Telekinézis

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

#2409
2011. jún. 4. 19:48
Kösz, utána nézek. Érzem, hogy fog segíteni, már a neve is jó hangzik: "békés harcos útja" :).
#2408
2011. jún. 4. 18:53
Igen a Békés harcos útja c. könyv hatalmas. A film is szuper lett. Engem anno eléggé kihozott az akkori életemből. Ajánlom mindenkinek!
#2407
2011. jún. 4. 18:05
Hmmm...nekiállok mind kettőnek.Letesztelem igaz-e. :') A könyvet meg elolvasom.Kíváncsi vagyok.Köszönöm!
#2406
2011. jún. 4. 17:12
Kill és Syl ajánlom nektek Dan Millmann: A békés harcos útja című könyvet, abszolút eltünteti az ilyen jellegű fájdalmakat az elme megszüntetése, azt hiszem a technikát satorinak hívják. A nők meg külön világ, előbb fogtok autókat dobálni, mint hogy megértsétek őket :P
#2405
2011. jún. 4. 7:11
Lehetetlen,csak azoknak van,akik félnek az ismeretlentől.Radírért meg mindjárt beugrok a sarokra ;')
#2404
2011. jún. 3. 22:27
"Ezt teszem.Csak 1 valamiben nem értek egyet...a sors ellen küzdeni lehetetlen,de kell.Vagyis nekem speciel kell.Nem akarom más megírt történetét kijárni.Inkább írok magamnak." – Killgun

Mindig legyen nálad radír ;) 8)
Sosem késő átformálni a világot, csak tudnod kell hogy nincs lehetetlen! ;)

"Megcsinálta, mert senki sem volt aki figyelmeztethette volna hogy lehetetlen"
#2403
2011. jún. 3. 22:06
Örülök, hogy jól esett. Sokszor engem is kísért a múltam, de én művészi hajlamaim által kifejezem a fájdalmam :). Ha másra figyelünk, lekötjük a gondolatokat akkor könnyebb lesz.
#2402
2011. jún. 3. 19:46
Ezt értem Sylar,és köszönöm!De pont az van bennem,hogy nem értem mit akar.Egyelőre azon vagyok,hogy megértsem.Az elengedésen pedig már túl vagyok,csak a legnagyobb szerelmem emléke azért néha kísért.Néha napokig,néha hetekig...Erre pedig még az idő sem gyógyír.Ezt csak az gyógyítja,ha lesz nagyobb...de ez jó lecke volt,hogy amíg van esély addig küzdhetek.A csodákban pedig addig is hinni fogok,amíg nem találom meg az igazit.Addig őt tekintem az elengedett igazinak.A lelki támaszt Tényleg nagyon köszönöm!:') Nem nagyon beszélek a problémáimról...ez viszont jólesett.
#2401
2011. jún. 3. 19:26
Talán nincs konkrétan megírva a sorsunk, hiszen ezt a döntéseink alakítják, de ehhez jól kell döntened, tiszta fejjel és nem elkeseredettségedben. Gondolj rá is. Ő mit akar. Ha szeret téged egy kicsit is legbelül, akkor van esély küzdeni. De ha már nem akar, nem irányíthatod az akaratát. Régebben ezzel a kijelentéssel nem értettem egyet, de mára igaznak vélem: ha tényleg szereted akkor meg kell tanulnod elengedni. Ha nem tudod, akkor nem őt szereted hanem magadat félted a szenvedéstől amit a hiánya okozna. Fontos hogy más szemszögéből is meglásd a dolgokat.
#2400
2011. jún. 3. 15:43
Ezt teszem.Csak 1 valamiben nem értek egyet...a sors ellen küzdeni lehetetlen,de kell.Vagyis nekem speciel kell.Nem akarom más megírt történetét kijárni.Inkább írok magamnak.
#2399
2011. jún. 3. 8:59
Ez rossz.. De ha már szeretett téged tudja, hogy milyen vagy, kellett hogy legyenek pillanatok amikor szinte egyek voltatok, lehet hiányozni fog ez neki.
Szerintem gondolj át minden lehetőséget, nem irányíthatod őt. Ha tényleg le kell mondani róla, akkor ezt el kell fogadni. Ha csak küzdesz ellene a seb csak nagyobbá és fájdalmasabbá válik és csak magadnak ártasz. Tudom, hogy nehéz várni, mert minden egyes pillanat óráknak tűnik és csak a saját gondolataidat hallod amelyek kínoznak, de az idő tényleg gyógyítja a sebet. Tényleg nincs lehetetlen, de a sors ellen nem küzdhetsz. Ha nem akar akkor el kell fogadnod és másra kell koncentrálni. Én azon vagyok, hogy egyensúlyt hozzak magamban, erősebbé, rendíthetetlenebbé tegyem magam és kihasználjam a lehetőségeket amelyeket kaptam.
Ha legbelül úgy érzed, hogy van még esély akkor cselekedj legjobb képességeid szerint, de légy magadhoz mindig őszinte.
#2398
2011. jún. 2. 20:54
Áttudom érezni :'S Én még ezt a fél évet sem bírom feldolgozni,amit úgy töltöttem el,hogy "barátok" maradtunk.Sokszor rám pillant,és látja,hogy aggódok érte.Nem is rég,nagyon elkeseredett,és folyton engem bámult,mintha azt várta volna,hogy a karjaimba vethesse magát...körbeállták a barátnői+én és csak velem foglalkozott..meg még sok ilyen.Persze,hogy összezavar,de csak elutasít...Én meg hagyom magam...De nem véletlenül.3 éve elutasított,1éve belém szeretett.Vannak csodák,van hatalmam.Ha megtalálnám a kiskaput,aközött,hogy irányítom az embert és a csodák elhozatala között,nem lenne rossz dolog visszaszerezni.Hazug kötésekhez,nem akarok folyamodni...Inkább csodát hoznék...Érdekes elmélet tudom,de nincs lehetetlen.
#2397
2011. jún. 2. 16:48
Igen...
Sokan vannak akik minden napot küszködve élnek meg. Tényleg nehéz, de vannak akik azt mondják, hogy csak mi látjuk nehéznek. Lehet igaz is. Sokszor van olyan amikor minden összejön. De van olyan amikor mindennek van értelme és szabadságot érzünk. Tudom, hogy belül van a baj.. Van ez a bizonytalanság.. De a legrosszabb az, hogy ilyenkor úgy tűnik, hogy nincs cél, olyan értelmetlen minden, nincs miért küzdeni.. Az a legrosszabb, hogy elüldöztem az egyetlen embert aki valaha is szeretett...
#2396
2011. jún. 2. 13:04
...Amit látni akarsz.De ha valamit nagyon akarsz,az sajnos eltorzíthatja a valóságot.Tudatában maradni,pedig nehéz...de az élet maga is nehéz.
#2395
2011. jún. 2. 1:01
Régebben bennem is volt ilyen érzés. Csalódottság, bosszú, félelem... és ez hajtott, adott erőt, hogy menjek előre. Ez valahol jó is meg rossz is. Motivál, de hogy? Hogy közben belülről mar szét. Visz előre, de mire oda érsz már csak halvány kép marad régi önmagadból. Megéri?
Minden okkal történik. Minden emberi kapcsolat információt hordoz magában. Egy tükröt tart feléd, mit látsz benne?
Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0