"Azért nem írtam be külön,mert ugyan az mint a többi,amiket bemásoltam,vagyis:
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=kiszocategory&id=13

Konkrétan az elsőnek ez:
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=2072

A másodiknak ez:
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=2657" – Penelope

Köszönöm a források megadását! :)

www.szkosz.com/node/702

csak egy kis rész belőle:
,,Rájöttek, hogy a társadalomnak nincs szükség valódi ellenségre, elég egy ellenség-kép ahhoz, hogy elfogadják a totalitárius központi hatalmat. A hatalomnak az ellenséget megnevezni, a tévében megmutatni, az embereket vele ijesztgetni olyannyira kívánatos dolog, hogy ha nincs igazi ellenség, hát csinálnia kell. Erre a tökéletes megoldás a terrorizmus, saját lakosságunk ellen elkövetett, a teljes lakosság méretéhez képes elhanyagolható mennyiséget elpusztító, de jól dramatizálható terrorcselekmények végrehajtása."

www.szkosz.com/node/1366

Magyar és Maja - két testvérnép
paramoral.eu/news.php?extend.2182.5

Ingyen energiát mutatott be a Keshe Alapítvány
paramoral.eu/news.php?extend.2186.13

Azért nem írtam be külön,mert ugyan az mint a többi,amiket bemásoltam,vagyis:
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=kiszocategory&id=13

Konkrétan az elsőnek ez:
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=2072

A másodiknak ez:
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=2657

"Távolbalátó kémek


Az 1970-es évek elején bizonyos amerikai katonai kémszolgála­toknál csak úgy emlegették őket, hogy az „SRI emberei”. A kaliforniai Standfor Research Institute különleges, az akadémikusok véleménye szerint igencsak renitens tudományos központ volt. Itt vizsgálták többször is Uri Gellert és más különleges képességű nőket és férfiakat. A távolból való érzékeléssel, azaz a Remote Viewing-gal (RV) kapcsolatos kísérletek is itt zajlottak. Például „elküldtek” egy embert Európába, Róma repülőtere, a Fiumicino mellé. A megfigyelő, Elmar Gruber a közeli hegyekből tartotta szemmel a repteret, miközben egy másik „látó”, Marilyn Schiltz Kaliforniában telepatikusan „vette” a helyi megfigyelő élményeit. Majdnem olyan pontosan látta, mi történik az olasz repülőtéren, mintha ő is ott lett volna. A kísérlet sikerén felbuzdulva az amerikai hadsereg egyik különleges központja számos érdekes próbát végeztetett el. Kerestek és találtak olyan embereket, akik az átlagosnál is különlegesebb képességekkel rendelkeztek. Volt olyan „látó” személy, aki „élő nyomkövetőként” működött. Csak megadták neki a hely koordinátáit bárhol a világban, és ő máris mondta, hogy ott mit „lát”. Némelyikük döbbenetesen pontos képet szolgáltatott. Dr. Harold Puthoff fizikus, aki az RV-programokat vezette, talált két olyan személyt, Ingo Swant és Petrick Pricce-t, akik ebben nagyon erősek voltak. Nemegyszer ugyanannak az objektumnak a koordinátáit egymástól függetlenül kapták meg, egymásról mit sem tudva, és ijesztően hasonló leírást adtak a világ távoli tájain lévő pontokról. A világ ugyanakkor mit sem tudott ezekről az emberekről és a velük folytatott kísérletekről. Később a Szovjetunió felett kémkedő műholdak által küldött elég rossz minőségű felvételeket ezek az emberek egészítették ki. 1973-ban például a világ elől elzárt város és katonai támaszpont, Szemipalatyinszk környékén a műholdak egy új építményt találtak, amiről nem tudták, mi lehet. A távoli para megfigyelés eredményeként aztán olyan pontos rajzolatot kaptak, aminek alapján rájöttek, mi célt is fog szolgálni a létesítmény. A földi és katonai jellegű kísérletekről értelemszerűen nem lehet még a tudósvilággal sem értekezni. Ami pedig később következett, annak már semmi köze nem volt a katonai kémkedéshez. A különleges képességű személyek közül a legjobbakat már a földönkívüli élet kutatásába is bevonták. Az űrszondák segítségével ugyanis már le tudták ellenőrizni, mennyire igaz az állításuk. 1972-ben és 1973-ban útnak indították a két Pioneere űrszondát, melyek előbb a Jupitert vették célba. Abban az időben ugyanis erről az égitestről tudtak a legkevesebbet. A nagy manőver 1973. április 27-én kezdődött. Az SRI meghívta az USA vezető tudományos központjait és híres szkeptikus szervezeteket is. Ez utóbbiak azonban nem éltek a lehetőséggel. A kísérlet alanya Ingo Swann volt. Miután alaposan „szemügyre vette” a Jupitert, arról számolt be, hogy lát egy nagyon lapos gyűrűt, és a bolygó felszínén folyékony és gáznemű hidrogénköpeny található. Az atmoszférában kristályos jeget is felfedezett, mely a bolygótól távolabb melegebb volt, mint a közelében. Mágneses és elektromágneses hatás jelenlétét is jelezte.Valamilyen oknál fogva a kutatók csak 1977-ben tették közre az esemény anyagát, de még így is jóval előbb, mint ahogy a Pioneer-szonda elérte volna a Jupitert. Az eredményeket elküldték a tudósoknak és a szkeptikusoknak. Mindkét helyen az ostobaság mintapéldájaként emlegették a leírtakat. Mindez addig tartott, míg a szonda el nem érte a bolygót, és meg nem kezdte a rádiójelek továbbítását. Gyakorlatilag minden beigazolódott, amit a „látó” mondott. Ennek ellenére elkobozták a szervezettől a bizonyítékul szolgáló anyagokat, és mind a mai napig úgy tartják, hogy a benne leírtak összeegyeztethetetlenek a tudományos tényekkel, vagyis nem léteznek.

