Érdekes téma tetszik...

Az egyiptomi írás kifejlődése rendkívül bonyolult. Volt egy 5.000 jeles kifejlődési korszaka, a jelek többségének nem ismerjük a jelentését. A szent vésetek valójában ábécét takarnak, több jelet a magyar nyelvből meg lehet érteni. A démotikus írás egyszerű magyar rovásírás, de állítólag csak Kr.e. 1.000 körül jelent meg Egyiptomban, amiről Varga Csaba is ír.
Borbola Jánost nagyon tudom ajánlani az Egyiptom iránt érdeklődőknek.
Chadwick könyvével kell kezdeni a tanulást, két kötet, de nagyon jó. Szuper!
Azt minden magyar tudja, hogy Felső-Egyiptom neve Magar, Alsó-Egyiptom neve Hun. A Szfinx is Hun. A legegyszerűbb angol történeti térképeken is szerepelnek e nevek. Ajtu, vagy Hirus Ajtu a Hírös Ajtó, itt lehet Ázsiából Afrikába bemenni, meg kimenni is. Tehenu meg a Delta (Déli-Táj, alakja földrajzilag Delta, magyar szóösszetétel), nyugati része, jó tehénlegelő, ahova a Bika-völgyén át hajtották a szavárdok a teheneket. Télen le, nyáron fel északra. Beza, lásd Baráth Tibor.
Szegény Tehenu tartományt most Tjehen formára írják át. Na, miért?
Van valaki, aki tudja, mit jelent Egyiptom neve?

"Az emberiség ébredésének hajnalán csodálatos írásrendszer jelent meg az ősi falakon. Készítői a természet valóságát ábrázolták, s rendezték képeiket részleteiben máig megfejthetetlen sorokba, oszlopokba. A Nílus-völgyében ezeket a jeleket hieroglifának nevezzük. A szaktudomány vélekedése szerint az akkori nyelv utód nélkül tűnt el a népek és nyelveik nagy süllyesztőjében, ezért ma csak szótani, mondattani elemzéssel lehet az ősi gondolatokat megközelíteni. A külső jegyek másodlagossá váltak, más szóval senki sem tud közvetlenül olvasni, így a feltételezett jelcsoportokat csak megfeleltetni lehet.

