A madarak a dinók leszármazottai. Ezek a piszok hollók tíznél tovább tudnak számolni. Meg a varjak és a kárókatonák. A papagájokról nem beszélve. A Jákó olyan okos, hogy az megdöbbentő.
Volt egy kísérlet, úgy mesélték. Talán tizenöt ember, egyforma ruhában, az arcukat is eltakarva, bement egy házba. Az ajtó elé a hollók kedvenc finomságát tették, a hollók a közeli fákon ücsörögtek. Az emberek ki-be mentek, meg elmentek, a hollók számoltak. Igyekeztek jól összezavarni őket az emberek. Végül mind a tizenöten elmentek, a hollók meg hopp, leszálltak az ajtó elé kihelyezett finomsághoz, tudták, minden ember elment, senki sem maradt a házban. Így felfalták a finomságot. A kísérlet vezetői így megtudták, hogy a hollók legalább 15-ig tudnak számolni.
A T.rex sem lehetett butább a hollóknál. Meg a raptorok, azok a kis kelekótyák, nem túlzottan szeretem őket. De a Nanotyrannus igazi zseni lehetett. Idomította a T.rex bátyót, és levadászták a dinókat.

Harmiona, nagyszerű gondolkodó vagy. Zseniálisok a meglátásaid. Nem szabad kihátrálnod a témából. Az atom fontosságát ma sem értjük, hol vagyunk még a megoldásoktól? Az Atom belső szerkezetének kutatása folyamatosan halad előre, de ez nem azt jelenti, hogy általában is értjük az Atom szerkezetét. Egy bombát fel tudunk robbantani, sok embert megölve, de a kutatásoknak nincs vége.

Először is, sci-fi rajongó vagyok. Aki sci-fit akarna írni, nagy szeretettel várnám az írását. Ezért aztán nem értem, hogy ez nem sci-fi, ne ijedjünk meg. Attól ijedek meg, aki a sci-fiben nem látja a gondolat szabad szárnyalásának lehetőségét.
Nem tudom elfogadni a katasztrófa-elméletek többségét. A Földbe folyamatosan csapódnak be nagy aszteroidák, még sincs nagyobb probléma.
A Troodon nemzetség fajai valóban evolúciós fejlődésen mentek keresztül, az agytérfogat növekedésnek indult. De azt mindenki tudja, hogy a hollók, varjak, kárókatonák nagyon jól tudnak számolni, jóval tíz felett is, erről kísérletek szólnak. A madarak meg dinoszauruszok, nem de? Ezért a Troodon fickókat, úgy gondolom, jól megették a T. Rexek, a kedvenceim. A T. rexekből lettek az emberek, ezt jobban elhiszem, mint a kihalást okozó kisbolygót.
Nagyon kemény ellenérveim vannak a kisbolygó ellen. Ami létezhetett, csak nem okozott tömeges kihalást. Mint annyi sok ezer társa sem, sem előtte, sem utána. Ez a tétel hogy tetszik?
A dinókat megették a T. rexek, ez elég jó teória. Az még jobb, hogy a végén, 65 millió éve, csak 5 dinófaj létezett. Valami miatt nem zajlott a radiáció, a fajképződés. Ahelyett, hogy egyre több új faj képződött volna, ami természetes lett volna, egyre kevesebb lett, és a végén Kampec Doloresz. De mi ennek az oka?

Avagy: dinoszauruszok az atomháború korában

Ha a sivatagban atom bombát robbantunk, a sivatag homokja megüvegesedik. állitolag valami 20 helyen van ilyen üvegesedés a Földön.

Mi ok van azt feltételezni, hogy volt olyan, hogy 10 meg 50 meg 248 millio évvel ezelött ?
50 millio évvel ezelött mennyivel lett volna nagyobb a Nap mint ma ?
248 millio évvel ezelött mennyivel lett volna közelebb a Hold mint ma ?
Ha földtani rétegekböl oszlopot csinálnánk, milyen magas lenne ez az oszlop ? 1 kilometer ? 2 kilometer ?

Én inkább az emberi cselekmények mellett tenném le a garast. Az ember történelme jóval (akár tízmillió évekkel is) korábbra nyúlik vissza mint ahogy azt a "modern" tudomány állítja. Rengeteg adat van eme állítás mellett. Az emberi természetet ismerve pedig tudjuk, hogy gondolkodás nélkül elpusztítaná a szülőbolygóját.

