2001-ben egy kora őszi reggelen kezdődött a D.-i városában, melyet itt leírok.
Korán reggel keltem, mert a főnököm hét órára már berendelt, mondván, hogy fontos ügyet fog rám bízni. Ez furcsa volt számomra mert ilyen még a nyomozói pályafutásom során nem fordult elő. Így siettem is megreggelizni. Ahogy ezt reggelizésnek lehet nevezni! Mindent gyorsan bekaptam, alig megrágva az ételt. A kocsim már lent várt a kapu előtt, amikor én kiszálltam a gyorsliftből. Mire leértem a huszadik emeletről a reggeli majdnem megint fent volt, pedig jól tudom én nem vagyok kérődző.
A kocsi vezetője már idegesen fészkelődött az ülésen amikor az ajtót kinyitottam.
- Jó reggelt! Látom már türelmetlen.
- Jó reggelt uram. Sietnünk kell, mert a góré a lelkemre kötötte, hogy pontosan érjünk be.
- Nem tudja, hogy mi ütött az öregbe?
- Nem, uram.
Ennél a mondatánál a vezető rakéta sebességgel indított, úgy hogy majd leharaptam a nyelvemet. A szirénákat is bekapcsolta, mégpedig az egyes veszély fokozatra.
- Minek ez a nagy lárma?
- Sietnünk kell, mert nem a központba, hanem a hadiszállásra megyünk.
- Mi a szösz – gondoltam magamban. Kezd egyre cifrább lenni a dolog.
- És még kik lesznek ott? – kérdeztem a vezetőt.
- Nem tudom uram. – felelte.
A gyors vágtában egymás után hagytuk el a számunkra előre biztosított útkereszteződéseket. A kocsink szirénája egy kódolt jelsorozatot is kibocsájt, amit a kereszteződések előtt érzékelők felfognak, és a forgalomirányító központba jutva számunkra a jelző a jelző lámpák zöldre váltanak.
A kocsi fékcsikorgás közben fordult be a hadiszálláshoz.
- Megérkeztünk uram. A főnök a G szektor 16-ban várja.
- Rendben. A lármát pedig szüntesse meg. Még kirohannak a bentlévők, azt hívén, hogy légiriadó van.
- Igenis, uram.
A földszinten beszálltam a gyorsliftbe, ahol bekódoltam a G szektort. Miért a G szektorba kell menni? Ez járt végig a fejemben, míg föl nem értem a megadott helyre. Hiszen a G jelzés külső támadást, veszélyt jelezz, és csak háború esetén használják. Nálunk pedig a II. világháború óta nem kellett igénybe vennünk.
A 16-os számú ajtónál a kódkártyámat belehelyeztem a nyitó érzékelőbe, amely az adatok egyeztetése után automatikusan kinyitja az ajtót.
A szobába lépve velem szemben az öreg, és nekem háttal egy kissé kopaszodó férfi ült.
- Jó reggelt kívánok. Parancsára megjelentem.
- Jó reggelt. Bemutatom önnek az urat. Ugyan, ha jól tudom ismerik egymást.
Ekkor felállt az ismeretlen nyomozó, és felém fordult. Eddie volt az. Vele jártam a nyomozói iskolába.
- Szevasz pajtás.
- Szevasz. Te itt?
- Igen. Régen láttalak. Gondoltam meglátogatlak.
- Na ne viccelj. Akkor miért a G szektorban kell találkoznunk. Valami komoly balhé van. Téged nem olyan fából faragtak, hogy engem ugrass.
- Igazad van. Nagyon komoly az ügy.
- Igen – szólalt meg a főnök – és csak ön tudja rá a megoldást.
- Én? –kérdeztem.
- Igen, Ön. Először is kérdeznék valamit.
- Tessék.
- Hol volt a múlt hét pénteken?
- K-i városban. A családdal voltam kirándulni, a város melletti szabadidő központban.
- Biztosan?
- Igen. Miért? Kérdeztem vissza.
- Mert akkor én hogy láttalak D-i városában, reggel nyolc órakor? –mondta Eddie.
Furcsa, nagyon furcsa – gondoltam magamban.
És ami ezután jött, az még furcsább volt.
-2-
- Én hogy D.i-ben voltam? Már megint ugratsz? – kérdeztem Eddie-t.
- Nem én. Nekem is különös az egész, mert Te mindig jó köszönő voltál.
- Miért talán nem köszöntem?
- Most Te ugrasztasz. Persze, hogy nem. Pedig mellettem mentél el.
- Mondtam már, hogy nem voltam ott! – kaptam fel most már a hangomat.
- Ne kiabáljon! – szólalt meg a főnök – Nem azért vannak itt, hogy veszekedjenek. Önök fél óra múlva elmennek D. helységbe. John főhadnagy pedig holnap reggel jelentést tesz az ügyről.
- Igenis. Miért holnap reggel? Ilyen gyorsan? – apelláltam.
- Ne apelláljon! Holnap itt legyen! Hétkor!
