Atlanty,ha esetleg tudnál egy olyan linket ami helyt álló, én szívesen elolvasnám.

Szilgyi, a feltett anyag kiváló, engem nem vezet meg. Sok a nagyon jó gondolkodó, de ott vannak a Gestapo és KGB emberei is. Kell egy jártasság, hogy a forrást elkülönítsük a csalóktól.
Messze nem ismeri a magyarság és az emberiség a valódi történéseket. Brutális a hunokról írt marhaságok gyűjteménye, a szkythákról írtak nem kevésbé. Le kell ásni a legmélyebb korokba, ahonnan előkerülnek a titkok. De csak a magyarok érthetik meg a rejtélyeket.
A Szil értelme Tündér. Szil-Ágy nem más, mint Tündér Ágy. Hor-Tob-Ágy meg Hor, a reggeli Napisten Tüzének Ágya. Ezért tündéri származásod megköveteli, hogy mindig a tündér nép, a magyarok mellett törj lándzsát.
A hülyeséget, amit azért találtak ki, hogy az igazságot megzavarják, nagyon nem szívelem. Egész maffia telepedett rá az emberiség származására, megakadályozni az igazságot. Egyszerű rasszista, náci elvek miatt. Nagyon nehéz az igazság kiderítése, amúgy is, erre a nehézségre meg rájönnek a csalók hamisításai. De valahogy csak ki fogunk keveredni a marhaságok tengeréből.
A magyarok eredete százszor érdekesebb, és bizonyítható, mint némelyik sokak által elfogadott író sületlensége.

Izgalmas kérdés, és ma még megoldhatatlan. Ha elfogadjuk, hogy magyarok ott vannak, ahol a magyar nyelvű feliratok, akkor rendkívül nagy területre kell tekintenünk. Legjobb tudósainkat pedig nagyobb tiszteletben kell részesítenünk. Az egyszerűség kedvéért nevezzük magunkat "magyarnak", de tudni kell, hogy nagyon sok nevünk volt.
Tehát bizonyíték a magyar írás, a magyar nyelv, amivel az írásokat olvassuk, a számírás, ami több tízezer éves, a hagyományok, amelyek nagyon gazdagok, és a genetika.
A Természettudományi Múzeum kiállításán pontosan bemutatják a magyarok embertani eredetét. A magyarok döntő többsége nordikus. A Kárpát-medence déli részén mediterránok is vannak, a teljes magyar népességet átszínezi a cro-magnoni típus. Ez azt jelenti, hogy eredetileg cro-magnoniak voltunk, amibe a gravetti is értendő, a 30-50.000 éves fejlődés során a cro-magnoni folyamatosan finomult, nordikusra, ez északi, és mediterránra, ez déli, típusra vált. Ennyi. Hol vannak az uraliak, turániak, irániak? Sehol. A modern, korszerű nyugati, pl. francia genetikai vizsgálatok, kizárják azokat a vizsgálatokat, amelyeket amolyan ránézésre végeztek az antropológusok. A hasukra ütöttek, ne, ez ronda ember, ez biztos manysi származású, ez meg valami törökös, ez meg iráni. Még mindig jelennek meg hasonló cikkek, a genetikai vizsgálatok meg olykor prekoncepciót alkalmaznak. A magyarok, persze.
A kun csak török lehet. Köten vezér a Köt és En nevekben a Kötés Hercege értelmet viselte. Beszélő név, szegényt a barom magyar urak legyilkolták, így elvesztettünk 60.000 harcost Mohinál. De kik a kunok? A Kumán név nem Kun, a Kum Sivatag, Kara-kum, Mujun-kum, Kizil-kum. A kun szó Napot jelent, Árboc harcos magyar nevű, az Ecsembő nevű vitéz meg Ecsém-Bő, ilyen egyszerű magyar név.
Aki a hunokról azt hiszi, hogy nem magyarok, magyar nyelvűek, az bizony téved. Ahogy a szkythák is magyarok. Sajnos, a magyar nemzetnek a leghalványabb lila gőze sincs a hunokról, szkythákról és sok más népről, akik magyarok voltak. Időben messzebb kell menni, mint az ókor eleje, ezért aztán nehéz a kutatás, sok esetben.
A régészet is nagyon fontos. Kínától északra rengeteg leletet tártak fel, szőkék ám, a ruhájuk a székelyekéhez és keltákéhoz hasonló. Tiszta europidok, vagyis magyarok, ők a hunok.
Némethy, Götz kiváló, de kevés. Pl. Dr. Cserép József egyszerűen csoda. Milyen sok nagyszerű kutatónk van, az elképesztő. Sok más nemzet kutatója is zseniálisan ír rólunk. Tolsztov, Childe, és sokan mások, akiknek a szövegében kutatni kell a magyar nyomok után. Újabban a neten is ragyogó írások vannak, magyar szerzőktől, csak érteni kell pl. a 108 ügyét. Elég részletesen megírták, de lassan terjed a megoldás.
Nagyon figyeljünk az időre, ne csak a síkra. A perzsák első felirata Kr.e. 500 körüli, a nép sem régebbi Kr.e. 1.000-nél. A törökök Kína északi részéből törtek ki, 220-280 között, az Altájba menekültek, ezek az altáji törökök. Innen indul az a nagy invázió, amelyik a magyar-hun és indoeurópai országokat elpusztítja. A török szókincs vizsgálata csakis magyar > török irányú lehet. A jelenleg ismert vizsgálatok mind hamisak, kitalációkon alapulnak. Kitalálnak nem létező szavakat, na ez csuvas, ebből lett a magyar, pl. Álmos neve a csuvas Almus nem létező szóból lett. Nézzetek utána.
A szlávok a hun-alán, vagyis magyar-alán szövetségből születtek. Ezért az orosz nyelv 90 %-a magyar eredetű.
A népek születésének időpontját meg kellene tanítani. Ma a perzsák azt mondják, hogy 5.200 évesek, bemondta pár napja a tv. Ezzel szemben biztosan nem régebbiek 3.000 évnél. Rátesznek 2.200 évet, ki tudja, milyen alapon. Így járnak el más népek is. Na, majd később még jövök. Hiszen semmit sem tudok, amit tudok, az meg szinte semmi.
Az eredet kérdése nem lezárt. Éljenek a neandervölgyiek!