A hatalmas alagút rejtélye


Az elmúlt húsz esztendőben különös, számos találgatásra okot adó építkezések egész sora zajlott Las Vegastól 150 kilométerre északnyugatra, a Nevadai sivatagból kiemelkedő Yucca-hegység mélyén. A föld alatti építkezés kapcsán tucatnyi összeesküvés-elmélet született. Talán nem véletlenül, hiszen a helytől alig 50 kilométerre található az Egyesült Államok híres és hírhedt nemzeti laboratóriuma, az első atombombát létrehozó Manhattan Projektről elhíresült Sandia. Ugyancsak itt van a jól ismert 51-es körzet és a köztük meghúzódó nukleáris kísérleti telep, ahol az elmúlt évtizedekben kisebb és nagyobb atom- és hidrogénbombák százait robbantották fel. A Yucca-hegységtől nyugatra pedig Amerika legmélyebb, legszárazabb és legforróbb pontja, az úgynevezett Halál-völgy található, ahol gyakran 50 fok fölötti a hőmérséklet. Már az is számtalan találgatásra adott okot, hogy a munkálatokat az Amerikai Légierő által speciálisan erre a célra kifejlesztett alagút-fúrógépek végezték. Így nem csoda, hogy ezt a föld alatti létesítményt kapcsolatba hozták az ufókkal, pontosabban a földönkívüliekkel. Azt állították, hogy az Egyesült Államok kormánya az idegenekkel létrejött kozmikus diplomáciai kapcsolat részeként, földönkívüli technológiáért cserébe épít olyan föld alatti bázisokat, amelyekben az idegenek zavartalanul végezhetik ténykedésüket. Más elképzelések szerint a létesítmény a kormányzat és bizonyos körök egyfajta titkos óvóhelyeként szolgál majd, amely egy esetleges nukleáris háború esetén akár évekig is életfeltételeket biztosíthat a politikai elit számára. E feltételezések évtizedeken át tartották magukat. Ám a titokzatos alagutak rejtélyére meglehetősen egyszerű magyarázatot adtak a szakemberek. Amikor 1987-ben kongresszusi határozat született arról, hogy az Egyesült Államokban keletkezett radioaktív hulladékok elhelyezésére és központosított tárolására tartós megoldást kell találni, a már második ciklusát töltő Ronald Reagan elnök utasította az Energiaügyi Hivatalt, hogy a nevadai Yucca-hegységben kezdje el a nukleáris hulladékok végső tárolására alkalmas föld alatti bázis építését. A húsz év alatt nyolcmilliárd dolláros költségvetéssel készült bázis lényegében egy ultramodern atomtemető, amelyben az atomerőművek kiégett fűtőelemeit, a tudományos és kísérleti kutatások során keletkezett hulladékokat, és nem utolsó sorban a hadsereg radioaktív anyagait helyeznék el örök időkre. Maga a helyszín minden szempontból ideális. A hadsereg által őrzött, szinte megközelíthetetlen terület a külvilágtól el van zárva, a száraz klíma, a víz szintjének felszínétől mért nagy mélysége, a hegyvonulat lakott helyektől való távolsága ideálissá tette a tároló megépítését. A felszín alatt pár száz méteres mélységben húzódó alagútrendszer hetvenezer tonna radioaktív szemét biztonságos elhelyezését teszi lehetővé. A nukleáris hulladék speciálisan kialakított sugárzás- és törésbiztos konténerekben közúton vagy vasúton érkezik majd az atomtemetőbe. A vasúti szállítmányokat itt különleges kamionokra teszik, amelyek egy megfelelően biztosított úton érkeznek az északi bejárathoz közeli felszíni létesítménybe, ahol a szállítmányt hermetikus körülmények között 10 ezer évnyi üzemidőre tervezett tartályba, egyfajta szarkofágba helyezik. A többszörösen védett rendszerben az egyik zónából a másikba csak szigorú ellenőrzés mellett kerülhet a tiszta, sugármentes levegő. Minden magyarázat és részletes beszámoló ellenére sokan még mindig az ufókkal és a világvégével hozzák összefüggésbe a létesítményt." – Penelope
Ennek meg tudnád adni a forrását? köszi! itt elég forumban! :D