Borbola János: A bölcsek írása

Pedig tökéletes írást örököltünk.
Mindmáig képekben gondolkodunk, azokat szeretnénk társainkkal megosztani, ill. írásunkkal rögzíteni. Legalkalmasabb eszköz ehhez a szóban forgó képek bemutatása. Gondolati képeink másfajta, pl. ábécés leírása már sokkal bonyolultabb feladat, sőt részleteinek teljes ismertetése írásunk látszólagos pontossága ellenére egyszerűen lehetetlen. Ezért sok a félreértés, a belemagyarázás, a szavak, gondolatok kiforgatása.
Olvasni – akkortájt elvenni – mindenki tudott, ezt nem kellett tanulni. Mai nyelvünkben nem csak vázuk, de jelentésük is összevethető: oLVaS = eLVeSZ. Írni viszont csak az írástudók tudtak. Feladatuk a képecskék logikus sorrendbe rendezése volt, így a szaktudomány hiedelmével ellentétben az olvasónak nem kellett a bonyolult mondattani elemzéseket elsajátítani, hanem a mai rendszerünkhöz hasonlóan elég volt képről–képre haladni. A képek kettős bölcseletet hordoztak. Nemcsak a szemléltetést volt feladatuk, hanem kimondható hangértékkel is rendelkeztek. Persze minden gondolat mellé külön képet rendelni hatalmas rendszert eredményezne, a tisztán képírásnak éppen ez az egyik alapvető hátránya. A Nílus partján helyette az ún. „rébusz” rendszert alakították ki. Lényege, hogy ugyanaz a jel több értelemmel rendelkezhet: egyrészt, mint képecske (ideogramma) megtarthatta eredeti képértékét (ilyenkor általában függőleges vonalat húztak utána), másrészt megkülönböztető jele nélkül mássalhangzós vázát újabb magánhangzókkal lehetett kiegészíteni, így ugyanaz a jel teljesen más gondolatot, esetleg csak szótagot közvetített. Pl.: a KoSáR képe = KiSéR értelművé válhat. A hieroglifás írás tehát vegyes írás: a képírás, a szótagírás és…24 hieroglifából álló önálló mássalhangzó ötvözete. A bölcsek írása.
A Nílus partján ugyanakkor nem jelölték a „valódi” magánhangzókat. Nem is volt rá szükségük, hiszen a képek önmagukért beszéltek, így mindenki a saját nyelvjárásának megfelelően ejtheti ki azokat. Az ábécés íráshoz képest ez az írásmód csak a fele, harmada helyet igényelte.
A bölcsek írásának követéséhez elég volt a hieroglifák nyújtotta látvány, valamint a képek kimondott hangalakjainak ismerete. Az őslakosság számára ez nem lehetett gond, hiszen a képeket látva azokat csak meg kellett anyanyelvükön nevezniük.
Másrészt az ősi nyelv ismerete nélkül ez az írásrendszer kívülállónak érthetetlen maradt. Más nyelvre szinte lehetetlen volt átültetni, nem csak a szavak hangtani eltérései akadályozták azt, de a mondatok építkezése is különbözött. A hieroglifás írás így az ősnyelvhez kötődött, használóinak elsöprésével sajnos ez is „halálra ítéltetett”.
Idegen ajkúak csak a rendszer legegyszerűbb alkotóelemét, az önálló mássalhangzók jelölését tudták követni, így lemondva a látvány utolérhetetlen kifejezőképességéről csak azokat vették át, s egészítették ki a most már nélkülözhetetlen magánhangzók jeleivel. Gyakorlatilag a gondolatátvitel másodlagos eszközét, a beszédet bontották le hangjaira. Jóval gyengébb adottságai ellenére ma is ezt a rendszert követjük.
Elgondolkoztató tény az is, hogy a modern technika birtokában a szakirodalom még mindig csak megfeleltet, hangzósítani, azaz az ősi nyelven beszélni nem tudunk. A középbirodalmi nyelvtani rendszer kidolgozója, Sir Alan H. Gardiner 1927-ben ugyan felismerte a „rébusz” rendszert, ám az ősi nyelv hiányában használni már nem tudta. Így fogalmazott: „…shortly before the end of the Pre-dynastic period, the Egyptians discovered the principle of the rebus or charade.” Fordításunkban: ’…, röviddel a Predinasztikus időszak vége előtt az egyiptomiak felfedezték a rébuszt, azaz a szótagrejtvény alapelvét.’. Ma már csak sajnáljuk, hogy Gardiner nem tudott magyarul. Azóta sorozatban jelentek meg elemző rendszerének továbbfejlesztett változatai. Fogalmazzunk kereken: a szakirodalom a mondatelemzésre alapozott útján már elérte a csúcsot. A hiroglifákat jobban megközelíteni a hangtan, a „rébusz” rendszer, és a képek külső jegyei nélkül nem lehetett. Ez tehát zsákutca.
Ezek ismeretében a hieroglif írás megfejtését távolról sem tekinthetjük lezártnak. Kételyünk még akkor is érvényes, ha ma már nincsen fórum, ahol ezt a kérdést újra napirendre lehetne tűzni.
Hacsak…igen, hacsak rá nem találunk az ősi nyelv utódjára, melynek segítségével szükségtelenné válik az áttekinthetetlenséggel határos elemzés/megfeleltetés további erőltetése.
A hieroglifák egyedül helyes megszólaltatásához az írás látható, külső jegyei, a képek közvetlen mondanivalója, és az általuk képviselt szavak, szótagok, hangok vezetnek. Megértésükhöz a nemzetközi betű szerinti átírásos (transzliterációs) jelrendszer komoly segítséget nyújt. Tapasztalatunk szerint a mássalhangzós vázak óbirodalmi értékeit használva a magyar magánhangzók közbeiktatása rendre (ős) magyar szavakat eredményezett. Sőt, ezek értelme a hieroglifák nyújtotta látvánnyal egybeesik, azaz ugyanazt olvasom, amit látok. Az eLVeVéS során félretett „rébusz” rendszer érvényesül, sőt, a mássalhangzós írás sajátosságait is figyelembe véve az ősi írás építkezése mai nyelvünkhöz hasonló nyelvtani szerkezetről tanúskodik. A keresett kulcs tehát a magyar nyelv őse! Csodálatos világ tárulkozott elénk. Ismeretlen hittételekkel, közöttük első sorban a két kör tanával ismerkedtünk meg, sőt a már ismert fogalmak, mint az őSTaN-iSTeN-SáTáN, nyerték vissza eredeti összefüggésüket. De nemcsak a hangtani, szótani és szerkezeti azonosságok igazolják tételünket. Magyar nyelven olvasva értelmessé váltak a tekercsekre írt ősi szöveges példák is, így a szakirodalom által gyenge másolóvá alacsonyított hajdan volt írnokokat rendre felmenthetjük. Nem ők hibáztak, hanem a 170 éves, mindmáig érvényes elemzési/megfeleltetési rendszer bukott meg ezen a vizsgán. Csak „ősmagyarul” olvasva lehetett a példákat matematikailag is hibátlanul megoldani.
Mindez kötelez! Semmi okunk táncot járni, hiszen mi, magyar anyanyelvűek lettünk az igazi vesztesek. Számunkra az ábécés írás bevezetése gondolataink rögzítésének visszafejlődését eredményezte. Mássalhangzókra alapozott írásunk magánhangzósítását, s ezzel szavaink kerékbetörését mindmáig nem tudtuk kiheverni.
A bölcsek írásához ma már nincs visszaút, mégis ősi örökségünk feltárása nemcsak kötelességünk, hanem az egyetlen lehetséges kapaszkodó anyanyelvünk megismeréséhez, páratlan szépségének megtartásához.