Talán ismeritek, de ha nem, akkor is érdemes ezeket a beszélgetéseket végighallgatni. :)

www.youtube.com/watch?v=a58g9a3ZXkU

www.youtube.com/watch?v=2aXaLXFfy80

www.youtube.com/watch?v=0C9GneztozI

mostanában mi a véleményetek?
nekem van 1 elméletem ami logikus is .

vissza kéne nézni a nyelvek gyökereit. Magyar- Rovásírást kell nézni majd összehasonlitani a többi népével.
mert csomot változott,újult vagyis szeirntem europaisodott.
vagyisha keveredne pl.: most az arab és a magyarr akkor most azt jelenti hogy arab rokonság ,,, mekkora sületlenség lenne ezért kellene szerintem vissza nézni.
csak kitalált példa volt

és igy megeshet a japán rokonság is mert rovásírás olyan pálcikás persze de persze látszik ám a különbség a kettő között.

szerintetek?:)

Üdv!

A fórumot végigolvasva, ajánlom a témában Radics Géza-Eredetünk és őshazánk című könyvét.
A számomra leglogkisuabb érvelés a finn rokonság cáfolására:

Meg kell vizsgálni a magyarok,avarok,hunok,mongolok fő fegyverét, az íjat. Érdekes, de a finnek nem igen
járatosak az íjkészítésben. Pedig ha olyan szoros rokonság lenne, a harcmodor se térne el ennyire..

Folytatás:

KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK

Nagyszerű kulturális örökség, mely Amerikából származott és terjedt el az egész világon, megalapozva jelenlegi civilizációnkat, nem maradhat tovább ismeretlen.
Már nem játszhatnak szerepet politikai okok, azért, hogy egy nép, dinasztia vagy királyság érdekeit szolgálják. Ma mindenekelőtt azt az igazságot kell felfedni, mely kialakította és befolyásolta történelmünket és kultúránkat.
Az ember felemelte arcát a csillagok felé. Nem kell sötétben maradni a földgolyónak, azt gondolva, hogy ez az örökös otthona, ahol évezredek harca írta tűzzel és vérrel a történelmét.
Ezt a történelmet meg kell ismernie a világ minden népének. A Nap világította meg az amerikai népek útját, s még jobban fog ragyogni azon a napon, amikor a Föld népei úgy nézik az Andok csúcsait, mint azt a közös őshazát, atyai földet, ahonnan az a nagy kultúra, tudás származott, melynek mindnyájan az örökösei vagyunk.

