Kérdések

Számít a véleményed!

Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.

#1219
2011. szep. 27. 15:18
Akkor olyan nem lehetséges, hogy nem úgy halok meg, mint amit itt.halálnak.nevezünk, hanem csak átélem a kínok kínját, úgymond a tisztulást, ahogy te mondtad és ujjászületek. Újra megszületek, csak megmaradok igy. Tehát csak a lelkem"hal meg" vagy ez nagyhülyeség?? :)
#1218
2011. szep. 26. 21:23
"Hello
Van már itt valami téma, ahol ooyanról van szó, hogy egy emberként többször is meghalunk... ? Nekem van egy elméletem, csak nemtudom, hogy van e ezzel kapcsolatba valami. Tehát én mint xy meghalok, aztán megszületek ugyaebbe a testbe, a tudatom is megmarad, meg ilyenek. " – raat


Bonyolult téma.

Ugyan ez az én részed ebben a formában soha többé nem létezik attól kezdve hogy meghalsz mert földi testesülésed egoját felemészti a halál karma törvénye.
Lebontja benned azt ami jó és ami rossz s a jót magaddal viszed a rossz pedig tisztulási folyamatokon indul el.
Saját létezésednek egy parányi darabja vagy mely ide jött hogy megtanuljon dolgokat.
Amikor meghalsz, szűrten már megváltozva térhetsz vissza ön-önmagadba. Lejöhet ugyan azon megmaradt részed a földre de az már csak "papíron" marad ugyan az aki te voltál. Ilyen értelemben haláloddal megszűnsz létezni, mert emberi személyiségeidet a földi világban megtapasztalt események és abból levont helyes vagy helytelen következtetések alkotják. De a rostálódás után már csak az marad meg ami igaz benned és tiszta. Így már nem az leszel aki voltál, te leszel ugyan csak másként. De többé úgy mint te "raat" már nem lesz többé ebben a minőségben és megnyilvánulási formában.

De igen visszaemlékezhetsz arra mik történtek ebben az életedben, mert tapasztalatként minden beíródik teljességed magjába, s fejlődéstörténetébe.

Ezt halálnak élik meg az emberek. S szellemileg látják magukban azt hogy mennyire sok a salak bennük, s pont emiatt van halálfélelmük, mert tudják azt, hogy ha innen elmennek, jön a rostálódás, és akkor ha tudattalanok, valóságnak fogják megélni saját földi poklukat, mely a tisztítófolyamat szerves része, de azok kik tudatosabbak, azok csendben nyugodtan és szenvedés nélkül végignézik az őket felemésztő folyamatokat, mert tisztában vannak vele, hogy ez csak a halál illúziója, s valójában nem fenyegeti őket semmi veszély.

Példával élve.

Kisgyermek eltöri a lábát, beviszik és az orvos visszatöri neki. Az a kisgyerek aki nem tudja hogy ez nem támadás hanem segítség, őrjöng és a poklok poklát éli meg mikor visszatörik a lábát, s egy életébe örök traumát szenved el lelkileg mert úgy véli bántotta még az orvos is. Az a kisgyerek aki pedig tudja hogy az orvosbácsi segít neki, ugyan úgy ordít, de csak a fájdalomtól, és nem szenved semmilyen lelki sérülést, mert tudja hogy az orvosnak köszönheti azt hogy járhat majd még az élete folyamán.

