Én hiszek a sorsban.Ami eszembe jutott:Christopher Reeve esete.Eljátszotta Szuperman-t,akiről tudjuk milyen extra tulajdonságokkal rendelkezett.Majd egy lovasbalesetben teljesen lebénult.Ő vajon gondolt-e arra,hogy talán ezzel a szereppel kísértette a sorsot?
/Jó,tudom,most ezzel marha nagy támadási felületet adtam magammal szemben,mert most jöttök majd Batman-nel meg a Pókemberrel,stb/ :-*
Másrészt viszont nekem is van motorbalesetben lebénult barátom.Mindig gyorsan hajtott,figyelmeztettük is sokszor.Ő a baleset után a sorsot okolta,de egy idő után saját hibáját vélte fölfedezni,így úgy döntött,megpróbál az állapotával együttélni,és az adott kereteken belül teljes életet biztosítani magának.Már nem hisz a sorsban,csak a saját akaraterejében és találékonyságában.

Az őssejt kutatás nagyon jó dolog. De az ember rendkivül kreativ, ha megold valamit kétszer olyan bonyolut problémát tud kreálni aminek a megoldásán ujból gondolkodhat. Ez igy megy a végtelenségig. Ha megnézed mi mindent oldott meg és mi van előtte talán igazat adsz. ;) A sorsnak nem kell "gondolkodni" tetszése szerint válogathat.

Végső állomás. :D Na jó nem vicces. Hogy a sors akarta-e ami történt? nem tudom ti hogy vagytok vele, de amikor meghallottam, akkor egyből az jutott eszembe, hogy nálunk is erősíteni kellene az őssejtkutatást. Abban a pillanatban eszembe jutott az ukrán doki, aki ezzel foglalkozik. Tehát akkor ennek így kellett történnie? Ha nem esik úgy a srác, akkor nem fogalmazódik meg bennem ez a kérdés? És valószínűleg meg is gyógyulna tőle. :o

Helo Sanjeev! :)

Amit Te leirtál én azt nevezem sorsnak.
Ábrázolom szavakkal. Megszületsz. Az életfeladatod egy egyenes. Ha ezt végigjárod akkor viszonylag kiegyensulyozottan élsz. Egypár karmikus dolgot letudsz, és a többi nem annyira bonyolult. Mondom én. ;D
De mikor valaki megszületik, sőt előtte is hatások érik ami kihat későbbi életére, jó ill. rossz benyomások, megélések. Tehát már ott sem minden az egyenesen alakul. Későbbi nevelés. Jó irányba alakitanak? Ez mindenkinek más fogalom. Ahány embert megkérdezel mindenki mást mond. Pedig csak egy az igaz. Különösen ugy, hogy ez mindenkinél árnyalt, más. Később ahogy növekedik az ember, egyre inkább maga alakitja saját sorsát. Ahogy Te mondod, életünk döntések sorozata. Ok-okozat, összefügg minden mindennel. Ahogyan választottál ugy alakul sorsod. Vannak kisebb, vannak határozottan"sorsdöntő" választási lehetőségek.
Nézzük a pédát. Rabló. Ő már eljutott más ill. saját döntésein keresztül erre a pontra. De nem ér véget ezzel a történet. Tovább folytatódik. Attól függűen, hogy kirabol, vagy megöl. Sorsa tovább ettől függ. Szerinted, hogy alakul. Jó sorsa lesz? Kiegyensulyozott, boldog ember lesz? A döntései alapján szerintem nem.
Ami engem illet, ha kirabol, akkor ezt nekem át kellett élnem.Vagy lehet, hogy olyat vett el tőlem ami engem nem illetett meg. Ha megöl akkor nekem az rendeltetett. Az a végzetem. Valamiért. Karmikus vagy valami más.
Véleményetek?

üdv manowari :)

a 3 éves energiabomba kisfiúra azt tudom mondani, hogy szerencséje volt. Úgyis ki lehet csapni egy üveget, hogy nem sérülsz meg, de úgyis hogy belehalsz.