Mi folyik a Google titkos laborjában?
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=7226

Az elátkozott kő(Még erről se hallottam)
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=7677

Látogatók a jövőből


Az idő szövete nem is olyan sűrű, mint azt hisszük, mondják egyes természetfeletti jelenségeket tanulmányozók. Állítják, hogy az utóbbi 150 évben legalább kétszáz olyan eset történt, amikor emberek véletlenül „átcsúsztak” egyik időből a másikba. Arról is tényként beszélnek, hogy jövőből jött időutazók kerültek már a földi hatóságok markába. A különös dolgok között is előkelő helyet tulajdonítanak a Millena teherhajó históriájának.

A vízi jármű 1983. július 12-én került viharba az Indiai-óceánon. A motorja elromlott, a rádiókapcsolat is megszűnt a szárazfölddel, a hajó sodródott a tengeren. Másnap, amikor elmúlt a vihar, kiderült az idő, a legénység egy hajót látott közeledni. A tengerészek nem hittek a szemüknek, egy több száz évvel korábbi vitorlás tartott feléjük. A rajta lévő furcsán öltözött emberek érthetetlen nyelven kiabáltak, és fegyvereikkel fenyegetően hadonásztak. A Millenán lévők végül megértették, hogy ezek kalózok, és szokásukhoz híven meg akarják támadni őket. Azzal védekeztek, ami éppen a kezük ügyébe került. Ám a csata csak akkor dőlt el, amikor a kapitány a kabinjában őrzött géppisztollyal tüzet nyitott a támadókra, és a tűzoltó fecskendőt is bevetették ellenük. A kalózok egy agyonlőtt társukat hátrahagyva megfutamodtak.

A hullát a matrózok mélyhűtőbe tették, majd megjavították a motort. Nem sokkal később újabb, az előző napihoz hasonló hajó érkezett. Mire befejeződött az égzengés és a villámlás, kiderült, hogy a halott eltűnt a mélyhűtőből. A Millenának végre sikerült kapcsolatot teremtenie Bombay-vel, és jelentették az esetet is. A reakciótól igencsak megdöbbentek: nagyon örültek, hogy a három hónapja eltűnt hajó végre megkerült!

A legénység két nap leforgása alatt élte át a viharokat és a támadást. Amikor megérkeztek a szárazföldre, kitört a botrány. A hajó és a rakomány tulajdonosa már be is perelte a kapitányt, mivel meg voltak győződve, hogy valamelyik kikötőben dorbézoltak. Még a Times című lap is írt a történtekről, kiemelve, hogy a legénység megőrült, az elmeosztályon a helyük, amiért kalóztámadásról szóló hazugsággal védekeznek.

