Az Atlantiszi Smaragdtábla mágiája

  I. rész

A Háromszor Magasztos Hermész

Thot – vagy másik ismert nevén Hermes Trismegistos – atlantiszi mágus körülbelül Kr. e. 3600 ével jegyezte le a „smaragdtáblák” (Tabula Smaragdina) néven ismertté vált táblák sorait. Titkuk nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk - nyelvezete és képi világa miatt - csak a beavatott hermetikus mágusok számára válik nyilvánvalóvá. Sorozatunk csak megismertet a smaragdtáblákkal, de nem ad beavatást a hermetikus mágiába. A Beavatás folyamata hosszadalmas és egy egész életút során zajlik.

Thot, vagy Hermes Trismegistos (nevezzük mostantól fogva az utóbbi néven) a mai tudásunk szerint atlantiszi örökséget birtokló pap király és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált. Egyes feltételezések szerint a Nagy Piramist – amit ma Keopsz piramisnak nevezünk – szintén ő építtette, hogy a bölcsességet és Atlantisz mágikus birodalmának örökségét itt rejthesse el a világi tudástól elszigetelve.

Az atlantiszi eredetű mágiával foglalkozók azt állítják – és természetesen mindenki maga nézzen utána annak, hogy állításuk igaz-e, és melyik teóriát tudja elfogadni – hogy Hermes Trismegistos közel 16 000 éven keresztül uralkodott. Uralkodásának a mai léptékkel szemben meglehetősen hosszú időtartamát egyesek úgy magyarázzák, hogy különféle testekben, de azonos tudással – talán ahhoz hasonlóan, mint a Dalai Láma, akinek új testben való visszatértére számos jel utal – uralkodott. Mások azt tartják, hogy a mágia segítségével legyőzte a halált és csak akkor távozott a földi megtestesüléséből, amikor ennek elérkezett az ideje. Ezt alátámasztani látszik az a mágikus hagyomány, amit a keleti fakírok a mai napig képesek véghezvinni. A nyugati elme számára ez felfoghatatlannak tűnik. Ilyenek az élve eltemettetés, vagy a különféle testrészek eltávolítása és visszanövesztése, és más trükknek látszó, ám nagyon magas mágikus beavatási szinten trükk nélkül is megvalósítható gyakorlatai.

Thot az egyiptomi panteonban is helyet foglalt, miután kilépett test valójából. A bölcsesség isteneként a tudás feljegyzőjeként tartották számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy isten megtestesülése volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott, és ők őrizték a Nagy Piramist.

Egyes feljegyzések szerint azért nevezik háromszor születettnek, vagy háromszor magasztosultnak, mert az egyiptomi születését követően még kétszer – tehát összesen háromszor – inkarnálódott. Az utolsó inkarnációban viselte a Hermész nevet. Más elméletek a világ minden síkján beavatott volt, s ez volt nevének oka. Ekkor mondhatta ő, vagy jegyezte le valamelyik tanítványa az alábbiakat: „Azért hívnak engem háromszorosan legnagyobb Hermésznek, mert birtokomban tartom a világfilozófia három részét.”

Hermes Trismegistos hagyta hátra azt az írást, amit a modern okkultisták a smaragdtábláknak neveznek. Ez a 10 + 2 táblából álló, a tradíció szerint a Nagy Piramisból származó tábla foglalja össze az egész világ bölcsességét. Ezen alapszik a keleti és a nyugati mágia, és ezen tanok összessége elegendő ahhoz, hogy az adeptus (a mágiát tanuló, a tanonc) képes legyen minden „varázslatra”, úrrá legyen az anyagon – vagyis elsősorban önmagán, hisz a test sem más, mint anyag – és ennek segítségével az élet és a halál ura lehessen. Ha elérte a hatalom gyakorlásának fokát akkor jut el arra a felismerésre, hogy a hatalom maga csak illúzió. A mágia legmagasabb fokára emelkedő beavatott tudása tehát újból rejtve marad a hatalomra vágyó tömegek előtt.

