::)
stop.hu/tudomany/embernek-ennyire-hogy-mehet-el-az-esze/1155124/

webbulvar.hu/tart/cikk/d/0/176166/1/bulvar/30_eve_szivja_a_vert_havonta_2_liter_a_vampirno_fejadagja

kép:
www.trelokouneli.gr/sok-gineka-vampir-trefete-me-2-litra-ema-to-mina-apo-dorites/julia-caples-with-wesley-hendricks-her-blood-donor-1943333/

Egy kis mese:

,, A hetedik ajtó

A sípszó halk hangja visszaverõdött a sziklafalról, egyébként teljes csönd volt. Az Öregember megjelent, a lány a legyõzött Ellenség maradványai mellett állt. Az Öregember megfordult és a kinyúlt Ellenség messzire kígyózó teteme mellett elhaladva egyenletes léptekkel sétált el a sziklafal irányába.

- Mester... - szaladt ki a szó a lány száján.

Az Öregember hátrafordult: "Tessék." - és várakozva a lányt nézte. A lány fejében összetorlódtak a kérdések, de az Öregember megértette õt és így válaszolt:

- A Belsõ Igazság a közepe valódiságán, a szív tisztaságán alapul. Az erõforrás saját énünkben rejlik nem pedig más emberekkel való kapcsolatunkban. Egetverõ ujjongás, halálos szomorúság a sorsa mindazoknak, akik más emberekkel való belsõ összhangtól függenek. Ahhoz, hogy a Belsõ Igazság erejét fokozni tudja, az embernek afelé kell fordulnia, ami fölötte áll, amibõl világosságot meríthet.

A lány nézte az Öregembert és úgy látta, hogy vakító, selymes fénybõl van, a Nap sütött rá rajta keresztül. "Az Istenre nyíló ablak." - ez a gondolat állt össze a fejében.

- Úgy nézz rám, mintha egy tükörbe néznél, mert Te és én Egyek vagyunk.

- Mit kell most tennem?

- Olykor az embernek rejtett ellenséggel van dolga, olyan megfoghatatlan befolyásokkal, amik megbújnak a legrejtettebb zugokban. Ha leleplezõdnek ezek az ellenõrizetlen befolyások, akkor többet már nincsen hatalmuk az ember felett. Ez a Rejtett Ellenség Háza. - szólt az Öregember és a sziklafal tövében kirajzolódó ajtóra mutatott.

Az ajtó jellegtelen, fából durván összerótt alkotmány volt. Olyannak tûnt, mintha egy felhagyott tárna ajtaja lenne, de semmilyen zár vagy lakat nem volt rajta.

- Be kell mennem?

- Igen, de ne vigyél mást magaddal, csak szeretetet, ez lesz az új fegyvered.