" – szabadits

a hieroglif nyelv a kopt nyelvben tovább él, bár ezutóbbi az ógörögre is épül, de sok nyelvtani szerkezet tükrözi az óegyiptomiak nyelvét..amúgy a sémi nyelvek hangzása hasonló az óegyiptomi nyelvhez, ilyenek az arab v a héber stb
kérdés h aki hall egy arabot beszélni mennyire asszociál a magyarra??
az óegyiptomiak nyelve lehet kapott néhány magyar szót mondjuk a suméroktól, de alapjaiban nem a magyarra épült..pl a macskát óegyiptomiul mjw-nak mondták, magyarul miú - ez mennyiben hasonlít pl a cicára?
de lehetne folytatni, nswt-niszu a királyra? v vmi rokonértelmű szavunkra ugyanígy?
totál más a két nyelv, nyelvtanilag is, szerkezetileg is teljesen felesleges mindenhol magyarokat látni, borbola úr szerintem elég erősen izzadva találta ki ezt a teóriát..van itt olyan aki már olvasott valaha óegyiptomi szöveget? óbirodalmit mondjuk?
na jó gondolkodást

"Sanjeev, a Napbárka nagyon rejtélyes dolog.
Én is sok mindent olvastam már róla, de minnél több időt töltesz a kereséssel, annál több teóriát/feltételezést fogsz találni.
Azt tudom, hogy a napbárkát 1954-ben találták meg. A törénészek úgy vélik, hogy ezen szállították a fáraó holttestés.
De más forrásokból merítve hajódarunak tartják. Az hajódaru egy olyan feltételezés, amit csak akkor értesz meg, ha egy építész szemével tekintesz a Napbárkára. Tehát úgy vélik, hogy a Napbárka segítségével építették meg a piramisokat. Persze ez is csak "egy" feltételezés a sok közül, de szerintem ez a leghihetőbb. Evvel kapcsolatban örülnék, ha elmesélnéd a TE teóriádat. Te mit gondolsz a Napbárkáról?
" – Lex07

napbárkával furcsa lehetett volna megépíteni a piramisokat, amúgy meg abydosznál is találtak hasonlókat, ott mégsem építettek piramist..sörös barátunk kitalált valamit és ebből csinált némi pénzt..miért gondolod h ez a leghihetőbb megoldás? valószínűleg valami spirituális módszert használtak, ők még elég jól ismerték az ember belső energiáit és az erre épített szerkentyűket..ott van a hórusz szeme című film abban is van egy teória érdemes megnézni
amúgy meg a 40 méter hosszú napbárka hogyan építette meg a piramis tetejét? a mészkő burkolatot is a napbárkával rakták fel? azok is legalább néhány tonnás kődarabok voltak..

