www.youtube.com/watch?v=yiyc9Ak3EtQ

A Startlapnak legujabb lapja Gershwinről szól. Feltettem egy kis izelitőt, nagyon szeressem. :D

Kedves Taaa :) Tökélletes a visszajelzésed :D Hiszen nem is ismerlek, csak ami a néhány sorból lejön azt irom meg. Egy emberről, még egyszerübb személyiségről is mint Te, könyvet lehetne irni, nálam sokkal tehetségesebb, képzettebb embereknek. Ugyhogy elfogadom, hogy kusza. Igazad van. ;)
A másik versedről majd később.....

A szines harisnyás hegyed nagyon találó ;D Lehet nem jött le, de én nem bántani akartalak ezzel amit irtam , sőt.... de lehet egy kicsit tulzásba is estem :-[ akkor bocsánat...

Manowari, a magyarázatod egyszerűen kusza, de érdekes. Olyan érzés olvasni, mintha az ember egy nagy hegy színes harisnyán ülne és csak válogatna és próbálna - csak úgy találomra - és mégis egyfajta érthetelen szabályszerűség szerint venné egyiket a másik után. Mondjuk a szivárvány színeiben, vagy mint a méhecske teste: sárga pöttyök, fekete csíkos, sárga kockás, fekete körös és megint sárga és megint fekete. Mindegyik rám illik valahogy és mégsem áll össze a kép.

Nem szeretném ha haragudnátok, de szerintem sokat kérdeztek. Hogy lehet ennyi mindent kérdezni valakitől, aki maga sem hiszi már magáról, hogy többet rejt? Most megy egy film, Az élet nélkülem. Én már láttam, de nem bírom végignézni. A másikat sem bírtam volna, valami háborúsat, de nem hagytam ott, mert azt hittem a gyengeség jele ha nem nézem végig. De azt hiszem nem az. Csak nem szabad az embernek annyi rosszat látni, amikor már mást se lát. Meg aztán pláne a halálról. Na de ami a fontos most, hogy azt mondják benne: az embernek csak egy részét látod ha igazán jól szemügyre veszed. Talán a felét, a 10 százalékát, de a többit nem szabad kideríteni. Egyszerűen nem szabad. Nem fogok válaszolni, ne haragudjatok.

Viszont, Manowari, a folytatásodra kíváncsi vagyok. persze csak ha megírod.
Manna, manna...azt hiszem a léggyel megpecsételtem a sorsomat. :S
...

Taaa,nem én akarom felülmúlni a verseidet,hanem megfigyelem,hogy Te magad meg tudod-e ezt tenni.Én nem is tudnám felülmúlni:igen békés természetű gyerek vagyok,ritkán van negatív gondolatom,az is csak elromlott kocsival kapcsolatos,vagy olyan szülkkel,aki csak megszüli a gyereket-rakásra-,de nem törődik vele...
Neked milyen tulajdonság az,amit a legjobban utálsz az emberekben?S mit nem szeretsz magadban?
E legutóbbi versed,a Szomorúság,Munkácsy Siralomház című festményét juttatta eszembe,zenével meg Beethoven B-moll szonátájával tudtam párosítani.No,persze a Légy című versedet nem igazán tudtam egyik festmény meg zene mellé sem képzelni ;D

Bocsáss meg, de annyira koncentráltam arra amit le akartam irni, hogy elfelejtettem megmondani neked, megtisztelő,hogy adsz a véleményemre. :)