A tengerészek viszont kiderítették, hogy ugyanazon a napon más hajóknak is voltak az övékéhez hasonló gondjaik. Mivel a halott kalózt levetkőztették, mielőtt a hűtőbe tették volna, ruháikat beadták vizsgálatra az egyik laboratóriumba. A szakértők megállapították, hogy a XVI–XVII. századból valók. Hogy mi is történt valójában? Az időutazás elméletének hívei szerint a vihar időcsúszást vagy dimenziócsúszást eredményezett, esetleg mindkettőt egyszerre, és így kerül a Millena vissza az 1500–1600-as évekbe. Ám ezt bizonyítaniuk eddig nem sikerült.

Hasonló eset történt 1929 nyarán négy amerikai fiatallal. Autóval járták be Franciaországot. A Tarn megyei Rabastens városában leparkoltak a főtéren, és gyalog indultak vendéglőt keresni. Hamar rá is bukkantak a századelő hangulatát árasztó helyre. A személyzet a korra jellemző ruhában szolgált fel, az asztalon 1903-ból származó újság hevert. Az amerikaiak örültek, hogy különleges körülmények között étkezhettek, majd fizettek és elmentek. Pár nappal később ismét azon a környéken jártak, és úgy döntöttek, újra felkeresik az éttermet. Döbbenten látták, hogy az épület romokban hever, felverte a gyom. A városházán megtudták, hogy az éttermet még 1908-ban, a tulajdonos halála után bezárták, és többé ki sem nyitották.

A témában jártas kutatók azt állítják, hogy a turisták egy földrajzilag és fizikai kiterjedésében egyetlen háznyi méretre korlátozódott időrésbe, időlyukba kerültek, és tudtukon kívül valóban 1903-ban töltöttek el pár órát. Ezt a megállapításukat sem tudták eddig kézzelfogható adatokkal alátámasztani.

