Pszichológia vagy Karma!?

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

#22
2009. dec. 1. 21:22
törölt tag
Hát igen:) Az élet sokszor röhelyes, de pont ettől emlékszünk rá vigyorogva:D (esetenként sírva)
#21
2009. dec. 1. 19:43
:D Most azon röhögök, hogy remélem következő életemben nem az anyósom lesz az első szerelmem, mert akkor lehet inkább zárdába vonulok :D
#20
2009. dec. 1. 18:17
"[quote author=marduk link=topic=209.msg13833#msg13833 date=1259657848]
[quote author=sasa78 link=topic=209.msg13825#msg13825 date=1259599114]
Elnézéseteket kérem! Nem célzott volt, csak néha mindenben és mindenkiben ezt látom! Marduk és Tükröd: Bocsánat!

Sajnos, már nagyon érzékenyen reagálok a könnyen másképp is értelmezhető "bírálatokra", mivel mostanában fölöttébb sok álszent vesz körül! És kissé elkoptak az idegeim, de remélem még időben vagyok, és senkit sem bántottam meg közületek! Már belefáradtam a szabad vélemény nyilvánításban; mindenki osztja az észt, de hogy tartalom is legyen mögötte, az felejtős! És mindenképp egyetértek veletek, hogy a Karma nem játék, ahogyan a pszichológia sem. Én a kettő közötti kapcsolatot keresem, mely többek közt segít felismerni az ember önmagához való kapcsolatát, valamint Kozmikus hovatartozását! És egyenlőre a Schrödinger Macskája problémánál tartok.(érdekes kísérlet volt).

A lényeg az, Kedves Tagok, hogy bár távol vagyunk Őseinktől, Szellemük, s Szellemiségük pajzsunk a csatamezőn, fegyverünk a harcban, s elixírünk a hallhatatlanságra!" – Tükröd


Szió:)
Én sem vettem magamra, csak meglepődtem:)
Az jó...a macseknak nem lett baja:) Igaz nem tudta, hogy lehetne:)
Egyébként szerintem van összefüggés a kettő között.
Én hiszek a reinkarnációban, mert van egy csomó minden, amire más elfogadható magyarázatot nem találtam.De ez nem volt mindíg így.
Volt egy időszak az életemben, amikor én is meg voltam arról győződve, hogy megbolondultam, csak az amiért ezt hittem kizárta a betegség esélyét.A betegeknél ugyanis a környezet nem tapasztal semmit.
Most meg pl ha csúnyán néz rám valaki, nem gondolom mindjárt hogy ennek karmikus okai vannak, az jut eszembe, hogy rossz napja van, és valószínű ez a tényleges ok.
Vannak vágyaink, vagy más érzelmeink viszont amiknek látszólag semmi értelmük, de hiába tudjuk hogy ez hülyeség, nem tudunk tőle megszabadulni.Ennek már lehetnek karmikus okai, de ez csak az én véleményem.Nekem pl van egy olyan ember az életemben, akit fogalmam sincs miért, de szeretek.Kész röhely, mert kb háromszor ha beszéltünk, és mégis.Olyat érzek iránta aminek semmi értelme, mert nem rokonom, mégis mintha az öcsém lenne.Van egyébként egy bátyám, és fura módon vele kapcsolatban nem érzek ilyet.Szeretem őt is, de nem ennyire szoros köteléket érzek a bátyámmal kapcsolatban.Mondták már nekem, hogy biztos ikrek voltunk valamelyik előző életünkben, de ezzel meg úgy vagyok, hogy hiszem is meg nem is.Biztosra sosem fogom megtudni. Az őrület az egészben, hogy ő is valami ilyesmit érez.Bármi is ennek az oka, a jelenlegi életben semmi esetre sem lehet normálisnak nevezni.:DEgyébként nagyon zavaró az egész.
De volt még egy.Az első szerelmem, hát az megint elég érdekesre sikerült, mert amikor előszőr találkoztunk, mindjárt tudtuk, hogy ebből baj lesz.(???) Ránéztem, és tudtam, hogy össze fogunk jönni, és azt is, hogy ő is tudja, ráadásul azt is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű menet.Nem volt az, másfél hónap után szakítottunk, mert eléggé eldurvult a helyzet.Az első randi is fura volt, mert a nagy csókjelenet előtt mindketten úgy voltunk vele, hogy na jó, akkor essünk túl rajta ha már így kell lennie.(???)Ezen kívül sosem beszéltük meg előre, hogy hol fogunk találkozni, mégis mindketten pontosan érkeztünk meg a randikra.Ezzel szórakoztunk is egy darabig, és mindíg bejött.Az baj az volt csak, hogy nem bírtuk elviselni egymást.Én nyugodt természetű vagyok, fát lehet vágni a hátamon, abban a másfél hónapban meg amíg együtt voltunk, a Guns N' Roses némely botránya hozzánk képest nulla volt. Tányérokat vagdaltam a falhoz, összetörtem egy asztalt a rajtalévő tárgyakkal együtt, szóval eléggé kifordultam magamból, pedig általában semmi olyan nem történt amiért így kellett volna reagálnom, és neki sem.Tisztára olyan volt, mintha mindkettőnknek lenne némi sérelme, aztán most lejátszuk.( és ez a "lejátszuk", már ott volt az első randin is, ez miatt volt az a hezitálás a csók elött, és ezzel is tisztában voltam, és fura mert ő is)A szakítás is ezért történt, közös beleegyezéssel, mert a legutolsó balhéból már tényleg baj lett volna ha ő nem kapcsol idejében.Szóval az egész fura volt úgy ahogy volt, és a mai napig nem értem, hogy mi váltotta ezt pl belőlem ki.Azóta sem vágtam falhoz semmit, és elötte sem csináltam ilyet.Veszekedni is utálok, a férjemmel 13 év alatt egyszer sem vesztem össze.Ezzel a sráccal meg valahogy nem bírtam nem veszekedni, ha én türtőztettem magam, akkor ő állt neki kötekedni.
Szóval ezeket a fura dolgokat én nem tudom máshogy magyarázni, csak a karmával.:)
Persze az is lehet hogy szimplán flúgos vagyok:D És ezt csak a hormonjaim okozták, de én nem ezt gyanítom.
" – Tükröd

