"Na neeeem!!!! Ezt ugy hivják, hogy benne hagysz a cserben[img][/img]

Ez ollan, ugyis tudsz olvasni, láss hozzá ! :o" – manowari

Igen,hát ez így működik,és így is helyes,magad csináld.Vond le szépen a következtetéseid,gondolkodj,törekedj,ha úgy érzed kell.Hogy is mondhatnám én meg neked,mit gondolj?Nem hiszem,hogy helyes lenne.

Na jó, agyaltam. A barlang az evilágunk, ahol minden csak árny. A lánc az intellektusunk, a szabadság= megvilágosodás. Ennek megtapasztalása szükségszerü, mert elmagyarázni nem lehet pontosan , nem érthető.

Na neeeem!!!! Ezt ugy hivják, hogy benne hagysz a cserben[img][/img]

Ez ollan, ugyis tudsz olvasni, láss hozzá ! :o

"Platón barlangja.... igen elgondolkodtató..... Mit tekint barlangnak, lácnak, falnak????? Miért nem vagyunk szabadok??? Miért látunk árnyakat, mi ennek az oka? Mi akadályoz bennünket a valóság ismeretében, az igaz világ megismerésében?

Érzékszerveink? Nem elegendő ahhoz, hogy többet tapasztaljunk? Olvastam: szemünk 400 milliárd bitnyi információt képes felfogni, ebből mi 2000-nek vagyunk tudatában. Látással szerzett infóink kb az össz tapasztalás 80%-a. Még ezenkivül is van hallás, tapintás stb.... ezeket átgondolva érzékszerveink igen is sokkal de sokkal több tapasztalásra tennének bennünket képessé. Mi mégis a falat látju ??? De mi a lánc, az a kulcs!!! Mi az? " – manowari

Na mi?Eheh,ez az amit magadnak kell kitalálni...ha már úgyis nézed a Lectorium oldalát:fórumtámák Szókratész Platón.Érdekes az ő verziójuk...

Platón barlangja.... igen elgondolkodtató..... Mit tekint barlangnak, lácnak, falnak????? Miért nem vagyunk szabadok??? Miért látunk árnyakat, mi ennek az oka? Mi akadályoz bennünket a valóság ismeretében, az igaz világ megismerésében?

Érzékszerveink? Nem elegendő ahhoz, hogy többet tapasztaljunk? Olvastam: szemünk 400 milliárd bitnyi információt képes felfogni, ebből mi 2000-nek vagyunk tudatában. Látással szerzett infóink kb az össz tapasztalás 80%-a. Még ezenkivül is van hallás, tapintás stb.... ezeket átgondolva érzékszerveink igen is sokkal de sokkal több tapasztalásra tennének bennünket képessé. Mi mégis a falat látju ??? De mi a lánc, az a kulcs!!! Mi az?

Még mielőtt továbbmegyünk a gyerekekkel kapcsolatban jutott eszembe: Valóban minnél kisebb a gyerkőc annál egoistább. Minnél tehetlenebb annál nagyobb szüksége van rá az életbemaradáshoz. Ordibál, toporzékol.... ha nem az van amit ő akar. Deee: mikor elcsendesedik és magában játszik. babrál, rád mososlyog, mikor nem az egó uralja, hanem az én, akkor ő valóban szerintem tisztábban látja a dolgokat, mert a kicsi lelkére még nem
"rakódott" annyi minden rá a külvilágból mint a nagyobbaknak, vagy mint a felnőtteknek. :)

A "Platón barlangja" is igen megragadta a gondolataimat, de még nem tisztult le, ugyhogy inkább várok vele mielőtt véleményt irok :o

Ez tényleg érdekes volt Manowari!
Jó akkor Platón barlangja előbb,aztán maga Platón.
A puszta történet maga:
Egy barlangban embereket tartanak születésüktől fogva láncokban,úgy hogy nem tudnak hátrafordulni.Nem is tudják,hogy rabok,hiszen sosem tapasztaltak meg mást,mint ezt a barlangot.Nem látnak mást,csupán az előttük levő barlangfalat,melyre a mögöttük levő tűz árnyakat vetít.Azt gondolják hát,ezek az árnyak a valóság maga,ezen kívül nincsmás.Egy nap valaki kiszabadítja az egyik rabot,és kivezetei a barlangból,eléjetárul az igazi világ.A rab meghökken,elcsodálkozik,új neki minden,úgy dönt visszamegy a barlangba,és elmondja a többieknek,amit látnak nem a valóság,és hogy ők rabok.Így is tesz,ki akarja őket szabadítani.A többiek felháborodnak,őrültnek nézik,nem hisznek neki,méghogy ők rabok lennének!!
Mikor erősködik,a végén megölik.Platón szerint ilyen rabok vagyunk mindannyian.

Még egy számomra érdekes dolgot ide irnék, részben volt erről már szó:

Pythagoras nem az ősanyagban keresi a világ titkát, hanem az őstörvényben. Az Egység, az univerzum első nagy törvénye és ebből származnak a számok. A számokból a pontok, ebből a vonalak, avonalakból a sikok, a sikokból a testek, a testekből a négy principium: tüz , viz, levegő, föld, - melyből a világ áll. Ezek mindeggyike folyamatosan az egyik elemből a másikba történő átalakulás állapotában van .Az univerzumban minden változik és semmi nem semmisül meg.

A világ alkotórészei között örök számszerü viszonyok törvényeit vélte felfedezni.
Elmélete szerint a számok, a dolgok lényegiségét, szellemi természetét jelentetik. Pl az első tiz számot tiz duális alapelvnek feleltette meg, amelytől minden létező függ: egység-sokféleség, véges-végtelen, jobb-bal, nőnem-himnem, mozdulatlanság-mozgás, fény-sötétség, jó-rossz, szögletes.-kerek, páros-páratlam, egyenes-ivelt.

Ha gondolod Neofita tőlem jöhet Platón :)

Szerintem ez az egész a megtapasztalásról szól,hogyan tapasztaljuk meg a világot,és önmagunkat,valamint felmérhetjük-e mi az igazság,és tetteink helyesek -e.Na kicsit előreszaladtam,ez már Kant...

Természetfilozófia erről van most szó,milyen a világ,és azonos-e azzal,amit megtapasztalhatunk belőle.Mi az ember,és helye a világban,mi az igazság,a valóság,és mi a dolgok összefüggése.a helyes cselekedet,szabadság,és boldogság mikéntje kicsit késöbb jött,talán eljutunk oda is egyszer.Mindíg megragad valami,aztán belevetem magam...

No igen,a gyermeki tiszta látásmód.Nem egocentrikus az?tisztában van vele mi ő,és mik a tettei következményei?lehet e nélkül reálisan szemlélni a dolgokat?
Platón barlangját mindenki ismeri,vagy leírjam?Jöjjön Platón mester?

Talán elhitték, hogy a válasz csakis bennük a gondolataikban lakik. Elvégre egy gyermek látja csak igazán tisztán a dolgokat, amíg nem ismeri meg igazán a világot ami körülveszi.
A másik oldalon viszont ha hallgatsz akkor jobban figyelsz nemcsak a bennsődre, a szellemedre hanem másképp figyelsz a külvilágra is. Talán akkor többet és helyesebben látsz. ???

Pythagoras tanitványaitól az első, öt évben megkövetelte a csendet: csupán a tanitásokat hallgathatták. Nem semmi... A megismerésnek a bölcseleteken kivül - régrebbi korok mesteritől, ill.jelen kor filozófusaitól - a gondolkodást, meditálást tartotta jónak, mint Thalesz. Érdekes az érzékelés kimaradt ??? Ennyire nem tartották lényegesnek? és a megtapasztalás? Ezt emlitik valahol?

No,hát én azt vettem le ezekből,hogy az alapvető probléma az,hogy a világ egyenlő-e azzal,ahogyan érzékeljük a világot,vagy azzal,ahogy a világról gondolkodunk.Vagyis a világot nem lehet az érzékelések alapján megítélni,mivel azok tévedhetnek,viszon az érzékelés mindnre kihat,még a gondolkodásunkra is.
Mi alapján lehet akkor a világot,vagy ha úgy tetszik a valóságot fölmérni?
Gondoljunk arra,hogy azon a nézeten,hogy a nap keringene a föld körül,ma már csak mosolygunk,holott honnan tudjuk,hogy ellenkezője forog fenn?
Mit látsz,érzékelsz,és tapasztalsz?Nem érzed,hogy a föld forogna,mit érzékelsz,azt,hogy anap fölkel keleten,és áthalad az égbolton.Honnan tudod,hogy nem így van?Onnan,hogy megmondták neked.Tételezzük föl,hogy csak azért nem hiszel el valmit,mert azt mondják,hanem a saját tapsztalataidra óhajtasz támaszkodni,na most hacsak nincsen lehetőséged a saját szemeddel egy űrhajóból megnézni,akkor honnan tudod,hogy a föld forog a nap körül?Nem onnan,hogy látod,mert nem látod.Csak a logikádra hagyatkozhatsz,semmi másra,közvetett jelekből(pl,évszakok)levezetheted,hogy ésszerűen az a helyes következteteés,hogy a föld forog a nap körül.
De tényként nemfogadhatod el,hacsak be nem bizonyítod valahogy.
Na ez a szkepticizmus alapja talán.