Nukleáris háború a másodkor végén?
Az intelligens dinoszauruszokat atomrobbanás pusztította el?

Ne ijedjen meg, ez nem sc-fi. Csupán egy magyar fizikus, Bihary Gábor nemrégiben tett figyelemre méltó felfedezésének a lehetséges okait gondoljuk tovább új felvetéséket alkotva, hogy vajon ötvenmillió évvel ezelőtt, a másadkor legvégén, miért következett be a legkülönfélébb lények tömeges kihalása, amelyek egyebek mellett az emlős dinoszauruszokat is sújtotta.

Bihary felfedezése az egyetlen, amely képes minden ismert tényre magyarázatot adni. Az ember emberemlékezet óta meg volt győződve arról, hogy egyedüli intelligens lény bolygónkon. Talán akik utánunk következnek, ugyanezt hiszik majd magukról. Lehet, hogy meglepődnek majd, ha megtudják, hogy valamikor sok évvel ezelőtt mi is itt éltünk. Kezdjük azonban a legelején.

A világméretű pusztulás becsapódás-elmélete

Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a krétakor (144-66,4 millió évvel ezelőtt) végén a Földet ért legnagyobb világégés ment végbe. A kutatók véleménye azonban eltérő az okokat illetően. A legelterjedtebb az úgynevezett becsapódás-elmélet, mely azt állítja, hogy mindezt egy nagy, körülbelül 10 kilométer átmérőjű bolygó Földünkbe csapódása okozta. Egy ilyen becsapódás valóban megtörtént abban a korban a Mexikói-öböl térségében, a Yucatan-félsziget közelében. Felfedeztek egy régen behordott krátert is, amelyet Chicxulubnak neveztek el, és amelynek nagy része tengerszint alatt található. Ismeretes továbbá az is, hogy mielőtt a kisbolygó Földünkbe csapódott, több kisebb-nagyobb részre hullott, melyek a mai Egyesült Államok Területére estek. Sok paleontológus kételkedik azonban az elmélet tényszerűségében. Vajon kiválthatott-e egy ilyen égitest egy ilyen méretű katasztrófát? Miért volt olyan válogatós? Szinte megrázkódtatás nélkül átvészelték ugyanis a becsapódás következményeit a kis élőlények, mint például a korabeli emlősök, madarak, illetve a vízi élőlények, mint a krokodilok vagy a teknősbéka. Léteznek arra vonatkozó bizonyítékok is, miszerint bizonyos állatcsoportok, mint például a röpképtelen dinoszauruszfajok fokozatos pusztulása már a krétakor végén, jóval a természeti katasztrófa előtt elkezdődött, és a katasztrófa után is tartott. akkoriban az életfeltételek jelentős változása, amelyhez kétségtelenül hozzájárulhatott a becsapódás is, a növényvilág változása miatt zajlott le, amelyet csak a paleozoikum végén. (i. e. körübelül 248 millió évvel ezelőtt) bekövetkező katasztrófa változtatott meg. Az élőlények számos csoportjában hirtelen szokatlan számú mutáció jelent meg, amelyek nemcsak új fajok kialakulásához, hanem teljesen új állatcsoportok létrejöttéhez is vezettek.

Tüzes felhő a bolygónk felett

A becsapódás-elmélet, amelyet Louise Alvarez 1980-ban fiával, Walterrel és két munkatársával publikált a Kaliforniai Egyetemen, nem új keletű nézet. A bolygóval történő ütközésről alkotott vélemény, amely szerint az állatok kipusztulását eredményezte az eset, már 1937-ben nyilvánosság elé került. Az elmélet megalkotását elősegítette egy új bolygó, a Hermes felfedezése, amely keresztezte Földünk pályáját, és csaknem 8000 kilométer magasságban haladt el a Földtől. A becsapódás-elmélet 1956-ban további elméletek és analógiák megalkotásával alátámasztotta De Laubenfels paleontológus. Azt feltételezte ugyanis, hogy a bolygóval történő ütközésének hasonlóan pusztító ereje volt, mint a második világháborúban Hirosimára ledobott atombombának. Ennek alapján dolgozta ki később a becsapódás következményeinek feltételezett forgatókönyvét. Az apa és fia, Avarezék és munkatársaik abból a megállapításból indultak ki, hogy a másod- és harmadik rétegei között jelentősen több irídium réteg található. A vékony réteg megjelenésének oka elsősorban egy égitest becsapódásából eredeztethető, hiszen mint ismerete, a meteoritok nagy mennyiségű irídiumot tartalmaznak a Föld kérgében szemben. E szerint a forgatókönyv szerint a becsapódás után megváltozott bolygónk éghajlata, a robbanás hihetetlen energiákat szabadított fel. Jó néhány millió tonna apró por nyelte el az atmoszférát, és a széthullott bolygó tüzes csóvái, valamint a felizzott párafelhők, amelyek a bolygónk felett áthaladtak, kiterjedt erdőtüzeket okoztak. A később kihűlt felhőréteg megakadályozta a napfénysugarak áthaladását. A Földet néhány hónapra, de talán évekre sötétségbe burkolta és beállt az úgynevezett atom hideg, hasonló ahhoz, mint ami a nukleáris robbanások alkalmával bekövetkezik.