kiszó

Botrányos emberkísérletek az USA-ban


Hepatitis mentáli betegeknek, börtönlakók influenzavírussal, illetve krónikus betegek ráksejtekkel való megfertőzése – csak néhány eset az elmúlt 40–80 évből, amelyet amerikai kutatók követtek el orvosi kísérletek során. A botrány tavaly pattant ki, amikor kiderült, hogy amerikai orvosok 65 évvel ezelőtt szifilisszel fertőztek meg guatemalai foglyokat. Az amerikai tisztviselők azóta azt is elismerték, hogy hasonló kísérletek az Egyesült Államok területén is folytak, sőt, gyakran teljesen egészséges embereket vontak be a programokba. A negyvenes-hatvanas években folyó kutatások némelyikéről egyáltalán nem számoltak be a médiában. Ugyan jelentek meg tudósítások, de inkább az új gyógymódokra fókuszáltak, s kínosan hallgattak arról, miken kellett átesniük a nemegyszer maradandó agyi károsodást elszenvedő tesztalanyoknak. Akkoriban az orvosi kísérletekhez is máshogyan viszonyultak az emberek. Befolyásos orvosok úgy gondolták, jogosan végezhetnek teszteket a társadalom jogfosztott tagjain, például foglyok, mentális betegek, valamint szegény sorsú színes bőrűek esetében – ugyanúgy, ahogyan azt a náci orvosok tették a zsidókkal. A szövetségi szinten támogatott projekt 1942-ben vette kezdetét, amikor michigani férfibetegekbe influenzavakcinát fecskendeztek. A programot Jonas Salk vezette, akinek nevéhez a polio-vakcina kifejesztése fűződik. Az újságok „gyenge és szenilis” betegekről számoltak be, de később inkább a kutatások eredményeire helyezték a hangsúlyt. Szintén szövetségi pénzből valósulhatott meg a W. Paul Havens Jr. által irányított projekt, amelynek során hepatitisfertőzésnek tették ki a betegeket. A negyvenes években a New York Állami Szakképző Intézetben a gyomorhurut terjedését vizsgálták, s a kísérletbe bevont embereknek le kellett nyelniük a baktériumot, amiből arra következtettek a kutatók, hogy így sokkal jobban terjed a vírus. A Minnesotai Egyetemen tizenegy önkéntest fertőztek meg maláriával, majd öt napon át éheztették őket. Az egyik vezető Ancel Keys volt, aki ezek alapján állapította meg a hadsereg számára a nem romlandó, azonnal fogyasztható élelmiszerekből álló ún. K-adagot. 1957-ben az ázsiai influenza kellős közepén a kutatók a jessupi (Maryland) börtön 23 fogvatartottjának szervezetébe az orron át juttatták a vírust. Az ötvenes években pedig a nemi szerveiken keresztül, tripperrel fertőzték meg a férfiakat – mivel azonban ez nem szexuális aktus által történt, a kutatók nem tudtak érdemi információt nyerni a kutatásból. A kísérletekben részt vevő személyeket ugyan önkéntesként tartják számon, a történészek és etikusok kétlik, hogy a betegek tudták volna, mi is vár rájuk valóban. A rabokat már régen is gyakran feláldozták a tudomány oltárán. 1915-ben Joseph Goldberger mississippi foglyokat toborzott, hogy speciális diétán tartsa őket, s ezáltal bebizonyítsa: a pellagrát (a nikotinsav (niacin) hiányából eredő betegség) az elégtelen táplálkozás okozza. A rabokon végzett kísérletek ritkaságszámba mentek a huszadik század első évtizedeiben, a második világháború idején azonban újra divatba jött hadicélokra való felhasználásuk. Az egyik illinoisi büntetőintézetben például malária elleni gyógyszereket teszteltek a foglyokon, aminek célja a csendes-óceáni hadszíntéren harcoló amerikai katonák segítése volt. A náci haláltáborokban végzett orvosi kutatásokra adott válaszul 1947-ben Nürnbergi Kód néven nemzetközi egyezményben próbálták megakadályozni az emberek orvosi kísérletekre való felhasználását. Az amerikai kutatók ezt folyamatosan figyelmen kívül hagyták, mondván, az egyezmény csupán a náci bűntettekre vonatkozik. A virágzásnak induló egészségügyi ipar hatalmas emberanyagot kívánt, s ennek megfelelően a hatvanas években minden második állam engedélyezte, hogy börtöneiben kísérleteket végezhessenek a rabokon. A hatvanas években két kísérlet egy csapásra megváltoztatta a közvélemény magatartását a vitatott orvosi kísérletekkel kapcsolatban. 1963-ban 19 betegnek adtak be – egyébként jóindulatú – ráksejteket, amivel azt akarták megfigyelni, hogyan reagál rá az emberi szervezet. Egy jogász, bizonyos William Hyman fellépésének nyomán az állam nyomozásba fogott, mire a kórház meghátrált, s kijelentette: minden ilyen célú vizsgálathoz a beteg előzetes, írásos hozzájárulása kell. A közeli Staten Islanden 1963 és 1966 között mentális gondokkal küszködő gyermekek szájon át és injekción keresztül kaptak hepatitist, amivel a gamma-globulin hatékonyságát próbálták tesztelni. Ez és az 1972-es tuskegee-i eset is óriási felháborodást váltott ki, az újságok nagy terjedelemben számoltak be a botrányos, etikátlan kísérletekről.

