Na végre! Újra azok a régi jópofa-merengő-bolond alakok akikhez ide jöttem! Egyik sem duzzog :), egyik sem kóricál messze ettől a fura kis topictól. :D *fejcsóva*

Manowari, jobb ha nem nyilatkozol. :-[ ;D Mármint ami a verset illeti. Minden áron be akartam tartani az ígéretemet a könnyed versről...öh...de hát izé... ;D ;D

Neofita: Annak ellenére, hogy szösszenetnek titulálod olyan kerek gondolat, mint a fejem! Isteni! Azt hiszem végre értem már miért annyira jó hazatérni a hosszas buszos-zötykölődések után. Én amúgy nem szeretek sétálni és ezt bánom is. Főleg nem a természetben - mindig rám ragad valami ocsmány rovar. De a város tényleg jó...főleg télen és este, meg Karácsony előtt. Mész a homályos-meghitt utcákon, színes kirakatok, látod a hidegben a leheleted, sapka és sál, meg az a bolond kis érzés a szívedben, az a megfoghatatlan várakozásteljes öröm. :) Nagyon tetszik a 'szösszeneted'! :D :D

Na egek. Most szoktam le a vakbél-rímekről, mire szájtúrára csábítanak...azt hiszem kedves Neofita, hogy Manowari barátunknak lesz még ehhez egy-két szava. ;) :D

Miért nem kell kocsi.

Volt kocsim fél évig, és nem kéne többé. Hogy miért arra csak az után jöttem rá, hogy a kegyes sors rávett, hogy ismét gyalog járjak. Kocsival járni jó dolog, ha sietni kell, ha kegyetlen tél van, ha cipekedni kell, ha csak úgy látni szeretnéd, ahogy a város fényei elsuhannak melletted.
De a kocsi olyan kényelmes, túlságosan is az, könnyen rá lehet szokni, és egyszer csak azon kapod magad, hogy a sarki boltba is kocsival mész.
És nem sétálsz többé a verőfényes utcán érezve a frissen nyírt fű illatát, nem hoz neked labdát a gazdája helyett a helyes kiskutya, mikor átvágsz a parkon. Nem eszel fagylaltot megállva egy pár percre intézendő dolgaid közepette egy árnyas platán alatt. Nem hallod a friss híreket,és vicceket a villamoson ülve, nem szemezel vérforralóan a buszon senkivel, nem nevetsz magadban a fiatalok érdekes beszólásain a metrón. Nem látod meg a plakátot arról a fantasztikus hangulatú koncertről a megállóban, nem látod meg a rég keresett könyvet a kirakatban a sétálóutcán. A kertvároson átvágva nem lesel be többé vadregényes kertekbe, nem veszed észre azt a ruhadarabot a kirakatban, amit rád szabtak, mert elsuhansz mellette. Többé nem kerít hatalmába az a furcsán édes szomorkás hangulat, mikor késő este a kihalt utcán egyedül tartasz hazafelé a csípős hidegben a nedves utcákon át. És épen ezért oly jól esik ilyenkor hazatérni.
Az életed fölgyorsul, és hiába hiszed, hogy időt nyersz, valójában elveszted azt. Időt vesztesz magadtól, futó, de érdekes ismeretségeket vesztesz, tapasztalatokat vesztesz. Nem olvasod el azt a könyvet, amit azért vettél, hogy legyen mit olvasni a vonaton, nem gondolkozol az ablakon kibámulva édes kis semmiségeken, és az élet nagy dolgain.
És nem utazol többé. Utazni nem ugyanaz, mint utaztatni, még akkor se, ha magadat utaztatod.
Pedig mennyi minden történik utazáskor! Ezért nem akarok kocsit. Elrabolja tőlem az utazás élményét.

Utóirat: ezt a kis szösszenetet a buszon ülve írtam meg a fejemben, kifelé bámulva az ablakon.