A nyomok robbanásra utalnak

Az ötvenmillió évvel ezelőtt bekövetkezett katasztrófa nyomait az egész világon megtalálhatjuk. A néhány milliméter vastagságú sötét határréteg abból a bizonyos korból, a másod-s harmadkor fordulójáráról nemcsak a hagyományosnál nagyobb mennyiséget-irídiumot tartalmaz, de számos helyen találhatók a hősugárzástól felolvadt üvegszerű anyag apró cseppjei, illetve szokatlannagyságú nyomás által deformált szilíciummorzsák. Mindkettő az extrém hőhatással járó robbanás pusztító erejéről tanúskodik. A korom vastag rétegei a szóban forgó időszakból Észak-Amerikától Európám át egészen Új-Zélandig világméretű tűzvészekről tanúskodik.

A bolygó becsapódásának elmélete nem képes mindenre magyarázatot adni

A becsapódás-elmélet azonban nem magyarázat mindenre. Vannak épp ezzel a témakörrel foglalkozó kutatók, akik ettől eltérő elméleteket állítanak fel. Például azzal érvelnek, hogy a kacsacsőrű dinoszauruszok esetében a kritikus időszakaiban hirtelen elterjedt rákbetegség fordult elő tömegesen. Kiterjedt anomáliákat fedeztek fel a dinoszaurusz tojások héjában azonos korszakból, amelyek közül sok természetellenes vékony, ezért nem nyújthattak a benne megbúvó kis lények elegendő védelmet. Mások ellenkezőleg, aránytalanul kövérek, ezért a kis dinófióka nem volt képes kibújni belőlük. Az ilyen természetellenes, helyenként előforduló mutációkat elsősorban az égések esetén fordulhatnak elő. Ezek a kutatók arra az álláspontra helyezkednek, hogy az élőlények krétakor végén bekövetkezett tömeges pusztulása erős radioaktív sugárzás miatt következhetett be, és károsította a DNS-t, valamint lehetőséget adott a rákkeltő és egyéb sejtek burjánzására. A nagy állatokat (a nagy testük miatt) a leginkább érte a sugárzás. A kisebb lények elbújhattak a föld alatt. A rovarokat, elsősorban a bogarakat vastag kitinpáncélja védte az olyan, akár százszor erősebb sugárzás elől is, mint amilyen az óriási lényeket érte, így a bogarakat szinte egyáltalán nem vagy alig érte sugárzás. David Schramm, a Chicagói Egyetem asztrofizikusa és néhány tucat kutató azon a véleményen van, hogy a halálosztó sugárzást egy szupernóva okozta úgy harminc fényévnyire a Földtől. Juan Collar, a dél-Karolinai Kolumbia Egyetem professzora inkább azon a véleményen van, hogy egy neutroncsillag összeállásáról lehetett szó a Földtől csaknem 20 fényévnyire. Hasonló elméletet követ Arnon Dar munkatársaival együtt az Izraelben található haifai Kozmikus Űrkutatásai Központban. Úgy vélik, hogy a tömeges pusztulást egy olyan sugárzás okozta, amelyek két neutroncsillag összetevőinek ütközésekor keletkezett, amelynek távolsága csak 3 fényévnyi volt. Ezek az elméletek azonban nem képesek megmagyarázni azokat a jelenségeket, amelyek egyenesen kínálkoznak a becsapódás-elmélet képviselői számára.