Távolbalátó kémek


Az 1970-es évek elején bizonyos amerikai katonai kémszolgála­toknál csak úgy emlegették őket, hogy az „SRI emberei”. A kaliforniai Standfor Research Institute különleges, az akadémikusok véleménye szerint igencsak renitens tudományos központ volt. Itt vizsgálták többször is Uri Gellert és más különleges képességű nőket és férfiakat. A távolból való érzékeléssel, azaz a Remote Viewing-gal (RV) kapcsolatos kísérletek is itt zajlottak. Például „elküldtek” egy embert Európába, Róma repülőtere, a Fiumicino mellé. A megfigyelő, Elmar Gruber a közeli hegyekből tartotta szemmel a repteret, miközben egy másik „látó”, Marilyn Schiltz Kaliforniában telepatikusan „vette” a helyi megfigyelő élményeit. Majdnem olyan pontosan látta, mi történik az olasz repülőtéren, mintha ő is ott lett volna. A kísérlet sikerén felbuzdulva az amerikai hadsereg egyik különleges központja számos érdekes próbát végeztetett el. Kerestek és találtak olyan embereket, akik az átlagosnál is különlegesebb képességekkel rendelkeztek. Volt olyan „látó” személy, aki „élő nyomkövetőként” működött. Csak megadták neki a hely koordinátáit bárhol a világban, és ő máris mondta, hogy ott mit „lát”. Némelyikük döbbenetesen pontos képet szolgáltatott. Dr. Harold Puthoff fizikus, aki az RV-programokat vezette, talált két olyan személyt, Ingo Swant és Petrick Pricce-t, akik ebben nagyon erősek voltak. Nemegyszer ugyanannak az objektumnak a koordinátáit egymástól függetlenül kapták meg, egymásról mit sem tudva, és ijesztően hasonló leírást adtak a világ távoli tájain lévő pontokról. A világ ugyanakkor mit sem tudott ezekről az emberekről és a velük folytatott kísérletekről. Később a Szovjetunió felett kémkedő műholdak által küldött elég rossz minőségű felvételeket ezek az emberek egészítették ki. 1973-ban például a világ elől elzárt város és katonai támaszpont, Szemipalatyinszk környékén a műholdak egy új építményt találtak, amiről nem tudták, mi lehet. A távoli para megfigyelés eredményeként aztán olyan pontos rajzolatot kaptak, aminek alapján rájöttek, mi célt is fog szolgálni a létesítmény. A földi és katonai jellegű kísérletekről értelemszerűen nem lehet még a tudósvilággal sem értekezni. Ami pedig később következett, annak már semmi köze nem volt a katonai kémkedéshez. A különleges képességű személyek közül a legjobbakat már a földönkívüli élet kutatásába is bevonták. Az űrszondák segítségével ugyanis már le tudták ellenőrizni, mennyire igaz az állításuk. 1972-ben és 1973-ban útnak indították a két Pioneere űrszondát, melyek előbb a Jupitert vették célba. Abban az időben ugyanis erről az égitestről tudtak a legkevesebbet. A nagy manőver 1973. április 27-én kezdődött. Az SRI meghívta az USA vezető tudományos központjait és híres szkeptikus szervezeteket is. Ez utóbbiak azonban nem éltek a lehetőséggel. A kísérlet alanya Ingo Swann volt. Miután alaposan „szemügyre vette” a Jupitert, arról számolt be, hogy lát egy nagyon lapos gyűrűt, és a bolygó felszínén folyékony és gáznemű hidrogénköpeny található. Az atmoszférában kristályos jeget is felfedezett, mely a bolygótól távolabb melegebb volt, mint a közelében. Mágneses és elektromágneses hatás jelenlétét is jelezte.Valamilyen oknál fogva a kutatók csak 1977-ben tették közre az esemény anyagát, de még így is jóval előbb, mint ahogy a Pioneer-szonda elérte volna a Jupitert. Az eredményeket elküldték a tudósoknak és a szkeptikusoknak. Mindkét helyen az ostobaság mintapéldájaként emlegették a leírtakat. Mindez addig tartott, míg a szonda el nem érte a bolygót, és meg nem kezdte a rádiójelek továbbítását. Gyakorlatilag minden beigazolódott, amit a „látó” mondott. Ennek ellenére elkobozták a szervezettől a bizonyítékul szolgáló anyagokat, és mind a mai napig úgy tartják, hogy a benne leírtak összeegyeztethetetlenek a tudományos tényekkel, vagyis nem léteznek.

