Az aura egy energiaburok, mely minden létezőt körülvesz egyénenként és kollektív szinten egyaránt. (Ahogy az emberi test tartalmaz önálló létezőket (pl. sejteket), úgy az ember is része egy nagyobb szervezetnek (nevezhetjük például istennek). Az egyes sejtek személyes aurája az ember aurájában található, tehát egyéni és kollektív szinten is részesei egy energiarendszernek.)
Az aurát az anyagi test és az azt körülvevő energiatestek együttesen alkotják. Egyes rétegeit tradíciónként más és más elnevezéssel illetik, és többféleképpen bontják.

0. Az aura legbelső rétege az anyagi vagy fizikai test
1. Az ezt követő az étertest
2. Az asztráltest
3. A mentáltest
4. A legkülső a kozmikus vagy isteni test
 

Az aura érzékeléséhez, elsődlegesen az étertest megpillantásához nyugodt, feszültségektől mentes állapot és kezdetben félhomály és egy másik személy szükségeltetik.
Kérd meg a segítődet, hogy álljon egy egyszínű fal elé (lehetőleg egyszínű ruhában, hogy a minták és a színek ne vonják el a figyelmedet), tőled kb. 2-3 méterre. Úgy nézz rá, mintha egy mögötte kb. 1 méterre lévő pontot fixálnál, miközben őt (is) látod.
Az aura a legerősebben a fej körül és a vállaknál, vagy a kezeknél, elsősorban a tenyércsakránál érzékelhető a legerősebben. Érdemes először ezeket a területeket figyelni. Pár másodperc elteltével körvonalazódik egy felhőszerű derengés, az étertest.
Ez könnyedén látható a fizikai látás segítségével, ám a továbbiakkal kicsit nehezebb a helyzet. Lehet, hogy felfigyeltél már arra, hogy bizonyos emberek mellett jól vagy rosszul érzed magad, függetlenül attól, hogy akár komolyabban megnézted vagy ismerted volna korábban. Belekerülve az illető aurájába, ’megláttad’ az asztrális és mentális rétegeit, amikre ösztönösen reagáltál, feltöltődtél, esetleg lemerültél tőle.
Idős, beteg emberek mellett érezhetted azt is, hogy zsibbadni kezdenek a kezeid, esetleg a tenyeredben vagy az ujjaidban melegséget tapasztaltál. Ahogy a legyengült aura találkozik egy erős, feltöltődött szervezettel, automatikusan rákapcsolódik, még akkor is, ha annyira ’lyukas’, hogy képtelen a hosszabb távú feltöltődésre.

A látás tehát ezen a síkon már kezd egyenértékű lenni az érzéssel, hiszen az asztrális rétegről van szó. Ahogy egyre feljebb haladunk, úgy olvadnak össze az egyes érzékszervek. Már nem látás, nem érzés, nem logika, hanem tudás. És mégis mindezek összessége.
Az asztráltest érzékelése csukott szemmel is történhet, bár az sem szokott zavaró lenni, ha nyitva van. Érdemes akkor gyakorolni, amikor már adott egy helyzet, egy pozitív vagy negatív érzés valakivel kapcsolatban, akinek az aurájával érintkezik az energiarendszered.

Amikor az érzés felmerül, tudatosítsd, igyekezz meghatározni a milyenségét, az irányultságát. Azt, hogy Te indítottad-e el a sugarat, azaz ítélkeztél a látottak alapján, vagy csak fogadtad a beérkező információkat.
A további rétegek érzékelése már sok gyakorlást, tapasztalatot és önismeretet igényel, hiszen amit önmagadban nem ismersz kellőképpen, azt másban sem tudod még megtalálni és értelmezni.
A mentális réteg megfigyelése a legegyszerűbben akkor történhet, amikor egy előadót figyelsz, aki éppen koncentrál, miközben erősen sugározza is ki az információt, amit át akar adni a hallgatóságnak.
A kozmikus réteg megtapasztalásához azonban már szükséges a ’magasabbrendű’ mágia ismerete. A tudatosított egységélmény, a ’Minden’ megértése csak az egyik pólusa ennek a rétegnek. A másik a ’Semmi’ befogadása, az ’Én’ olyan mértékű összehúzódása és kiterjesztése, amihez eljutni csak az alsóbb síkok megismerése után lehetséges.