Érdemes gondolkodni az ilyesmikről mert sok mindent megmutat a mi félelmünk :)
#1217
2011. szep. 26. 16:54
@Shadow: Nagy löket saját energiával tudod aktiválni a zacsik energiáját
#1216
2011. szep. 26. 13:16
Hello
Van már itt valami téma, ahol ooyanról van szó, hogy egy emberként többször is meghalunk... ? Nekem van egy elméletem, csak nemtudom, hogy van e ezzel kapcsolatba valami. Tehát én mint xy meghalok, aztán megszületek ugyaebbe a testbe, a tudatom is megmarad, meg ilyenek.
#1215
2011. szep. 26. 12:25
Cs a Gris-gris zacskókhoz ért valaki tudjátok hogy működnek?
#1214
2011. szep. 26. 6:40
Nos... ez jó ötlet csak nem ismerek ilyen meditációt. Az a gond, hogy 6 évnyi dolog volt, ami közül bármelyik trauma lehet a kiváltó, akár az összes együtt.
Kb. nyár közepén nagyon elhajlottam a spiritualitástól és elég hétköznapi életet éltem, mondhatni bekerültem az iskola krémjébe. Buliztam, ittam, ilyenek, és ilyenkor mindent elfelejtettem a múltból, 2 teljes hónapra. Nyár végén már minden érzékem kiélesedett, és borzasztóan élveztem azt látni, érezni, ízlelni, szagolni, amit mások minden nap átélnek és oda se figyelnek rá. De szeptembertől visszatért a régi énem és ezzel a tudatosult felfogással nem vagyok képes csak úgy szemet hunyni a múlt felett...

(Esetleg egy régi kérdésem is felvetődhet itt... nem lehet megtalálni az arany középutat? Mert egy közeli ismerősöm több, mint 10 éve próbálja megtalálni a spiritualitás, a szellemi fejlődés és a hétköznapi, szórakoztató, vidám és élettel teli élet között az egyensúlyt... de nem nagyon sikerült neki... nagyon tetszett az az énem, aki nyáron voltam, de nem tudnám most összeegyeztetni a jelenlegi énemmel. Nem voltam rossz, vagy bűnös vagy bármi ilyen, de laza voltam, nem paráztam semmin, elengedtem magam és élveztem az életet. Bizonyos képességeim elmúltak erre az időre, amik nos... elég nagy belátást nyújtanak a szellemvilágba, és ez eléggé lehúzza az ember életkedvét. Mikor ez a kapu bezárult, lehetőségem volt arra, hogy élvezzem az életet. Azonban az a bizonyos kapu ismét kinyílt, és hát... szóval értitek)
#1213
2011. szep. 25. 21:57
Szia Sangha

Mi lenne ha egyszerre oldanád meg az egészet azzal, h egy erre irányzott meditációval visszamész, előkeresed azt a régi dolgot ami előidézte a gyerekkori trauma eredetű "betegséget".
Megkeresed a trauma okát, megérted, feldolgozod... és ezzel elméletileg minden megoldódna ::)
Azután biztosan rendbe jönnének az érzékeid is. Ha nem is hirtelen, egyszerre minden.. de sorban.. idővel..
Mit gondolsz?
#1212
2011. szep. 25. 19:09
"nekem van 1 elméletem:
pl.: rossz látás lenne a normális akkor gondolom ugyanaz lenne hogy hülyének néznék azokat akik jobban látnak .
pl.: szemüveges emberek lennének az átlag és valaki leveszi a szemüvegét és igy is jobban lát mint a többi akik rosszul látnak akkor hülyének nézik.
am csak jó példát probáltam leirni :)
én amugy nagyon jól hallok :D
" – Lightnes


Elég fáradt vagyok, bocsi, de én nem értem a példád :S
#1211
2011. szep. 25. 13:56
killgun privátba leirod a fb neved?
bejelölek ok?
#1210
2011. szep. 25. 13:04
killgun irsz jó meditációs oldalt?
:)