"Húha! Nehéz elmondani mit éltem át tegnap.Hiszti, kétségbeesés, 'nagy tettek', csillapodás, választás. Wow! Szörnyen gonosz verset írtam. Remélem az utolsó gyűlélségeset. Azt hiszem verselemzési szempontból egészen jó lenne, de egy ilyen csüggedt, vakbélellenes társaságot nem lehet ilyennel felrázni. Pedig hát még micsoda 'ÉletembenNagyVÁltozás' szöveget is írtma hozzá.
Most pedig szörnyű magyar slágereket hallgatok. :D
Manowari én tudom, hogy kedvelsz, nem kell bizonygatni! Én is kedvellek Téged! Nem hagynám, hogy ne kedvelj! ;D
Ami Sanjee-vet illeti bolond lenne ha nem jönne vissza. Nem ismertem, de remélem visszajön. Iagzán érdekesek a versei. Érdekesek? Milyen semmit mondó szó! Süt belőlük a fájdalom, az a szürke mindennapok kínja amit mindannyian elviselünk. Mindannyian. Én még nem vagyok mindannyian, de azért csak pérdikálok. :)
Na ez szerintem elég zavaros lett, de ha majd megszáll az Ihlet és a Jóisten is úgy akarja írok majd valami vakbélmenteset és vidámat Nektek! :)
Csak tessék mosolyogni! Ha nem akartok akkor is. Hadd botránkozzon meg a sok mártír lélek, hogy egy bolondot lát! Elvégre ebben a szörnyű-szép-bonyolult Világunkban minden mosolygós ember bolond picit mások szemében. És ez bizony igaz is! De csak a bolond boldog igazán! :)" – Taaa

Hát hogy még egy ilyen bolondot lássak,mint én vagyok,nem gondoltam,keblemre! ;D
A számból vetted ki a szót,bár ez unhigénikus,de neked megengedem. ::)

Kedves Taaa! Dehogy sértődöm én meg rád. Ez olyan mint mikor Te megharagszol rám. ;D Azért jólesett hogy figyeltél rám :) Ez csak gyerekes duzzogás volt, /bár nem vagyok gyerek ;D / ami élőben simán lejön. Láttam a versedet. Most fogom elolvasni. Majd holnap megirom a véleményem ::)

A légy

Szárnycsapongva illgett.
szállt a lomha légy.
Céltudatlan verdesett,
szállt a ritka szép
Légy.

Merthogy szeme - ó a nagy
hatszöges tükörkép
Anyja volt a szikra Nap
csillámló arany rét
Óh, Légy.

Zúgott ám az éjszínű
koromkékes rém
Zúgott s lába - érdes tű
barna bőrre lép
a Légy.

Csiklandozik, cikázik,
kerge kicsi nép
büszke sarját ó a néni
épp most nyomta szét:
'Ne légy!'

Manowari? ??? Nem veszed kissé túlkomolyan a dolgokat?
Bocsánat ha megbántottalak.

Taaa: Még szerencse, hogy tovább irtad, mert kezdtem megsértődni, ugyanis nem szép dolog az ember töprengéseit kikacarászni. :-[

Egy pici ellentmondsát megint látok; ugyanis én sem örülök ezeknek a vakbeles dolgaidnak :o és engem még is kedvelsz ???
Én is nagyon remélem, hogy Sanjeev visszatér..... :-[

Szürke mindennapok ??? én azért mindig kitalálok valamit, hogy ne igy legyen. Nekem elég változatosak a napjaim, sőőőt... Ez is jó, hogy ide irogatok, veletek vagyok.

Húha! Nehéz elmondani mit éltem át tegnap.Hiszti, kétségbeesés, 'nagy tettek', csillapodás, választás. Wow! Szörnyen gonosz verset írtam. Remélem az utolsó gyűlélségeset. Azt hiszem verselemzési szempontból egészen jó lenne, de egy ilyen csüggedt, vakbélellenes társaságot nem lehet ilyennel felrázni. Pedig hát még micsoda 'ÉletembenNagyVÁltozás' szöveget is írtma hozzá.
Most pedig szörnyű magyar slágereket hallgatok. :D
Manowari én tudom, hogy kedvelsz, nem kell bizonygatni! Én is kedvellek Téged! Nem hagynám, hogy ne kedvelj! ;D
Ami Sanjee-vet illeti bolond lenne ha nem jönne vissza. Nem ismertem, de remélem visszajön. Iagzán érdekesek a versei. Érdekesek? Milyen semmit mondó szó! Süt belőlük a fájdalom, az a szürke mindennapok kínja amit mindannyian elviselünk. Mindannyian. Én még nem vagyok mindannyian, de azért csak pérdikálok. :)
Na ez szerintem elég zavaros lett, de ha majd megszáll az Ihlet és a Jóisten is úgy akarja írok majd valami vakbélmenteset és vidámat Nektek! :)
Csak tessék mosolyogni! Ha nem akartok akkor is. Hadd botránkozzon meg a sok mártír lélek, hogy egy bolondot lát! Elvégre ebben a szörnyű-szép-bonyolult Világunkban minden mosolygós ember bolond picit mások szemében. És ez bizony igaz is! De csak a bolond boldog igazán! :)