A sarokvasak bántóan csikorogtak, ahogy a lány szélesre tárta az ajtót. Sötét volt, ahogy belépett, olyan sötét, mint egy barlangban. A lány éppen azon gondolkozott, hogy a kardja helyett hogyan harcoljon majd a szeretetével, ha a szükség úgy hozza, amikor valami mozgást látott maga elõtt. A sötétség barna színû ködébõl kibontakozott egy hatalmas éjjeli lepke alakja. Az elefánt méretû szender eltorlaszolta a továbbvezetõ utat. A lány állt kapálózó állat elõtt és ahogy jobban megnézte látta, hogy egy hatalmas gombostû áll ki a hátából, ekkor megértette, hogy a lepke haldoklik, visszafordíthatatlanul elpusztul, és megcsapta õt az állatból kiáradó kétségbeesés és bánat. Ekkor fennhangon így szólt: "Szeretlek, kérlek múljon el a haragod, a halálod oka nem gonoszság. A halálod oka félelem és butaság, hidd el, hogy szeretlek és jóvá akarom tenni ami veled történt, ne haragudj tovább, rendbe akarom hozni a dolgot, neked adom a szeretetet, ezt vidd magaddal a kétségbeesés és a bánat helyett." Neki adta a haldokló lepkének a szeretetet, és akkor a lepke utat engedett neki és tovább tudott menni. Egyre mélyebbre hatolt le a járatban és a következõ fordulónál három csontvázat vett észre. A csontvázak fekete sisakot viseltek és a fogaikat csattogtatták. A lány megérezte, hogy harcban estek el, egy pillanatra látta is maga elõtt a dúlt harcmezõt és hallotta a páncélos lovak megvadult dübörgését, a lány tisztán érezte a katonákból áradó a keserûséget. Gépiesen tolultak a szájára a szavak: "Szeretlek benneteket, kérlek múljon el a haragotok, a halálotok oka nem gonoszság." - majd tisztán csengõ hangon kiáltotta: "A halálok oka a félelem és az ostobaság. Aki megölt benneteket abban is csak szeretet volt, tévedésbõl haltatok meg." A lány ekkor megérezte, hogy értelmetlen, cél nélküli halál volt a katonák halála, és így szólt: "Azt szeretném, ha bennetek is csak a szeretet maradna meg, ne ragaszkodjatok a háború céljához, mert az egy hazugság volt, a háború mindig céltalan." Azzal a markából a katonákra szórta a szeretetet, ami apró csillagfelhõként hullott rájuk, ekkor a csontvázak félreálltak, õ pedig ment tovább. Egy terembe érkezett, ahol egy haldokló asszony feküdt. A lány abban a pillanatban, amikor mindenféleképpen meg akarta menteni megértette, hogy menthetetlen. Kétségbeesetten állt az ágy mellett és csak ezt ismételgette: "Szeretlek, szeretlek...". Egy pillanat, vagy egy egész élet is eltelt így.


Amikor felocsúdott az Öregember mellett találta magát. Egy fénytavacska partján álltak és az Öregember így szólt:

- Mutasd, mi van a kezedben, mit gyûjtöttél össze a barlangban.

A lány felemelte a kezét és amint a tenyerébe nézett iszonyodva látta, hogy a kezét piszkos, nyálkás sár borítja. Az Öregember elvette a kezébõl a sárgöröngyöket és egyenként a fénytóba dobta õket.

- Mester mi történt velem, mi volt ez?

Mielõtt az Öregember válaszolhatott volna elõhömpölygött a semmibõl egy hatalmas, sokkezû fekete lény. Nem volt formája, csak rengeteg tapogatózó, markolászó keze, a lányra rácsapott a félelem olyan erõvel, hogy teljesen megbénult, ekkor az egyik kéz felragadta és összemorzsolta; apró fénymorzsák hullottak a földre. Az Öregember nyugodt hangon így szólt:

- Nem árthat neked, mert sérthetetlen vagy, csak azért tudott összemorzsolni, mert elhitted, hogy meg tudja tenni.

Ekkor a lány fénymorzsái megint összeálltak és felugrott a földrõl. Az Öregember a szörnyre nézett és abban a pillanatban egy fényes fénysugár csapott le a fekete, nyúlós tömeglényre, amely összerándult és bosszúsan kavarogva visszahúzódott. Az Öregember egy fénylõ nyilat röpített a lénybe. Ekkor a lény mozdulatlanná dermedt, a nyíl áthatolt a bõrén, a bõre felrepedt és ahogy a repedés tágult láthatóvá vált, hogy fény van benne. A nyíllövés helyén egy fénygömb kezdett növekedni és egyre nagyobb lett, ahogy a fénygömb nõtt a fekete szörny úgy húzódott vissza. A gömb akkora lett, mint egy Nap és betöltötte az egész eget. Az Öregember beszélni kezdett:

- Ez, amit láttál a Háború Szelleme volt. A Háború Szelleme hömpölyög a világ felett, tapogatózó kezeivel próbálja megragadni az embereket és amerre jár fekete cseppek hullanak belõle, amik beszivárognak a legrejtettebb zugokba és megfertõzik az embereket. A fertõzés biztos jele a gyûlölet. Ha valaki gyûlöletet talál magában valahol, akkor biztos lehet benne, hogy fertõzött. A Háború Szelleme sosem pusztul el, mert sohasem született, õ az ami nincs. Ha valaki megtalálja a gyûlöletet magában, akkor egy szeretet nyilat kell belelõnie, akkor a gyûlöletnek mennie kell, akkor a gyûlölet eltakarodik belõle, ez az egyetlen gyógyszere ennek a fertõzésnek.

