A számokról

 

A számok, mint szimbólumok

A tarot huszonkét képből álló sorozat, amelyhez még négy színben tíz-tíz, esetleg tizenkét (vagy tizennégy) lap csatlakozik. A huszonkét lap első pillanatra is azonnal analógnak látszik a kaldeus asztrológia zodikusának tizenkét képével, a kínai Ji king hatvannégy ábrájával, a mexikói tolték naptár képeivel. A különbség az archaikus rendszerek között csak az, hogy mindegyiknek más aritmológiája van. A tarot aritmológiája huszonkettes, ami azt jelenti, hogy a huszonkét szám közül egyik a másik nélkül értelmetlen, és hogy a huszonkét szám együttes összege az egész. Az aritmológiáról (arithmosz - szám, logosz - értelem) tudjuk, hogy ez a szám értelmezéséről szóló tanítás. A számértelmezés minden esetben az egység jegyében történik. PÜTHAGORASZ (ORPHEUSZ) egysége a tízes. Az asztrológia egysége a tizenkettes. A szánkhja egysége a huszonötös. A Kabbala (és a tarot) egysége a huszonkettes. Ami azt jelenti, hogy a Kabbala a huszonkettőt tekinti egy egésznek. A hagyomány aritmológiái definitív természetűek. A modern szcientifista aritmológiában a szám értelmét elvesztette. Miért? Mert úgynevezett végtelen számsorral kalkulál. Tudjuk, hogy ez hibás és hamis. Nincs végtelen számsor. Legnagyobb szám van (BÖHME), és e legnagyobb szám a világ száma. ..."

(Hamvas Béla: Tabula Smaragdina c. művéből)

A számok jelentése

Tarot Arkanum

Hamvas Béla ismertetésével

Egyszerű
számok
(1-9) és
összetett
(okkult)
számok
(10-től)

Számmisztika

Cheiro:
A számok titkai
c. könyve alapján

A prófétikus teológia (Kabbala) számai

Eliphas Lévi:
A Nagy Misztériumok Kulcsa
c. könyve alapján

Mágus
1
Nap
Egység
Főpapnő
2
Hold
Asszony
Uralkodónő
3
Jupiter
Teremtés
Uralkodó
4
Uránusz
Erő: törvény és kötelesség
Főpap
5
Merkúr
Vallás
Szeretők
6
Vénusz
Beavatás, egyensúly
Diadalszekér
7
Neptunusz
Teremtés Kulcsa
Igazságszolgáltatás
8
Szaturnusz
Igazságosság, reakció
Remete
9
Mars
Remete: beavatottak és próféták
Sorskerék
10
Szerencsekerék
Sephirot Kulcsa
Erő
11
Ökölbe szorított kéz
Erő: küzdelem és vértanúság
Akasztott
12
Áldozat
Credo
Halál
13
Csontváz
Halál és születés
Kiegyenlítődés
14
Mozgás, összefonódás
Egyesülés: társulás és egyetemes szövetség
Ördög
15
Fekete mágia
Antagonizmus és katolicizmus
Bábel tornya
16
Lerombolt citadella
Templom
Csillag
17
Mágusok csillaga
Csillag: értelem és szeretet
Hold
18
Sugaras, vérző hold
Vallásos dogma:
költőiesség és misztérium
Nap
19
Mennyek hercege
Fény
Feltámadás
20
Ébredés, ítélet
(*)
Világ
21
Mindenség, mágusok koronája
(*)
Bolond
22
Álmodozó
(*)
 
23
Az oroszlán királyi csillaga
 
 
24
Hatalmasok segítsége
 
 
25
A tapasztalat ereje
 
 
26
Figyelmeztetés
 
 
27
Jogar
 
 
28
Változó esélyek
 
 
29
Bizonytalanság, csalás
 
 
30
Megfontoltság, önvizsgálat
 
 
31
Magányos önvizsgálat
 
 
32
Nemzedékek összefonódása
 
 
33
= 24, és így tovább, kilences rendben
 
 
37
Szerencsés társulások (barát, szerető)
 
 
43
Forradalom, földindulás
 
 
51
Harcias előmenetel
 

(*) Eliphas Lévi könyvében az 1-19 számokat az okkult teológia kulcsainak, a 20-22 a Természet kulcsainak nevezi.