:o :D :D :D :D

Még az előzőekhez csak annyit, hogy Taaa ha ilyen ra nda végbeles dolgokat irsz, meglátod nem tudom bebizonyitani neked, hogy kedvellek :-\

"Hááát nem tudom Taaa, de nagyon el vagyok miatta keseredve. Szerintem Neofita is sajnálni fogja ha megjön. :( Jókat verselgettek együtt." – manowari

Egyszerűen vigasztalhatalan vagyok.Sanjeev kedves,nagyon megkedveltem...nem tudok mit mondani,borzasztóan hiányzik máris.Remélem nem valami baj van vele...

Hááát nem tudom Taaa, de nagyon el vagyok miatta keseredve. Szerintem Neofita is sajnálni fogja ha megjön. :( Jókat verselgettek együtt.

Hogy-hogy kijelentkezett? Többé nem jön vissza? :-\ :-[

Most, hogy Sanjeev kijelentkezett, nagyon szomoru vagyok, nem is tudok poénkodni. Meg kell hogy mondjam, nagyon tetszenek a verseitek, tegnap is azt olvasgattam. Neofita olyan tömören irod le gondolataidat pár sorban, hogy akár egy tartalmas novellának is megfelelne... de Taaa te is jó vagy. A zőőőd meg azért volt zőőőd mer mást nem találtam :-\

Ajajj, minden felelősséget elviszek ezért a kis szóváltásért! Bocsánat, hogy okot adtam az összeugrásra.

Nem kérdezte senki nyíltan, ám én úgy érzem mégis nyiva áll egy kérdés: hogy én mit gondolok erről? Nem, nem hiszem magamat ilyen fontosnak, hogy azt higgyem csak az én szavamra vártok, de meg kell magyaráznom a verseimet. Bocsánat manowari. :)
Én azt hiszem jelenleg valahol a kettőtök véleménye közt állhatok. Jelenleg, hiszen az én érzés-gondolatvilágom sajnos folyton változik, ami tűnhet képmutatásnak is, de nem az.
Már felébredtem az álomból, végre képes vagyok meglátni ha becsapnak, ha gonoszak velem, ha én rossz vagyok, aljas. Viszont továbbra sem szűntem meg reménykedni, hogy egyszer hihetek valamiben, vagy valakiben. Ha másban nem hát végre megtanulok bízni önmagamban.

A 'Válasz' megpróbált rámutatni arra, amit eddig tapasztaltam, amire az anyám is tanít: hogy nincs kiben bíznod. Egyedül a családodra támaszkodhatsz, de nem lehetsz elvakult, nem hihetsz el semmit csak úgy. Én ezt nem akartam elfogadni, most sem akarom. Ezért keresem az okot miért olyanok az emberek amilyenek. De ez most nem lényeg. Neofita versében a kétségbeesését írta le, én pedig szerettem volna elmondani neki, hogy ha van valaki akiben vakon megbízhat - az bármilyen keserű dolog is, de egyedül önmaga.

Én volnék a zőőőőd? :D Meg sem érdemlem! Most már látom, hogy folyton csak a terheimmel traktállak benneteket és semmi fényt nem hozok a színeimből. Pedig hát ott vannak valahol a szenny alatt. :-[ ;)

Ezt valamiért meg kell hallgatnotok, talán főleg Neked Neofita. Hálából ajánlom a verseidért. :)
www.youtube.com/watch?v=VldatWB3ES0