Ha a szex meg a drog meg a rock & roll, kifordított magadból! :D:D:D:D
Na jó nem:)
Nekem is úgy tűnik karmaszagú a dolog. De akkor örülj hogy "csak" annyi volt... gondolj bele...másnak akár fél élete is ilyen lehet:S
Megjegyezendő: Mindig van rosszabb XD és nem kárörvendésből röhögök ezen:D Aki érti érti aki nem az meg majd megfogja:)" – Tükröd

:D Hát kb, bár drog nem volt :D
Örülök neki egyébként hogy csak ennyi volt, mert ezt évekig nem lehet csinálni, valamelyikünk börtönben kötött volna ki előbb utóbb :(
Azért gondolom hogy karmikus dolog mert elég skizo volt végig, és nem csak nekem.Ő is így volt vele, és ő is furának találta.Meg az is hogy már az elejétől tudtuk, és hát nem örültünk nagyon neki, közben meg akkora szerelem volt, hogy már én azt sem találtam normálisnak. Azóta sem hiszek a szerelem első látásra dologban, de igazából ez történt.Tiszta ciki volt, és nem csak nekem. Remélem letudtuk akármi is volt a bajunk egymással, és egy következő életben már nem kell ilyet játszani.A szakítás is tiszta röhelyes volt, mert megbeszéltük, hogy akkor ezt most abbahagyjuk, aztán elmentünk együtt berúgni, utána meg mikor arra került a sor, hogy én erre megyek, te meg arra, akkor meg ott bőgtünk mindketten mint két idióta :D Ebben az egészben szinte semmi sem volt normális :D
Azok akik így élnek le egy fél életet, nem tudom hogy bírják, mert én pl utáltam már magamat is, hogy csapkodok, merthogy nem szoktam soha.Azok akik ismertek nem akarták elhinni, hogy én ilyeneket csinálok, és én sem nagyon :D
#19
2009. dec. 1. 16:51
törölt tag
"[quote author=sasa78 link=topic=209.msg13825#msg13825 date=1259599114]
Elnézéseteket kérem! Nem célzott volt, csak néha mindenben és mindenkiben ezt látom! Marduk és Tükröd: Bocsánat!

Sajnos, már nagyon érzékenyen reagálok a könnyen másképp is értelmezhető "bírálatokra", mivel mostanában fölöttébb sok álszent vesz körül! És kissé elkoptak az idegeim, de remélem még időben vagyok, és senkit sem bántottam meg közületek! Már belefáradtam a szabad vélemény nyilvánításban; mindenki osztja az észt, de hogy tartalom is legyen mögötte, az felejtős! És mindenképp egyetértek veletek, hogy a Karma nem játék, ahogyan a pszichológia sem. Én a kettő közötti kapcsolatot keresem, mely többek közt segít felismerni az ember önmagához való kapcsolatát, valamint Kozmikus hovatartozását! És egyenlőre a Schrödinger Macskája problémánál tartok.(érdekes kísérlet volt).

A lényeg az, Kedves Tagok, hogy bár távol vagyunk Őseinktől, Szellemük, s Szellemiségük pajzsunk a csatamezőn, fegyverünk a harcban, s elixírünk a hallhatatlanságra!" – marduk