Borbola János honlapja
a témában!!
www.borbolajanos.com/

Az emberiség ébredésének hajnalán csodálatos írásrendszer jelent meg az ősi falakon. Készítői a természet valóságát ábrázolták, s rendezték képeiket részleteiben máig megfejthetetlen sorokba, oszlopokba. A Nílus-völgyében ezeket a jeleket hieroglifának nevezzük. A szaktudomány vélekedése szerint az akkori nyelv utód nélkül tűnt el a népek és nyelveik nagy süllyesztőjében, ezért ma csak szótani, mondattani elemzéssel lehet az ősi gondolatokat megközelíteni. A külső jegyek másodlagossá váltak, más szóval senki sem tud közvetlenül olvasni, így a feltételezett jelcsoportokat csak megfeleltetni lehet.

Borbola János: A bölcsek írása

Pedig tökéletes írást örököltünk.
Mindmáig képekben gondolkodunk, azokat szeretnénk társainkkal megosztani, ill. írásunkkal rögzíteni. Legalkalmasabb eszköz ehhez a szóban forgó képek bemutatása. Gondolati képeink másfajta, pl. ábécés leírása már sokkal bonyolultabb feladat, sőt részleteinek teljes ismertetése írásunk látszólagos pontossága ellenére egyszerűen lehetetlen. Ezért sok a félreértés, a belemagyarázás, a szavak, gondolatok kiforgatása.
Olvasni – akkortájt elvenni – mindenki tudott, ezt nem kellett tanulni. Mai nyelvünkben nem csak vázuk, de jelentésük is összevethető: oLVaS = eLVeSZ. Írni viszont csak az írástudók tudtak. Feladatuk a képecskék logikus sorrendbe rendezése volt, így a szaktudomány hiedelmével ellentétben az olvasónak nem kellett a bonyolult mondattani elemzéseket elsajátítani, hanem a mai rendszerünkhöz hasonlóan elég volt képről–képre haladni. A képek kettős bölcseletet hordoztak. Nemcsak a szemléltetést volt feladatuk, hanem kimondható hangértékkel is rendelkeztek. Persze minden gondolat mellé külön képet rendelni hatalmas rendszert eredményezne, a tisztán képírásnak éppen ez az egyik alapvető hátránya. A Nílus partján helyette az ún. „rébusz” rendszert alakították ki. Lényege, hogy ugyanaz a jel több értelemmel rendelkezhet: egyrészt, mint képecske (ideogramma) megtarthatta eredeti képértékét (ilyenkor általában függőleges vonalat húztak utána), másrészt megkülönböztető jele nélkül mássalhangzós vázát újabb magánhangzókkal lehetett kiegészíteni, így ugyanaz a jel teljesen más gondolatot, esetleg csak szótagot közvetített. Pl.: a KoSáR képe = KiSéR értelművé válhat. A hieroglifás írás tehát vegyes írás: a képírás, a szótagírás és…24 hieroglifából álló önálló mássalhangzó ötvözete. A bölcsek írása.
A Nílus partján ugyanakkor nem jelölték a „valódi” magánhangzókat. Nem is volt rá szükségük, hiszen a képek önmagukért beszéltek, így mindenki a saját nyelvjárásának megfelelően ejtheti ki azokat. Az ábécés íráshoz képest ez az írásmód csak a fele, harmada helyet igényelte.
A bölcsek írásának követéséhez elég volt a hieroglifák nyújtotta látvány, valamint a képek kimondott hangalakjainak ismerete. Az őslakosság számára ez nem lehetett gond, hiszen a képeket látva azokat csak meg kellett anyanyelvükön nevezniük.
Másrészt az ősi nyelv ismerete nélkül ez az írásrendszer kívülállónak érthetetlen maradt. Más nyelvre szinte lehetetlen volt átültetni, nem csak a szavak hangtani eltérései akadályozták azt, de a mondatok építkezése is különbözött. A hieroglifás írás így az ősnyelvhez kötődött, használóinak elsöprésével sajnos ez is „halálra ítéltetett”.
Idegen ajkúak csak a rendszer legegyszerűbb alkotóelemét, az önálló mássalhangzók jelölését tudták követni, így lemondva a látvány utolérhetetlen kifejezőképességéről csak azokat vették át, s egészítették ki a most már nélkülözhetetlen magánhangzók jeleivel. Gyakorlatilag a gondolatátvitel másodlagos eszközét, a beszédet bontották le hangjaira. Jóval gyengébb adottságai ellenére ma is ezt a rendszert követjük.