A hatalmas alagút rejtélye


Az elmúlt húsz esztendőben különös, számos találgatásra okot adó építkezések egész sora zajlott Las Vegastól 150 kilométerre északnyugatra, a Nevadai sivatagból kiemelkedő Yucca-hegység mélyén. A föld alatti építkezés kapcsán tucatnyi összeesküvés-elmélet született. Talán nem véletlenül, hiszen a helytől alig 50 kilométerre található az Egyesült Államok híres és hírhedt nemzeti laboratóriuma, az első atombombát létrehozó Manhattan Projektről elhíresült Sandia. Ugyancsak itt van a jól ismert 51-es körzet és a köztük meghúzódó nukleáris kísérleti telep, ahol az elmúlt évtizedekben kisebb és nagyobb atom- és hidrogénbombák százait robbantották fel. A Yucca-hegységtől nyugatra pedig Amerika legmélyebb, legszárazabb és legforróbb pontja, az úgynevezett Halál-völgy található, ahol gyakran 50 fok fölötti a hőmérséklet. Már az is számtalan találgatásra adott okot, hogy a munkálatokat az Amerikai Légierő által speciálisan erre a célra kifejlesztett alagút-fúrógépek végezték. Így nem csoda, hogy ezt a föld alatti létesítményt kapcsolatba hozták az ufókkal, pontosabban a földönkívüliekkel. Azt állították, hogy az Egyesült Államok kormánya az idegenekkel létrejött kozmikus diplomáciai kapcsolat részeként, földönkívüli technológiáért cserébe épít olyan föld alatti bázisokat, amelyekben az idegenek zavartalanul végezhetik ténykedésüket. Más elképzelések szerint a létesítmény a kormányzat és bizonyos körök egyfajta titkos óvóhelyeként szolgál majd, amely egy esetleges nukleáris háború esetén akár évekig is életfeltételeket biztosíthat a politikai elit számára. E feltételezések évtizedeken át tartották magukat. Ám a titokzatos alagutak rejtélyére meglehetősen egyszerű magyarázatot adtak a szakemberek. Amikor 1987-ben kongresszusi határozat született arról, hogy az Egyesült Államokban keletkezett radioaktív hulladékok elhelyezésére és központosított tárolására tartós megoldást kell találni, a már második ciklusát töltő Ronald Reagan elnök utasította az Energiaügyi Hivatalt, hogy a nevadai Yucca-hegységben kezdje el a nukleáris hulladékok végső tárolására alkalmas föld alatti bázis építését. A húsz év alatt nyolcmilliárd dolláros költségvetéssel készült bázis lényegében egy ultramodern atomtemető, amelyben az atomerőművek kiégett fűtőelemeit, a tudományos és kísérleti kutatások során keletkezett hulladékokat, és nem utolsó sorban a hadsereg radioaktív anyagait helyeznék el örök időkre. Maga a helyszín minden szempontból ideális. A hadsereg által őrzött, szinte megközelíthetetlen terület a külvilágtól el van zárva, a száraz klíma, a víz szintjének felszínétől mért nagy mélysége, a hegyvonulat lakott helyektől való távolsága ideálissá tette a tároló megépítését. A felszín alatt pár száz méteres mélységben húzódó alagútrendszer hetvenezer tonna radioaktív szemét biztonságos elhelyezését teszi lehetővé. A nukleáris hulladék speciálisan kialakított sugárzás- és törésbiztos konténerekben közúton vagy vasúton érkezik majd az atomtemetőbe. A vasúti szállítmányokat itt különleges kamionokra teszik, amelyek egy megfelelően biztosított úton érkeznek az északi bejárathoz közeli felszíni létesítménybe, ahol a szállítmányt hermetikus körülmények között 10 ezer évnyi üzemidőre tervezett tartályba, egyfajta szarkofágba helyezik. A többszörösen védett rendszerben az egyik zónából a másikba csak szigorú ellenőrzés mellett kerülhet a tiszta, sugármentes levegő. Minden magyarázat és részletes beszámoló ellenére sokan még mindig az ufókkal és a világvégével hozzák összefüggésbe a létesítményt.

,,Obama nem véletlenül tévesztett?