Szió:)
Én sem vettem magamra, csak meglepődtem:)
Az jó...a macseknak nem lett baja:) Igaz nem tudta, hogy lehetne:)
Egyébként szerintem van összefüggés a kettő között.
Én hiszek a reinkarnációban, mert van egy csomó minden, amire más elfogadható magyarázatot nem találtam.De ez nem volt mindíg így.
Volt egy időszak az életemben, amikor én is meg voltam arról győződve, hogy megbolondultam, csak az amiért ezt hittem kizárta a betegség esélyét.A betegeknél ugyanis a környezet nem tapasztal semmit.
Most meg pl ha csúnyán néz rám valaki, nem gondolom mindjárt hogy ennek karmikus okai vannak, az jut eszembe, hogy rossz napja van, és valószínű ez a tényleges ok.
Vannak vágyaink, vagy más érzelmeink viszont amiknek látszólag semmi értelmük, de hiába tudjuk hogy ez hülyeség, nem tudunk tőle megszabadulni.Ennek már lehetnek karmikus okai, de ez csak az én véleményem.Nekem pl van egy olyan ember az életemben, akit fogalmam sincs miért, de szeretek.Kész röhely, mert kb háromszor ha beszéltünk, és mégis.Olyat érzek iránta aminek semmi értelme, mert nem rokonom, mégis mintha az öcsém lenne.Van egyébként egy bátyám, és fura módon vele kapcsolatban nem érzek ilyet.Szeretem őt is, de nem ennyire szoros köteléket érzek a bátyámmal kapcsolatban.Mondták már nekem, hogy biztos ikrek voltunk valamelyik előző életünkben, de ezzel meg úgy vagyok, hogy hiszem is meg nem is.Biztosra sosem fogom megtudni. Az őrület az egészben, hogy ő is valami ilyesmit érez.Bármi is ennek az oka, a jelenlegi életben semmi esetre sem lehet normálisnak nevezni.:DEgyébként nagyon zavaró az egész.
De volt még egy.Az első szerelmem, hát az megint elég érdekesre sikerült, mert amikor előszőr találkoztunk, mindjárt tudtuk, hogy ebből baj lesz.(???) Ránéztem, és tudtam, hogy össze fogunk jönni, és azt is, hogy ő is tudja, ráadásul azt is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű menet.Nem volt az, másfél hónap után szakítottunk, mert eléggé eldurvult a helyzet.Az első randi is fura volt, mert a nagy csókjelenet előtt mindketten úgy voltunk vele, hogy na jó, akkor essünk túl rajta ha már így kell lennie.(???)Ezen kívül sosem beszéltük meg előre, hogy hol fogunk találkozni, mégis mindketten pontosan érkeztünk meg a randikra.Ezzel szórakoztunk is egy darabig, és mindíg bejött.Az baj az volt csak, hogy nem bírtuk elviselni egymást.Én nyugodt természetű vagyok, fát lehet vágni a hátamon, abban a másfél hónapban meg amíg együtt voltunk, a Guns N' Roses némely botránya hozzánk képest nulla volt. Tányérokat vagdaltam a falhoz, összetörtem egy asztalt a rajtalévő tárgyakkal együtt, szóval eléggé kifordultam magamból, pedig általában semmi olyan nem történt amiért így kellett volna reagálnom, és neki sem.Tisztára olyan volt, mintha mindkettőnknek lenne némi sérelme, aztán most lejátszuk.( és ez a "lejátszuk", már ott volt az első randin is, ez miatt volt az a hezitálás a csók elött, és ezzel is tisztában voltam, és fura mert ő is)A szakítás is ezért történt, közös beleegyezéssel, mert a legutolsó balhéból már tényleg baj lett volna ha ő nem kapcsol idejében.Szóval az egész fura volt úgy ahogy volt, és a mai napig nem értem, hogy mi váltotta ezt pl belőlem ki.Azóta sem vágtam falhoz semmit, és elötte sem csináltam ilyet.Veszekedni is utálok, a férjemmel 13 év alatt egyszer sem vesztem össze.Ezzel a sráccal meg valahogy nem bírtam nem veszekedni, ha én türtőztettem magam, akkor ő állt neki kötekedni.
Szóval ezeket a fura dolgokat én nem tudom máshogy magyarázni, csak a karmával.:)
Persze az is lehet hogy szimplán flúgos vagyok:D És ezt csak a hormonjaim okozták, de én nem ezt gyanítom.
" – marduk

Ha a szex meg a drog meg a rock & roll, kifordított magadból! :D:D:D:D
Na jó nem:)
Nekem is úgy tűnik karmaszagú a dolog. De akkor örülj hogy "csak" annyi volt... gondolj bele...másnak akár fél élete is ilyen lehet:S
Megjegyezendő: Mindig van rosszabb XD és nem kárörvendésből röhögök ezen:D Aki érti érti aki nem az meg majd megfogja:)
#18
2009. dec. 1. 16:32
törölt tag
Ugyan már vándor:) Nem kell mindent a szívedre venni:) Én nem keresek konfliktust, de van amiről jól lehet beszélgetni és van amit tudatosítani kell a biztonság érdekében. Nem keresek veszekedő partnert, csak arra akartam utalni hogy a vitázás fejleszt ha az ember helyén tudja kezelni a dolgot... minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó...
Nem akarok én senkivel veszekedni, de bizony néha az is jó. Megvilágítja ostobaságunkat, elfedett szemünket ;)
Senki sem tökéletes csak az Isten, és mivel nem vagyunk Istenek soha nem is kell tökéletesnek lennünk amíg emberek vagyunk. De a fejlődésre törekedni kell:)
De ha negativitásnak vélted az észrevételeimet kijelentéseimet, személyes elnézésedet kérem.
#17
2009. dec. 1. 9:57
"Elnézéseteket kérem! Nem célzott volt, csak néha mindenben és mindenkiben ezt látom! Marduk és Tükröd: Bocsánat!

Sajnos, már nagyon érzékenyen reagálok a könnyen másképp is értelmezhető "bírálatokra", mivel mostanában fölöttébb sok álszent vesz körül! És kissé elkoptak az idegeim, de remélem még időben vagyok, és senkit sem bántottam meg közületek! Már belefáradtam a szabad vélemény nyilvánításban; mindenki osztja az észt, de hogy tartalom is legyen mögötte, az felejtős! És mindenképp egyetértek veletek, hogy a Karma nem játék, ahogyan a pszichológia sem. Én a kettő közötti kapcsolatot keresem, mely többek közt segít felismerni az ember önmagához való kapcsolatát, valamint Kozmikus hovatartozását! És egyenlőre a Schrödinger Macskája problémánál tartok.(érdekes kísérlet volt).

