Jó nem valami jó, de zsivajba elvonulva 10 perc alatt írtam. :D Ez mentségemre szolgáljon.. ;D

Lepel.

Állok a színpadon, s körbe tekintek,
felismerem ön magam a Bohóc szerepében.

Színpad az életem, s egy színjátszókör,
az emberiség körülöttem.
Le rántom -e valaha a leplet?

Megvilágítanak a fények,
s szemembe süt, az elvakító fénysugár.
Le rántom -e valaha a leplet?

A fájdalom át járja testem és szívembe dermed,
Küzdök,és várom a felismerést
Le rántom -e valaha a leplet?

Ismét körbe nézek,
megint látom magam,a Bohóc szerepében.
A színjátszó társadalom, ujjongva tapsol engem.
Le rántom -e valaha a leplet?

Bátorság önti el testem.
A szívemből erő tőr, de rögvest!
Le rántom -e valaha a leplet?

Megvilágítanak a fények,
a műsor a végéhez közeleg.
Le rántom -e valaha a leplet?

Ki lépek a fényből,
mi elvakította szemem.
Végre le rántom a leplet!

Leveszem Bohóc öltözékem,
s könnyeim lemossák, eme Bohóc sminket!
Végre le rántom a LEPLET!

Meghajolok, és végre ,boldogság önti el szívem,
mert le rántotta a színpadi öltözékem.
Végre le rántottam a leplet!

Körbe tekintek,
s csönd nevében, a társadalom,
sötét táncot lejt,némán nézve.
Végre le rántottam a leplet!

Nem értik,nem érzik,
de talán,egyszer,ők is felismerik.
S majd ujjongva veszik le ,a Bohóc Öltözéket!

Oks. Várjuk. :D

3 perc és ki teszem..

Jöhet :) Kíváncsian várom. ;)

Mutatok valamit,és kérem az értékelést,viszont kegyelmet nem...
Utoljára t5 évesen írtam verseket,sőt egy mesefilmbe is bele kezdtem,egy elavult rossz kis füzetbe...
Kb.4 hónappal ezelőtt vettem egy új füzetet de akkor még nem tudtam minek,azóta is porosodott a szekrény tetején,ma viszont elkezdtem bele írni..Nem olyan hú de jó,de érdekel a véleményetek...

tudnodkell.info/letezik-e-a-fizikai-valosag/
,,Létezik-e a fizikai valóság?
Tudnod.kell | 2013-10-02

Van egy fizikai valóság, ami teljesen biztos és létező? S egyáltalán; létezik olyan, mint: valóság?- Ha így gondolsz a világra, az akkor válik létezővé, amikor a fizikai valóság egy másik darabjával ütközik. A másik darab lehetünk akár mi magunk is. De ez lehet akár egy véletlen szikla is, ami erre gurul és beleavatkozik ebbe az egész zavaros dologba és biztos, hogy bizonyos szintű létezésre kényszeríti. A múlt filozófusai azt mondták: “Ha belerúgok egy sziklába és jól megfájdul a lábam, az valóság. Érzem. Valóságnak tűnik.” Ez tuti. “És ez azt jelenti, hogy ez a valóság.” De szerintem ez még mindig csak egy tapasztalat, és csak egy személy nézőpontja a valóságról. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogyha veszünk egy személyt és az agytevékenységét P.E.T. szkennerrel vagy számítógép-technológiával vizsgálva megkérjük, hogy nézzen egy bizonyos tárgyra, és amikor ezt megteszi, akkor az agy bizonyos területei aktiválódnak. Ekkor megkérjük, hogy csukja be a szemét és képzelje el ugyanazt a tárgyat. Amikor ezt megteszi, ugyanazok az agyterületek aktiválódnak mintha éppen nézné a tárgyat. Következésképp a tudósoknak fel kellett készülnie a következő kérdésre: Ki az, aki lát? Az agy lát, vagy a szemek? Mi a valóság? Amit az agyunkkal látunk, vagy amit a szemünkkel? Az igazság az, hogy az agy nem különbözteti meg a tapasztalt dolgokat az emlékektől, mert mindkét esetben ugyanaz az idegpálya lesz aktív.

Rengeteg információ érkezik hozzánk testünk érzékszervein keresztül melyeket feldolgozunk, újra és újra átszűrünk, ezért minden egyes lépésnél információt vesztünk el. Végül kiderül, hogy a tudatunk az, ami önkiszolgáló. Az agy másodpercenként 400 milliárd bitnyi információt dolgoz fel, de mi csak 2000-re figyelünk. De ez a 2000 bitnyi információ csak a környezetről, a testünkről és az időről árulkodik. Egy olyan világban élünk, ahol minden csak a jéghegy csúcsa, hagyományos megvalósulása egy hatalmas kvantummechanikai jéghegynek. Ha az agy 400 milliárd bitnyi információt dolgoz fel és ebből mi csak 2000-re figyelünk azt jelenti, hogy a valóság mindig csak az agyban történik. Az fogadja az információkat, és még nem vette őket figyelembe. A szemek olyanok, mint a lencsék. De ami valójában lát, az az agy hátulsó része, olyan mint a magnószalag. A neve látókéreg. Ott van hátul. A kettő együtt olyan, mint egy kamera és egy magnószalag. Tudtad, hogy az agy meghatározza, hogy mi az, amit észlelni tudsz? Ez fontos. Például: a kamera sokkal többet lát körülöttem, mint amit én észlelek, mert nem szorítkozik tapasztalataira, nem kötik szabályok, nem ellenkezik, nem mérlegel, és főként nem ítélkezik.Ahogy az agyunk fel van építve, csak azt láthatjuk amiről elhisszük-, tudjuk, hogy lehetséges. Olyan mintákat keresünk, amik már léteznek bennünk korábbi tapasztalatokból.