Ezoterikus számtan

Az ezotéria a számokkal kapcsolatban elsősorban két számtani műveletet használ, a teozófikus redukciót és a teozófikus addíciót.

A teozófikus redukció a több számjegyű számot egy számjegyre vezeti vissza, mégpedig úgy, hogy elemeire bontja, s ezeket addig adja össze, amíg egyetlenegy számjegy nem lesz belőlük. Ez az eljárás általánosan ismert a számjegyek összegének meghatározására. Például:

10=1+0=1
11=1+1=2
12=1+2=3
13=1+3=4
2311 = 2+3+1+1 = 7
666 = 6+6+6 = 18 = 9

Ebből a műveletből következik, hogy kivétel nélkül minden szám az első 9 számjegy különböző megnyilvánulása. Csak kilenc számjegy van. Ha ezeket kimerítettük, mondhatjuk, hogy az első ciklus (0) teljes: 10. Itt ismét elkezdődik az 1-től 9-ig vezető fejlődés, csak más szinten. Ezáltal az 1-től 9-ig tartó számjegysor minden fejlődés és teremtésfolyamat alapmintáját adja.

A teozófikus addíció abból áll, hogy egy adott számot valamennyi benne rejlő számmal aritmetikusan összeadunk.

Például:

a 3-as szám teozófikus értéke 1+2+3 = 6
a 4-es szám teozófikus értéke 1+2+3+4 = 10
a 7-es szám teozófikus értéke 1+2+3+4+5+6+7 = 28 => a 28 redukálható 2+8 = 10 = 1+0 = 1

Ebből az következik, hogy
            4  = 10 = 1
            7  = 10 = 1
          tehát  4 = 7

Ha ezt a két műveletet szisztematikusan alkalmazzuk, megmutatkozik a számsor felépítésében rejlő belső struktúra. Meg kell állapítsuk, hogy az 1-es, 4-es, 7-es, 10-es mind ugyanaz, vagyis 1, mert:

1 = 1
4 = 1+2+3+4+10 = 1
7 = 1+2+3+4+5+6+7 = 28 = 10 = 1
10= 1

Láthatjuk, hogy a számsor hármasával felosztható, mert a 4-es szám az 1 egységet reprezentálja, de magasabb szinten.

Így leírhatjuk, hogy

 1           2          3
 4           5          6
 7           8          9
10         11        12
13         14        15 és így tovább.

Láthatjuk, hogy az első függőleges sor minden számjegye (1, 4, 7, 10, 13, 16, 19 stb.) ugyanannak az egységnek különböző formája. Ellenőrizzük:

1 = 1
4 = 1+2+3+4+10 = 1
7 = 1+2+3+4+5+6+7 = 28 = 10 = 1
10 = 1+0 = 1
13 = 1+3 = 4 = 1
16 = 1+6 = 7 = 1
19 = 1+9 =10 =1 és így tovább.

Végső elemzésben tehát minden szám a négy első számjegyre redukálható, ezek pedig a következő rendszerben vannak:

1          2          3

4

Minden teremtés és fejlődés hármas lépésekből áll, a negyedik lépés már az első hármas egység ismétlését vezeti be egy új szinten. Ezoterikus körökben ez ősrégi tudás, amelyet a legkülönbözőbb megfogalmazásokban adtak tovább, mint például a négy elem, a püthagoraszi tetraktisz, a kabbalisták tetragrammatonja, "Jod Hé Vau Hé" tanában, és így tovább. A négy első számot a következő ősideákhoz rendelték:

Az 1-es az eredeti egységet reprezentálja, ebből indul ki az impulzus. Így ez aktív, teremtő princípium, férfias.

A 2-es a befogadó, passzív, a nőies princípium, amely képes felvenni az 1-es teremtő impulzusát (oppozíció, antagonizmus).

A 3-as közömbös, az egység (1-es) és az oppozíció (2-es) kapcsolatának eredménye.

A 4-es önmagában semmi újat nem hoz, bipoláris, egyrészről az első teremtő hármasság passzív következménye - 4 = páros szám = női (-), ugyanakkor másrészről egy új szint aktív újrakezdését jelöli - 4 = 1, az 1-es viszont pozitív (+).

Az őstörvényt a mi korunk a dialektikában találja meg: tézis-antitézis-szintézis.

(részlet: Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély c. könyvéből)


A cikk származási helye: