??? Ezt hogy érted?

jó nektek, én a hullámvölgy alján élek 20 éve, de már hozzászoktam :D

Na az már jó... alakul az alakulat ;D. De egyébként ezekben a hullámvölgyekben az a jó, hogy amikor végre kiér belőlük az ember, akkor kva jól és felszabadultan tudja magát érezni... Legalábbis velem így szokott lenni. De lehet, hogy ez csak egyéni vélemény. ::) :D

Igen:) Mindenképp:) Mérföldeket :)

Hello!
Na mi újság? Ugye már javult valamit a kedélyállapotod? ;D

"Aranykorona! Azt hiszem, talán át tudom érezni most a helyzeted... Ezért is kérlek, amennyiben átment a PM, olvasd el.
ui.:lehet kétszer is elküldte ez a ravasz rendszer ;D" – Falken

Igen 2 x is eljött:) Köszönöm:)

Aranykorona! Azt hiszem, talán át tudom érezni most a helyzeted... Ezért is kérlek, amennyiben átment a PM, olvasd el.
ui.:lehet kétszer is elküldte ez a ravasz rendszer ;D

"Aranykorona, talán az a gond, hogy túl sokat gondolkodol, kellene valami elfoglaltság ami lefogja a gondolatokat. Sokszor van, hogy egy apró változtatás kell és akkor minden máshogy alakul." – Sylar.

Nem lehet nem gondolkodni ezeken a dolgokon mert ha nem gondolkodsz is észre veszed automatikusan, mint pl azt ha mész az utcán és elfogyik előtted az út. Persze van hogy nem, de akkor keletkeznek a sérülések kéz lábtörés stb :D
Szal jobb figyelni mint nem figyelni :D

Aranykorona, talán az a gond, hogy túl sokat gondolkodol, kellene valami elfoglaltság ami lefogja a gondolatokat. Sokszor van, hogy egy apró változtatás kell és akkor minden máshogy alakul.

Most már sokkal jobb kedvem van:)

Ne törödj bele! Nem szabad feladni.. mondjuk pont én bíztatlak... majd a végén körbe állunk, és riadóláncban megy a jó hír, hogy minden rendbejön, stb. a végén visszajut a feladóhoz!

Nem könnyű élni.
Én már nem nagyon tudom miért érdemes...
Vágyak? Álmok? Illúziók...
Alaposan messzire kell utazni hogy 1 kicsinyke is kiderüljön a kérdésekből.
Nem értem és már nem is nagyon akarom érteni az élet kérdéseit, az embereket, az állatokat, a szellemeket, mert nagyon nagyon belefáradtam.
Nem vagyok jobban romon mint más.
Csak annyi a különbség hogy végignézed a saját szívműtéted vagy átalszod az egészet.
Nagyon nagyon nagyon nem ugyan az.
És ami másban nem üt 1 picike lyukat sem az bennem krátert, mert sokkal intenzívebben érzem mint más. De ezt így nem nagyon tudom elmagyarázni.
Míg valaki felkel és bús vagy szomorú, túlteszi magát rajta 1 vidám pillanattal, de nekem egy ilyen napokig tart mert ismerem a saját szomorúságaim történetét azáltal hogy észlelem a külvilágot, a nem láthatót, és sokszor megértem miért szomorú a lelkem. Így a fájdalom csak nő.
Ma is kaptam 1 jót 1 rosszat.
A telefonom visszakaptam a szervizből (HTC Desire (sima nem a full HD-s)) és kiderült hogy valahogy kifüggetlenítették a szervizben véletlenül és úgy kaptam vissza. 20 as telefon előfizus de azt nem fizettem mert nem volt zs így kiiktatták és most boldogan muzsikál a 30 as kártyámmal ami am lehetetlen lenne de panelt cseréltek benne és arra küldte a rendszer a tiltó jelet :D És panel cserén esett át, magyarul sosem tudják meg hogy ez még megy :D

Viszont, most találkoztam az ex-emmel és nem ment túl fényesen a dolog.
Szóval most így totál kibuktam, csak most nem látszik.
Mint egy motor mikor túlpörög, már nem ordít, hanem elcsendesedik, és csak szomorúan hánykolódik az üveges hangok közepette.
Hát.
Nem tudom eszik e vagy isszák a dolgokat de tré az 1x fix az egész.
Pedig már kezdtem megörülni hogy nah, egy + pont az életembe, és tessék, az élet mindig rácáfol nehogy igazam legyen...
Ez van, kezdek beletörődni:/

Nem akarok hosszú lére ereszteni semmit most... mások 25 éves, 30 éves, sőt 40-45 évesek is ezt vagy hasonlót élnek meg! Ha a sok itteni jóember tudását összeraknánk, máris kijönne valami nagyon jól müködő dolog, mert mindenkiből más hiányzik, éppen csak egy picike..

Amit ajánlani tudok, ebből az állapotból kimozdulásra: valami nehéznek TÜNŐ olyan mentális kihívás, amit ,,normálisan" az emberek nem vállalnak be, vagy nem gondolnak rá: távolból elolvasni egy ujságot, vagy könyvet? Megnézni egy ismeretlen ország fővárosát, főterét meditatívan?? Stb. Ha alig valami sikeredik, akkor is olyan nagy erőmegmozgatás ez, hogy utánna legalább időlegesen megszakad a rossz kedély... hajrá! Akinek kedve van kipróbálni, akár be is számolhat róla, mi sikerült..de pl. neten nézzen képeket, infót arról, amit elvben ,,megnézett" :D

Biztos az is számít a rossz kedvnél, hogy mások sikereit olvasva nehéz a lelkesedést megtartani, pl. nekem is, és azt vájkálom, mi miért nem sikerült?? HA jól csináljuk ezt, néha apróságokra rájöhetünk, amit felhasználva meszebb juthatunk...

Egyébként meg látható, hogy az a társadalom, világ, amiben most vagyunk, a változás felé zuhan, gurul, és biztos hogy mi előbb, jobban megérezzük, hogy lesz valami...

Aranykorona: velem napról napra, évről évre, folyamatosan csak a rossz történik, persze lehetek én is az okozója, baromira negatív gondolkodású életmódot folytattam és nagyon nagyon nehéz átszokni a pozitív gondolkodásmódra. Pontosan tudom milyen az üresség érzése, hogy milyen ha nincs senkije az embernek, akitől szeretetet kaphatna. 20 éves vagyok, 6 éves korom óta körülbelül mindenre emlékszem ami velem történt, főleg a rossz dolgokra de azokra nagyon. Előfordul hogy csak sétálok az utcán, fülemben repeszt valami zene, és csak bevillan egy emlék tök váratlanul amit már évekkel ezelőtt elfelejtettem, csakhogy tovább nyomorgassa az amúgy is retardált életem. Kívülről nem tűnik szarnak az életem, nem vagyok fogyatékos, nincsen semmilyen szellemi vagy fizikai hiányosságom ( egy van de az kívülről nem látszik és csak a saját önbecsülésem pusztítja, azon kívül semmi mást:D), és még csak hülye sem vagyok, sőt egész okosnak tartom magam, mégis átlagos IQ-val rendelkezek. Soha se volt szerencsém, sohase nyertem semmit, bár azért néha igen, de akkor is legfeljebb a legnyomorékabb és legalantasabb dolgot, amit el lehetett képzelni. Soha se tudtam sehova beilleszkedni, nem volt igazi barátom, akivel jóban rosszban szarban húgyban együtt lehetettem volna. Jelenleg is csak ilyen "pótlék" barátaim vannak, akik nem igazán értenek meg, sőt inkább néha csak még több feszültséget hoznak az életembe. És elméletileg most fogom befejezni a főiskolának nevezhető valamit, ami valójában ad egy darab papírt a semmire okj-s képzés néven. és most várom a csodát az élettől, hogy a számba repüljön a sült galamb, vagy valami hasonló...

És ami érdekes az én esetemben, hogy egyetlen törvényt tisztelek, a mindenség törvényét, azt hogy a világegyetemben mindenben ott az örök egyensúly, a jó után rossz, a rossz után meg jó következik, és mégis, eddig csak a szarban voltam nyakig, és érzem hogy lassacskán teljesen elmerülök benne és hogy akkor majd nem lesz már visszaút, nincsenek nagy reményeim, vágyaim, csak boldogságra vágyom, semmi másra. Persze vannak lehetetlen álmaim, de azok inkább csak arra szolgálnak hogy legyen miért életben maradnom ezen a rohadt igazságtalan bolygón....

Hát igen... :-\
Az a baj, hogy mi nem tudunk segíteni...persze biztatunk stb..de ezt neked kell megoldanod belül ... pihenned kellene egy kicsit, kikapcsolódni, lazítani, megnyugodni..és elrendezni magadban a dolgokat....de erre van lehetőség?