Szinte minden nép történeteiben, mítoszaiban találhatunk csodálatos elemeket. Ugyanígy jelen van ezen történetek egy részében a mágia. Minden népnek voltak varázslóik, csak másként nevezték őket (magyaroknál táltos, bennszülötteknél sámán, a keltáknál druida). Egyiptomban a papok töltötték be ezt a szerepet. A legérdekesebb történetek a Westcar papiruszon olvashatók. Ez a dokumentum a XVIII. dinasztia korai szakaszában íródott i.e. 1550 táján, de az tisztán látható, hogy a benne lévő történetek a korai birodalom időszakára datálódnak és valójában a Nagy Piramissal egykorúak. Íme az egyik elbeszélés (a többit folyamatosan fogom közölni):

Ez a történet Hufu királyhoz kapcsolódik, az esemény a király apjának idejében történt és a Tchatcha-em-ankh püspök által birtokolt mágia csodálatos erőinek bizonyítéka.
Egy bizonyos nap Sznofru király rossz hangulatban volt és a királyi udvar nemeseihez fordult várva, hogy kitalálnak valamit, ami által a szíve felvidul; de mivel nem tudtak semmit tenni a király felvidítására, a király megparancsolta, hogy a könyvek íróját és a püspököt, Tchatcha-em-ankh-ot hozzák a színe elé nyomban, ami így is történt. Amikor megérkezett, Sznofru azt mondta neki: "Testvérem, királyi udvarom nemeseihez fordultam keresvén valamit, ami által szívem felvidulhat, de ők nem találtak nekem semmit". Akkor a püspök válaszolt és azt tanácsolta a királynak, hogy menjen el a palotája mellett lévő tóhoz és szálljon hajóra, ami a királyi ház dolgaival kényelmesen be van rendezve. "Mert" mondta ő "felséged szíve örülni fog és boldog lesz, hogy ha csak fel-alá hajózol és látod a tó szép gazdagságát. És amikor látod a csodálatos partokat és az abból kinövő szép mezőket, akkor a te szíved boldogságot fog érezni". Aztán azt kérte, hogy a király engedje meg neki, hogy ő szervezze meg az utazást és kérte az engedélyét, hogy hadd hozzon 20 ébenfaevezőt arannyal berakva, valamint 20 fiatal szüzet, akiknek csodálatos hajkoronája, bájos formája és formás tagjai vannak, továbbá 20 hálót, amelybe ezek a szüzek öltözködnek az ő saját általános öltözetük helyett.
Ezeket a kéréseket elfogadta a király és mikor minden készen volt, elfoglalta helyét a csónakban. A fiatal nők eveztek fel-alá, és közben énekeltek felségüknek. Eközben a király figyelte őket, és ezalatt a szíve megszabadult a gondoktól. Az egyik fiatal nő evezés közben belegabalyodott a hajába és az egyik dísze, ami "új türkiz"-ből készült, a vízbe esett és elsüllyedt. Abbahagyta az evezést, amit a többi lány is követett. Amikor a király meglátta, hogy a szüzek abbahagyták a munkálkodást, így szólt hozzájuk: "Nem eveztek?" és ők feleltek, "A vezetőnk abbahagyta az evezést". Aztán odafordulva a szűzhöz, aki kiejtette a csónakból a díszét, megkérdezte őt, hogy miért nem evez, amire a lány elmondta neki, mi történt. Erre a király megígérte, hogy visszaszerzi neki a díszt.
Aztán a király megparancsolta Tchatcha-em-ankh-nak, hogy jelenjen meg előtte, és amint a bölcset a színe elé vezették, így szólt hozzá: "Ó Tchatcha-em-ankh testvérem, szavaid szerint cselekedtem és felsége szívem boldog lett, amikor láttam, hogyan eveznek a szüzek. De most az egyik szűz új türkizből készült dísze beleesett a vízbe és ő ezt követően csendes lett, abbahagyta az evezést és zavarta a társaságában lévő több szüzet az evezésben. Megkérdeztem tőle, miért nem evez és ő azt válaszolta, hogy az egyik új türkizből készült dísze beleesett a vízbe mire én azt válaszoltam, hogy visszaszerzem neki". Erre a püspök, könyvek írója, Tchatcha-em-ankh a hatalom (hekau) bizonyos szavait mondta, és ez által a tó vizének egyik szakasza a másikra tolódott, és megtalálta a díszt, amint az egy törött cserépen feküdt, megfogta és visszaadta a szűznek. A víz 12 cubit mély volt, de amikor Tchatcha-em ankh a víz egyik szakaszát a másikra helyezte, ez az arány 24 cubi méllyé változott. A mágus aztán ismét meghatározott hatalmi szavak kinyilatkoztatásával, visszaváltoztatta a tó vizét az eredeti helyzetébe. A király lakomát csapott a teljes királyi udvartartásának és megjutalmazta Tchatcha-em-ankh-ot mindenféle ajándékkal.
Így szól a történet IV. dinasztia elején uralkodott (i.e. 3800 körül) Hufu király idejében élő mágus hatalmáról. A történet korábbi, mint Mózes kora, és így nem lehetséges, hogy falakként álló tengervíz csodájának elferdített változataként tekintsünk rá. Másrészről pedig Mózes csodája kapcsolatban is lehet Tchatcha-em-ankh csodájával, mivel Mózes Egyiptomban „végezte” tanulmányait, így megismerhette az egyiptomi mágiát.