nekem van 1 elméletem:
pl.: rossz látás lenne a normális akkor gondolom ugyanaz lenne hogy hülyének néznék azokat akik jobban látnak .
pl.: szemüveges emberek lennének az átlag és valaki leveszi a szemüvegét és igy is jobban lát mint a többi akik rosszul látnak akkor hülyének nézik.
am csak jó példát probáltam leirni :)
én amugy nagyon jól hallok :D
#1209
2011. szep. 25. 9:17
Hát erre csak meditációt tudok javasolni.Nekem még korán van,szóval nem igazán jut eszembe melyik meditáció,viszont bármit meg lehet gyógyítani ilyesfajta módon.(Azt nem mondtam,hogy könnyen és hamar...)Gyógyító meditációból van vagy százezer,lelki bajokra is,bár nagy része kereszténységgel eltorzított sz*r,szóval óvatosan keress.Érzék erősítő meditációtis hallottam már,főleg,hogy már az alap üres meditáció is megnöveli a látásunk élességét,pl nálam is.Csakrákkal,meridiánokkal is lehet dolgozni,szóval egy aranybányába futottál bele,csak ki kell bányászni az aranyat..:') Ha gondolod akkor amiket találsz,küd el nekem üzenetben,aztán leellenőrzöm,nehogy módosított legyen,ami többet árt mint használ.
#1208
2011. szep. 25. 8:26
Lenne egy nagyon fontos kérdésem, emberek :)
Nagyon sokat olvastam a harmadik szemről, a 6. érzékről, a távolbalátásról/hallásról, és arra gondoltam, hogy ha ezek lehetségesek, akkor van-e lehetőség arra, hogy az evilági, a fizikai érzékeinket, érzékszerveinket erősítsük fel nem hétköznapi módon?
Igazából okkal vetődött fel bennem a kérdés, mert van egyfajta gyerekkori trauma eredetű "betegségem", ami miatt nagyon gyengén érzem az ízeket, az illatokat, nagyon gyengén érzem mások érintését (pl. mikor a barátnőm simogat, vagy masszíroz), és ezzel még nem is lenne gond, de nem tudok olyan szinten a jelenben lenni, hogy ezeket élvezzem is. Pl. eszek egy finom fagyit, érzem gyengén az ízét, de nem jut el tudatosan az agyamig az, hogy milyen is pontosan az íze. Egy másik példa, mikor nézek egy gyönyörű tájat. Nem tudatosul bennem maga a táj, annak a szépsége, csak az, hogy nézek valamit, amit mások szépnek tartanak. Ez sajnos valami lelki eredetű baj, de úgy gondolom, hogyha felerősíteném az érzékeimet, akkor kiegyensúlyozódna a dolog. Szóval, ha egy kétszer erősebb ingernek csak a felét érzem, az már önmagában annyi, mintha magát az ingert érzeném 100%-ban. Esetleg valaki tud valahogy segíteni? Nekem az is megfelel, ha tudatosítani tudom már magukat az alap ingereket, szóval nekem mindegy, hogy hogyan, csak érzékeljek normálisan... Köszi előre is!
#1207
2011. szep. 24. 20:59
Light én semmi komolyabbat nem tudok a levitációról,ellenben gyere szépen facebbok csetre,aztán mesélem amit tudok..:'D
#1206
2011. szep. 24. 16:43
Én anno falonfutással kombináltam de nemtom hogy most menne-e
#1205
2011. szep. 24. 10:23
"van itt aki tud kicsit levitációt használni?
pár videó róla:
www.youtube.com/watch?v=DPbLvoPmwhA&feature=feedrec_grec_index
www.youtube.com/watch?NR=1&v=fCB5ziO4aR8" – Lightnes


Kezdem kicsit megérteni jelenlegi kutatómunkámból kifolyólag, hogy ezek a természet feletti dolgok, nem természet feletti dolgok, hanem maga a teremtés, avagy a szellemi munkák csoportjába tartozik.
Ameddig eljutottam eddig az úgy néz ki hogy:

Amíg az ember tudatával szellemével lelkével nem képes eljutni egy olyan magaslatú és megértési rendszerű önvalóba hogy megértse ezen dolgok mibenlétét, addig földi egoja tudata teremtő akaratát használja ezekre a dolgokra, melyek hatásossága aligha elismerhető és az a "morzsa" is mely megvalósulhat olyan energiákat felemészt a földi mindenségéből, hogy azt alig ha lehet gazdaságosnak mondani.

Útmutatásaim melyeket kaptak a magasabb éntudatokba való beleilleszkedést jelölte meg nekem ezen munkálatok végrehajtásához, s azt, hogy ezen folyamatok lelki tartalmain még sokat kell dolgoznom.