Az egyetlen baj a skepticista felfogással,miszerint semmiben nem lehetünk biztosak,hogy ennek a gondolatnak a helyességében nem lehetünk biztosak. ;D

Ezen még át kell rágni magam..... :o

Senki nem köt bele abba az elméletbe,hogy mindennek van "lelke"azaz minden töltődve van energiával?Hát jó!
Akkor tovább!
Püthagoreusok,és Pühtagorasz?

A püthagoreusok tanításában a pesszimizmus egyfajta misztikaként jelenik meg. A hagyományos rend fölbomlása idején Számoszról a dél-itáliai Krotónba menekült Püthagorasz (kb. 580-500) és az ott általa alapított patriarchális-arisztokratikus szövetség a dolgok arkhéjának a számot tekintette. Lehetséges, hogy a pont-vonal-sík-test levezetésre gondoltak: az 1-es szám ugyanis a pontot, a 2-es a vonalat, a 3-as a háromszöget, a 4-es a gúlát jelenti tanításukban, melyben a számok misztikus jelentést is kapnak. A 4-es például egyúttal az igazságosságot is jelenti. Különösen szent a 10-es szám, az alapszámok (1, 2, 3, 4) összege. A világban 10 szféra van, és 10 ellentétpárból áll elő a harmónia.

A konkrét létezés konkrét magyarázatai helyett az elvont létezőt vizsgálták az eleai iskola filozófusai. Az iskola alapítója, az ióniai Kolophónból kivándorolt Xenophanész (kb. 580-485) bírálta a görög többistenhit, a politeizmus közvetlen antropomorfizmusát, azt, hogy az isteneket emberalakkal ruházzák föl. Mint mondotta, ha kezük lenne, a lovak ló-alakú, az ökrök ökör-alakú isteneket csinálnának. Szerinte csak a mindent átfogó isteni „Egy és Minden” (hen kai pán) létezik. Tanítását az eleai Parmenidész foglalta rendszerbe. - Parmenidész (kb. 520-450) tankölteményének epikus kerettörténete van: hőse, egy „bölcs férfiú” elmondja, hogy kétlovas harci szekerén utazva hogyan hagyta el az emberi világot, és hogyan érkezett meg az istennőhöz, aki egy igaz filozófiai tanítást ígért neki. Amennyire a töredékekből és a testimóniumokból rekonstruálni tudjuk, ez a következőképpen értelmezendő: Az Igazság (görög alétheia) a létezőre (to on) vonatkozó tanítás. A létező a mindenség (to pán) egésze, mégpedig abban a formában, ahogy az a gondolkodás (to noein) számára föltárul. A halandók vélekedése (doxa) a világnak az a képe, amely az érzékelés tárgya. Érzékeink a világot sokfélének, mozgásban lévőnek és heterogénnek mutatják. A szükségszerűség világa az érzékelhető világ fennállásáról és működéséről alkotott filozófiai hipotézis, amely szerint a természet érzékelhető világa két elemnek: a világos és a sötét elemnek (láng illetve éjszaka) a keveredéséből alakult ki. Több értelmező azonosnak tartja a doxát és a szükségszerűség világát.