Már megint hét órakor. Már éppen kérdezni akartam, hogy miért ilyen korán, amikor Eddie belém karolt, és az ajtó felé cipelt.
- Viszlát uram. – mondta, és együtt távoztunk.
Úgy látszik Eddie még arra is emlékszik, hogy szeretek ellentmondani, de szeretek szundítani is, és nekem ez a koránkelés kész katasztrófa.
-3-
D-i felé robogtunk, amikor Eddie elkezdte mondani a hihetetlen esetet.
- Ne haragudj, hogy a főnököd előtt gyanúsítottalak, de először tényleg azt hittem, hogy Te voltál.
- És mikor változott meg a véleményed?
- Szombaton is láttalak, d4e most a járda túloldalán. Mintha valakit vártál volna.
- Jött valaki? Talán egy szép fruska?
- Nem az jött, és nem úgy; a szokásos módon.
- Miért talán odarepült, vagy úgy bújt elő valahonnan?
- Ne hülyéskedj. Egyik sem. Egyszerűen előtted termett.
- Úgy a semmiből?
- Igen. Egyszerűen anyagiasult egy másik férfi.
- És ki volt az?
- Én.
- Te? – hűlt meg bennem a vér – Tehát belőled és belőlem is van még egy?
- Igen. És ezt kell kiderítenünk, hogy kik ezek és honnan jöttek.
Szép kilátások. Ez tényleg a G szektorra tartozik.
-4-
Eddie a VRK előtt állt meg. Kora délután érkeztünk meg a központhoz. A városban most nincs nagy nyüzsgés. Még tart a szieszta ideje. Az őszies idő ellenére még mindig meleg van. A kocsiban végig üzemelt a légkondícionáló, és most hogy kiszálltunk a kocsiból, a páradús meleg letaglózott.
- Nálatok még tart a nyár? – kérdeztem. Nagyon megszomjaztam.
- Ráérsz majd inni. Most először a TI szobába megyünk.
- Talán vársz valami hírt?
- Igen. Talán fontos lesz, és téged is érdekelni fog.
- Miért, talán más is történt?
- Igen. Két héttel ezelőtt a Vega csillagkép körül lényeges változás ment végbe. A hőfényképek legalábbis ezt mutatták ki, amit a FRK központ jelentése is alátámaszt.
- Mi a változás?
- Egy bolygó közeledett a föld felé a Vegától.
- De hisz az őrült messze van. 26 millió fényévre van a Földtől. Honnan tudjátok hogy felénk tart?
- Az előzetes számítások szerint keresztezni fogja a mi naprendszerünket. Így egy napon a Földét is.
A TI szobához érve a zaj egyre erősödött, amely bent már szinte elviselhetetlen volt. Eddie-vel egyenesen az ügyeletes tiszthez mentünk.
- Helló Tim. Mi újság? – Kérdezte Eddie.
- Helló Eddie. Egyelőre semmi lényeges. A FRK csak újabb pozíciót küldött. Lentről még semmi hír.
- Hogy lentről? Szólalta meg.
- Innen a Földről. – mondta Tim.
Tim magas, robosztus néger fickó. A feje sem üres. A ranglétrán csak őrmesterig vitte, de kiváló szakértője a TI-nek, és a SZÁMAK-nak is, mivel a TI összeköttetésben van a SZÁMAK-kal. Így a kapott információ rögtön gépi adatfeldolgozáson megy keresztül.
- Tim most elmegyünk szétnézni a városban. Négy körül itt leszünk. Mondta Eddie Timnek.
- OKÉ főnök. Ha közben jönne valami érdekes, odaszólok.
- Jó. A NEJ-en leszünk.
A TI-ből gyalog mentünk a főtérig. Itt bedobtunk egy kis hűsítőt. Utána kocsival folytattuk az utunkat.
A kocsiban Eddie szótlan volt. Hogy a csöndet megtőrjem megkérdeztem, hogy mi az a NEJ.
- Tényleg ezt nem tudod – mondta, Eddie szomorkásan. A NEJ nevet én adtam annak az utcának ahol megláttam magunkat. Ami ebben még a furcsa, hogy közel van a nemzetközi űrkikötőhöz.
A közlése teljesen fejbevágott.
Pedig azt hittem, hogy megtréfálhatom ezzel a NEJ szóval, de minden kedvem elpárolgott.
Így szótlanul, komoran folytattuk utunkat a NEJ felé, és talán a holnap felé is.
-5-
A rövidítések magyarázata
VRK Városi Rendőr Központ
TI Távírati, telex szoba
TIK Távírati, telex központ
FRK Föld körüli Rendőr Központ
SZÁMAK Számítógépes Adattároló Központ
Adatok
-
Jano
-
UFO
-
2011. jan. 2. 19:27
-
nem volt módosítva
-
magyar nyelvű
-
saját
-
3 316 megtekintés
-
0 darab
Számít a véleményed!
Csak regisztrált és bejelentkezett tagok szólhatnak hozzá.
Eddigi hozzászólások
Legyél az első, aki elmondja a véleményét.