Furcsa leletek gyűlnek

Azok a tények, amelyek az új teóriákat alátámaszthatják, nagyon meglepőek. Mexikó partjai mellett fekvő kráterből másod- és harmadkor fordulóján keletkezett rétegekből származó, hatvanmillió éves leletek közül az eddig egészen váratlan felfedezés került a felszínre. Néhány apró, pici irídium darabkáról van szó. Ez az elem a természetben nem fordul elő tisztán. Egyetlen magyarázat azok eredetére a mesterséges eredet. 1968-ban elismert francia kutató, Y. Druet H. Salti számos fémcső ötvözetet találtak, amelyeknek fél tojás alakú keresztmetszete volt. Kétségtelenül a hatvanötmillió éves krétakori rétegekből származtak, Caenból, Franciaországból. Druet és Salfati néhány teóriát elemeztek, fokozatosan ki kellett azonban zárni mindegyiket. Végül arra megállapításra jutottak, hogy az egyedüli lehetséges magyarázat az a feltételezés, hogy a bolygónkon ötvenmillió éve intelligens lények élhettek. A nagyhírű New Sciestist folyóiratban megjelent egy cikk 199 júliusában The Riddle os the Sands címmel. A cikk szerzője, G. Wright ebben az úgynevezett líbiai sivatagi üveg titkát vizsgálja. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a legtisztább szilíciumból készült üvegről van szó, amely a természetben valaha is előfordult. Száz kilométernyi területen több ezer tonnányi üvegtörmelék található. A titokzatos üvegdarabokban található nagy mennyiségű irídium, és két elszigetelt területen találhatók. Pontosan ugyanolyanok, mint a zöld színűre olvadt homok az Új-Mexikó területén végrehajtott atomkísérletek során. A legutóbbi vizsgálatban korukat hatvannégymillió évben állapították meg. Azonos korúak, mint a Montanában vagy Haiti szigetén fellelt üvegtörmelékek.

A nukleáris háború hipotézise

A becsapódás-elmélet forgatókönyvét olyan jelenségek alapján alkották meg, amelyek a 20. században valóban megtörténtek. Csak a robbanás eredete volt eltérő. Hasonló hatást okozott volna a nukleáris töltetek sorozatszerű robbanása is több helyen. A nagyméretű nukleáris robbanásokkal magyarázható a megnövekedett irídium mennyiségére, az egészen tiszta részek, az üveg mikrotektikái (olvadékai), a nagyobb mennyiségben előforduló fémek, az üveggé vált kőzetek, a módosult szerkezetű szilíciummorzsák, az egész bolygón elterjedt tűzvészek és a hosszú távú éghajlatváltozás. A nukleáris háborúk feltételezése azonban magában foglalhatja mindazokat a tényeket, amelyek a halálos radioaktív sugárzás elméletével, valamint a radioaktív és a pusztító mutációk megjelenésével kapcsolatosak. Ez az egyetlen olyan felvetés, amely képes megmagyarázni minden bizonyított feltevést. Ezen felül továbbiakat nyújt, A másodkor végén egyre inkább jellemző volt a nem madár dinoszauruszok, de egyéb nagy testű és más vízben élő dinoszauruszok, mint például s pteroszauruszfajok és egyedek számának csökkenése. A katasztrófa előtt közvetlenül nagyon hirtelen csökkent a számunk. A vadon élő állatfajok gyors pusztulása nem lehet a civilizáció kísérőjelensége, amely jelentős mértékben veszélyezteti a mi civilizációnkat is. Biztosan nagyon érdekesen hangzik, mindez azonban még midig a sci-fi határán mozog. Igaz, a nukleáris háború valószínűleg minden ismert tényt igazolhat. Erre azonban más elméletek is magyarázattal szolgálhatnak. Fellelhető viszont valami, amivel bizonyítható lehetne egy hatvanötmilliárd éves nukleáris háború?

Bihary felfedezése

Ahhoz, hogy bizonyítsuk, a kritikus időszakban atomrobbanás következett be, a vizsgálat rétegekben meg kellene találnunk a nukleáris jeles módosulását. Egy ilyen robban esetén számos rendhagyó radioaktív atom keletkezik, amely egyébként nem létezik a Földön. Ezek azonban rövidebb vagy hosszabb időn belül hétköznapi elemek atomjaira bomlanak. A hatvanötmilló év pedig elég hosszú időszak. Ezért úgy tűnt, hogy ez a lehetőség végleg eltűnik a tudomány elől. Végül mégis meglelték a bezárt kapu kulcsát. Véletlenül talált rá egy napjainkban tevékenykedő fizikus, Bihary Gábor. A kutató elsősorban a földi légkör történelmi fejlődésére specializálódott. A szükséges adatok úgy szerzi be, hogy a fosszilis kövületekben lévő gázok izotópjainak mennyiségét méri. Jelenleg is a megkövült csontok és ásványok argonos kormeghatározó módszerén dolgozik. A másod- és harmadkor rétegeinek határán egy érdekes jelenségre lett figyelmes, amelyet eleinte nem tudott megmagyarázni, de később rájött, hogy az egyik lehetséges megoldás az őskori nukleáris robbanások láncolatának feltételezése, amely bolygókon ötvenmillió évvel ezelőtt lezajlott.
A közömbös xenon gáz

A normális körülmények között közömbös xenon csak kis mennyiségben van jelen a légkörben, az üledékben. Tekintettel arra, hogy a xenon gáz a levegőből ered, az üledékben azonos arányú izotópokkal (különböző tömegű atomok, amelyet az idéz elő, hogy különbözik a neutronszámuk) van jelen, mint a légkörben lévő légnemű xenon. Ha ugyanis mintát veszünk a földből, elszigeteljük a xenont a többi gáztól, és megállapíthatjuk, hogy azonos számú izotópokkal van jelen, mint a légkörben lévő. Egy nukleáris robbanás alkalmával a tellúrés a jódatomok radioaktív izotópjai keletkeznek, amelyek bizonyos idő elteltével lebomlanak (például a radioaktív jód-129 xenon-129-re). Kismennyiséget azonban még az előtt a talaj nyel el. Miután a xenonizotópok szétesnek, koncentrálódnak, mivel nem tudnak eloszlani a légkörben. Emiatt a xenonizotópok száma magasabb egy ilyen talajban, mint a légkörben. Éppen ennek az esetnek felel meg az ötvenmillió éves talajréteg, amelyet Bihary vizsgálat. A xenon izotóp-összetételének vizsgálatkor a különböző helyekről vett Talajmintákban eltérés mutatkozik, amely szintén egy nukleáris robbanás sajátja, és amely sokkal jelentősebb eltérés a mérési tűrésnél. Bihary 1997-ben publikálta felfedezését, és méréseit tovább folytatta más területeken. Az új adatok alátámasztják a korábbi eredményeket.

Ki volt ki ellen?

Az emberiséget történelem megtanította arra, hogy ne akadályozza az elmélkedést. Ha mindezt korlátozta volna, mondjuk Albert Einstein, nem jött volna létre a relativitáselmélet. Ha ugyanezt tette volna Niels Bohr, nem beszélhetnénk a kvantummechanikáról. Ha korlátok közé szorítanák gondolataikat a mai fizikusok, nem keletkeznének gyakorlattal alátámasztott elméletek. Fennmaradt hát a kérdés: vajon ki harcolt itt ki ellen ötvenmillió évvel ezelőtt? Erre a kérdésre alapvetően három válasz létezhet.
Első változat: Bolygónkból két idegen Földön kívüli civilizáció alkotott harcteret, amelyek közül az egyik megtelepedett, a másik pedig szerette volna megszerezni.
Második változat: Egy Földön kívüli civilizáció támadta meg a Föld lakóit, akár azért, hogy elfoglalják a Földet, akár azért, hogy megleckéztessék a Föld lakóit a korabeli űrambíció miatt. A kérdés ezután már csupán annyi: kik is voltak az akkori Föld-lakók?
Harmadik változat: A Föld korabeli civilizációjának két vagy több csoportulata között keletkezett egy nukleáris összetűzés, amely azonban túlment minden elviselhetőség határán, és világméretű katasztrófává vált, amelyek végül az akkori földi civilizáció megszűnéséhez vezetett. A kérdés továbbra is fennáll: kik is voltak az akkori Föld-lakók?
Erre a kérdésre talán még van is válasz. Felvetődnek azonban újabb kérdések: milyen élőlények csoportja uralta a Földet a másodkor végén? Vajon melyik csoportnak volt meg az a dominanciája több mint 200 millió éven át, hogy minden feltételt teljesítve intelligens lényeket fejlesszen ki magából? Igen, ezek a dinoszauruszok voltak!

