelmet pl. Egy lány közeledésében érzem a szeretetet / szerelmet de azt is érzem hogy képtelen vagyok viszonozni sem szándékosan sem természetesen. Sehogy sem. És ugyan ez a helyzet minden másban. Nem gonosz lettem, de nagyon negatív, depresszív, sokszor lehúzó érzelmi jellegű. Társaságban még mindig nem, de ettől eltekintve továbbra is azt mondom hogy látok rá lehetőséget hogy oda lett belőlem az Isteni szikre.
Tételezzük fel hogy a feltételezésem helyes.
A kurva nagy kérdés:
Mikor tűnt el?
Miért tűnt el?
Hova tűnt el?
Van e még egyáltalán valahol?
Hogyan szerezhetem vissza?
Ha nincs (mert ki tudja hogy van e?) hogyan szerezhetek másikat (nem másét...gondolom onnan fentről vagy valami...) ?

Kezdem azt látni (magamból kiindulva) hogy az ember személyiségét nem a lélek hanem a szellem határozza meg, a lélek inkább a cselekvő szándékokban nyújt befolyást, és a kapcsolatokhoz való viszonyulást hivatott alakítgatni, ám kétségtelennek találom azt a tényt, hogy mindenképp a lélek a teremtő része az embernek, mert rendelkezik az Isteni jellegekkel. A szellem sokkal inkább mint koordinátor lép színre, ám lélek nélkül alig ha teljesülhet be bármi is az ember életében, ám a szar dolgok mindenhol jelen vannak persze...

Ezen gondolatokból kiindulva a fentebb említettekre keresem majd a válaszokat, esetleg további kérdéseket.
Hisz miért ne hagyhatna el a lélek ha elméletileg önálló szabad akarattal bír minden Isten által teremtett teremtés, gondolom a lélek is dönthet úgy hogy nem tart velem bizonyos okokból kifolyólag.

A minap amikor épp fürödtem, megvillant egy érdekes dolog a fejemben aminek 1 napos előzménye is volt.
Ezt a témát szeretném kifejteni, megvilágítani, miféle fényt kaptam, milyen gondolatok árasztottak el, és milyen "felismerésre" tettem szert. Érdekes lehet mások számára is. Nem állíthatom hogy egyértelműen vonatkoztatható másokra is ez az élmény kör, de jobb valamiről tudni ha bekövetkezik, mint nem tudni mikor bekövetkezik s kinlódni vele keservesen...