Még talán sokan emlékeznek arra a jelenetre, amikor Barack Obama, az Egyesült Államok új elnöke eskütétel közben eltévesztette a szöveget. Ráadásul az előre felolvasó bíró is elrontotta azt. Valóban csak a véletlen műve, vagy valami más áll a háttérben? A néhány másodpercig tartó esemény kapcsán különféle találgatások, pletykák keringenek a világban. Sőt, néhányan egy nagyon merész összeesküvés-elméletet is gyártottak. Hogy miért olyan fontos momentum az elnök tévedése? Mint azt komoly elemzők rögtön az eskütételt követően boncolgatni kezdték, a hibás eskü miatt Obama ekkor jogi értelemben nem lett az Egyesült Államok elnöke. Ugyanis az alkotmányban feketén-fehéren az is benne van, hogy a szövegtől való legcsekélyebb eltérés is semmissé teszi az esküt. Anélkül pedig el sem kezdheti a hivatalos idejét, mindaddig, míg helyesen újra nem esküszik. Ezért fordulhatott elő, hogy másnap, kisebb nyilvánosság előtt ugyan, de Obama újra letette az esküt. Ám ezzel csak olajat öntött a tűzre. Az egyik elmélet szerint Obama valami nagyon újat akart elkezdeni, és ennek szándékos része volt a hibázás. Mások ezt az elképzelést azzal egészítették ki, hogy az elnök nyilván három ember nyomdokaiba lépne, akik az amerikai történelemre nagy hatást gyakoroltak. Az egyik Martin Luther King, aki a feketék egyenjogúsítása érdekében harcolt és kétségtelenül ő érte el e téren a legnagyobb eredményeket. A másik, korábban, Abraham Lincoln volt, aki a rabszolga-felszabadításért még a polgárháborútól sem riadt vissza, és elindult azon az úton, amely igazán naggyá tette az Egyesült Államokat. A harmadik példakép John F. Kennedy, a nagyon nem tipikus amerikai elnök, akinek rövid kormányzása szintén mérföldkövet jelentett a történelemben. Az elmélet szerzői arra figyelmeztetnek, hogy mindhárom példakép merénylet áldozata lett. Ám Obama mégis őket választotta, és nyomdokaikba lépett, s hogy elkerülje azok sorsát, igyekszik valami módon kikerülni azok végzetét. Ennek az igencsak nyakatekert elméletnek a hívei szerint a tévesztés szándékos volt. Van egy másik elmélet is. E szerint éppen akkor egy igencsak kényes, és nem éppen törvényes akció zajlott valahol a világban az USA kezdeményezésére. Hogy később, ha kiderülne az ügy, ne terhelhessék azt az ügyet az új elnökre, Obamát rávették a tévesztésre. Így akkor nem ő, hanem a pár perccel előtte szabályosan felesküdött Joe Biden alelnök vitte volna el a „balhét”. Többen a fentebb már említett történelmi végzetszerűség elkerülését még megtoldották egy kis sci-fivel. Vagyis Obama a másnapi, megismételt esküvel egy új időhurkot kezdett el! Erre pedig eddig még a legvadabb sci-fi-rajongók sem tudtak kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatni. Olyanok is vannak, akik azt firtatják, másnap miért éppen a Fehér Ház egy jelentéktelen szobájában, a média képviselői előtt ismételte meg az esküt. Azt állítják, ők rájöttek a nagy titokra. A fotókon látni, hogy az elnök egy ismeretlen férfit ábrázoló régi festmény előtt mondta el a szöveget. Az illető pedig nem más, mint a Fehér Ház egykori építésze, Benjamin Latrobe. Akik tehát mániákusan keresik mindenütt a szabadkőművesek nyomait és tevékenységét, azoknak ez azt jelenti, hogy hiszen ők Isten helyett a Nagy Építészhez imádkoztak, őt tartották a világ urának. Mivel pedig Latrobe is építész volt, számukra minden világos, s bár elméletük hosszú és bonyolult, ragaszkodnak hozzá! Fantazmagóriájuk lényege: mivel Washingtont magát is szabadkőművesek tervezték, építették, és a város tele van szimbólumaikkal, szinte bizonyos, hogy Obama is valami efféle összeesküvés részese lehet, így nem véletlen, hogy eltévesztette a szöveget. Ez is része ugyanis egy energetikai folyamatnak, amelynek során a várost, tehát az amerikai hatalmat nagymértékben megerősítették. Mindezt már csak be kellene bizonyítaniuk, de ezzel senki sem foglalkozik."
F:Kiszo

Misztikus kísértetjárások:
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=10500

Fények:
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=997

Szellemfény és egyebek:
latogatok.hu/print.php?news.2393

en.wikipedia.org/wiki/Milton_Torres_1957_UFO_Encounter

www.gabonakor.hu/20120720/ufo/ismet-ufo-aktakat-hozott-nyilvanossagra-az-angol-honvedelmi-miniszterium

65 éve tudunk az UFO-ról...(véleményem szerint jóval több ideje)
kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=10222

mcilroy.hu/?page_id=1911

Jobb oldalon a menükből lehet válogatni,pl. a cikkek menüt. Ha valaki szeretne olvasgatni.