(Megjegyzés: az idegen szavak és nevekben előfordulhatnak gépelési karakterhibák, a kézirat nehezen olvashatósága miatt)


Preie Presse Buenos Aires 1967.febr.8

Amerika fedezte fel Európát
(Tudományos újságközlemény)

1. A reviziók kórszakában élünk

A revíziók kórszakában élünk. Az idő szalad. Megbolygatja ismereteinket, felkavarja tudományos rendszereinket, művészetünket és filosofiánkat.
Szellemi képességeink csodái ellenére kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy itt is, ott is tévedtünk. Kénytelenek vagyunk új utakra térni, új célokat kitűzni. Sok minden vár kiigazításra, amiről már-már azt hittük, hogy – rendben van.

2. Amerika felfedezésének verziója

Ez ideig úgy tudtuk, hogy Amerikát a spanyolok fedezték fel. Egyes bogarászó tudósok a vikingeket emlegették. De most előállt egy argentinai régész – Móricz János –, s kézzel foghatóan bizonyítja, hogy mindez tévedés. Éppen fordítva történt: Amerika fedezte fel Európát. A két kontinens között minden időben vándoroltak, ide-oda, bátor emberek.

3. A magyarok, Amerika ősnépei között

Egy éve is elmúlt már, hogy az ekvádori sajtó világgá röpített egy meglepő hírt:
A régi Kitó /cuito) lakói a spanyol invázió előtt magyarul beszéltek.
A felfedezés Móricz János argentinai régész érdeme. A hihetetlennek látszó hírt nem cáfolta meg senki, s mint szenzáció, bejárta az egész földtekét. Megszámlálhatatlan értekezést tartottak és tanulmányt írtak róla, a világ minden újságjában s Ekvádor váratlanul a tudományos érdeklődés középpontjába került.

4. Magyarul beszélő indián törzsek

Sokkal inkább a kíváncsiság, mint a meggyőződés indított arra, hogy Ekvádoron átutazva, rövid beszélgetésre felkeressem Móricz Jánost. S igen-igen meglepett. midőn a kitűnő régész röviden és határozottan kijelentette, hogy felfedezéséhez nem kíván hozzáfűzni semmiféle történelmi elgondolást, és semmiféle vonatkozásban sem akar hipotéziseket felállítani. Csupán arra törekszik, hogy annak valóságát és igazságát bizonyítsa, amire rábukkant.
Azon nyomban megmutatott egy táblázatot, amelyben egybevetetett a perui PURUHA-KANYARI és PURUHA-MÓCSIKA nyelvet a mai MAGYAR nyelvvel.
Az összehasonlításból e nyelvek rokonsága kétségtelenül kiviláglik. Bemutatott még ezernél több olyan földrajzi és családi nevet, a régi KITO – országból, melyek – mint földrajzi és személynevek – Magyarországon is élnek.
Meglepetésünk percről-percre nőtt, midőn megmutatta kéziratát egy könyvének, melyet egyes indián törzsekről, e nép háztartásáról, életéről, fejedelmeiről, s a fejedelmi családok neveiről állított össze. Ezek az indián törzsek, a spanyol hódítók megjelenése után, a népszámlálók elől elbújtak, mert nem akarták kitenni magukat az alávetettséggel járó súlyos adófizetési kötelezettségnek és egyéb terhek viselésének.
Így elszigetelődtek, s mint most – tüzetesen vizsgálódva közöttük –, könnyen meggyőződhetünk, hogy Kitóország bennszülöttei és Magyarország bennszülöttei között teljes az azonosság. („…und so erkennen wir…die absolute Identiat, die swischen den Bewohnern des Reiches Quitó und der Magyaren aus Ungarn besteht.”)

5. A magyar őstörténelem reviziója

A további beszélgetésünk során Móricz világosan és meggyőzően tárta elénk, hogy egyes indián tartományokban, melyek a régi Kitóországhoz tartoztak, de amelyek el voltak vágva minden kulturális fejlődéstől, csaknem eredeti ősiségükben megmaradtak a népszokások, a mítoszok és a legendák s ma is virágoznak.
Ezek mindenben egyeznek a Duna-Tisza vidéki magyarok hagyományaival. Úgy véli, okvetlenül tanulmányozni kell a hazai mitológiát is, mert így bizonyára könnyebben megért az indiánok ősi történelmét.
Élt a magyarok között egy szólásmondás. Ha egy nemzeti hőst vagy egy olyan kiváló személyt temettek el, aki hazájának nagy szolgálatot tett, ezekkel a szavakkal búcsúztatták: „Göncöl szekerén fog pihenni” Vagy így: „Mostantól kezdve fényesebben ragyognak a Göncöl csillagai.”
A quinche (kincse) völgyében és Cochusquiban (Kocsuszkiban) sok kerek sírhalom van. Ezeket úgy rendezték el, ahogy a Göncölszekér 7 csillaga áll.
Magyarországon is szokásban volt réges-régen, hogy a sírok fölé nagy kerek halmokat emeltek. A régi magyarok tiszteletben tartották őseik szokásait. Bizonyos, hogy címerünk hármas halma is ilyesminek az emléke. Szimbólum ez a hármas halom: a magyar nép történelmének a jelképe.
Ez a nép, még a Csendes óceánra is emlékszik. Saját nevén, Óperenciás tengernek nevezi. Meséink és mondáink tudnak arról, hogy itt volt a boldog őshaza.