Taaa; sajn os megint nem jött le, de az a mondatom,hogy a" legyes versedet jobban meg kellett...." ez a másik versedről volt vélemény :o
Nagyon nem tetszett... sütött belőle a gyülölet az emberTÁRSAID felé. Akikkel Te egy vagy. - MOst szinte látlak mondtál egy jó kis vakbeleset, de mindegy -
Miért ez az érzés? Miért a gyülölet? Két szálom közelitem meg.
Egyrészt saját magad el nem fogadása, nem szeretete. Nem lehet csak adni, adni másoknak, saját magának is adni kell az embernek, elfogadni, megsimogatni, babusgatni, mert egyszer kiürül és nincs miből. Átfordul negativ irányba, gyülöletbe,.
A másik; minden ember szeretetre vágyik, mondjuk Tőled. Ha nem kapják meg, már pedig ha nem szeretik magukat, másoktól sem tudják elfogadni, dühösek mint a kisgyerek és sokszor beléd rugnak. Ha viszont Te vágysz rá és nyitott vagy, ezt a hatást érzed.
Más szinten vannak emberek el kell fogadni, még akkor is ha nem szereted őket igy meg kell érteni, nem gyülölni. Tudom, nagyon nehéz. Különösen ha sok emberrel próbálkozol. Ahhoz legalább Jézusnak kellene lenned. De a nem elfogadás olyanból is adódhat, hogy nem értél el arra a szintre. ILyen is van. De in kább az előző van tulsulyban nálad szerintem.
Az elfogadás nagyon nehéz én is gyakorolom, de csak pár emberrel. Zártabb vagyok, olyan sok feladatot nem engedek magamhoz. Ha valaki vigyázatlan , ezt nem látja be akkor feladatok özöne zudul a nyakába. Nem véletlen kaptuk egónkat. Meg kellene becsülnünk ,szerepe van. Nem is kicsi....
Régebben szó volt a szerelemről. Ekkor tudod szeretni magad a legjobban. Hiszen vak, nem látod a másikat, de Te mindent rózsaszinben látsz, magad is, a világot.....
A másik versről folyt köv. ha akarod :)

Ajajj Manna, ébresztgeted a versenyszellemem? :) Lekörözni a verseimet? Micsoda furcsa ötlet. Hát majd meglátjuk.
A megelégedetlenségemnek két oka van: 1.Jómagam 2.A Világ
Egyszerű, általános képlet.

Manowari: Nem kell dícsérni a verseimet, csak mondd el róluk amit gondolsz, ami tetszik vagy sem, mert - bár legyen ez hízelgés vagy sem - de adok a véleményedre. ;) :)

Na jó, ez most tényleg kusza lesz:

Szomorúság
- mily szép, csendes pár szótag,
halk őszi zivatar ; más ez mint a bánat
mert a bánat kútja mély - mélabús, öreg
Ám a szomorúságban mindig van
némi reszketeg
szorongó, s gyermeteg magány
ahogy ott kuporogsz egy kőrisfa oldalán.
Párás puha semmi fogja közre tested,
sápatag arcodon elmosni a terhed
Fűszálak hajolnak reszketőn a Földre
időt és teret, létet is feledve
S van benne még néma, félénk hallgatás
félőbb, mint verdeső, kusza éjbogár.
S a végén már csak egy pad
- szürke és csupasz
s szitáló ködtenger meg homályos árnyalak
s vigasztalan könnyek ülnek ott a szívben,
súlytalan szonrogás báljában keringve.
És minden egyre lassul, egyre csitúl a kép
ölelő karjait Ő tárja ki feléd,
Sötétség vesz körűl - nyugodt télre virradsz
nincs több ködszitálás, minden jéggel alvad
s minden szürkeséget most áldott hó temet
ölelő karokkal a Halál ringat el.

Taaa!
Imádom a Legyes versedet-ahogy az a kedves kis állat ide-oda szálldogál kecsesen... ;DNo,Te aztán tudsz fokozni!Kíváncsi lennék,hogy tudod-e még ezt a legutóbbi versedet is felülmúlni :o/undor,sár,vér,kín gyilkolás,megdöglés...s ez csak az 1. verszakból kivett negatív lista/ ::)Egyébként olvastam a többi versedet is,mindig figyelemmel kísérem a topicot,régebben is szóltam már hozzá.Mi a baj,hogy ennyire nem vagy megelégedve a világgal s magaddal?Kész talány vagy számomra ;)

Taaa kedves :) a legyes versedet talán jobban meg kellett volna dicsérnem :o

Jaaaaaaaaaj! Most télleg fojtogatni akarnék! Abban a 10 versben amit röpke Földön töltött éveim alatt írtam pont a legszerencsétlenebbet kezdik elemezni! Jaaaaaaaaaaaj! >:(

Manna: üdv! Téged még nem ismerlek és újonnani ismeretségünk örömére ajánlom, hogy hamar olvass vissza jobban sikerült költemények után, mert nagyon fogom szégyenleni magam ha csak ezt az egy irományomat olvasod el. :S:S