Figyelj a légzésedre, és ezáltal az energia ki- és beáramlására. Próbáld meg elérni a Gyökércsakrát, majd áramoltatva juttasd fel a Koronacsakráig, mintha a Gyökércsakrán keresztül a földből szívnád be, és a Koronacsakrán keresztül az égbe fújnád ki a levegőt. (Hasonló gyakorlat, mint a Kundalini, a Gyökércsakrában összetekeredve ’alvó’ kígyó felébresztése.)
Amikor ez már megy, fordítsd egymás felé a két tenyeredet. Figyelj a közöttük létrejövő vonzásra illetve taszításra. Közelítsd egymás felé a kezeidet, figyeld meg, hogyan változik, sűrűsödik a közöttük lévő energia.

Amennyiben nem érzed kellőképpen, dörzsöld össze a két tenyered, vagy nyújtsd ki a karod, tenyérrel lefelé, majd párszor szorítsd ökölbe a kezeidet. A vér áramlása aktivizálja a magasabb síkú energiák áramlását is.
Ezután folytasd a gyakorlatot. Tedd egymás mellé a két kezed, tenyérrel felfelé. Gondolatban sűrítsd össze az energiát bennük egy gömbbé, és figyeld meg, milyen változást érzékelsz.
Fizikai mozgással is jelezve dobd fel ezt az energiagömböt egy kicsit, mintha labda lenne, várd meg, hogy visszaessen. A gyakorlat közben figyelj a változásokra, a gömb súlyára, méretére, sűrűségére, a feldobás előtti és a visszaesés utáni állapotára.
Amikor ez már megy, aktivizáld az energiát a jobb (aktív) kezedben. Indítsd el a testeden belül, folyamatos koncentrációval tartsd fent, hogy ne szóródjon szét, majd vidd át a bal kezedbe. Amikor sikerült, indítsd el innen is, és szintén a testeden belül juttasd el a bal lábadba, végül a jobb lábadba.

Egy kicsit bonyolultabb verziója a gyakorlatnak, amikor a jobb kézből a bal lábba, majd onnan a jobb lábba, végül a bal kézbe küldöd az energiát. Amikor megvan, vidd fel az energiát a fejedbe, majd told le a Gyökércsakráig.
A következő alkalommal kezdd a bal lábnál, vidd fel a jobb kézbe, onnan a bal kézbe, le a jobb lábba. Amikor már ez is sikerül, koncentráld össze a Gyökércsakrában, azután told fel a fejbe.
 

A korábban ismertetett gyakorlatok elvégzése után készen állsz arra, hogy (tudatosan is) feltöltsd az aurád.

A Gyökércsakra felől:

Figyelj a légzésedre, alkalmazd a már ismert csakralégzést (a földből a fejbe). Képzeld el ahogy a fizikai tested megtelik energiával, mint egy lufi, minden egyes lélegzetvétellel egyre nagyobb és nagyobb lesz az energiaszintje.
Egy pár lélegzetvétel után terjeszd ki ezt a légzést az étertestedre, majd az asztráltestedre, a mentáltestedre, végül a kozmikus testedre is.
Amikor elérted ezt a réteget, gondolatban erősítsd meg az aura legkülső rétegét, azaz a védőburkot.

A Koronacsakra felől:

Képzeld el magad körül az aurádat, egy nagy gömb belsejében állsz. Nézz végig rajta belülről. Figyeld meg, látsz-e rajta ’lyukat’, olyan területet, ahol az energia elfolyik. Ha igen, oszlasd el egyenletesen a meglévő burkot magad körül, vagyis zárd le a lyukakat.
Most nyisd meg a Koronacsakrádat, és engedd, hogy a kozmikus energia, mint egy gyöngyházfehér ’folyadék’ beáramoljon az aurádba és feltöltse azt. Amikor elkészültél, újra oszlasd el az egészet, hogy felül is összeérjen, majd gondolatban erősítsd meg az aura legkülső rétegét.