A balesetkimenetelére azt tudom mondani, mások és saját döntéseim is befolyásolhatják, olykor közösen, olykor csak az egyik. Akkor a sorsot lehetne úgyis értelmezni, hogy valaki más az én sorsom. Mondok egy példát:
Mész az utcán este haza, és rádtámad egy rabló pisztollyal, és követeli a retikülöd:
1) odaadod neki annak a reményében, hogy elmegy és békénhagy
2) odaadod neki annak a reményében, hogy elmegy és békénhagy, de mégis úgy dönt a rabló, hogy lelő
3) nem adod oda neki, leüt és elveszi
4) nem adod oda neki, lelő és elveszi
5) több eset is felmerülhet, de nézzük ezt a négy "alap" esetet

vizsgáljuk meg a négy esetet:
1) úgy döntesz hogy odaadod neki, TE döntöttél, ő elveszi, nem bánt téged és távozik, A RABLÓ úgy döntött hogy nem bánt téged, lehet hogy azért nem bántott mert nem olyan alaktú ember
2) szintén úgy döntesz hogy odaadod neki, TE döntöttél ismét, ő elveszi és lel?, A RABLÓ döntött, ő döntött az életed felett, megölt, mert pl nem akarta hogy megmaradj mint áldozat és szemtanu, mert mondjuk láttad az arcát
3) - 4) nem adod oda, TE döntesz, de lehet hogy rosszul, és ilyenkor nem a sors büntet meg, hanem a rabló lő le vagy üt le, ő dönt feletted.

most jön a rabló, nem a sors küldte a rablót, lehet az egyik ok hogy rabolni ment az hogy nincs pénze és lusta dolgozni, inkább rabol, vagy csődbe ment, vagy elvették a házát, vagy stb, ilyenkor a rablóra vagy a saját döntései miatt bekövetkezett események hatnak, vagy a mások által bekövetkező eseménysorozatok (pl a főnöke, kirugta mert nem jól végezte a munkáját, vagy mert leépítés van stb...).
Tehát, amit ti Sorsnak neveztek, az szerintem egy hosszú eseménysorozat, egy ok-okozati összefüggés, amit hirtelenjében bonyolult megérteni, és egy ember ezért mondja rá, azt hogy: "A sors akarta így." Vélemények?

Jó a példa, de abban egyetértek, hogy a nagy kérdésekben van sorsszerűség...túléli, életminősége megváltozik, pl.szakmaszerzés, stb ilyenekben van sors... :D kisgyerek meg érdekes... laza lehetett akkor könyebben élik túl az ilyent pl. mondták valahol hogy a ki alszik,ájult könyebben éltúl balesetet tömegközlekedésben

Kedves Sanjeev, nagyon nem értünk ám egyett! De nem baj. Igy tudunk jót vitatkozni. ;D
Üdv Meexi! Remek! Még egy vitapartner! :D
baldag, nagyon jól kifejti és elgondolkodtató amit irt, de vele sem telj. értek egyett.
Tehát: adva van egy baleset. Kimenete többféle lehet. 1. Nem történik különösebben semmi. Egy kis fájdalom, kudarcélmény, de más semmi. Ilyenkor szoktak ?rangyalokat emlegetni./Ebben a témában járatlan vagyok, aki tud valamit felvilágosithat. ;)/
2. Sérülés. Látható, több napig érezhet?, esetleg orvos. Én erre azt mondanám. Valamilyen figyelmeztetést kaptam. Rossz gondolat. Nem megfelel? viselkedés, másoknak ártottam ténylegesen, v. gondolatommal stb.
3. Amennyiben tartós sérülést szenved valaki, életmin?sége alapvet?en megváltozik. Például tolószék, járókeret.Nehéz, kitartó küzdés árán történ? részleges, vagy teljes felépülés; akkor én azt mondom, hogy igenis a SORS.
Egy pl.-t hadd mondjak. Részese voltam az esetnek pár napja: KIs srác ,3 éves. Energiabomba. 24 órából 10 óra alvás, 14 folyamatos, intenziv nyüzsgés. El?re, hátra, oldalazva 100-zal. Valamit vontatott teljes er?b?l. Neki az üvegajtónak, A vastag üveg totál darabokra tört. ? az el?szobában landolt, ülve ért földet. Mikor felocsudott és meglátta a rémült arcokat torkaszakadtából orditani kezdett. Megnéztük alaposan. Karcolás nem volt rajta.

Régen tudtam hátraszaltózni és nem kellett hozzá nagy koncentráció :) ha rutinszerüen megy semmi gond nem érhet, csak mondjuk be nem számított dolog, belenyilal, vagy begörcsöl a lába, meghúzza... szerintem

Most nem a fiúról szólva, szerintem sors van, de az hogy nincsenek véletlenek nem igaz. A sors nem olyan dolog, hogy meg van írva mi lesz, hanem akár fizikailag vagy ok okozatilag szerintem nem történhet más. Így az nem igaz hogy mindenki rendeltetett valamire, hisz vannak olyan gyerekek akik majdnem egyből meghalnak születéskor, akkor arra vannak hogy örök rossz emlék szüleiknek vagy miért?