A lényeg az, Kedves Tagok, hogy bár távol vagyunk Őseinktől, Szellemük, s Szellemiségük pajzsunk a csatamezőn, fegyverünk a harcban, s elixírünk a hallhatatlanságra!" – sasa78


Szió:)
Én sem vettem magamra, csak meglepődtem:)
Az jó...a macseknak nem lett baja:) Igaz nem tudta, hogy lehetne:)
Egyébként szerintem van összefüggés a kettő között.
Én hiszek a reinkarnációban, mert van egy csomó minden, amire más elfogadható magyarázatot nem találtam.De ez nem volt mindíg így.
Volt egy időszak az életemben, amikor én is meg voltam arról győződve, hogy megbolondultam, csak az amiért ezt hittem kizárta a betegség esélyét.A betegeknél ugyanis a környezet nem tapasztal semmit.
Most meg pl ha csúnyán néz rám valaki, nem gondolom mindjárt hogy ennek karmikus okai vannak, az jut eszembe, hogy rossz napja van, és valószínű ez a tényleges ok.
Vannak vágyaink, vagy más érzelmeink viszont amiknek látszólag semmi értelmük, de hiába tudjuk hogy ez hülyeség, nem tudunk tőle megszabadulni.Ennek már lehetnek karmikus okai, de ez csak az én véleményem.Nekem pl van egy olyan ember az életemben, akit fogalmam sincs miért, de szeretek.Kész röhely, mert kb háromszor ha beszéltünk, és mégis.Olyat érzek iránta aminek semmi értelme, mert nem rokonom, mégis mintha az öcsém lenne.Van egyébként egy bátyám, és fura módon vele kapcsolatban nem érzek ilyet.Szeretem őt is, de nem ennyire szoros köteléket érzek a bátyámmal kapcsolatban.Mondták már nekem, hogy biztos ikrek voltunk valamelyik előző életünkben, de ezzel meg úgy vagyok, hogy hiszem is meg nem is.Biztosra sosem fogom megtudni. Az őrület az egészben, hogy ő is valami ilyesmit érez.Bármi is ennek az oka, a jelenlegi életben semmi esetre sem lehet normálisnak nevezni.:DEgyébként nagyon zavaró az egész.
De volt még egy.Az első szerelmem, hát az megint elég érdekesre sikerült, mert amikor előszőr találkoztunk, mindjárt tudtuk, hogy ebből baj lesz.(???) Ránéztem, és tudtam, hogy össze fogunk jönni, és azt is, hogy ő is tudja, ráadásul azt is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű menet.Nem volt az, másfél hónap után szakítottunk, mert eléggé eldurvult a helyzet.Az első randi is fura volt, mert a nagy csókjelenet előtt mindketten úgy voltunk vele, hogy na jó, akkor essünk túl rajta ha már így kell lennie.(???)Ezen kívül sosem beszéltük meg előre, hogy hol fogunk találkozni, mégis mindketten pontosan érkeztünk meg a randikra.Ezzel szórakoztunk is egy darabig, és mindíg bejött.Az baj az volt csak, hogy nem bírtuk elviselni egymást.Én nyugodt természetű vagyok, fát lehet vágni a hátamon, abban a másfél hónapban meg amíg együtt voltunk, a Guns N' Roses némely botránya hozzánk képest nulla volt. Tányérokat vagdaltam a falhoz, összetörtem egy asztalt a rajtalévő tárgyakkal együtt, szóval eléggé kifordultam magamból, pedig általában semmi olyan nem történt amiért így kellett volna reagálnom, és neki sem.Tisztára olyan volt, mintha mindkettőnknek lenne némi sérelme, aztán most lejátszuk.( és ez a "lejátszuk", már ott volt az első randin is, ez miatt volt az a hezitálás a csók elött, és ezzel is tisztában voltam, és fura mert ő is)A szakítás is ezért történt, közös beleegyezéssel, mert a legutolsó balhéból már tényleg baj lett volna ha ő nem kapcsol idejében.Szóval az egész fura volt úgy ahogy volt, és a mai napig nem értem, hogy mi váltotta ezt pl belőlem ki.Azóta sem vágtam falhoz semmit, és elötte sem csináltam ilyet.Veszekedni is utálok, a férjemmel 13 év alatt egyszer sem vesztem össze.Ezzel a sráccal meg valahogy nem bírtam nem veszekedni, ha én türtőztettem magam, akkor ő állt neki kötekedni.
Szóval ezeket a fura dolgokat én nem tudom máshogy magyarázni, csak a karmával.:)
Persze az is lehet hogy szimplán flúgos vagyok:D És ezt csak a hormonjaim okozták, de én nem ezt gyanítom.
#16
2009. dec. 1. 0:07
törölt tag
Látom, kiadtad magadból Tükröd! Remélem ebben én indítottalak el,s bár irományodból kiderült, vitázni szeretsz, de más érveit és nézeteit nem fogadod el, bennem nem találsz vitapartnerre. Az én igazságom csakis az én igazságom, a tied csakis a tied....a baj ott kezdődik, hogy ezt vita tárgyává tesszük......eszmecsere van, nem dogma; kérdés van, nem kijelentés; Ne haragudj, de nem te vagy az egyetlen, aki megjárta a maga poklát; van, aki fiatalabb vagy idősebb korában, ez teljesen lényegtelen, hisz azok a bizonyos lángok mindenkit megégetnek.....a Karma valóban nem játékszer, mint ahogy Isten sem.....ha ez egy játék lenne, akkor ebben csakis az ember lehetne játékszer! Nem vallom magam semmilyen vallás követőjének, de még csak nem is tartom magam spirituális emberkének....csupán egy vagyok köztetek a buszmegállóban, a megfelelő buszra várva; lehet, hogy örökké fogok buszozni, de az is lehet, hogy már a következőre sem jut hely....................
#15
2009. nov. 30. 21:37
törölt tag
Amikor valaki a Krisztusi tudattá váláshoz ér, akkor jön rá hogy legnagyobb ellenséged önmagad...ahhoz képest a démonok és egyebek...puding:D
Nem egy külső entitás őrjít meg igazán hanem ön mivoltod életre kelése, azok a részek amik szunnyadtak el voltak nyomva, gyermekkori sérelmek, fájdalmak, düh a szülők miatt verekedés az isibe összeszólalkozás a tanároddal... ezek a dühök mind mind rakódnak a rendszeredbe, gondolj csak bele... mennyi van lerakódva...nem kell hogy nagy energia legyen...elég a kicsi is...nem méret függő vagy intenzitástól függő...ez csak történés függő...
mind rakódik le és képzeld el mennyi gyűlik össze...és azt mindet feldolgozni... huhuhúúú Teljesítmény a köbön:)
És ez csak ez az életed:) Mi van a többivel? Jön az is amit akkor nem tudtál megoldani. Persze valamit emberileg is meg kell szülő gyerek viszony stb de 95%-a elrendeződik szellemileg is...
Itt figyelni sem kell...tényleg csak kibírni.
Ahhoz hogy ez megtörténjen a szellemnek el kell érnie egy adott fejlettségi szintet, és úgymond a Krisztusi útra kell lépjen.
Nézzétek, ez nem azt jelenti hogy az Úr és akkor már no káromkodás no nő szex és egyebek...
Én kibaszottul ízesen tudok még mindig káromkodni és rohaggyak meg leszarom:D Pardon:)
ezzel arra akartam utalni hogy Krisztus akkor is szeret, mert ő mindenkit úgy fogad el amilyen:) Idióta egyházi felfogás ez a szenteskedés...persze valaki arra született, de nem hiszem hogy az ide kerül fórumra szal ezért is írom:)
Ezt csak azért írom hogy ha valaki mégis nekileselkedni az Urat keresni, nehogy ez legyen a visszafogó tényező:)