Na és én boldogtalan úgy hittem, hogy nem kell beraknom azt a méreg-verset, de rá kellett jönnöm, hogy más műfaj nekem nem megy. Egyszerűen nem tudok szépről és jóról írni...meg még ilyen közömbös lükeségről sem, mint egy Légy, amire - válaszul Mannának - a pillanat unott heve vett rá, hogy nagy kínnal ügyeskedve papírra vessem.
Egyébként azt hittem a Petőfi-szindróma fog nálam először beütni("ha nem tudsz mást csak eldalolni saját bánatod-örömed, nincs rád szüksége a Világnak ezért a szent fát félre tedd!), ám végül Ihlet-angyal hagyott el, ami szomorú dolog, mert ha itt hagy akkor én is itt hagylak titeket, pedig hát azt nem szeertném.
Nos akkor íme a kárpótlás a faragatlan Légy-rímekért:

Fáj az undor, szinte éget
belém váj, mar, kínoz - érzem.
Lassan hömpölyög a sár
vérrel kevert gyilkos ár,
Lassan rám forr, eltemet
- dögöljetek meg!

Tiszta szoba, tiszta szív
már a falról is virít
minden tárgyon, minden húsban
ott kavarog, éget a sav.
Lassan rám forr, eltemet
- dögöljetek meg!

Rozsdás késen sárga mocsok
gyűlölséges ocsmány korok
Szarból gyűrött emberek
roncsol hülyeségetek!
Lassan rám forr, eltemet
- dögöljetek meg!

Kénes verítékben a Lét
úszik, verdes, elbukott rég.
Gennyes fájdalmam úgy izzít,
holtak átka lelkembe tép
Lassan rám forr, eltemet
- dögöljetek meg!

Fázom, csuklok, remegek
- dögöljetek meg!

Szegény légy, szét lett nyomva! Jó a vers! :)

Taaa, még csak annyit, hogy nem ez volt a cél, csak igy sikerült... :-[

Hú,itt aztán zajlott az élet!
Magam részéről,én is túl vagyok már azon a pár éven,mikor nem igazán tudtam elfogadni magam.Persze most is van úgy,hogy dög fáradt vagyok,és sajnos én tehetek róla,mert saját magamat merítem ki az állandó aggódásommal.De a jóga és a gondolataim segítenek,hogy újra és újra rendezzem magam.Ami a kocsivezetést illeti,az jutott eszembe,hogy a helyi útinfoban lassan már bemondják,hogy mikor indulok el itthonról,mert akkor valami miatt elnéptelenednek az utcák,a biciklisek a járdán tolják a járművüket... ;)
Taaa,azért a versírás körülményeire kíváncsi vagyok A légy-gyel kapcsolatban. Nagyon érdekelne,hogy mi ihletett meg. :D

Köszönöm Taaa!Örülök,hogy lejött a mondanivaló.

Kedves Taaa! Számomra egy örök rejtély, talány maradsz. Mond meg őszintén honnan vetted ezt a legyes témát. Még szerencse később irtad, hogy nem komoly, mert az én szemem is kikerekedett és eltátottam a szám ahogy olvastam :o Inkább azt a versed tedd fel amit emlitettél, valami Életembe Nagy Változás-ról irsz benne....
Magánéleti kérdésekbe nem szólok bele, tiszteletben tartom ;D

Én szeretek vezetni, szeretem a sebességet, az egyedüllétet és a zenét ami ilyenkor 1000-el megy ;D
Nem szeretek városban kószálni, nem szeretem a tömeget, a zajt, a kirakatokat. Szeretem a telet, mikor a fa zuzmarás, hó szikrázik, ropog a lábam alatt, hideg hógolyó olvadozik a kezemben, az ablakokból meleg fény árad, olyan boldogság érzet fog el. Szeretem a tavaszt, mikor a kopár fákon kicsattannak a rügyek ,virágoznak, mindenhonnan édes illat árad a levegőben, szerelmes párok fázósan bujnak egymáshoz, kipirult arcuk egymáshoz ér és nevetnek maguk sem tudják min... Szeretem a nyarat a fülledt párás időt, a frissitő záport a reggeli meleget és estefelé a nap vöröslő fénytányérját nézni amig le nem bukik a föld alá. És szetretem az őszt az összes szinével és az elmulás illatával... Talán egy kicsit giccses de nem baj ;D, + ezekről már sokkal szebben irtak. Csak leirtam, hogy én miket szeretek.