Van egy csodálatos történet, amit sokan igaznak hisznek: Amikor az Indiánok, Amerika őslakói megláthatták volna Kolombusz hajóit közeledni a Karibi szigeteknél, egyáltalán nem voltak képesek látni őket. Mert ez annyira különbözött mindentől, amit addig láttak, hogy egyszerűen nem látták. Amikor Kolombusz serege kikötött a Karib szigeteken, egyik indián se volt képes látni a hajókat, mégha ott is voltak a látóhatáron belül. Azért nem látták a hajókat, mert nem rendelkeztek ismeretekkel, tudással, ami hajók létére utalna. A sámán észreveszi a víz fodrozódását az óceánban a hajók körül, Ő sem lát hajót, de elkezd gondolkodni, hogy miért fodrozódik a víz. Szóval minden nap kimegy és néz, és néz, és néz. Egy idő után képes lesz látni a hajót. És ahogy meglátta, elmondja mindenkinek, hogy léteznek hajók a világon. Mivel mindenki bízik és hisz a sámánban, egy idő után ők is képesek lesznek látni.Tehát Mi magunk hozzuk létre a valóságot. Valóság-csináló gépek vagyunk. De Mi hozzuk létre a valóság hatásait is. Mindig az emlékek tükrében észlelünk dolgokat akár egy nagy hologramban élünk, akár nem. Ez egy olyan kérdés, amire nincs jó válasz. Ez egy nagy filozófiai probléma, amivel szembe kell néznünk. Amit a tudomány mond a világról, az akkor igaz csupán, hogy ha mindig ugyan azok a megfigyelők. Szóval minden, ami az emberi agyba érkezik az kényszerít minket arra, hogy észleljük és láthassuk a dolgokat. Szóval elképzelhető, hogy az egész világ egy nagy illúzió, amin nem tudunk kívülre kerülni, hogy lássuk a teljes igazságot. Az agy nem tesz különbséget a valóság – külső világ – és a gondolatok – belső világ – közt. Nincs olyan külső világ, ami független lenne a belsőtől.

Végül egy barátom szavaival kvantummechanikai nézőpontból így “fest” a valóság”:
“A kvantumfizikusok évtizedek óta tisztában vannak vele, hogy a valóságot kialakító hullámfüggvényből úgy kaphatunk valós valószínűségeket, hogy képezzük a hullámfüggvény komplex konjugáltját és ezzel megszorozzuk az eredeti hullámfüggvényt. Felmerül azonban egy különös körülmény azzal kapcsolatban, ahogyan a komplex konjugáltat előállítjuk. A hullámegyenletből ugyanis a komplex konjugáltat úgy lehet kiszámítani, hogy az idő előjelét megfordítjuk. Más szóval: az eredeti hullámegyenletben az idő szabályos irányban, a múltból a jövő felé folyik, a konjugált megoldást szolgáltató egyenletben viszont az idő haladási iránya ezzel ellentétes, vagyis visszafelé, a jövőből a múlt felé mutat.

A tranzakciós értelmezés szerint az időben előre és onnan visszafelé haladó valószínűségi hullámok interferálnak egymással, azáltal kialakítva a jelent) s onnan visszaható oksági hurok részeként fejlődnek a rendszerek, élőlények, a plusz információval rendelkező kvantumugrások segítségével, amit környezetükből, a lehetséges jövőből, és a tudat teréből nyernek, kapnak, kapunk. Íj módon az időben oda vissza mozgó valószínűségi tranzakciós hullámok cseréje által észleli a saját azonnali lehetséges jövőjét minden élő, ami szelektív túlélési előnyökkel jár. Namármost mikor a környezeti körülmények megváltoznak, az ok okozati összefüggések láncolatában más mintázattal bíró lehetséges jövőt észlel a DNS, s arra azonnal reagál. A konjugált eredményt szolgáltató hullámegyenletben az idő irányának megfordulása azt jelenti, hogy mikro és makró fizikai szinten kommunikáció zajlik múlt és jövő között, és mi magunk is tudattalan szinten állandóan üzeneteket kapunk a múltból és a jövőből és mi is küldünk ezek felé öntudatlan üzeneteket. Szubatomi szinten Kvantumugrásokkal tudatunk tovább lép, abba a valóságvonalba a visszaigazoló hullámok segítségével, ami már tartalmazza a számára kedvező jövő állapotát, azt az állapotot, ami lehetővé teszi a fejlődést, a túlélésért. Végtelen sok párhuzamos valóság létezik egyszerre, és a tudatunk választja ki ezekből a legvalószínűbb lehetőségek szuperpozícióját, azt, amelyet valóságként elfogadunk.”

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=248990455225609



Forrás: https://www.facebook.com/ValosagAmitTudnodKell/

Na,most off...Este re..

"Ez viszont nem titok! ;)

www.youtube.com/watch?v=VxRDEJ1xcoQ" – Penelope

Király!!! ;)

Ez viszont nem titok! ;)

www.youtube.com/watch?v=VxRDEJ1xcoQ

Rendben van. :) Na nem cifrázom a kérdést az felől,hogy melyik része volt több..A cifra vagy a nem cifra?? XD ;D ;D :D :D

Az maradjon titok :)

Na,látom az rejtve marad,egy ideig (cifra) :D