Az atlantiszi mágia örökösei voltak a kelták, a mayák, a szufik, a kaballisták, - a sort még folytathatnánk - és ugyancsak ennek a mágiának örökösei a „szabadkőműves páholyoknak” nevezett nyugati mágusrendek. A táblák szövegének lefordítására és azok nyilvánosságra hozatalára korunkban került sor. A ma embere újra képessé válik megnyílni a mágia útja felé. A fordítások olvasgatása önmagában kevés ahhoz, hogy beavatást adjon bárkinek. Ugyanúgy kiállhatnál a főtérre osztogatni ezeket a tanokat, mint ahogy egy videó rekorder gépkönyvének két középső lapját is osztogathatnád. Egyiket sem értené senki, csak az, aki már rendelkezik az alapozó tudással. A többiek érthetetlennek nyilvánítanák és eldobnák a lapokat. Ezért a sorok olvasgatása – még ha százszor is olvasod el minden sorukat – betanulása kevés.

II. rész

A Smaragdtábláról; Mint fenn, úgy lenn …

Ez a 10 + 2 táblából álló, a tradíció szerint a Nagy Piramisból származó tábla foglalja össze az egész világ bölcsességét. Az első tizet nyilvánosságra hozták, a maradék kettőt pedig örökkön őrzik a beavatottak, mert tudásanyaguk a legmélyebb titok.

A tizenkét smaragdzöld tábla nagyon különleges anyagból készült. Egy olyan vegyi folyamat – alkímiai transzmutáció – során hozták létre mesterségesen, amit még nem tud megmagyarázni a mai tudomány. A táblák jellemzője, hogy nem koptatható el, és ellenállóbb minden eddig ismert anyagnál.

CG Jung szerint a transzmutáció a mágikus értelmezés szerint nem csupán a kémiában értendő anyagok vegyítése. A konjunkciók során létrejövő anyagok nem csupán a fizikálisan érzékelt módon kapcsolódnak össze, hanem természetük is kapcsolatba kerül egymással. Amíg ezt nem tudatosítja magában a fizika és a kémia, míg képessé nem válik az anyag természetének megtapasztalásra, addig kutatásainak legtöbbje teljességgel hiábavalónak bizonyul.

A táblákat minden létező eszközzel megvizsgálták, de csak arra jöttek rá, hogy atomszerkezetük teljesen stabil, nem észlelhető bennük semmilyen változás, vagyis a tudósok egyszerűen nem találtak kapaszkodókat. Ez meghazudtolja a fizika ionizációs és a kémia részecskekapcsolati elveit. Tehát – ha a mai grafológia tanai szerint vizsgáljuk a táblákat – már az anyag, amire írtak, önmagában hordozza a tudást, a végtelen bölcsességet. Ha hasonlattal akarunk élni, akkor olyan ez, mintha egy afrikai bennszülöttnek odaadnánk egy CD-t, rajta mondjuk Weöres Sándor egyik versével. Már az adathordozó megfejtése is gondot okozna számára, a vers értelmezéséig már el sem jutna.

A táblákon az ókori Atlantisz írásjegyeivel feljegyezve olyan gondolatok találhatóak, melyek értelme három síkon válik világossá. Az anyag szintjén a betűk nyernek értelmet, képessé válunk olvasni a sorokat. A tudat síkján megértjük a szavakat, amiket olvasunk, így azok összefüggést nyernek. A felettes síkon pedig képessé válunk arra, hogy a leírtakat értve azokat belső tudássá tegyük, alkalmazzuk is. Már korábban írtam, hogy nem elegendő, ha bemagoljuk, ha okoskodással közelítjük meg ezeket a sorokat, vagy ha – akár ezerszer is - elolvassuk őket. Az is kevés, ha cikkeket, könyveket olvasunk róluk.

A táblákat aranyszínű –az első pillantásra az aranyhoz hasonlatos – szintén nem azonosítható ötvözetből készült abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat pedig egy ugyanilyen anyagból való pálca tartja össze.