Elgondolkoztató tény az is, hogy a modern technika birtokában a szakirodalom még mindig csak megfeleltet, hangzósítani, azaz az ősi nyelven beszélni nem tudunk. A középbirodalmi nyelvtani rendszer kidolgozója, Sir Alan H. Gardiner 1927-ben ugyan felismerte a „rébusz” rendszert, ám az ősi nyelv hiányában használni már nem tudta. Így fogalmazott: „…shortly before the end of the Pre-dynastic period, the Egyptians discovered the principle of the rebus or charade.” Fordításunkban: ’…, röviddel a Predinasztikus időszak vége előtt az egyiptomiak felfedezték a rébuszt, azaz a szótagrejtvény alapelvét.’. Ma már csak sajnáljuk, hogy Gardiner nem tudott magyarul. Azóta sorozatban jelentek meg elemző rendszerének továbbfejlesztett változatai. Fogalmazzunk kereken: a szakirodalom a mondatelemzésre alapozott útján már elérte a csúcsot. A hiroglifákat jobban megközelíteni a hangtan, a „rébusz” rendszer, és a képek külső jegyei nélkül nem lehetett. Ez tehát zsákutca.
Ezek ismeretében a hieroglif írás megfejtését távolról sem tekinthetjük lezártnak. Kételyünk még akkor is érvényes, ha ma már nincsen fórum, ahol ezt a kérdést újra napirendre lehetne tűzni.
Hacsak…igen, hacsak rá nem találunk az ősi nyelv utódjára, melynek segítségével szükségtelenné válik az áttekinthetetlenséggel határos elemzés/megfeleltetés további erőltetése.
A hieroglifák egyedül helyes megszólaltatásához az írás látható, külső jegyei, a képek közvetlen mondanivalója, és az általuk képviselt szavak, szótagok, hangok vezetnek. Megértésükhöz a nemzetközi betű szerinti átírásos (transzliterációs) jelrendszer komoly segítséget nyújt. Tapasztalatunk szerint a mássalhangzós vázak óbirodalmi értékeit használva a magyar magánhangzók közbeiktatása rendre (ős) magyar szavakat eredményezett. Sőt, ezek értelme a hieroglifák nyújtotta látvánnyal egybeesik, azaz ugyanazt olvasom, amit látok. Az eLVeVéS során félretett „rébusz” rendszer érvényesül, sőt, a mássalhangzós írás sajátosságait is figyelembe véve az ősi írás építkezése mai nyelvünkhöz hasonló nyelvtani szerkezetről tanúskodik. A keresett kulcs tehát a magyar nyelv őse! Csodálatos világ tárulkozott elénk. Ismeretlen hittételekkel, közöttük első sorban a két kör tanával ismerkedtünk meg, sőt a már ismert fogalmak, mint az őSTaN-iSTeN-SáTáN, nyerték vissza eredeti összefüggésüket. De nemcsak a hangtani, szótani és szerkezeti azonosságok igazolják tételünket. Magyar nyelven olvasva értelmessé váltak a tekercsekre írt ősi szöveges példák is, így a szakirodalom által gyenge másolóvá alacsonyított hajdan volt írnokokat rendre felmenthetjük. Nem ők hibáztak, hanem a 170 éves, mindmáig érvényes elemzési/megfeleltetési rendszer bukott meg ezen a vizsgán. Csak „ősmagyarul” olvasva lehetett a példákat matematikailag is hibátlanul megoldani.
Mindez kötelez! Semmi okunk táncot járni, hiszen mi, magyar anyanyelvűek lettünk az igazi vesztesek. Számunkra az ábécés írás bevezetése gondolataink rögzítésének visszafejlődését eredményezte. Mássalhangzókra alapozott írásunk magánhangzósítását, s ezzel szavaink kerékbetörését mindmáig nem tudtuk kiheverni.
A bölcsek írásához ma már nincs visszaút, mégis ősi örökségünk feltárása nemcsak kötelességünk, hanem az egyetlen lehetséges kapaszkodó anyanyelvünk megismeréséhez, páratlan szépségének megtartásához.

"Én még friss vagyok a témában, de egy másik topicban pont beszéltünk erről. Szeretünk kicsit elrugaszkodni, tágabb körben vizsgálni a dolgokat. Szerintem/tünk lehetséges hogy egy repülő volt (nem sugárhajtású, lehet hogy léghajó), és arról is beszéltünk hogy lehetséges hogy az atlantisziak egy része menekült el a katasztrófa idején, ami elsüllyesztette Atlantiszt, és érkezett meg Egyiptomba, ahol az ott élő kultúrának segített, átadta a tudását. Te mit gondolsz erről?

