Üdv
Engem érdekelne hogy ha hisztek a vampírokban vajon szerintetek hol találkozhanék egyel?
És mivel gondolom szerintetek léteznek ti jártasabbak vagyok ebben a témában mint én!
Jó lenne találkozni egy vampírral még ha az lenne életem utolsó tette is!
Legalább nem lenne ilyen unalmas az élet.
Hali

Köszi nagyon! A nagy kérdés, hogy a sok hasonlónak látszó esetet hogy lehet szétválogatni... manapság amerikában van vámpírklub, de ott nem harapnak, hanem vért adnak, vagy késsel vágnak, stb. sebet, még krimikben is szerepelnek, (helyszínelős) de az usában minden furcsaságnak van foruma, még eunuchoknak is... :-0

mást egyenlőre nem igazán találtam >:(
nincs semmi
ha az ember a titkos tudást kutatja, akkor mindig zsákutcában lyukad ki
ez már bunkóság
majd érdeklődöm a történész ismerősömtől, ő talán tud valamit mondani
jártas az ilyen témákban, már sok könyvet kaptam tőle kölcsön :D

Nehéz megmondani, hogy a vámpírokat mikor "fedezték fel", hogy az írott feljegyzések voltak-e előbb, vagy e lények egy homályos eredetű legendából erednek, melyet aztán az írott szó kicifrázott. Mindenesetre az irodalom és a filmek hatására a vámpírok hírneve és népszerűsége egyre nőtt. Ha félretesszük a vámpírokról alkotott modern elképzeléseket és nekilátunk tanulmányozni a forrásokat, talán találhatunk rá választ, honnan erednek a vámpírok és hogyan virágoztak fel.

Az ősi idők vámpírjai

A vámpírlegendák kezdetét az emberi civilizáció korai idejére tehetjük, az asszírok, babiloniak és más ősi keleti népek korába. Az eredeti vámpírok nem voltak olyan kifinomult, barátságos európai arisztokraták, mint amilyeneknek ma ismerjük őket. Az eredeti vámpírok szörnyetegek voltak.

A sumér mitológia említi a vérszívó Akhkharut, a babiloni démonológia pedig vámpírszerű lelkeket, melyeket Lilunak hívtak. Azt tartották ezekről a nőstény démonokról, hogy a sötétség óráiban kóborolnak, levadásszák és megölik az újszülött gyermekeket és a terhes nőket. Ezen démonok egyike Lilitu, akit a zsidó démonológia később Lilith-ként vett át.

Észak-Indiában található a BrahmarākŞhasa, egy vámpírszerű lény, melynek feje köré belek tekerednek és egy koponya, mellyel a vért szívja. A szanszkrit néphagyományban fellelhetők olyan mesék, melyek a vetalákról és a pisachakról szólnak, melyek ghoul-szerű (hullarabló szellem) lények, akik holttestekben lakoznak. Egy történet szól Vikramāditya királyról és éjjeli útjairól is, melyeken rabul ejtett egy nehezen megfogható vetalát. A vetalákról szóló történeteket a Baital Pachisi nevű könyvben gyűjtötték össze. A vetala egy élőhalott, mely fejjel lefelé lóg a fákról a hamvasztásra kijelölt területeken és a temetőkben. Ugyanúgy összekötik őket a denevérekkel, mint mi a mai modern vámpírokat.

A kínai tradícióban az ugráló holttest a vámpír megfelelője; azonban ez nem vért fogyaszt, hanem az áldozat életerejét (a kíjét).

Az ősi egyiptomi istennő, Sekhmet az egyik mítoszban vérszomjassá válik, miután embereket mészárolt, és csak azután elégült ki, hogy vérszínű bort ivott.

Homérosz Odüsszeiájában az árnyakat, melyekkel Odüsszeusz az alvilágba vezető útja során találkozik, a frissen feláldozott kosok vére csalogatta oda. Odüsszeusz ezt kihasználva megidézte Tiresias árnyát.