Az alkimista hagyomány szerint Hermész Triszmegisztosz testamentuma olvasható ezeken a táblákon. Szerintük ez minden szent könyv alapja, az első olyan isteni kinyilatkoztatás, ami az emberek birtokába jutott és mindegyik, azóta keletkezett szent iratnak az alapját is ez képezi. Sokféle fordításuk és adaptációjuk ismert, feltehetően Szírián és Palesztinán keresztül jutott el Európába. Minden fordítás – mivel a nyelv és az azt befogadó elme szűrői igen erőteljesek – torzít. Ezért aki meg akarja ismerni a táblák valódi tartalmát, azok figyelmébe az alkimisták egyik alaptanítását ajánlom:

„Gondolj ki mindent a magad számára, s nem lesz, mi félrevezessen.”

IV. rész

A mágikus tudományok

A mágikus tudományok tulajdonképpen a világi tudományok összességét és azok felemelését jelentik. A mágus egyúttal magasan művelt, világi tudományokban és művészetekben jártas kell hogy legyen. A mai világra jellemző, hogy teljesen ostoba, tudatlan emberek néhány egyszerű mágikus gyakorlat bemagolásával és bemutatásával művelt tömegeket képesek megbabonázni. Az ostobák soha nem igazi mágusok, csupán a mágiát játékszerül használó önveszélyes vámszedői a tradíciónak. A felszínes trükkök minden korban elbűvölték az embereket, ám a mélyebb misztériumok megtapasztalása keveseknek adatott meg. Azoknak, akik vállalták érte az áldozatot.

Egy, a mágiára vágyó ifjú olvasónkat megkérdeztem, hogy milyen tantárgyakat kedvel az iskolában, milyen tanuló. Azt felelte, hogy egyáltalán nem szeret tanulni, mert az iskolában oktatott dolgok nagy része valótlan. Visszaküldtem azzal, hogy találja meg a tudásban a valóságot, a művészetben a valóságot, a vallásban a valóságot, és ha megtalálta, akkor jöjjön vissza.

A mágus tudós is egyben. Tudományának talán legfontosabb ága a matematika. A számok ismeretét megtanítják ugyan az iskolában, de jelentésüket, a világban elfoglalt helyüket, a számok misztikáját (aminek csak egy szűk része a számmisztika!) magának kell felfedeznie. Ebben segítségére van a művészet, különösképpen a zene. A tudomány már bebizonyította, hogy a matematikai gondolkodás közel azonos helyen foglal helyet az agyban, mint a zenei képességek. A zene a lélek matematikáját a számok a rezgések tanát belülről mutatja meg, de nem lehet valaki tökéletes zenész a fizika ismerete nélkül. A fizika nélkül ugyanis nem érti majd a hangok természetét, a hangszerek működését. Ostoba autentikussággal zenélhet ugyan, de a misztériumot nem, vagy csak igen ritkán – szakrális úton – éri el.

A fizika nem érthető meg a kémia nélkül. Nem érhetjük meg az anyag, az elemek viselkedését, ha nem ismerjük természetüket. A kémiához elengedhetetlenül szükséges a biológia ismerete. Meg kell ismernünk a szobrászatot, a festészetet, az alakokat, mert ezekben az a többlettudás is benne rejtőzik, ami az anyag felett van. Nem csupán saját testünket kell alaposan ismernünk, hanem a környező világ élőlényeit is, hogy saját kémiánkkal is tisztába jöhessünk. A biológia és a kémia ismerete feltételezi a pszichológia ismeretét. Mert a testet valami mozgatja odabentről. A lélekkel való ismerkedés pedig újból a művészeteket hívja magához. Az irodalom, versek, a nyelvek tanulása kívánkozik ide. Az ember ilyenkor találkozik össze önmagával és indul el a valódi önismeret útján. Ekkor kezd vágyni a vallásra, az elvesztett, valaha birtokolt boldogságra. Ekkor kezdi el keresni Istent.

Ha ez az idő eljött, akkor érett meg arra, hogy a csillagászattal, és ezt követően az asztrológiával foglalkozhasson. Az asztrológia egyetemes szimbólumvilága segítségével juthat el a divináció folyamataihoz, és az alkímia első leckéihez. Ismeretei szinte maguktól bővülnek tovább a grafológia, a kézírás elemzésének tudományával, majd a tarot kártya jelképrendszere is világossá válik a számára, hiszen abban is a korábban vázolt jelképrendszer nyilatkozik meg. Tudásának ezen a szintjén érteni kezdi magát és a környező világot.