6. A tények előtt meg kell hajolnunk.

A bizonyítékok garmadája előtt meghajolva –, búcsúzni készültünk. Móricz ekkor hirtelen megkérdezte: van – e még valamilyen kétségünk? Szívesen válaszoltunk, hogy a felsorolt bizonyítékok kételkedésünk lángjait mind eloltották.
A kiváló argentinai régész mégis elmondotta még, hogy Ekvádorban és Kolumbiában más indián törzsek is beszélnek magyar nyelven, sőt olyanok is vannak, amelyek – bár megtanultak spanyolul –, megőrizték ősi, magyar nyelvüket is. Fel is sorolta ezek lakóhelyeit.
Ebben a pillanatban megértettük, miért nincs Móricnak szüksége arra, hogy tudományos forradalmat jelentő felfedezésének igazolására elméleteket szerkesszen.
Beszélgetésünk során arra a végső következtetésre jutottunk, hogy a tények előtt meg kell hajolnunk! S most már azon kell fáradoznunk, hogy Amerika és a világ igaz történelmét az új felfedezés fényében újra megírjuk.

Juan Andres Cuello Freyre
Buenos Aires tartomány Írószövetségének volt elnöke,
az Amerikai Történeti Akadémia tagja





Paál Zoltán a palóc Arvisurák rovójának
két levéltöredéke Móricz János munkásságáról

Móricz a 142. Arvisurában lerótt kalandozás eredményeképpen a fogságban maradt hunok leszármazottait találta meg. Ugyanis Uvacsan fősámánnak és Maja nevű agaba feleségének 20 fia született, akik közül Mura vezetésével 10 fiú és minden törzsből 1-1- ifjú elindult hajón. Megtalálták az Aranyasszony hajlékát, de fogségba estek, így az Aranyasszony hívők 16 ifjút visszatartottak, hogy az elvitt fejdíszt hozzák vissza, mert addig mindig füstölni fog a tüzet dobáló hegy. Maja meghalt a fiai után való bánatában és az Öregek-Tanácsa nem engedélyezte a további tengeri kalandozást.
(Paál: 1969. junius 18.)
Határozott meggyőződésem, Móricz kutatásai nem minden alap nélkül valók lesznek.

(Paál: 1969.junius 18.)

Dokumentumok Amerika őstörténetéről
Móricz János hagyatékából

Bevezetés

A földi civilizáció őshazáját, kulturális örökségünket akarja felfedni a szerző. Amerikát, a földi civilizáció bölcsőjének tekinti, mely meg tudta őrizni a tudást és a kultúrát az özönvíz utáni időkben is.
Az amerikai földrészen 396 nyelv van, számos nép, népcsoport és töredék.
A hivatalos tudomány álláspontja szerint Amerika a Bering szoroson keresztül népesült be. Ez a szerző szerint egyszerűsítés.

