Vigyázni kell mit irunk, de ha nem vagy őszinte, nem adod magad, véleményed eltitkolod, még akkor is ha az másikéval nem egyezik, nincs értelme fórumozni. Más fórumokon láttam ennél már sokkal meredekebb dolgokat is. Sztem itt egy kicsit mindenki visszafogott, de elmondja a gondolatait, néha ugyan játékosan, v. komolyabban, de a sajátja, nem játsza meg magát. Te mért kapcsolódtál hozzánk? Nem ezt érezted? :) Nemrég óta fórumozok, ez az első ahová rendszeresen irogatok. Remélem nem lesz rossz tapasztalatom ??? Ezért is lennék kiváncsi a Tiedre. Tanuljak belőle. Szókimondó vagy az biztos. De nem bántó, ahogy irtad jobbitó szándékkal van és ezt én is igy látom. Bár ez a sipákolás... ::) Na mindegy....

Negat: Nem tudok rögtön válaszolni. Hidd el sokat törtem ezen a fejem. Általában a beirásaimat /95%/ ugy fogalmaztam, hogy én legyek, de bárkinek el lehessen mondani. Még gondolkodom. Azt hiszem értem mit akarsz kérdezni. A rossz tapasztalataidra kiváncsi lennék, de gondolom ezt nem osztod meg velünk. Vagy mégis ::)

A kérdés úgy is feltehető, általánosítva, hogy mit gondotok, mit érdemes egy ilyen nyitott, sokak által olvasott fórumon megosztani az olvasókkal, milyen módon, milyen szinten, s az igazság és őszinteség, nos és a korrektség mellett mennyire szabad és nyitott, és mennyire legyen az ez a száj, ez a fórum, ez a szócső???
(Befogtam.:) ).

Engedelmetekkel elétek tárom az egyik ( vagy több ) személyes "dilemmámat", azaz nehéz döntési helyzetemet.
Mindenkinek vannak elképzelései a világban, és azon belül, kicsiny hazánkban uralkodó állapotokról, és az emberek kedves viselkedéséről. Jómagam hosszú ideje foglalkoztam, s teszem ezt ma is, azzal, hogy ezen változtatni tudjak. Lassan azt hiszem, megérik az idő a konkrét cselekvésre is, azonban ennek hosszú előkészítése mellett döntöttem. A személyes kapcsolatokból, és az internetes tapasztalatokból levontam pár következtetést, aminek többek között az lett az eredménye, hogy nagyon megválogatom, kinek, s mit is mondjak el abból, amit gondolok, s milyen szinten tegyem ezt? Van egy fórumom, ami viszonylag nyitott, elkezdtem nyilvános elektromos naplót írni, s egy honlapot is elkezdtünk összehozni...Azonban, különböző okok miatt, jelenleg többnyire hallgatok, legalábbis, látszólag. Itt most elég aktív vagyok, bár a mindennapi gondok miatt kevés az időm, s erőm. Innentől feltételes módot használok.
Tételezzük fel, hogy van egy titkos fórumom is. Ezen a fórumon bizonyos szűrőkön átjutott, elvileg megbízhatóbb lények írhatnak, szellemiségük ugyan különböző, de van pár dolog, ami összekapcsolhatja őket.
Tegyük fel, hogy a hosszú idők alatt kialakult bennem egy elég sok területet felölelő, a jelenlegi helyzetből egyfajta kiutat mutató megoldásjavaslat, sőt, rendszerbe is szerveztem ezt. Előfordulhat, hogy ezt ezen a belső fórumon meg is osztom másokkal. (...)
Most, hogy ezen feltételezéseket elolvastátok, tegyetek vele úgy, mint az érdektelen hírekkel- egyik fülön be, másikon ki!
A kérdésem annyi, hogy mit gondoltok erről, és arról, hogy ezen a fórumon mennyire szabad, érdemes nyitottan beszélni, úgy, hogy mindenki láthatja?
Amúgy meg, foglalkozzatok inkább a mindennapi gondjaitokkal, és azzal, ami örömöt okoz nektek, s a világnak!
Én pedig már el is tüntem, mint a kámfor.;)

Más is adhat fel kérdést, történelmit is!

Jó:sör a hűtőben...-Parancs!Értettem!
Sanjeev!Jöhet a következő"Mit tennél?"-kérdés!De mostmár egyszerűbbet,mert elfogyott a közönség-segítségem,a felezőm és a telefonos-segítségem is! :D

Tegyünk a spártai államért!Szerintem jobban bejönne, mint a mostani,burundi-fejlődőországok beli modell! Tegyünk....pár sört a hűtőbe is! :(

Válaszaitokat olvasva én is először logikus megoldást kerestem,aztán úgy gondoltam,teljes erőmből arra koncentrálok:álljon meg a vonat!Manowari április 27-ei írása közel áll az én érzéseimhez.Én orrvérzésig koncentrálnék,hogy ne történjen meg a tragédia.Én ennyit tehetek,"odafönn"meg szelektál az,aki meg tudja magyarázni-csak mi soha nem fogjuk megtudni,csak találgatunk-miért döntött így vagy úgy.
Tábornok Úr!Ha tudnád,nekem egy napon hányszor jut eszembe a spártai állam... ;)

Athes is megpendített jó ötletet!Én csak mint egy teljesen átlagos frontvonalparancsnok tábornok gondolkodtam el.... :o

Hmm..mivel nő vagyok belőlem az anyai ösztön lépne fell,akár kinek is a gyereke.Nem
logikusan döntenék.Bár tudom hogy baldagé a helyesebb válasz

Szia Athes!

Tökéletesen félreértetted. :) Ez egy erkölcsi kérdés, melyik lenne a helyes, a csecsemő vagy a felnőttek felé vezetni a vonatot, hogy a másik fél életben maradjon. Nem arról szól, hogy hogyan tudnád megmenteni őket.

nos a kérdés egy kicsit elgondolkodtató. Elképzelhető, hogy mindannyian életben maradnának. A mérlegelés mindenképpen fontos. De nem is érzelmi szinten, hanem inkább a fizikai világ felmérésével. Arra gondolok, hogy nagyon fontos, hogy a váltótol milyen távolságra vannak a megmentendő egyének. Amennyiben a távolság elég nagy, meg lehet próbálni kisiklatni a vonatot. Persze ez függ attől, hogy a váltó elektronikája csak a gombnyomástól származó jelre vár, vagy folyamatosan kell nyomni amíg át nem vált. Ha középre tudom állítani, mindenki életben marad.
A másik dolog, hogy az emberi test az adrenalin hatására nagyon erős, ellenálló, hajlékony tud lenni. Ha elüti a felnőtteket, és nem vágja le semmilyüket sem, akkor életben maradnak. Higgyétek el, láttam már ilyet. Az ember, mint a rongybaba.

Igen! :D Jó volt a véleményeket is olvasni. Itt nem lehet mondani, hogy bárkinek is igaza lenne, a megközelités más mindenkinél és ez nagyon érdekes.

Van még hasonló példa?? ::)

Sziasztok!

meexi, ezt a példát nem is azért szántam hogy megtörténhet-e veled vagy mással, ez egy erkölcsi dilemma, amin nagy filozófusok sem tudtak eligazodni.

Én mérlegelnék és ennek alapján döntenék, de szerintem átváltanám a kisbaba sínpárjára a vonatot... Lehet, hogy durván hangzik, de én ezt tenném. Azért váltanám át, mert szerintem több ember élete fontosabb, egy csecsemő előtt igaz hogy ott az egész élet, de még nem emlékszik semmire.