A strix (kuvik) egy éjszakai madár, mely emberi húsból és vérből táplálkozik a római mesék szerint. Ebből a szóból ered a strigoi kifejezés, melyet a románok használnak a vámpírokra, és innen jön az albán Shtriga név is, azonban a róluk szóló mítoszokon érződik a szláv befolyás.

Az óorosz pogányellenes alkotás, a Szent Grigorij szava (11-12. században íródott) megemlíti, hogy a többistenhívő oroszok áldozatokat mutattak be a vámpíroknak.

Hasonlóan kiemelkedő legendák léteztek a későbbi időkben is. Például a 12. századi angol történészek és krónikások, Walter Map és William of Newburgh olyan élőhalottakról szóló beszámolókat rögzítettek, melyek vitathatóan, de némileg hasonlítanak a kelet-európai vámpírokra.

nagy nehezen találtam valamit több órányi kutatás után.
nem volt könnyű.
A 18. században nagy vámpírpánik söpört végig Kelet-Európán. Gyakran még az állami hivatalnokokat is belerángatták a vadászatba és a vámpírok karóba húzásába.
Az egész zendülés egy állítólagos kelet-porosz vámpírtámadással kezdődött 1721-ben a Habsburg Monarchiában és 1725 és 1734 között zajlott. Két híres eset történt Peter Plogojowitz-cal és Arnold Paoléval. Az egyik történet szerint Plogojowitz 62 éves korában hunyt el, de halála után néhányszor visszatért, hogy fiától ételt kérjen. Amikor a fiú visszautasította a kérést, másnap holtan találták. Plogojowitz hamarosan visszatért és megtámadta néhány szomszédját, akik belehaltak a vérveszteségbe.

A másik híres esetben, Arnold Paole, volt katona gazdálkodásba kezdett. Állítólag megtámadta egy vámpír, miközben épp kaszált. Halála után az emberek elkezdtek elhullani és mindenki úgy hitte, hogy Paole tért vissza, hogy levadássza szomszédait.

Ezt a két incidenst rendkívül jól dokumentálták. Az állami hivatalnokok megvizsgálták az eseteket és a testeket, feljegyzéseket készítettek és a Paole ügy után könyvet is adtak ki, melyet eltrejesztettek Európában. A vita egy generáción át tombolt.

A probléma vidéki járványokat keltett, mivel az úgynevezett vámpírtámadások miatt a helyiek kiásták a holttesteket. Sok tudós azt mondta, hogy a vámpírok nem léteznek, a jelenséget annak tulajdonították, hogy az embereket véletlenül idő előtt temették el, illetve a veszettségnek.
Mindazonáltal Dom Augustine Calmet, egy igen tisztelt francia hittudós és tudós, 1746-ban egy óvatosan átgondolt tanulmányt készített, mely homályosan a vámpírok létezésére utalt, ám azt nem vallotta be nyíltan.
Felhalmozta a vámpírokról szóló jelentéseket és számos könyv, beleértve a kritikus Voltaire-t és a támogató démonológusok beszámolóit is, és tanulmányában elmagyarázta, hogy vámpírok márpedig léteznek.

Néhány ma folyó kutatás és a mű 1751-es második kiadásának bírálata szerint Calmet valójában szkeptikus volt a vámpírokkal szemben. Bevallotta, hogy a beszámolók egy része, mint például a holttestek állapotának megőrzése igaz lehet. Azonban kétségtelen, hogy Calmet azért támogatta a vámpírhitet, mert akkoriban más tudósok is ezt tették, és ez meglehetős hatással volt rá.