Szerintem nincs köze hozzá a sorsnak. Minden ember maga irányítja az életét, minden a hozzáállástól és az akaraterőtől függ. A példában, amit felhoztam, a srác nem figyelt eléggé, nem koncentrált arra amit csinál, ennek következtében nem jól hajtott végre egy mozdulatot vagy többet és ezért történt ami történt. Lehet hogy azért nem tudott odafigyelni arra amit csinál, mert lehet hogy valami külső lelki behatás érte műsor előtt, és elterelte az agya figyelmét a mozdulatról, vagy lehet akármi más. A lényeg szerintem, az egész egy ok-okozati összefüggés következménye, amit le lehet vezetni. Mit szóltok hozzá?

háj!

hát én árnyalnám ezt:van a kódolt, hozott, egyéni és családi szocializációból összeálló ember. Mindenkinek egyéni,hogy mire van hajlama:lehet geentikára, családra karmára utalni mindegy: az a fontos, hogy mennyire tudja magát kivűlről látni, mert csak akkor tud ezen változtatni...A konkrét esetben a fiatalemberben benne volt a veszélyt vállaló hajlam,lehet hogy máshol, máskor is balesetet szenved...a nagy kérdés,hogy tudatosan, tudatalatt mennyire hozta ki magából ezt a helyzetet. Én sorsszerűnek inkább azt tartanám, hogyha egy szituáció, élethelyzet ismétlődően előkerül,emberek,akik eltűnnek,előtűnnek és ismerősnek tűnnek,vagy hirtelen vmi baráti kapcsolat 1 pillanat alatt ürül ki,szűnik meg... Rengeteg dolog hat bele ezekbe, érdemes továbbgondolni még....pl. vass györgy boldizsár halálakor volt egy méltatlan vita hogy ez mennyire sorsszerű,stb. Egy aktív életvidám ember meghal lovasbalesetben, közben előtte schirilla györggyel tervezihogy ő is úszik télen egyet, stb. Ahogy látom,a tudatos énje nem tervezett semmi meghalást....

Szia!

Szerintem is köze van a sorshoz. Én is azt vallom nincsennek véletlenek. Valamiért ennek meg kellett történnie. Több elmélet van. Amit én tudok:1. tanulni jöttünk a földre. Jót. rosszat, kellemeset, kellemetlent, örömet, bánatot stb.... megtapasztalni. A 2. Mindenki életfeledattal születet le. Amennyiben ennek az utját járja könnyebben halad előre, amennyiben nem ,nehéz akadályokkal teli életutja lesz. Te is biztos tapasztaltad már, hogy néha nagyon könnyen megoldódnak nehéznek tünő feladatok, néha a könnyünek tünő sem sikerül. Lehet, hogy a fiunak más ut volt kijelölve. Az is lehet, hogy érezte, de nem tudott választani. saját maga tudatalattija okozta a balesetet. Most neki nagyon nehéz feldolgozni ezt. De ha megtörténik, lehet hogy több boldogságot talál életében mint egy egészséges, ép ember. A boldogság lelki élménye független mindenféle külső történéstől. Nem a történések sora fizikai sikon, hanem az eközben megélt lelki élmény. Ezt kell magtalálni, ehhez kell felnőni. Tudom nagyon nehéz. Ugyhiszem sok szenvedés árán lehet ide jutni.
Nem tudom láttad-e már a kézzel, illetve szájjal festett emberek képeit. Érdemes megnézni. Nem a boldogtalanság, inkább az életigenlés és a mélységes hit ami látszik müveiken.

Nekem ez volt a véleményem. Mennyire értel vele egyet, vagy esetleg valaki más véleménye???

Üdv...

Szóval, nem rég történt egy baleset, egy sráccal, volt a tv-ben is, szaltózás közben elrontott valamit, és eltört a gerince (ha jól emlékszem). Felmerült a téma egy ebéden, és az egyik ismerősöm a témát azzal zárta le, hogy "A sors ezt akarta.", vagy valami hasonló megfogalmazásban. Ekkor bennem felcsattant egy kérdés: Ennek köze van a sorshoz? Ha a fiú behúzza a fejét, és jól csinálja, nem töri el a nyakát, tehát ennek semmi köze sincs a sorshoz, mert a fiú saját hibájából történt. Vagy mégis köze van hozzá a sorsnak?

NA, erre várom a hozzászólásokat!