Alig páran tapasztalják csak meg az Urat úgy ahogyan én, és ez az Ő szava járása volt nem az enyém, de ez pont azt bizonyítja hogy egy 20 éves fiatal srác aki nem egyházi és nincsen megkeresztelve, soha nem olvasta el a bibliát (csak a jelenések könyvét) sőt nem is szeretni, megjárta a pokol legmélyebb bugyrát is megtalálta az Istent és sokkal közelebb került hozzá mint akárki az egyházban. Mind 1 ki vagy! Nem számít. Az Úr tudata lényeg csak. A karmáidtól atomjaidra hullhatsz szét, ha ott a tudat hogy ő megment segít, nem engedi hogy bajod essen, akkor az Úgy lesz. Nem szabad soha elengedni az ő kezét és ő ezt meg is mutatja. Nélküle el nem indulni sehova (komoly spirituális útra), és épp ilyen a karma.
(még csak hozzátettem ezt:))
#14
2009. nov. 30. 21:21
törölt tag
Engem személy szerint nem bántottál meg, e miatt nem kell aggódnod:)
És megértem hogy belefáradtál ezekbe a dolgokba.
Én ismerem a karmákat.
De meg kell értened neked is hogy nem lehet mindent csak úgy kikiáltani, nem azért mert nem hinnék el (mert én nem akarom senkinek bizonygatni magam igazát), hanem azért mert tényleg olyan dolgok vannak a világon amik bár nem is gonoszak de mégis megsebzik felemésztik az elme törékeny világát és ahhoz hogy valaki letehesse a karmáit meg kell találnia az Urat. Ezt azért mondom mert ezt ő intézi. Annyira kikészül az emberi szervezet, szelleme lebomlik elméje megszakad, fizikális teste leépül, élete odavész. Aki karmáit feloldja az új életet kezd. de ez 1 nagyon hosszú és kegyetlen folyamat. Ezért épp azt mondom hogy ne álljon neki senki a karmáknak.
Vannak olyan negatív részeink amik el vannak zárva tőlünk de kell hogy legyen ugyanis bizonyos feladatokat csak negatív egységekkel lehetséges megoldani, levetni, és ezek a részek akár olyan gonoszsággal is rendelkezhetnek hogy ha valaki túl messzire megy abba bele is halhat.
Én jó ideig már elhittem magamról hogy megőrültem pedig figyelmeztetett az Úr hogy nagyon nehéz lesz és ne akarjak semmi többet csak figyeljek magamra és azokra a feladatokra amik történnek. Néhányukat tudatosan kellett megoldani átélni de a 80%-a földi irányításom nélkül zajlott le de úgy hogy kísérhettem az eseményeket.
Amikor arról beszélünk hogy a karmáinkat feloldjuk, akkor az összes előző életbeli negatívot feloldjuk mindent...
GONDOLJATOK BELE EZ MENNYI!!!!!! RENGETEG!!!!!
Ha mész a buszon és csúnyán nézel 1 emberre a karma azonnal kialakul, mert küldtél felé 1 piciny negatívot, ő ezt viszonozta és kész is a karma (esetekben viszonozni sem kell, lehet egyoldalú is).
Pszichológiai kérdésedre vonatkoztatva pedig megadom neked az összefüggést.
A karma azért hat ki az emberi szervezetre mert amikor feloldódik újra átéled, a letapadt energiagócokat feldolgozod megsemmisíted a karma tárgyát s így tűnik el a karma. A Karma egy semleges Univerzális energia ami az Isteni akaratot közvetíti. Addig kapaszkodik a karma 1 dologba amíg az fennáll.
Pl: Félelem.
Mindaddig olyan helyzeteket fog teremteni neked a karmaerőd magadra tekintve amíg annak megmarad benne a fogáspontja, maga az eredendő félelem ami lenyomatott hagyott a rendszeredben és a régen bekövetkezett esemény (ami a félelmet okozza) vonzata a karma. De ezer más dolgon is rajta van, tulajdon képen a célja hogy a fejlődése és közötted hidat képezzen hogy az számodra elérhetővé váljon. Hogy fejlődés alatt itt mit értek? Negatív dologból fejlődik a szellem ugyan úgy mint a pozitívból, a karma úgy tűnik el ha felismered a rendszerét, amikor felismerted megérti a szellem és az erő automatikusan elhagyja azt a részt ami kötve van, ezt majd idővel vagy fejlettebb szellemeknél egyből kidolgozza a szellem magából. A feldolgozási folyamat nagyon megterhelő mind lelkileg mind energetikailag mind fizikailag...egész léteződre kihat fent lent mind 1 milyen szféra stb szétesel nagyon:D nem kellemes:D A karmafolyamatok azért nem indulhatnak el addig amíg nem találod meg az Urat mert ő az irányító része az egésznek, úgymond olyankor az ő kezében vagy ő véd meg ő tart életben, ő lélegzik helyetted amikor annyira kivagy hogy nem bírsz mozogni sem csak napokig fekszel otthon.
De ha valaki már itt tartana aranyszabály: NEM MÉSZ ORVOSHOZ!!! Mert mit is mondanál neki? Uram megtaláltam Krisztust és most oldom a karmáim amik szétbaxtak, ettől néhol skizofrén jelenségeim vannak, néha szellemeket látok, 5 percenként tudnék sírni meg röhögni de minden oké...
-Persze hát hogyne, mi is látjuk, kedves szellem a Krisztus :D (-HÉ FIÚK HOL A ZUBBONY? EZT BENT TARTJUK!) Szal hanyagolós...
Amikor valaki feloldja a karmáit, akkor a szelleme megtisztul a salakoktól, és a szférafokokban a szelleme egy magasabb szférára épül be, amikor megleled az Urat az a 4. szférafok a Mennyország, oda épülsz be, az az Úr első szférája. Tudatod itt marad de a szellemed oda felmegy. És örökkön örökké vele:) De persze attól még kapsz próbatételeket, csak másokat...
Iszonyatosan bonyolult félelmetes és fájdalmas, nagyon fel kell előtte készülni. Olyan részek jöhetnek elő a rendszeredből (mert nem tudjátok mekkora a valós rendszeretek igazából, ezt nem tanítják sehol mert ez csak tapasztalható) amik önálló élő entitások... Pl, oké most megvilágosodott ez a tudati egységed de, 60 élettel ezelőtt meg benyeltél 50 szerencsétlen szellemet, akiket ugyan lehet nem bántottál de akkor is benyelted, és ők lekötve azóta is ott pihegnek benne a rendszeredben valamilyen funkciót betöltve. Amikor érzed őket és rájössz hogy ez is te vagy, pontosan olyan vagy valójában amilyen sohasem akartál, akkor valóban kibírod azt az érzést lelkileg? Tényleg elbírja az elméd ha megtudod önmagadról hogy esetleg öltél, és azt is látod hogyan? Felkészültél erre emberileg szellemileg lelkileg?
Ez olyan pont ahol ha törik az ember tényleg törik. Ezért kell előtte mindenképp az Urat keresni, nélküle esélytelen. Vele is olyan hogy épp nem pusztulsz meg, de az is csak miatta nem...
Veszélyes játék karmát oldani. Persze ismerkedni lehet vele, 1-et 1-et feloldani ami nem bonyolult nem nagy, fejleszteni az értelmet de nagyszabású terveket ne szőjünk, egyeztessünk az éggel:)
Ez az én javallatom:) És sok olyat kihagytam ami nem mondható el a már egyszer leírtak miatt:)
Remélem segíthettem:)
#13
2009. nov. 30. 17:38
törölt tag
Elnézéseteket kérem! Nem célzott volt, csak néha mindenben és mindenkiben ezt látom! Marduk és Tükröd: Bocsánat!