Végül az osztrák Mária Terézia királynő nyomozni küldte orvosát, Gerhard van Swietent. A férfi arra az eredményre jutott, hogy nincs jele a vámpírok létezésének, így a királynő törvényt adott ki arról, hogy tilos felnyitni a sírokat és megszentségteleníteni a holttesteket.

valami történelmi cuccot bogarászok össze estére majd :)

szia!
végre eljutottam a fórumra.
a vámpírrá válás lehetőségeinek skálája olyan széles, hogy gyakorlatilag minden hulla veszélyeztetett, így sok helyen állt az a szokás, hogy a temetés után 1-2 évvel kiásták a sírt és ellenőrizték, hogy a holttest megfelelően rohad e. egyes országokban a vámpírt vérivónak tartják, aki többnyire kiharapja áldozata mellkasát; máshol megfolytja áldozatát ; vagy pedig puszta jelenlétével betegséget vagy halált hoz. a vámpírok rettegnek a napfénytől, nem tudnak átkelni a folyón és éles fémtárggyal könnyű őket sebezni. ezek a tulajdonságok mind a vámpír éteri természetén alapulnak. a vámpírok valamikor élő emberek voltak, akik fizikai haláluk során jutottak a vámpírság állapotába. a vámpírság hagyományaiban és jelenségében a személyes hallhatatlanság elérését szolgáló, ősi módszer maradványaival van dolgunk. ennek a módszernek régen mély és spirituális jelentése volt. a mágikus hagyományok szerint azok, akik részt vettek benne, valójában áldozatot mutattak be: egy időre kiléptek a reinkarnáció kerekéből, hogy beteljesítsenek, valami olyan feladatot amely egy életidőnél többet kíván. az új hagyományok és az ókori civilizációk bukása megszűntette ezt a szokásrendet, mert lehetetlenné tette a szükséges temetkezési formákat és a rendszeres áldozatokat, amelyek szerves részét képezték. a rendszer élősködővé vállt, a szó szoros értelmében. az étertesteknek ki kellett merészkedniük a sírokból és a táplálékot az élők jelentették. így lett a vámpír.
akik részleteiben is szeretnék megismerni a folyamatot, nem találják meg semmilyen könyvben. bizonyos dolgokat jobb elfelejteni, föleg azt hogy hogyan válljunk éteri kísértetté :)
a vámpírtámadás után az áldozat gyakran sokkos állapotba kerül az életenergia elvesztése miatt, amely ennek az állapotnak a velejárója, azt sugallja hogy kiszívták a vért az ereiből.

röviden, tömören ennyi. az egyiptomi szertartásokat hozza fel példának még ezen kívül(mit miért hogyan).

lehet ilyen szuperember valakiből, anélkül, hogy vámpírrá válna... ha megnézed, sok tulajdonság kifinomodhat, ha pl. ember ninjutsu technikákat, kung-fut tanul, stb. Végső soron nem kizárt, hogy növekedéskor, pubertás, stb. szintén megjelenjenek új tulajdonságok... amit felvetettél a stargate- Atlantisz-ban pont erről vanszó, a ,,lidérc" ek nél...

köszön szépen:D végre valaki írt ebbe a témába is:D Már nagyon várom ,hogy mit találtál ,abban a könyvben.Yaah hallottam már az energia vámpírokról.Valamiért megfordult a fejemben az,hogy lehetséges-e ,hogy valakiből a gének miatt "vámpír"legyen.Úgy értem ,a kis gyerek nő-nő és nő és elér egy olyan kort ,ahol jelentkeznek vámpír tulajdonságok.Pl.: gyorsabb lesz,jobb reflexek, nagyobb ugrások,kifinomult szaglás és más érzék.Szerinted lehetséges ez?

Szió!
persze hogy léteznek. most így hirtelen nem tudok példát mondani, de majd holnapra előkeresem a könyvemet.
meg vannak még az energiavámpírok is :)
halott emberek lelkei, amik az élőkkel táplálkoznak, elszívják az emberek életerejét. általában súlyos betegségek a figyelmeztető jelek.
de holnapra utánanézek jobban:)
már régen csemegéztem ebben a témában.
de szerencsére nem nagyon kell félnünk a vámpíroktól, mert nagyon ritkák:)
:-*

Üdv!
Mostanában felkeltette az érdeklődésemet ez a vámpíros téma.Kiváncsi lennék a véleményeitekre ,hogy szerintetek léteznek-e és örülnék ,ha történelmi példákat is tudnátok mondani ,ha találtok valamit.
Várom a válaszokat:)