A gömb hatalmasat villant és annyira vakítóan sugárzott, hogy a lány már nem tudta tovább nézni. Az Öregemberhez fordult:

- Mester, mi ez?

- Nézd meg!

Ahogy az Öregember ezt kimondta a lány visszafordult a fénygömbhöz és újból ráemelte a pillantását. A gömbön halvány foltok úsztak és már nem volt annyira vakítóan fehér.

- Hiszen ezt ismerem, ez a Hold!


Ekkor a Holdgömb középen kettévált, a meghasadt két fél mint egy-egy virágszirom feltárult és kiemelkedett a gömbbõl a Boldogság Szigete. A Sziget hegyként emelkedett egyre, úgy hogy a lány a tetejét már nem is látta. A Boldogság Szigetén istenek laktak, akik arany pavilonjaikban ültek, vagy a szigetet elborító kertekben sétáltak. A fákról gyöngyfüzérek lógtak, a pázsit puha volt, mint a legszebb selyemszõnyegek.

- Mester, nem nézzük meg közelebbrõl? - azzal a lány választ sem várva felugrott az egyre emelkedõ szigetre, az Öregember csöndben, mozdulatlanul állt a helyén. A lány az egyik pavilonban egy ajtót vett észre, ami a hegy belsejébe vezetett, bement rajta, és legnagyobb csodálkozására a hegy belül teljesen üres volt. Ekkor észrevette, hogy az Öregember nem kísérte el, így hát leugrott a Boldogság Szigetérõl és visszasétált az Öregemberhez.

- A Holdgömbben azt találod meg, amire vágysz. Te a Boldogság Szigetét kerested, és amikor kinyitottad, az emelkedett ki belõle. Akkor nyisd ki megint a Holdgömböt, ha már csak a szeretet lesz benned. A mindenség beléd költözik, ha csak szeretet van benned.

A lány állt és ezt gondolta: "Bár úgy lenne, hogy csak a szeretet van bennem! De hát mi is van bennem?" Ahogy nézte-nézegette észrevette, hogy igen van a szívében valami, egy rózsa. "Láttam, hogy a Boldogság Szigete belül üres, pedig milyen boldog istenek laktak rajta, de mégis csak egy illúzió volt, és ezt Mester tudta jól, mert nem is jött velem, hogy megnézze." Sokáig gondolkozott, majd kivette a szívébõl a rózsát és így szólt:

- Mester, felajánlom Neked ezt a rózsát tegyél vele, amit jónak látsz. Az Igazságért nem nagy ár ez a rózsa!

Az Öregember elvette a lány kezébõl a rózsát és a fénytóba hajította.

A lány mélyet lélegzett és amint a szíve aranybarlangját szemügyre vette látta, hogy a Holdgömb kéklik benne. Nézte-nézte a gömböt, de nem nyitotta ki.
Szerző: Lily Water"

Ez aztán egy teljesen felesleges cikk...
www.origo.hu/tudomany/20130610-igy-nezhet-ki-az-ember-szazezer-ev-mulva.html

www.origo.hu/techbazis/20130610-akrobatakent-repul-a-robothollo.html

www.origo.hu/techbazis/20130611-barkinek-lehet-taviranyitos-robotcsotanya.html
Lassan,de biztosan robottársadalom lesz...ami nem feltétlenül jó.Minek ilyen-olyan robotokat gyártani?Butaság.

Meg kell hagyni,jó kis kütyük:
www.klassz.hu/bolt/kem-es-rejtett-kamerak?utm_source=klassz&utm_medium=edm&utm_campaign=kem_130611