Sajnos, már nagyon érzékenyen reagálok a könnyen másképp is értelmezhető "bírálatokra", mivel mostanában fölöttébb sok álszent vesz körül! És kissé elkoptak az idegeim, de remélem még időben vagyok, és senkit sem bántottam meg közületek! Már belefáradtam a szabad vélemény nyilvánításban; mindenki osztja az észt, de hogy tartalom is legyen mögötte, az felejtős! És mindenképp egyetértek veletek, hogy a Karma nem játék, ahogyan a pszichológia sem. Én a kettő közötti kapcsolatot keresem, mely többek közt segít felismerni az ember önmagához való kapcsolatát, valamint Kozmikus hovatartozását! És egyenlőre a Schrödinger Macskája problémánál tartok.(érdekes kísérlet volt).

A lényeg az, Kedves Tagok, hogy bár távol vagyunk Őseinktől, Szellemük, s Szellemiségük pajzsunk a csatamezőn, fegyverünk a harcban, s elixírünk a hallhatatlanságra!
#12
2009. nov. 30. 14:41
törölt tag
Elnézést ha bárkit is megbántottam volna valamivel, vagy személyeskedésnek vélte (ha rólam van szó).
De nem igazán értem mi ezzel a baj, senki nem harapta el a másik torkát stb. Egy olyan helyen ahol nézetek vannak ott vannak nézeteltérések is, ez vitát indíthat de nem baj, mert a vita fejleszt, megmutat, tükröt állít másnak és magadnak. nem vészes szerintem...
#11
2009. nov. 30. 9:16
" Azt ugye tudjátok, hogy ezt a rovatot nem egymás kijavításáért, vagy neveléséért hoztam létre!?