Az orvostudomány és a természetgyógyászat alaptéziseit is ismernie kell, ami szintén biológiai és kémiai tudását teszi majd próbára, de már nem az iskolai értelemben. Megtanulja a dolgok analógiáit és mintegy maguktól mutatkoznak meg számára a világ titkai. Ezért a mágussá válás útja a tanulással, az alapos tudás megszerzésével, a hagyományos műveltséggel kezdődik. Mégis, az út kezdetéig sem jutottunk, ha csak azokat a dolgokat tudjuk, amiről itt írtam. A mágia útja ennél hosszadalmasabb.

V. rész

A bölcsesség kulcsai

A bölcsesség kulcsai a mágia összetett szimbólumrendszerében és a tradicionális megfigyelésekben rejlenek. Az ezoterikus tudományok többsége szimbólumok megfejtésére szorítkozik, vagy olyan megfigyeléseket esz számba, mint például azok, amik a természetgyógyászat tanaiban a teleholdnál szüretelt növények gyógyhatásával kapcsolatosak. A szakrális mágia nem keresi a miérteket, csak a megfigyeléseket sorakoztatja fel, azokat vakon alkalmazza. A hermetikus mágia a miértek okait kutatva maga is képessé válik arra, hogy a válaszok birtokában maga is hatást gyakoroljon a valóságra.

A szimbólumok tana
A rejtett jelentés mindenben ott lakik. Minden szimbólum, az egész világon. A teremtés könyvének betűi ezek a szimbólumok, csak az emberek többsége nem tudja olvasni ezeket a jeleket, ezért nem képes teremtővé - istenivé – válni, csak a teremtettek életét képes élni. Ez természetes folyamat. Az ember állandóan fejlődik. Tudata, spiritualitása fizikai valója egyaránt. Végül elér abba a kozmikus ciklusba, ahol a fizikai világ nem nyilvánul meg alakzatokban.

A hermetikus parancs
Az erő piramisának, a misztériumoknak és a világ egyensúlyának kutatását adta parancsba. Minden tudás megszerzését, ami a földön megszerezhető és azok egységének felfedezését. Nem hitet, hanem tudást parancsolt, annak megtapasztalását, hogy a dolgok rendező elve – ezen a földön, ebben az univerzumban – azonos, s ha ezt a rendező elvet felismerjük, mindent felismerünk. A ’mint fenn, úgy lenn, mint kinn úgy bent’ parancsát.

A mágia és az egyház ellentétnek gyökere
A tudás és a hit párhuzama látszólagos ellentétté változott. Mivel az egyházi tanok is azonos gyökerekre vezethetők vissza, mint a mágikus tanok, nincs valódi különbség a kettő között. Ezt a mágia követői mindig is tudták, ám a papság más félelmekre építette hatalmát, és a feltétlen hitet várta el az emberektől. A tudás ma az egyházak gyengülésével és a mágia erősödésével ma kerül szabadabb áramlatba.

A „Titkos tanok” felszabadulása
Soha ennyi számmisztikus, asztrológus, és grafológus nem volt. Soha ennyien meg nem próbálták a régies tudomány szemüvegén át bizonyítani ezen tudományok időszerűségét. Ezek a korábbi tudományos eszközök azonban sorra mondtak és mondanak csődöt, miközben a hagyományos tanok napról napra népszerűbbek. Ez az oka annak, hogy – ahogyan ezt korábbi tudósok nevezték – a szinkronicitás elve, vagy a „függőleges” világkép egyre jobban elterjed.

Az új tudattal élő emberiség megérkezése
Aki még nem hallott az Indigókék gyermekekről, azoknak fel szeretném hívni a figyelmét a közelmúltban erről a témáról megjelent irodalomra. Az új fajta tudatosság bizonyítékait már génjeikben hordozó emberek – ha nem csukjuk be előttük a szemünket – itt járnak már közöttünk. Megváltoztatjuk a tanítási módszereinket, az iskoláinkat és a tudományosról alkotott világképünket is, mert már időszerű, hogy a mágikus hagyomány a klasszikus tudományokra építkezve újra elterjedhessen.
 

Dr. Bánlaki János