Az aurafeltöltésnek számtalan módja van. Kísérletezz, figyelj a történésekre, az utóhatásokra, az eredményre. A későbbiekben azt használd, amelyik a leghatásosabb volt számodra, de figyelj arra, hogy időnként ellenőrizd, aktuális-e még egy adott és jól bevált gyakorlat, vagy esetleg már valami mást lenne érdemesebb csinálnod.

Alkalmazkodj az adott helyzethez, és ne feledd, hogy minden egyes gyakorlattal fejlődsz, azaz egy idő után már más lesz megfelelő számodra.
 

Ahhoz, hogy tudatosan beleavatkozz más energiarendszerébe, magabiztosnak kell lenned az adott területen (és az adott szintig). Amennyiben nem vagy az, akkor sem ronthatsz el semmit, még ha úgy is érzed (vagy úgy is tűnik) utána, hogy akaratlanul (pontosabban nem tudatosan) felborítottad más látszólagos lelki békéjét, esetleg egészségét.
Energiafeltöltés után sokszor előfordulnak krízisek, nehéz helyzetek, amiket az okoz, hogy az eddig eltömődött csakrák hirtelen megnyílnak (az elfojtott problémák felszínre kerülnek).
Aki nem képes ezeket előre látni, megbeszélni a ’pácienssel’, majd segíteni kezelni, az nehéz helyzetbe kerülhet egy egyszerű energiafeltöltés után.
A legnehezebben kezelhető feladat az önmegismerésben a bűntudat feloldása, sok esetben ez csak több inkarnációval lehetséges.
(Téves, pontosabban hiányos az az elmélet vagy nézet, hogy más tanításával, energetikai kezelésével átvehető az illető (’rossz’) sorsa, karmája, életfeladata, terhei. Egyszerűen arról van szó, hogy a nem kellő tudással és nem harmonikusan végzett beavatkozás előre nem látott és negatívnak beállított következménye bűntudatot okozhat a beavatkozónak, aminek feloldása már a saját karmáját terheli.)

A jó és a rossz magasabb síkokon egészen mást jelent, mint az általános emberi normák és fogalmak szerint. Tehát ha nem vagy benne biztos, hogy átlátod és kezelni tudod az adott helyzetet és annak lehetséges következményeit, még várj a beavatkozással, vagy kérj tanácsot attól, aki véleményed szerint többet tud nálad.
Minél jobban megismered a saját energiarendszered, annál inkább képes leszel átlátni (és kezelni) másét is.

Ne terhelj másokat új tudásoddal, de ha úgy látod, hogy szükség van rá, ajánld fel a segítséget. Nem mindenki fogadja be ezt a fajta információt, tehát neked kell észrevenned azt, akit nem ijesztesz meg, és nem is dühítesz fel vele.
Csak azon tudsz segíteni, aki akarja, és engedi is ezt.

Először is kérdezd meg az illetőt arról, hogy mit érez vagy gondol. Igyekezz megtalálni azt, miért merült ki, és miért nem töltődik fel kellőképpen és automatikusan.
Segíts neki az ellazulásban, feküdjön vagy üljön le kényelmesen. ’Ébreszd’ fel az energiát a jobb kezedben, majd tedd rá (vagy fölé) egyesével a fő csakráira. Figyeld meg a különbséget az egyes energiaközpontok között. Nézd meg az egymáshoz viszonyított nagyságukat, telítettségüket, forgási irányukat. Válaszd ki a leggyengébbet, és ott kezdd a feltöltést úgy, hogy a saját Koronacsakrádon keresztül lehúzod majd a kezeden át kitolod a(z) (kozmikus) energiát a kezelt személy csakrájába.
Végezd el ezt sorban, utoljára hagyd az általad legerősebbnek tartott csakrát. Amikor ezzel készen vagy, tedd a jobb (aktív) kezed a Koronacsakrája fölé, a bal (passzív) kezed a Gyökércsakrája fölé és egyenletesen oszlasd el közöttük az aurájában felgyűlt energiamennyiséget. Végezetül zárd le az aura védűburkát ahogyan a sajátoddal tetted egy korábbi gyakorlatban.

Ezt a gyakorlatot bárkivel végezheted, akinek véleményed szerint szüksége van rá. Az emberekkel ezt megbeszélheted, állatok (növények) esetében viszont méginkább figyelned kell arra, hogy hol a határ.