Kulturális egység

Az amerikai földrész olyan kulturális egységet mutat, melynek hatása Polinézia, Melanézia, Mikronézia népeire is kiterjed. Ennek a civilizációnak megfelelői megtalálhatók Indiában, Alsó-Mezopotámiában, Közép-Európában és az Ibériai félszigeten is. Az említett területeket összekötő vonal, a „Nap útját” követi. Itt íródott az emberiség története, ettől északra és délre jöttek létre az ókor nagy kulturális központjai.
A „Nap útját” követték az amerikai népek, hosszú hajóútjaikon. A csillagok állásából, nappal pedig a nap járásából tájékozódtak. Az a sajátos ismeret, amit a régiek a négy alapvető alkotóelemről (földről, vízről, levegőről és a tűzről) tudtak, Amerikában megmaradt.
A földrész egységes kultúráját igazolja, az a két templom, melyek az egyenlítőtől északra illetve délre találhatók.
A tengeri áramlatok, a széljárások ismerete és néhány olyan viszonylag precíz eszköz, mint a megbízható tutaj (talán balsafa tutaj, mert a spanyol szövegben balsa van) lehetővé tették, hogy az amerikai népek számára a tengeri utazás ne hőstett, hanem megszokott dolog legyen.
Az amerikai népek hajózási hagyományai igen gazdagok. Ezeket az utazásokat, melyeket a Csendes-óceáni partvidékek mentén tettek meg, olykor több száz tonnányi súlyt szállítva Turebezből, Gzayaquilból Panama és Mexikó partjaira, megőrizték a szájhagyományok.
Ezek az utazások bizonyítják, hogy az amerikaiak rendelkeztek olyan hajózási hagyományokkal, mely megengedte a nyílt óceánon történő, óceánon keresztül történő hajózást.
Szájhagyományaikban, legendáikban, maguk a népek hagytak kitörölhetetlen bizonyítékokat erről.
Végül nem bizonyítja semmi, hogy Amerika benépesülésekor kizárólagosan a jéggel borított Bering-szorost vették volna igénybe.

A kultúra elterjedése Amerikából

Földünk jelenlegi kulturális színvonala elengedhetetlenné teszi, hogy visszaadjuk Amerikának az őt megillető szerepet, melyet a népek vándorlásában, jelenlegi civilizációnk kialakításában játszott.
Az Andok hegygerincein rendkívüli kultúrák maradványai találhatók. A teraszos földművelés a ritka légkörrel dacoló fekvés azt igazolják, hogy itt egy jelentős civilizáció túlélte az egész földgolyót, sújtó özönvizet, hermetikusan elzárva városaiba, erődjeibe.
A Földön sok helyen voltak ezen kívül olyan emberi közösségek, melyek túlélték a katasztrófát, de mégis az andesi kultúrák őrizték meg legerősebben és legtisztábban az özönvíz előtti civilizációt és terjesztették el utólag az egész bolygón.
Az i.e. 7000 – 8000 körül az egyik ilyen andoki nép jutott el tutajon Alsó-Mezopotámiába. Letelepedtek és kulturális ismereteiket átadták más népeknek is. Ez a nép a sumír vagy sumér nép volt. Ismerték az ideografikus írást, később pedig az ékírást használták. Tőlük számítjuk az emberiség történetét, a történelmi kor kezdetét.
A sumérok őshazáját még nem találták meg. Mint ilyen esetben történni szokott, a nagy ázsiai pusztákról származtatják őket, ahonnan a középkori krónikák szokták a népeket származtatni.
A sumér nép azonban Amerikából eredt; Amerikából hajózott át Mezopotámiába. Ezt igazolja az a tény, hogy Azuay, Canar és Loja ecuadori tartományokban még ma is léteznek a sumer, zumer, shumir, sumir és zhumir hely- és családnevek.
Peru északi részén található chan chan, a sivatag homokjával borított romváros, kb. 20 km2 területen fekszik. Az eltelt idő, és az emberek által okozott jóvátehetetlen károk ellenére, az urbanizáció olyan fokát mutatja, amit még sok modern városnál sem találunk meg. Chan Chan kultúrája sumer jellegű.
A gazdag ornamentáció, a kerámia, aranyeszközök, a temetkezési szokások, a pecsétkövek, a városi jelleg ugyanolyan, mint Alsó-Mezopotámia városainál.