Ha érdekel, olvass bele: forum.tttweb.hu/index.php?topic=35.105" – Franyesz

Igaz...
mielőtt elsüllyedt atlantisz, sokan menekülni kezdtek...mentették amiket kellett. És a világ sok táján partot értek az atlantisziak hajói.
Egyiptomba is...de még rengeteg helyre...menekítették a tudást és amit lehetett, azt megosztották az egyiptomiakkal.
Sok egyiptomi szó hasonlít az atlantisziak szavaira, bár az atlantisziak nagyon keveset beszéltek. Inkább telepatikusan kommunikáltak egymással...
de sok dologra megtanították az egyiptomiakat. Pl. a gondolattal való teremtést... a gyógyítást,uralni a természet erőit, a telepátiát...és még rengeteg dolgot.
de ehhez komoly beavatások tartoztak amikhez rengeteget kellett tanulniuk az egyiptomiaknak, hogy valaki beavatott lehessen. Iskolákat hoztak létre ahol tanultak a "diákok"
Ott nem először volt a beavatás, hanem mikor elérték azt a tapasztalást, mikor végeztek a tanulással,mikor készen álltak a beavatásra, akkor kaptak beavatást csak.
Sok dolgot megmutattak azoknak a népeknek, amikkel segíthettek nekik, de sok dolgot nem. Voltak amiknek titokban kellett maradniuk. Azokat elrejtették...

a napbárka hogy gépi vagy a természeti erők által hajtott volt-e arról még folynak viták. A nazcák építettek léghajókat, míg az indiaiak pedig gépi meghajtásu repülőket.

Én még friss vagyok a témában, de egy másik topicban pont beszéltünk erről. Szeretünk kicsit elrugaszkodni, tágabb körben vizsgálni a dolgokat. Szerintem/tünk lehetséges hogy egy repülő volt (nem sugárhajtású, lehet hogy léghajó), és arról is beszéltünk hogy lehetséges hogy az atlantisziak egy része menekült el a katasztrófa idején, ami elsüllyesztette Atlantiszt, és érkezett meg Egyiptomba, ahol az ott élő kultúrának segített, átadta a tudását. Te mit gondolsz erről?

Ha érdekel, olvass bele: forum.tttweb.hu/index.php?topic=35.105

Sanjeev, a Napbárka nagyon rejtélyes dolog.
Én is sok mindent olvastam már róla, de minnél több időt töltesz a kereséssel, annál több teóriát/feltételezést fogsz találni.
Azt tudom, hogy a napbárkát 1954-ben találták meg. A törénészek úgy vélik, hogy ezen szállították a fáraó holttestés.
De más forrásokból merítve hajódarunak tartják. Az hajódaru egy olyan feltételezés, amit csak akkor értesz meg, ha egy építész szemével tekintesz a Napbárkára. Tehát úgy vélik, hogy a Napbárka segítségével építették meg a piramisokat. Persze ez is csak "egy" feltételezés a sok közül, de szerintem ez a leghihetőbb. Evvel kapcsolatban örülnék, ha elmesélnéd a TE teóriádat. Te mit gondolsz a Napbárkáról?

Üdv a fórumban Lex!

Engem mostanában nagyon érdekel a téma! Főleg a Napbárka. Kíváncsi vagyok mi lehetett az valójában. Nem tudsz/tudtok róla valamit? Az oldalon vannak leckék, megpróbálom azokat megtanulni. :D

A link tényleg nagyon sok érdekes dolgot rejt. köszi.
A földrajzi felfedezések idején a legfejlettebb indián kultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak.
Ebből is látszik mennyire fejlett civilizáció volt az egyiptomi népesség. Ez miatt szerintem nagyon érdekes minden történelmi kis fejezetük.

Hmmm,érdekes és igényes,de egyszerre nem lehet átfogni,mindenesetre érdemes többször visszatérni,köszi.

Sziasztok!

Találtam egy remek oldalt, ahol Egyitpom történelme mellett hieroglif írás és olvasási leckék is fenn vannak!!! Akit érdekel, itt a link:
www.freeweb.hu/egyiptom/magyar/index.html

Nagyon jó!!! :D