A mágia tudománya
A mágia elsődleges részét a
hermetikus hagyomány ezoterikus rendszerei képezik. Ezek olyan univerzális
rendszerek, amelyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit,
rávilágítanak a világ rejtett összefüggéseire, és olyan "okkult titkokat" tárnak
fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - képesek kinyitni bizonyos
mágikus "kapukat". Önmagukban azonban nem kínálnak abszolút módszert vagy
értelmezési megoldást ezen új tudati tapasztalásokat illetően. A fokozatos,
beavatási rendszereken alapuló hermetikus (mágikus) praxis az a módszer, mely
lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű
használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati
tapasztalatoknak. A Mágia az igazság kutatása - az ember teljességének keresése:
a testi, lelki, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya.
Ha meg
akarjuk magyarázni, mit jelent a mágia ezoterikus felfogásban, akkor egy olyan
univerzális rendszerben kell elhelyeznünk, amely a hagyománnyal - vagyis az
emberiség "különböző szent hagyományaival" - foglalkozik: a hermetika
rendszerében. A hermetika vallási-filozófiai rendszer, amely az emberiség
össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, összehasonlító módszerekkel
gyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat. Saját rendszerének alapjait
hagyományok képezik. A hagyomány viszont abszolút princípium, mely egy mindenek
felett álló, minden további történelmi, vallási, művészeti vagy akár tudományos
jelenség abszolút alapjául szolgáló és annak hátterében megbúvó univerzális
rendező elv. Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ
összes jelenségét. Mint ilyen párhuzamban állítható Augustinus "Vestigia Dei"
gondolatával, vagyis hogy a Hagyomány nem más mint Isten létének nyomai,
melyeken keresztül eljuthatunk Isten létéhez. A hermetika az összkultúrák
ezoterikus tanításainak komplex rendszere, mely a térben és időben egymástól
távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből következtet egy abszolút
rendszerre.
Azt mondhatjuk, hogy a hermetika felölei az európai hermetizmust,
misztikát, ezoteriát, mágiát és tradíciót, továbbá a nem európai ezoterikus
hagyományokat is (mint pl.: az iszlám szufi, a hindu tantra, a kínai Ji-Csing, a
taoista alkémia, stb.) és a különböző kultúrák vallási, mitikus hagyományait
(pl.: kezdve az egyiptomi mágiától a sumér-akkád valláson át a görög mítoszokig
stb.). Meghatározó eleme azonban az európai hagyomány, ezen belül is a
hermetizmus. Természetesen a hermetika nemcsak a hermetizmus nagy alakjainak
gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát is.
A hermetizmus a Corpus Hermeticum gyűjteményben található Hermes Trismegistosnak
tulajdonított tanítások elemzéséből és értelmezéséből alakult ki, majd azonos
eszméi miatt beemelte rendszerébe korának nagyobb ezoterikus gondolati
rendszereit (pl.: a neoplatonizmust, a neognoszticizmust az alkímiát, a
kabbalát, a tarotot, az asztrológiát és a mágiát), ezért nevezik okkultizmusnak
is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a hermetika bár egyiptomi eredetre vezeti vissza
magát - Hermész Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az
olyan önálló filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint
a kabbala, a tarot, az alkímia, a mágia, az asztrológia, a szufi, a tantra, a
ji-csing stb. Ezekben a hermetikus rendszerekben az a közös, hogy mindegyik
elfogadja a világ mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a
kozmosz valójában egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos
különbözőség. Ezt mondja ki Hermes Triszmegisztos Tabula smaragdinája:
"Verum
est, certum et verissium, quod est, superius, naturam habet inferioram et
ascendens naturam descendentis." "Kétség nélkül való, biztos és igaz, hogy ami
lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak,
ami lent van."
A mágia ennek a bizonyos megfelelésekre és "szimpátiákra"
alapozott világképnek átültetése a gyakorlatba. Bár racionálisan felfogható
kauzális összefüggés általában nem áll fenn a mágikus művelet és a
befolyásolandó tárgy között, ugyanakkor minden mágikus művelet úgy hat, hogy
alkalmazza azokat a hagyományban rögzített kényszerítő cselekvéseket, melyek
feltételezett "természetfeletti" erőket vesznek igénybe a kívánt cél elérésének
érdekében. A mágikus erők alkalmazása a hétköznapi életre fundamentálisan
kettéválasztja a mágia gyakorlatát: radikálisan különválasztja a "felső mágiát"
vagy Magia divinát (isteni mágia) és az "alacsony mágiát" vagy Magia Hominét
(emberi mágia). A felső mágia olyan mágikus műveleteket takar, amelyek a világ
rendjének megerősítését eredményezik, így az isteni akarattal egységben
működnek. Az alacsony mágia ezzel szemben a varázslás, azaz a túlvilági erők
hasznossá tétele végletesen személyes érdekeknek alávetve (gyakran az
embertársakat megkárosító szándékkal). A mágia fogalmát ezzel szemben
értékelésmentesen használjuk. A mágia valójában olyan gyakorlati, módszertani
"tudományok" gyűjtőfogalma, amelyek bizonyos célok elérése érdekében kialakított
módszerek és szabályok összefüggő rendszereit jelentik.
A Magia Divina
kategóriájába tartozik például a teurgia (angyal- vagy szellemidézés), melyet
"fehér mágiá"-nak is nevezünk. Ez azt a tudást jelenti, hogy hogyan lehet az
isteni szférákhoz közel álló szellemi lényekkel misztikus-mágikus úton
kontaktusba kerülni és megszerezni a segítségüket, vagyis olyan mágikus művelet,
amelyet jó szellemek vagy angyalok segítségével hajt végre a mágus. Az idézések
során a mágus intelligenciákkal és démonokkal kerül kapcsolatba. A
természetfölötti lények titkos nevének, a megidézés alkalmas időpontjának, a
ruházat, a füstölőszer helyes kiválasztásának, a megszólítás módjának ismeretén,
valamint annak tudásán alapszik, hogy miképpen lehetnek a megidézett szellemek a
mágus szolgálatára. Fontos teurgisták voltak Petrus Aponensis, Valentin Weigel,
Giordano Bruno, John Dee, Jean Belot, Giuseppe Francesco Borri, Pszellosz
Mihály, Agrippa von Nettesheim, Paracelsus és Trithemius.
A Magia Homine
kategóriájába tartozik például a doetia (idézés), melyet "fekete mágiá"-nak is
nevezünk. Tiltott, természetellenes mágiaként (magia innaturalis prohibita) is
ismert tudomány. Olyan varázslatot jelent, mely túlnyomóan a nekromantiát,
halottidézést, vagy migromantiát, démoni lények megidézését jelenti blaszfémikus
szertartások segítségével. A nekromantia (halottidézés) olyan mágikus művelet,
mely során egy holt személy vagy egy "flaga" (személyi és családi védőszellem)
jelenik meg valamilyen formában. Általában varázsmondókák (inkantáció), rítusok
(ceremónia) és áldozatok segítségével hívják elő a halott szellemet. A
nekromantián belül megkülönböztetünk scromantiát - amikor csak a halott árnyképe
jelenik meg; - és nekromantiát - amikor a halott teste újra felegyenesedik, de
ehhez véráldozatra is szükség van.
(Folytatjuk)
Tarr Dániel filozófus