A két ősszülő

Indiában, Mezopotámiában, Európában és Ázsiában sok Amerikából származó nép él. Ezek már sok ezer éve elszakadtak nyelvi és etnikai közösségüktől. Mások, melyek később érkeztek Amerikából, viszonylag érintetlenül őrizték meg Amerikai nyelvüket és szokásaikat.
Ezekhez a népekhez sorolhatjuk a Kelet-Európában, a Kárpát medencében élő magyarokat is. A magyar nép eredetét Góghoz és Magorhoz, a két ősszülőhöz vezeti vissza. Őshazájuknak a nap földjét, a „világ közepét” tartják.
Ezt a hagyományt Quioto városa is őrzi. Quitot a „Világ felének” hívták, s neve a két ősszülő nevét is megőrizte. Quito története a régi Kitus királyságig vezethető vissza. Kit = két; us = ős; Kitus = Két ős.
Guayaquil ecadori város neve is szép és jelentős emléket őriz. Eredeti alakja: Uaya. u = ó, ős; aya = anya; jelentése: óanya, ősanya.
Az Amerikai földrész hely és családnevei természetesen még más magyar elemeket is megőriztek. Ezeket első sorban Bolíviában, Chilében, Peruban, Ecuadorban, Kolumbiában, Venezuelában és Mexikóban találhatjuk meg, mert ezeken a területeken maradtak fent az eredeti indián elnevezések.
A spanyol hódítók elleni harc egyik vezére, a híres Quisquis kapitány a fonetikai torzítás ellenére is felismerhetően magyar nevet visel. Quis = Kis.
Az inka birodalom fővárosa Cusco vagy Cozco nevének megfelelője ismert. Veszprém megyében: Usko vagy Osko formában. Us = ős. Ko = kő.
Ecuadóban még ma is élnek olyan szórvány népek, akik a régi magyar nyelvet beszélik (pl.: Santo Domingo de los Colorados indiánjai). Bár a Quitót és Guayaquilt összekötő műút közelében élnek, mégis, szinte érintetlenül megőrizték nyelvüket és szokásaikat.
Az általuk beszélt magyar nyelv, természetesen jobban emlékeztet a nyelvújítás előtti magyarra. Ennek a régi magyar nyelvnek a maradványai egyébként néhány magyarországi tájnyelvben pl.: az ú –zó és í - ző nyelvjárásban is fennmaradtak.
A régi amerikai család – és helynevek változatai megtalálhatóak Indiában, Mezopotámiában, és mint említettük Magyarországon. Indiában mindig voltak olyan magyar eredetű népcsoportok, melyek kapcsolatban álltak az amerikai kontinenssel. Ilyen népcsoporztok pl.: a fehér hunok vagy kunk, heftaliták, sakák, kmerek stb…
Az i.sz. VIII.sz. végén a fehér hunok átmenetileg meghódították Indiát. Ezek ismeretében a magyar népet kutató tudósok kezdenek India felé fordulni.
Hasonló cél vezeti a baszk nép kutatását is. A baszkok nyomát kutatva már eljutottak Indiáig, de nem ismerték fel a baszk nép amarikai eredetét. A baszkok egyébként a kunok nyelvi és etnikai csoportjához tartoznak.
Az i.sz. VIII. sz. végén az egyik magyar-eredetű csoport, a szkíta kara-törzs flottát épített, és elindult Indiából, hogy felkutassa az őshazát.
A karák titokzatos eltűnése századokon át foglalkoztatta a tudósokat. Tudták ugyanis, megtalálásuk megoldaná a magyarság régóta vitatott őshazájának kérdését.
1965 – ben, prehisztorikus kutatásaim során eljutottam Ecuadorba. Itt a kutatók rég óta ismerik a cara (kara) nép problémáját. Ez a nép, a hagyományok szerint, a tengeren túlról érkezett a Manabi tartományba fekvő Caraquez öbölbe. Juan de Velazeo (1727 – 1792) szerint a legnagyobb és legérdekesebb kérdés, amit a kara bevándorlás vet fel, vagyis az, hogy ettől kezdve kezdik használni az „o” magánhangzót egy olyan területen, ahol korábban csak az „u” – t ismerték. (Juan de Velazco: a régi quitói királyság történetéről szóló munkája).
Az indiai évkönyvek részletesen beszámolnak arról, hogy a hunok igazi őshazája Amerikában volt, ahonnan hosszú, tengeri utazásokra indultak. Az un. Tod’s – féle évkönyv 250. oldalán a következőket olvashatjuk: „Bappa, miután megalapozta dinasztiáját, visszatért az óceánon túli hazájába, mely a kun szkíták őshazája volt, s ahonnan ősei, kaniska és kanaskén származtak….” (kun = magyar) A hunok Kolumbia őslakói lehettek.
Az indiai évkönyvek említést tesznek a mayákról is, akikről megjegyzik, hogy nagyszerű építők voltak, és az óceánon túlról jöttek. A szubkontinens régi városai, a Mohendzso Daro – i Saro és Harappa bizonyítják ezt.
A prehisztorikus kutatások fejlődését hosszú időn át gátolta az a tény, hogy az amerikai kontinenst eleve kizárta a földi civilizáció kultúregységéből, és elzárkózott a „tudománytalannak” minősített szájhagyományok és népi legendák kutatása elől.
Ezek tudományos értékét azonban ékesen bizonyítja Schliemann példája, aki az addig a fantázia szüleményének tartott Homérosz által összegyűjtött hagyományok alapján találta meg Tróját.
Meg vagyunk győződve arról, hogy sok nép, így a magyar nép történetét is megőrizték a mitológiai hagyományok, az eltelt évezredek ellenére is. Ezért több figyelmet kell fordítani a szájhagyományok kutatására.
Sok esetben megbizonyosodtam arról, hogy az un. tudományos kutatások nélkülözik a realitásokkal, a megtörtént eseményekkel való kapcsolatot.
Az amerikai spanyol hódítás sajnálatos és szomorú fejezete az, hogy a spanyol korona – talán politikai okokból – mereven elzárkózott a Kolumbusz által talált valóságtól, bár ismerte azt.
Azért, hogy hatalmát megalapozza, hermetikusan elzárta az „Új Világot”, s megpróbálta eltörölni a nyelvi és kulturális emlékeket. Ez a politika még ma is hat.
Amikor a spanyol kutatók elmélyítik az ibérek kutatását, (akikről az Ibériai-félsziget a nevét kapta) be fogják bizonyítani, hogy az ibérek amerikai eredetűek, és az Amerikában végrehajtott pusztítás tulajdonképpen annak a népnek bölcsőjében történt, melynek ők maguk (a spanyolok) a kultúrájukat köszönhetik.
A féltékenység légkörének ellenére is vannak olyan értékes dokumentumok Amerikában, melyek a fent említett tényeket igazolják.