Mindannyian tudjuk, bennünk kizárólag az Élet Szentsége az, ami közös; minden egyéb az egyedi megtapasztalásaink különbsége! Távol áll tőlem, hogy bárkit is szándékosan megbántsak, esetleg kijavítsam elképzelését e téma kapcsán! Nem tudhatom azt, hogy Te( aki éppen ezt olvasod) a spirituális "érettség" mely fokán állsz; nem célom az, hogy kövessem, vagy elvessem elveid, csupán az, hogy megismerjem! Tudod, én sem a pszichológia, sem pedig a spiritualitás elkötelezett tagja nem vagyok, de mint minden ember, valahol én is az élet értelmét keresem! Saját tapasztalataim nem elegendőek számomra, többek közt ezért olvasom bölcs elődeink tanait, a Humanista Pszichológia remekjeit, és ezért indítottam el ezt a rovatot! Köszönöm mindenkinek a hozzászólását, de kérlek ne személyeskedjetek; az sehol sem helyes!

" – sasa78


Én személyeskedtem? Nem állt szándékomban, ha rám értetted akkor bocsi.
A pszihológiát is szeretem egyébként, olvastam sokat, de csak általános műveket. Bölcs elődeink tanai, és egy magát végzettség és ismeret nélkül gurunak kikiáltó ember között azért van némi különbség szerintem:)Előbbi jó eséllyel tényleg bölcs volt, utóbbi már nem annyira. Én sajnos ismerek ilyen embert. Ő gyógyítónak képzeli magát, és felháborító, mert biológiai ismeretek nélkül teszi ezt. A páromnak pl azt tanácsolta, hogy igyon valami gyógynövényes tinktúrát töményen. Mielőtt kozmetikus lettem, vegyésznek tanultam.A tömény alkohol súlyos égési sérüléseket okoz, pláne nyálkahártyán. Na én az ilyen mesterekre céloztam, ez az ember is így szólítatja magát:(Ha a páromat sikerült volna rábeszélnie, jó eséllyel köt ki az intenzíven életveszélyes sérülésekkel:(
#10
2009. nov. 30. 8:45
törölt tag
Azt ugye tudjátok, hogy ezt a rovatot nem egymás kijavításáért, vagy neveléséért hoztam létre!?

Mindannyian tudjuk, bennünk kizárólag az Élet Szentsége az, ami közös; minden egyéb az egyedi megtapasztalásaink különbsége! Távol áll tőlem, hogy bárkit is szándékosan megbántsak, esetleg kijavítsam elképzelését e téma kapcsán! Nem tudhatom azt, hogy Te( aki éppen ezt olvasod) a spirituális "érettség" mely fokán állsz; nem célom az, hogy kövessem, vagy elvessem elveid, csupán az, hogy megismerjem! Tudod, én sem a pszichológia, sem pedig a spiritualitás elkötelezett tagja nem vagyok, de mint minden ember, valahol én is az élet értelmét keresem! Saját tapasztalataim nem elegendőek számomra, többek közt ezért olvasom bölcs elődeink tanait, a Humanista Pszichológia remekjeit, és ezért indítottam el ezt a rovatot! Köszönöm mindenkinek a hozzászólását, de kérlek ne személyeskedjetek; az sehol sem helyes!
#9
2009. nov. 29. 17:18
törölt tag
A karma egy olyan univerzális de Isteni energia, amely összeköt. Nem ok és okozatot teremt, hanem azt a célt szolgálja hogy akkor is megtégy valamit ha emberként nem is akarod. Ilyen pl a vonzódás, vágyakozás, vagy unszimpatikus valaki de nem tudom megmondani miért. Azt diktálja az eszed hogy ez nem jó de mégis belemész, vagy ha erősebbnek bizonyulsz akkor mindig úgy intéződik az utad hogy belefuss valakibe akibe nem akarsz (vagy akibe nagyon akarsz:) ). A karma az ami láncon tart mindenkit fényt és sötétséget egyaránt, azért hogy fejlődésünk biztosan megvalósuljon. A karma az Isteni akarat. Sokan negatívnak értelmezik a karmát, pedig a karma semmilyen. Nem jó és nem rossz. Azt a célt szolgálja ki amit mi kérünk egy nagyon magas tudatrészünkkel.
Tessék a karmát tiszteletben tartani:) Fejlődésünk alapköve!:)
#8
2009. nov. 27. 11:11
" Az élet valóban nem nehéz, csak a körülmények azok, mert mi tesszük azzá! Mindenki mást lát az életből, a világból és egyértelműen ez a jó alternatíva. Másokhoz való különbségeink tesznek minket egyedivé, önműködő és önálló motorokká az EMBER hatalmas gépezetében! Bár ezernyi álarcot használunk, s minduntalan igyekszünk tökéletesíteni távolságtartó mechanizmusunkat egy, vagy több emberrel, esetleg eszmével szemben, nem mondhatjuk, hogy a Karma égisze alatt tesszük! Láttam már példáját annak, hogy vakon hittek a Spirituális vezetőjükben, és elfogadták annak szavait kételkedés nélkül! Az erény neve: NAIVSÁG! Itt nem a hitről van szó, hanem az emberi elme működőséről. Tudtad, hogy a leghírhedtebb spirituális vezetők pszichológiai végzettséggel rendelkeztek? Sajnos a Homo Business a jóhiszeműségünket kihasználva, és a reménytelenségünkre építve az orrunknál fogva vezet! Álpróféták mindig is léteztek, mint ahogy igaz hitűek is!
********************************