A parmenidészi tanításban a világnak két, egymást kizáró képe van jelen: a gondolkodás nem a doxára irányul, a doxa pedig nem képes megismerni a létezőt. A létező „nem-született, romolhatatlan”: keletkezés és pusztulás nélküli; „egész, egyetlen”: nem osztható; „rendületlen”: mozdulatlan; végül továbbá: teljes. A létező, mely gömbhöz hasonlatos, a gondolkodás kizárólagos tárgya. A létezőből nem keletkezhetik más, mint létező, hiszen ami más, az már nem-létező volna. Márpedig a nem-létező nem létezik (= nincs). És ha a létezőből létező keletkezik, az valójában nem tekinthető keletkezésnek, hiszen nem jött létre más, mint ami eddig is volt. A keletkező és pusztuló dolgok a szó filozófiai értelmében nem léteznek: a létezés ugyanis abszolút, nincsenek időbeli korlátai. A keletkező és pusztuló dolgok esetében viszont meg tudunk jelölni olyan időpontot, amely előtt (a múltban) az illető dolog nem volt, és amely után (a jövőben) nem lesz. Hogy a létezőről szóló tanítás kizárja a keletkezést, a pusztulást, a mozgást stb., az valójában annyit jelent, hogy Parmenidész a létezőt és az empirikus világot egy bizonyos szempontból nem tartja azonosnak. Ha a létezőnek hiánya volna, akkor nem ő volna a minden(ség). Ha nem ő volna a minden, akkor a minden hiányoznék belőle. Ha a minden hiányoznék belőle, akkor minden hiányoznék belőle. Ez az érv mai fogalmaink szerint nem korrekt ugyan (mert a „minden” kifejezés két különböző értelmét azonosnak veszi), de bizonyára nem a tudatos megtévesztés szándékával íródott. Pontosan az ilyen érvek érvényességének problémája vezeti később Arisztotelészt ahhoz a felismeréshez, hogy a többértelmű kifejezések lehetséges jelentéseit a filozófusnak szigorúan el kell különítenie, meg kell különböztetnie egymástól. Ma például az azonosságnak két fajtáját különböztetjük meg: az önazonosságot és két dolog egymással való azonosságát. A parmenidészi szöveg, mely szerint: „Mert ugyanaz a gondolkodás és a létezés”, mindkét értelmezést lehetővé teszi. - Parmenidész kedvenc tanítványa, az eleai Zénon (kb. 490-430) mestere tanítását ún. apóriák (nehéz problémák) kifejtésével próbálta igazolni. Ilyenek például az „Akhilleusz és a teknősbéka” vagy „A mozgó nyíl áll” apóriák. Akhilleusz soha nem érheti utól a teknősbékát, mert mire annak kezdeti tartózkodási helyét eléri, a teknősbéka már megtett egy bizonyos távolságot, melyet most Akhilleusznak is meg kell tennie; ám addigra a teknősbéka ismét előrehaladt, és így tovább a végtelenségig. A mozgó nyíl áll, hiszen bármely tér- és időpontban vizsgálva: vagy ott van, vagy nincs; ám ha ott van, akkor áll, és nem mozog - nyugalmi helyzetek halmozásából pedig nem keletkezhet mozgás.

Püthagorasz maga:a számok atyjaként is ismerik a természetfilozófiáját is sokszor mataematikai levezetésekkel bizonyította.Iskolájában vasfegyelem uralkodott,a tanítványoknak szerzetesi életet kellett élniük elméjük tisztántartásának érdekében.Beavatottsági fokokra osztott szigorú rendben voltak.A lélekvándorlásban is hittek,és a numerológia megalapítóiként tartják őket számon:
"A püthagoreusok pedig a számokat és a geometriai formákat ruházták fel az istenek elnevezésével: az egyenlő oldalú háromszöget „Zeusz homlokából született Athénénak” és Tritogeneiának nevezték, mivel a mindhárom szögéből húzott függőlegessel egyenlően osztható fel. Az „egyet”, mivel tagadása a „soknak”, és a „monasz” egyszerűsége miatt Apollónnak hívták, a „kettőt” viszálynak és merészségnek, a „hármat” pedig igazságnak, mert az igazságtalan cselekedetet és az igazságtalanság elszenvedése hiány vagy túlzás következményeként jön létre, az igazság a kettő között középen foglal helyet. Az úgynevezett tetraktüsz, a harminchat, a legnagyobb eskü volt – amint ez közismert –, és kozmosznak is nevezték, mert az első négy páros és páratlan szám összeadásából jön létre. (Hérodotosz: Ízisz és Ozirisz) "

Azt hiszem igy teljesebb a kép, már nem tudok hozzátenni. Ha gondolod jöhet a következő... :)