Szemelvények

A quitói szinódus dokumentuma

1593 – ban a quitói egyházkerület szinódusa által Fray Luis Lopez de Solis elnökletével az egyházi kerület számára kiadott 3.– ik fejezetében olvashatjuk:

„Ismeretes, hogy püspökségünkben számos olyan nyelv van, melyek különböznek mind a cuzco – itól, mind az aymará – tól. Ezért, hogy ezek a népek ne szakadjanak el a kereszténységtől számukra a katekizmust le kell fordítani.
Az utolsó Tartományi Konziliumon úgy döntöttünk – miután információkat szereztünk a legjobb fordítókról -, hogy ezt a munkát a következőkre bízzuk: Alonso Nunez de San Pedro és Alonso Ruis a L’lanos és Atallana vidék nyelvére, Gabriel de Minaya presbiter Canar és Purua vidéken beszélt nyelvre stb….”

Az említett forrásokat elvégezték, de azokon a nyelveken – a magyar nyelv különböző dialektusai voltak – mégsem hirdették soha a keresztény hitet Amerikában. A spanyol korona semmibe vette az Ilmo –i Luis Lopez de Solis tiszteletre méltó kezdeményezését, és elrendelte (királyi rendeletben) a nyelv megváltoztatását.
A XVII. Sz. végéig a „puruhá” (magyar) élő nyelv volt. 1692. november 29.-én Fray Sicolas de Guevaray Castaneda ferences rendi tartományfőnök megírta Don Mateo Mata Ponce de León – hoz, a Kirélyi Akadémia elnökéhez intézett levelében, hogy a kiréályi rendelet értelmében bevezették a spanyol nyelv oktatását.
Többek között ezt olvashatjuk nála:
„….a puruákat, akik még az inka által hivatalossá tett nyelvet sem beszélik, csak az anyanyelvüket, sok munkába kerül magtanítani spanyolul…..”

Az inkák krónikái:

Az inkák krónikásai között sokan voltak, akik arra törekedtek, hogy a valóságnak megfelelően írják le az amerikai földrész spanyol hódítását és azokat az eseményeket, melyeknek szemtanúi voltak.
Említésre méltó pl.: Fray Gregorio Garcia atya, aki hosszú inőn át kutatta az indiánok eredetét és igen érdekes könyvet írt az „Új Világ” indiánjainak eredetéről.
Miután hosszasan elemzi a különböző teóriákat és lehetőségeket, kijelenti, hogy az indiánok tulajdonképpen szkíták, hunok, kunok, magyarok stb...
Fray Georgio Garcia hosszú időt töltött Ecuadorban, s ezek után meglepőnek tűnik, hogy annak ellenére, hogy a nyelvészeti és eredet-problémák kutatásának szentelte magát, mégsem ítr többet, néhány a helyre vonatkozó utalásnál.
A könyv 1729 – es madridi kiadásának előszava megemlíti, hogy néhány „kedvező” változtatást tettek a szövegben. Aki lelkiismeretesen tanulmányozza a művet, nem kételkedik benne, hogy cenzúra törölte a nemkívánatos részeket.

(F.G.G.: Új Világ és a Nyugat-Indiák indiánjainak eredete c. munkájából- Madrid 1729).