Ezt úgy kell érteni, hogy a lélek megteremt egy folyamatot mely csupán annyi mint egy gondolat, nem kell többre gondolni, mert maga egyszerűségében minden gondolatokból és érzésekből tevődik össze. Ez a gondolat lehet tiszta s akkor megvalósul ha a megfelelő én rendszerben születik meg, mely kellő teremtő erővel bír, ám ha alacsonyabb szinten, akkor saját ellen gondolataink ellenteremtenek az amúgy is elég hatástalan ego közeli teremtésben, s önmagunk teremtését hiúsítjuk meg. Melyet mi ép földi ésszel alig ha észlelhetünk s tudhatunk be annak hogy mi hibáztunk, pedig arról van szó, hogy csírájában öltük meg mi magunk azt a teremtési folyamatot, ami megszületni is képtelen volt, de mi szerettük volna ha létrejön, s ennek következménye a csalódás - az önbizalom érzésének meggyengülése, elvesztése, hitetlenkedés (mely igazából önmagunkban való hitünk elveszítése, csorbulása) - .

Így jelenleg tovább keresem azt hogy hogyan vagyok képes igazit, valósat és tisztát teremteni.
Ugyanis amikor egy 5ft-ost 2 cm-re arrébb teszel, az valójában semmi féle kinetikát nem takar, hanem magát a teremtés egy alacsonyabb rendű folyamatát képviseli.

Ebből kiindulva, valójában nem léteznek kinetikus lehetőségek, eredmények, csupán a teremtés van melyet megtorzult formájában ismert meg az ember. S az által hogy az illúziót próbálja elérni az ember, azt ami nem valós és nem örök, igazából képtelen teremteni, mert az amit el akar érni valójában sohasem létezhetett.

Ismét sokat tanultam.
És ami fontos, személyes saját tapasztalat.
Időnként, mindig más más alapokra helyeződik át az a tudáshalmaz melyet megszereztem már, és minden új alapnál úgy érzem hogy semmit sem tudok. Ez azért van, mert ahogyan tágul a tudatom, mintha a tudatom mindig egy nagyobb burkot kapna maga köré, s annak az üres területnek mely kiaknázatlan még fel nem töltött információval, egyszerűen kavarodást okoz, mintha szálldosnának a gondolataim. S idővel mikor tapasztalok, tanulok, megtelik, s akkor rendeződik, rögzül mindaz, mi lett s mi volt és esetleg rosszul értékelődött, újra elemeződik.

Tehát azt kell mondjam hogy megvillantották előttem azt, hogy az a jellegű "kinetika", anyagmanipulálás, melyre mi itt áhítozunk, a maga tökéletessége miatt képtelen eljönni ebbe a szférába a maga tökéletlensége miatt. Így, nekünk kell azt elérni s ebbe a világba beleteremteni. Tudom, így hosszúnak és bonyolultnak tűnhet, de melyet erről megértettem az az, hogy ennek csak az útját nehéz megtalálni, ha megvan akkor nem több idő bármit létrehozni mint egy gondolat lefuttatása... másodpercek, percek vagy akár csak tizedmásodpercek.

Én úgy vélem ezentúl elvetem ezeket a kinetikás dolgokat, mert megmutatták szemem előtt mi az amiért küzdök és hajszolom magam... tulajdon képen a semmiért... hogy aztán megszerezzem a jó nagy büdös semmit...

Ezen részét a gondolkodásmódomnak is új alapokra helyeztem, mely jelenleg illeszkedik életfelfogásommal, de mindenképp kiderítem mi az igazság ezzel kapcsolatban, mert nem csak ezek a teremtési folyamatok érdekelnek, hanem maga az is hogy mi az igazság ezen téren, és az, hogy ezek a modern ezoterikus tanok hogy csúsztak el - Ebből kifolyólag torzultak ezek a teremtési folyamatok is -

Remélem segíthettem megértésében, vagy új gondolat menetet indítottam benned :)
Szabó Gergő webfejlesztő
X
Regisztrálj most és mégtöbb e-könyv lehet a tiéd!         REGISZTRÁLOK
0