INTELLIGENS DINOSZAURUSZOK A KUTATÓ SZEMÉVEL

Azok közé a kutatók közé tartozik Carl Sagan is, akik szerint a dinoszauruszok intelligens lények lehettek. Ezt a véleményem már 1977-ben a nyilvánosság elé tárta. 1978. Augusztus végén Torontóban Harry Jarison előadása már különös címe miatt is nagy érdeklődést keltett. Az előadás címe: Intelligens dinoszauruszok és a komparatív pszichológia, amelyet az Amerikai Pszichológiai társaság Komparatív és Fiziológiai Pszichológiájának Intézete rendezett. Ezzel a problematikával foglalkozik a kanadai Russel, az ottawai nemzeti Természettudományi Múzeum paleontológiai osztályának vezetője is. A szokatlan méretű koponya keltette fel a figyelmét, amelyet a Trodon formosusnál figyelt meg, és megkísérelte továbbgondolni, hová fejlődhetett volna ez a faj. Russel minden valószínű adaptációt összevetett, amellyel a troodon az intelligensé válás útján keresztülhaladt, és részletes tanulmányt dolgozott ki, amelyben egy ilyen lény egész alakját levezette. Ron Seguien képzőművész segítségével azután 1981-ben az elképzeléseit egy nagy hatású modellformába öntötte. Az alaknak, vagyis az intelligens dinoszauruszoknak magas homloka van, kis lapos orra és ajkak nélküli szája. Érdekes, hogy néhány korábbi rajz nagyfokú hasonlóságot mutat azzal az ábrázattal, amelyek az állítólagos földönkívülieknek is volt. Russeltől függetlenül a kaliforniai Berkeley Wyles Egyetem két paleontológusa. Kunkel és Wilson is elkészítette saját intelligens dinoszauruszról szóló tanulmányát. Ez az egyetem később egy nagyszabású szemináriumot szervezett, amelynek témája az intelligens dinoszauruszok. A tudomány találkozón csaknem 40 paleontológus előadásával, és a világ számos országából érkeztek a vendégek. Soha korábban nem került terítékre az intelligens dinoszauruszuk problematikája ennyire mélyrehatóan és ilyen jelentős szakemberek képviseletében. Az intelligens dinoszauruszok problematikájával és esetleges fejlődési viszonyaikkal napjainkban néhány további kutató is foglalkozik. Arra a kérdésre, miért nem találtak erre utaló kövületeket, a paleontológusok azt felelik, hogy a mi világismereteinkben a dinoszauruszokról még mindig hatalmas fehér foltok vannak. A leletek nemcsak időben, hanem térben is elég elszórtan vannak jelen. Azok a kövületek, amelyek eddig a birtokunkba kerültek, csupán egy kis töredékét képviselik a tényleges fajok számának. Ez irányú ismereteinket rendkívül töredékesek, csupán néhány pontot ismerünk azon időtengelyen, amely a kétszázmillió éve tartó történelmünket tartalmazza.
RUSSEL MODELJE
"
Russel intelligens dinoszaurusz modellje, amelyet korábban Dinosauridnak nevezett, ma már azonban egyre inkább csak Dino sapiensnek neveznek, nem csupán egy önálló képzelgés szüleménye. Egy részletes paleontológiai kutatás eredménye. Russel a lények anatómiáját két alapvető komponensre osztotta. Az első komponens egy fejlett agy létezésével kapcsolatos. Ezért a fej nagysága a test méretéhez viszonyítva viszonylag nagyméretű, és ezért szüksége van egy közvetlenül alatta elhelyezett függőleges nyak támogatására. Ez egyértelműen felegyenesedett alkatot kíván. A jegyek második csoportja azzal a ténnyel áll összefüggésben, hogy a rekonstruált lények dinoszauruszi elődje volt van, ezért tekintetében ahhoz hasonlít. Elődje a troodon után megőrizte annak hatalmas szemeit, fejét a külső fülek nélküli, a háromujjas kezeit és lábait. A felegyenesedett testalkata miatt teljes lábával a földön járt. A kezei és lábai az emberi kéz és láb arányához hasonlítottak. Russel modellje az egyik korai fejlődési szakaszában ábrázolja a lényt, a későbbi fejlődési szakaszban feltételezte a további arclaposodást és a folyamatos agyi növekedést. Az utolsó hipotetikus fejlődési szakaszt már nem modellezte, az összefoglaló tanulmányában azonban kellőképpen részletezte, amely alapján aztán rajz is készült.