4. könyv, XI. fejezet: A szkíták és más tőlük származó népekről, akik keletről népesítették be Nyugat-Indiát.
„”A hunok hihetetlenül sokan voltak. 108 hordájuk v. családjuk volt. Kezdetben csak két családból álltak, ezért nevezték őket Nikeforosz Calixxto-nál Chaqano-nak, azaz a két nép, illetve két égöv vagy két tartomány királyának. Nyelvük a magyar volt. Cedreno, Moageresnek nevezi Gordas hun király bátyját…”
„Mondják, hasonló eredettel bírnak a tatárok is, akik tulajdonképpen szkíták, mindnyájan két törzsből, családból, vagy nemzetségből eredtek. Egy részük széttelepült Európában, más részük keletre ment, ezeket Magarok-nak nevezik. Nincs nagy különbség a magyarok és hunok között, amint ezt nevük is mutatja.” (282. o.)
4. könyv, XII. fejezet: Azokról az okokról, melyek miatt a kunok és szkíták keletről a Nyugati Indiákra mehettek:
„…a kunok, avarok, tatárok, mongolok, parthusok és más, a kunokkal keveredett nép Ázsia partjain élt, közel a Mongol Birodalomhoz, ahol Cunad és Ung tartományok voltak, melyek lakóit hunoknak vagy kunoknak nevezték, ahogy Magyarországon is hívták őket.” (291. o.)
„Funotian tartomány feltehetőleg Hunotian. Unchia neve Tuchan nevéhez, Quivira-val szomszédos falu nevéhez hasonló. Unotisaston népének neve a hun nép nevével kezdődik.” (291.292. o.)
„A „lerva Hipica”, amiről Plinius ír, a szkíták 48 órán át tartották a szájukban, nem érezve sem éhséget, sem szomjúságot. Ha 12 napon át kis lósajt mellé tették, olyan italt nyertek belőle, mely nehezebb a tejnél, s melyet fakupákból ittak. Hippokratesz szerint habját vajnak nevezték. Kortársa, Hérodotosz is említést tesz a fűről, ami csillapítja az éhséget. Ismertek ezek tulajdonságai az indiánok által használt kokának, vagy más füveknek, amit Peruban rágtak. Garcilaso az ördög művének tekinti az erőt, amit ez okozott.” (296.o.)

Marcél Brion: „Attila élete” (Maduel 1958.) c. művének részlete.

A következőket olvashatjuk a hunokról: „kicsik és rossz alakúak voltak. Ábrázatuk vad, arcuk sárga, lapos és szakáltalan. Különös fegyvereik, érthetetlen nyelvük megrémítette a latinokat. Honnan jöttek? A néphit szerint a világ másik oldalán lévő országok fiai voltak. ( 9.o.)
„Karjuk hosszú volt, törzsük óriási, lapos arcukon vad, könyörtelen szemeik. Koponyájukat gyermekkoruktól kezdve egy megfelelő szerkezettel torzították el, így előreugrott. Szakáltalanok voltak, orcáikra árkokat vágtak, hogy elejét vegyék a szőrzet növekedésének. Bőrökbe öltöztek és azokkal ékesítették magukat, bőrsarukat hordtak. Ezek a vad tekintetű emberek a rémületet hintették el Európa és Ázsia minden népében.” (10.o.)
Ttteik emlékét megőrizték a kínai krónikák: „Rövid és rémes megjelenésükre többször került sor a dinasztia életében. A történészek titokzatos eredetet tulajdonítottak ezeknek a népeknek, akik Kuei-fong-ból, a kísértet országából jöttek. Fajuk számos egymástól független törzsre oszlott: az volt a legfontosabb közöttük, melyet egy régi uralkodócsalád vezetett, s mely a Duna-mentén lakott.” (14.o.).

A folytatás következik!

ide is: www.kurultaj.hu

Maghiar...mágusok bölcs népe.

Remek! :D más is vallja a hun-han rokonságot, de én azért nem.... persze a mai kínai lelkivilágra alapozom... nagy kérdés, hogy hány nem sárga kínai lehet ma befolyásos ember ott a kínai köztársaságban és bárdi lászló munkái fontosak ;D asszem szóba hoztam már valahol... át is vehettek, párhuzamosan is fejleszthettek dolgokat kínaiak,ami nem a kapcsolat tagadása... ;D

Íme, egy cikk:
www.blogging.hu/?itemid=6086

Nincs mit, én is várok tőletek! Legközelebbre felteszem a kínai-vonalat.