Hermész Triszmegisztosz egyik leghíresebb közmondása így szól"......ami fent van, úgy lent is van...és ami nagyban, úgy kicsiben is...." ! Ez a Tabula Smaragdina végsóra, és a legnagyobb igazságot s bölcsességet hordozza magában! Ez az Univerzum Törvénye, mit mindenki úgy fordít le magának, ahogyan neki a legértelmezhetőbb! Ezért vallom azt, hogy az Univerzum titkait csakis az ismerheti meg, aki önmagát ismeri. A lélekkel megáldott állat hasonlat pusztán erről szól: amíg nem lépünk a felismerés és a megtapasztalás útjára, addig állatok vagyunk csupán; nem tagadhatjuk állati mivoltunkat, már csak az ösztöneink miatt sem.....bár az állatvilág nem annyira kegyetlen, mint a mi világunk.... A Karma felettes lényege a kauzalitás, s azon belül a " két oldal megtapasztalása", ha jól tudom, így az ember nem más, mint a kozmikus törvények alacsonyrendű megtapasztalásának eszköze; a Föld "legértelmesebb" állata lehetőséget kapott a jó és a rossz harcának megízlelésére és megtapasztalásara, hogy győzelmével vagy bukásával gyarapíthassa valamely oldalt!? Lehetséges, de amíg "Földhöz ragadtak" vagyunk, ne a kiutat keressük az Univerzumba, hanem az univerzumot engedjük magunkba! Gondolj csak a folytonos háborúkra, az embertársaink ellen elkövetett erkölcsi és életellenes erőszakra, amit gyakran már tizenévesek követnek el, vagy ellenük! Hát hol van ebben a Karma, az Isteni szeretet? Egy élet születésének oka van,de ára ne legyen egy másik élet kiáltósa; Ez az Ember, nem pedig a Karma! Nem törvény, hanem sérült elme!" – sasa78


Szerintem, és nem csak szerintem, hanem sok bölcs szerint is, a saját tapasztalat a nyerő. Nem szabad vakon senkit, és semmit sem követni, mert az nem jó út.Mindenki más, más tapasztalatokkal a háta mögött, és ami az egyik embernek üdvös, az másikat tévútra vezetheti.Ha mindent kétkedéssel fogadunk, és a saját érzéseinkre hagyatkozunk az a jó út, bármit is jelentsen ez.Istent ( a végső igazságot, ha valaki nem szereti megszemélyesíteni:)) csak egyedül lehet megtalálni, ebben senki nem tud segíteni, csak Isten. Meg is teszi...mindíg. Leírtam a bemutatkozásomat abból is ez látszik.Nekem hiába beszéltek Istenről, mert nekem a kályhától kellett indulnom.Ha nem háborít fel annyira amit a pap apukám temetése alatt mondott, ha nem kezdek el emiatt haragudni mindenre, sosem tudtam volna elindulni.Nekem ez volt a járható út, azt hittem távolodom Istentől, ezt is szerettem volna, de a végére kiderült, hogy pont ez volt az ami felé terelt.Akkor haladtam a leggyorsabban felé, mikor az ellenkező irányba mentem, legalábbis azt hittem:) Véletlenek nincsenek.Ami most jelentéktelennek tűnik, az pár év múlva értelmet nyerhet, és kiderülhet róla, hogy fontos volt.
Az én esetemben nem volt semmilyen spirituális vezető, el sem fogadtam volna, nem voltam olyan állapotban, most meg már minek:) Valakinek ez "használ", nekem nem tett volna jót. Alig olvastam ilyen témájú könyveket, mert nem érdekelt. Müller Péter talán a kivétel. Az ő könyveit szívesen olvasom többször is. Az utam elején már ott volt a polcon a Kígyó és Kereszt, el is kezdtem olvasni, de két oldal után félredobtam, mert nem tudtam elfogadni. Évek kellettek, hogy egyáltalán olyan állapotba kerüljek, hogy elolvassam.Akkor már nagyon tetszett, és azóta is szeretem a műveit:)Nem kell semmit sem erőltetni, és felesleges is.Ha egy spirituális vezetőt valaki nem tud elfogadni, annak oka van.Vagy még nem tart ott, vagy egyálltalán nincs vele dolga.Ha valamelyik mégis szinpatikus, nyugodtan lehet tőle tanulni, de nem majmolni! Mindíg a saját tapasztalat a nyerő:) Ezzel egyébként az igazi mesterek is tisztában vannak:) Nehéz ilyet találni ha valaki keresi:)
Akik manapság spirituális vezetőnek, mesternek kiáltják ki magukat, azok között egy sem az:) Bonyolult körmondatokban bárki képes beszélni, és beszélni is mindenki tud.Nekem van lelki vezetőm, ő mester:) Sosem azt mondja amit hallani szeretnék, nem fényezi az egómat a magáét sem, nem hízeleg. A guruk mind ezt teszik.Azt mondják te szép vagy, te jó vagy,te különleges vagy, csak a többiek (akik nem perkálnak) mind olyan hülyék, hogy ezt nem értik meg.Az ilyen nem mester, csak nagy az egója, és rájött hogyan keressen pénzt vele.Azt mondja amit hallani szeretnél, te meg boldogan fizetsz.A vallások nagy része is erről szól.Vagyunk mi, a jók, aki meg nem velünk, az ellenünk van:) Nevetséges:D Jézus azt mondta: "Aki velem tart, elnyeri az örök üdvösséget.", de azt sosem tette hozzá, hogy aki nem, azt nyírjuk ki, mégis előfordult hogy a keresztény országok ezt hozzágondolták:( Sosem mondott ilyet, és szerintem nem is gondolta:) Ha bármikor ilyen eszmével találkozunk, résen kell lenni, mert hazugság.
bocsi, hogy hosszú lett:)
Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0